adozona.hu
AVI 2000.1.5
AVI 2000.1.5
A gépjármű forgalmi engedélyében szereplő bejegyzés az általános forgalmi adó megállapítását nem befolyásolja, mivel nem statisztikai elveket alapul véve minősíti a járművet (1992. évi LXXIV. tv. 33. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél az első fokú adóhatóság 1995. IV. negyedév tekintetében általános forgalmi adó visszaigénylés kiutalása előtti ellenőrzést végzett, melynek során megállapította, hogy a felperes 1995. évben egy Opel Astra Caraván típusú gépkocsit vett lízingbe és 1995. IV. negyedévre azután 74 091 Ft általános forgalmi adót igényelt vissza.
Az első fokú adóhatóság határozatával a felperes terhére - 1995. IV. negyedévet illetően - 74 000 Ft általános forgalmi adó különbözetet állapított meg és a...
AVI 2000.1.5 A gépjármű forgalmi engedélyében szereplő bejegyzés az általános forgalmi adó megállapítását nem befolyásolja, mivel nem statisztikai elveket alapul véve minősíti a járművet (1992. évi LXXIV. tv. 33. §)
A felperesnél az első fokú adóhatóság 1995. IV. negyedév tekintetében általános forgalmi adó visszaigénylés kiutalása előtti ellenőrzést végzett, melynek során megállapította, hogy a felperes 1995. évben egy Opel Astra Caraván típusú gépkocsit vett lízingbe és 1995. IV. negyedévre azután 74 091 Ft általános forgalmi adót igényelt vissza.Az első fokú adóhatóság határozatával a felperes terhére - 1995. IV. negyedévet illetően - 74 000 Ft általános forgalmi adó különbözetet állapított meg és annak kiutalását - mint jogosulatlant - elutasította, megállapítva, hogy a felperes megsértette az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: áfa-tv.) 33. § (2) bekezdés b) pontjában foglaltakat, amikor a nagy rakodóterű személygépkocsinak minősülő perbeli gépkocsi lízingdíjában felszámított általános forgalmi adót levonható adóként számolta el.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta.
Keresetében a felperes az alperesi határozat felülvizsgálatát kérte, állítva, hogy a perbeli gépkocsi nem személygépkocsi, hanem tehergépkocsinak minősül, melyre figyelemmel jogszerűen igényelte vissza a lízingdíjban kifizetett általános forgalmi adót. Kérte figyelembe venni azt is, hogy nem tulajdonjogot vásárolt, hanem szolgáltatást vett igénybe.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát - az első fokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az első fokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasította. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a perbeli gépkocsinál már az első forgalomba helyezést megelőzően megtörtént a tehergépkocsivá való átalakítás, így az adóhatóság jogszabálysértően eljárva hozta meg a kiutalást elutasító határozatát.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította, mivel úgy találta, hogy az elsőfokú bíróság tévedett a bizonyítékok mérlegelésénél és a jogi következtetések levonásánál. A felperes ugyanis az első fokú határozat hozatalát megelőzően tartott helyszíni szemle adatait nem vitatta, az elsőfokú bíróság pedig a perbeli gépkocsinak a helyszíni szemle szerinti állapota és a szakértői véleményben leírt állapota közötti eltéréseket nem értékelte, és nem vette figyelembe, hogy a határozat meghozatalát követő körülményváltozás a peres eljárásban nem értékelhető. Az adóhatóság tehát - a másodfokú bíróság szerint - eleget tett tényállás-megállapítási kötelezettségének és a nagy rakterületű személygépkocsi tekintetében jogszerűen tagadta meg az általános forgalmi adó kiutalását, így a felperes keresete alaptalan.
A másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet, melyben elsődlegesen annak megváltoztatását, másodlagosan pedig hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását, valamint az alperes költségekben való marasztalását kérte, állítva, hogy a másodfokú ítélet megalapozatlan és sérti az áfa-tv. 33. § (2) bekezdés b) pontjában írtakat, valamint az 1990. évi XCI. törvény 1. § (3) bekezdését, mert más - a perbeli hasonlóan átalakított - gépkocsik esetén az adóhatóság az általános forgalmi adó levonását engedélyezte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 33. § (2) bekezdés b) pontja értelmében nem vonható le az előzetesen felszámított adó a személygépkocsi beszerzése esetén, ha a beszerzés nem továbbértékesítési céllal történik.
Az áfa-tv. 13. § (1) bekezdésének 16/g. alpontja értelmében a számlának tartalmaznia kell a termék megnevezését, valamint statisztikai besorolását. Az áfa-tv. 67. §-a kimondja, hogy a statisztikai besorolási számra való hivatkozással meghatározott termékek vonatkozásában a Központi Statisztikai Hivatal Ipari Termékek Jegyzékének (ITJ) 1994. évi június hó 15. napján érvényes besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni.
A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati kérelem elbírálása során azt kellett eldöntenie, hogy a felperes által lízingelt gépkocsi személygépkocsinak vagy tehergépjárműnek minősül-e az általános forgalmi adó levonása tekintetében.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a gépjármű forgalmi engedélyében szereplő bejegyzés az általános forgalmi adó szempontjából közömbös, tekintettel arra, hogy a forgalmi engedély a forgalomba-helyezés szempontjából és nem statisztikai elveket alapul véve minősíti a járművet.
A perbeli Opel Astra Caraván típusú gépkocsi jellemzőire és kivitelére vonatkozóan a Közlekedési Főfelügyelet típusbizonyítványt bocsátott ki, melynek követelményeit az elsőfokú bíróság által beszerzett szakértői vélemény is tartalmazza.
Ahogy arra a másodfokú bíróság ítéletének indoklásában utal, a perbeli gépjárműről az adóhatóság által 1996. szeptember 11-én készített jegyzőkönyv tartalma alapján megállapítható, hogy a gépkocsinak a típusbizonyítvánnyal való maradéktalan megegyezése a szemle időpontjában nem állt fenn, figyelemmel a másodfokú ítélet indoklásában is részletezett eltérésekre. A perbeli személygépkocsi KSH besorolásánál az eredeti állapot a mérvadó, vagyis a gyárilag személyszállításra alkalmasnak kialakított nagy rakodóterű ITJ 41-32-5 termékszámú gépkocsi annak következtében, hogy a lízingszerződés megkötésének időpontjában a hátsó ülések eltávolításra kerültek nem vált tehergépkocsivá, figyelemmel arra is, hogy nem felelt meg maradéktalanul a típusbizonyítvány követelményeinek. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a peradatokból egyértelműen megállapítható, hogy a perbeli OPEL ASTRA CARAVAN megfelelt a Központi Statisztikai Hivatal ITJ 41-32-5 csoportba soroláshoz előírt követelményeknek. Eszerint nagy rakodóterű személygépkocsi kategóriába tartozik az olyan vegyes használatú gépkocsi, amelynek rakodótere gyárilag személyszállításra alkalmas, de olyan egyszerűen oldható ülésrögzítése van, mely révén terhek szállítására bármikor átalakítható a válaszfal mögötti rakodótér. Az alperes határozata tehát nem volt törvénysértő, amikor a felperes által igényelt áfa kiutalását, mint jogosulatlant, elutasította.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 28.436/1997. sz.)