adozona.hu
AVI 2000.1.6
AVI 2000.1.6
Az adóhatóság vizsgálja, hogy az adózó által kötött szerződés tárgya az általánosan elfogadott erkölcsi normákat vagy szokásokat nyilvánvalóan sérti-e [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1995. március 30-án tagfelvételi kérelmet nyújtott be a P.-B. B. Szövetkezethez 100 Ft névértékű részjegy teljes összegének befizetésével. A szövetkezet tagja 1995. április 27-én lett a felperes, aki 1995. március 30-án megkötött értékpapír-adásvételi szerződés alapján az N. Y. B. B. Kft. megbízottjaként eljáró C.-től, mint bizományostól először 240 000 Ft névértékű diszkont kincstárjegyet vett a névérték 10%-ának megfelelő árfolyamon és az érte járó 24 000 Ft-ot megfizette. Az eml...
AVI 2000.1.6 Az adóhatóság vizsgálja, hogy az adózó által kötött szerződés tárgya az általánosan elfogadott erkölcsi normákat vagy szokásokat nyilvánvalóan sérti-e [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
A felperes 1995. március 30-án tagfelvételi kérelmet nyújtott be a P.-B. B. Szövetkezethez 100 Ft névértékű részjegy teljes összegének befizetésével. A szövetkezet tagja 1995. április 27-én lett a felperes, aki 1995. március 30-án megkötött értékpapír-adásvételi szerződés alapján az N. Y. B. B. Kft. megbízottjaként eljáró C.-től, mint bizományostól először 240 000 Ft névértékű diszkont kincstárjegyet vett a névérték 10%-ának megfelelő árfolyamon és az érte járó 24 000 Ft-ot megfizette. Az említett szerződés alapján még aznap a kincstárjegyeket 240 000 Ft összértékben eladta a C. Rt.-nek, mint bizományosnak azzal, hogy a vételár teljes összegét szövetkezeti üzletrész vásárlásra kell fordítania, egyidejűleg szövetkezeti üzletrész adásvételi szerződést kötött, mellyel a szövetkezet megbízottjaként eljáró C. Rt.-től megvásárolt 24 db 1 Ft-os névértékű üzletrészt egyenként 10 000 Ft, összesen 240 000 Ft vételárért. Az értékpapírok a G. Értékpapír Kft.-nél lettek letétbe helyezve.A felperes a részére kiadott igazolás alapján 240 000 Ft értékű szövetkezeti üzletrész után 72 000 Ft befektetési adókedvezményt vett igénybe.
Az első fokú adóhatóság kiutalás előtti ellenőrzés alá vonta a felperes 1995. évi személyi jövedelemadó bevallását és terhére 72 000 Ft adókülönbözetet állapított meg.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az első fokú hatóság határozatát helybenhagyta.
A mindkét fokon eljárt hatóság álláspontja szerint a felperes a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja.) 38/A. § (1) bekezdésének k) pontja alapján adókedvezményre nem volt jogosult, mert célja a színleltnek minősített szerződésekkel, az Szja. törvény rendelkezéseinek kijátszásával az adókedvezmény megszerzése volt.
Az alperesi határozat felülvizsgálata iránt benyújtott keresetében a felperes a határozatok megváltoztatásával annak megállapítását kérte, hogy az általa igényelt adókedvezmény őt megilleti. Álláspontja szerint a pénztári bizonylatokkal igazolt készpénzes fizetéssel a kincstárjegynek, mint értékpapírnak fizetőeszközként való jogszerű felhasználásával jogosult volt az adókedvezmény igénybevételére.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában kifejtettek szerint az ügyletkötések színleltek voltak, ezért a felperes adókedvezményre sem jogosult.
A megyei bíróság a városi bíróság ítéletét helybenhagyó döntésében arra mutatott rá, hogy a tényállásban leírt jogügyletek egyedüli célja az alapbefektetés mesterségesen megnövelt értéke után az adókedvezmény igénybevétele volt. A formális szövetkezeti tagsági viszony mögött tényleges gazdasági tartalom sincs, így az adóhatóság a felperesi adókedvezmény iránti igényt megalapozottan utasította el. Kiegészítette a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását azzal is, hogy a felperes által megkötött szerződések semmis szerződések, ugyanis azok nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütköznek.
A jogerős ítélet felülvizsgálata iránt a felperes terjesztett elő kérelmet, mely annak hatályon kívül helyezésére, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására és a keresetnek helyt adó határozat hozatalára irányult. Álláspontja szerint az adókedvezmény igénybevételének feltételei a felperes esetében maradéktalanul fennálltak, mert szövetkezeti üzletrészét készpénzért vásárolta, szerződési akarata az okiratok tartalmával megegyezett, ezért az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében foglaltak alkalmazásával törvénysértően került sor annak megállapítására, hogy a szerződést kötő felek részéről - a jogerős ítélet szerint - jó erkölcsbe ütköző szerződés megkötésére került sor.
Álláspontja szerint két külön jogügyletként értékelendő a felperes részéről a kincstárjegy megvásárlása, azt követően pedig a szövetkezeti üzletrész tulajdonjogának megszerzése.
Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és az alperes határozatának az első fokú közigazgatási határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését indítványozta a Legfelsőbb Bíróság 2/1998. KJE számú jogegységi határozatára figyelemmel.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a városi bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatát - az első fokú határozatára is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az első fokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.
A személyi jövedelemadóról szóló 1991. évi XC. törvény 38/A. § (1) bekezdés k) pontja értelmében a megállapított adóból levonható a szövetkezet tagja által 1995. december 31-ig a saját szövetkezete üzletrészének megvásárlására fordított összeg 30%-a, feltéve, hogy a tag az adóévben a saját szövetkezete üzletrészét részben vagy egészben nem idegenítette el.
Az Art. 1. §-ának (7) bekezdése szerint a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható.
A Ptk. 207. §-ának (5) bekezdése szerint a színlelt szerződés semmis, ha pedig az, más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint tévesen minősítette az alperes adott esetben a szövetkezeti üzletrész kincstárjegy vagy más értékpapír fejében történő megszerzését színlelt jogügyletnek, mert a szerződést kötő felek valóságos akarata nyilvánult meg, amely szövetkezeti üzletrész megszerzésére irányult kincstárjegy vagy más értékpapír ellenében.
Az Szja. törvény 38/A. § (1) bekezdés k) pontjának értelmezése során figyelemmel kell lenni arra, hogy nem ütközik jogszabályi előírásba, ha az adózó olyan szerződést köt, amelynek eredményeként adójogilag kedvezőbb helyzetbe kerül, feltéve, ha ezt az adót megállapító jogszabály lehetővé teszi.
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXV. törvény 25. § c) pontja szerint a jogegységi határozat a bíróságokra - így a Legfelsőbb Bíróság ítélkezésére is - kötelező érvényű döntést tartalmaz. A jogegységi határozatok ugyan a közigazgatási határozat meghozatalát követően születtek, azonban az akkor hatályos joggal kapcsolatban olyan autentikus értelmezést adnak, melyek eredménye a határozatban nem jelenhetett meg és amely értelmezés érvényesülése jogbiztonsághoz fűződő követelmény.
A perbeli esetre irányadó 2/1998. KJE számú jogegységi határozat szerint az Szja. 38/A. §-a (1) bekezdésének k) pontja alapján a megállapított adóból levonható a szövetkezet tagja által 1995. december 31-ig a saját szövetkezete üzletrészének megvásárlására fordított összeg 30%-a akkor is, ha a szövetkezeti üzletrészt a szövetkezet tagja kárpótlási jegy vagy más értékpapír ellenében szerzi meg. Ebből következően a szövetkezeti üzletrész megszerzésére fordított összeget a szövetkezeti tag nem csak készpénz nyújtásával, hanem kincstárjegy formájában is befizetheti és az így befizetett összeg után is élhet adólevonási jogával. Hasonló módon kötelező érvényű az ügy megítélése során az 1/1998. KJE számú jogegységi határozat is, mely szerint a rendeltetésszerű joggyakorlás az adójogviszonyban is olyan általános jogelv, melyet az adózó polgárnak fizetési kötelezettsége teljesítése, a hatóságnak pedig eljárása során érvényesíteni kell. Ennek megfelelően az összjövedelmet csökkentő befizetés akkor veendő figyelembe, ha az a magánszemély vagyonából történik, a magánszemélyt illető vagyoni érték csökkenését eredményezi. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a perben eljárt másodfokú bíróság a felperes és az alperes erre történő hivatkozása hiányában nem alapíthatta volna a jóerkölcsbe ütköző szerződések semmisségére ítéletét. Nem vizsgálták ugyanis az eljáró közigazgatási szervek azt a kérdést, hogy a - fentiek szerint - jogszabály által nem tiltott szerződés által elérni kívánt cél, illetve a szerződés tárgya az általánosan elfogadott erkölcsi normákat vagy szokásokat nyilvánvalóan sérti-e, s ezért azt az általános társadalmi megítélés is egyértelműen tisztességtelennek, elfogadhatatlannak minősíti-e, így a Ptk. 200. § (2) bekezdésének utolsó mondata az Art. 1. § (7) bekezdése alapján lefolytatott értelmezés során alkalmazható-e.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatát - az első fokú határozatra is kiterjedően - a Pp. 339. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az első fokú adóhatóságot új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte.
Az első fokú adóhatóságnak az új eljárás során a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozataiban kifejtett jogi álláspontokat figyelembe véve kell dönteni arról a kérdésről, hogy a felperest a fent idézett rendelkezések figyelembevétele mellett a törvényben írt kedvezmény megilleti-e, és ha igen, milyen mértékben.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 28.474/1997. sz.)