adozona.hu
AVI 2000.1.3
AVI 2000.1.3
Az adóhatóság vizsgálja, hogy a számlát az arra jogosult bocsátotta-e ki [1992. évi LXXIV. tv. 32. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az első fokú adóhatóság a felperesnél az 1993. július 1. és 1994. december 31. közötti időszakra vonatkozóan ellenőrzést tartott általános forgalmi adó adónemben. Az ellenőrzés eredményeként 3 131 000 Ft adóhiányt állapított meg, melyből 2 684 000 Ft adóhiány, illetve 1 567 000Ft adóbírság és 1 943 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte határozatával a felperest.
A felperes fellebbezése folytán az alperes az 1995. szeptember 25-én kelt határozatával helybenhagyta az első fokú köziga...
AVI 2000.1.3 Az adóhatóság vizsgálja, hogy a számlát az arra jogosult bocsátotta-e ki [1992. évi LXXIV. tv. 32. § (1) bek.]
Az első fokú adóhatóság a felperesnél az 1993. július 1. és 1994. december 31. közötti időszakra vonatkozóan ellenőrzést tartott általános forgalmi adó adónemben. Az ellenőrzés eredményeként 3 131 000 Ft adóhiányt állapított meg, melyből 2 684 000 Ft adóhiány, illetve 1 567 000Ft adóbírság és 1 943 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte határozatával a felperest.A felperes fellebbezése folytán az alperes az 1995. szeptember 25-én kelt határozatával helybenhagyta az első fokú közigazgatási határozatot. Az alperes e határozatát később akként módosította, hogy az adóhiányt 2 684 000 Ft-ban állapította meg, a késedelmi pótlékot pedig 1 384 000 Ft-ra mérsékelte. Az adóhiány megállapítására azért került sor, mert a felperes az általa becsatolt számlák alapján - a számlakibocsátóként feltüntetett vállalkozók nem adóalanyok, sem a polgármesteri hivatal, sem az adóhatóság nyilvántartásában nem szerepelnek - nem volt jogosult az adó levonásra.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának felülvizsgálatát a keletkezett adóhiány vonatkozásában.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, mert a számlakibocsátók nem rendelkeztek vállalkozói igazolvánnyal, a feltüntetett adószámok valótlanok, az azokhoz tartozó személyek adóalanyként nem jelentkeztek be, ezért a felperest az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa törvény) 4. §-ának (1) bekezdése és 32. § (1) bekezdésének a) pontja alapján az adólevonási jog nem illette meg. Az elsőfokú bíróság utalt arra is, hogy az eredeti - a számlákkal összefüggő - kereseti kérelemről döntött ítéletével, tekintettel arra, hogy a felperes módosított keresetét a perindítási határidőn túl, elkésetten terjesztette elő.
A felperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Megállapította, hogy a számlakibocsátók adóalanyisággal nem rendelkeznek, a számlák nem hitelesek, ezért a felperest az áfa törvény 32. §-ának (1) bekezdése és 35. §-ának (1) bekezdése alapján az adólevonási jog nem illette meg. Utalt arra is a megyei bíróság, hogy R. Béla - az egyik számla kiállítója - virágkereskedői vállalkozói igazolvánnyal rendelkező vállalkozó, aki a számlán feltüntetett sportruházat adásvételével nem foglalkozhat. Kifejtette a másodfokú bíróság ítélete indokolásában, hogy a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 34. számú állásfoglalása értelmében helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor az alperes határozatának törvényességét a felperes által megjelölt jogszabálysértés körében vizsgálta, és nem vette figyelembe a kereseti kérelmének határidőn túli módosítását.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte az eljárt bíróságok ítéleteinek hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra és új határozat hozatalára. Álláspontja szerint az áfa törvény 4. §-ának (1) bekezdésében meghatározott adóalanyiságnak nem feltétele az adóhatósághoz történő bejelentkezés, vagy a vállalkozói igazolvány megléte. Az eljárt bíróságok nem vizsgálták, hogy a számlákon feltüntetett szolgáltatás ellenértéke tényleges gazdasági eseményt takar. Az adózásról szóló jogszabályok nem írják elő a kapott számlák ellenőrzésének kötelezettségét, a számlákon szereplő adatok valódiságáért a kibocsátó felelős. Azért is törvénysértő a másodfokú ítélet, mert R. Béla virágkereskedői vállalkozói igazolvánnyal rendelkezik, adóalanyiságán nem változtat az, hogy sportruházat adásvételével is foglalkozott. Végül kifogásolja azt is a felperes, hogy az eljárt bíróságok kizárólag az adó mértékével kapcsolatban hoztak ítéletet, nem vizsgálták az adóbírság mértékének és a késedelmi pótlék kezdő időpontja meghatározásának törvényességét. A jogerős ítélet, így az alperes határozata is megsértette az 1990. évi XCI. (a továbbiakban: Art.) 1. §-ának (6) bekezdését, 73. §-ának (1) bekezdését és 67. §-ának (3) bekezdésében foglalt szabályokat.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az áfa törvény 32. § (1) bekezdésének a) pontja alapján a 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből [48. § (1) bekezdése], levonhatja azt az összeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. Az áfa törvény 35. §-ának (1) bekezdése értelmében az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 84. §-ának (2) bekezdése szerint a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hiteleseknek, megbízhatóknak és helytállóknak kell lenniük.
Az áfa törvény és a számviteli törvény előírásai alapján tehát formai és tartalmi feltételek együttes megléte esetén kerülhet sor az adólevonási jog gyakorlására. A formai feltételek a felszámított adó összegét igazoló dokumentumra (számlára) vonatkoznak. Ha viszont a számla hitelességét akár az adóhatóság, akár az adóalany vitatja, vizsgálni kell a tartalmi feltételek meglétét, így
a) valóságosan végbement-e az a gazdasági esemény (termékértékesítés, vagy szolgáltatás), amelyre az adó visszatérítését alapítják,
b) a termékértékesítés (szolgáltatás) ellenértékét (ideértve az adót is) a vevő megfizette-e,
c) a másik adóalany részéről sor kerülhetett-e az adó áthárítására.
Az önmagában formailag szabályos számla tehát nem ad alapot az adólevonásra, ha a felsorolt feltételek közül bármelyik hiányzik.
A perbeli esetben az eljárt bíróságok a helyesen megállapított tényállásból helytálló jogi következtetést vontak le. A peradatok alapján egyértelműen megállapítható volt az, hogy a bizonylatokon számlakibocsátóként feltüntetett személyek az áfa törvény 4. §-ának (1) bekezdése szerinti adóalanynak nem minősülnek, mert vállalkozói igazolvánnyal - R. Béla virágkereskedő kivételével - nem rendelkeznek, az adóhatóság és a polgármesteri hivatal nyilvántartásában nem szerepelnek, illetve a számlákon feltüntetett adószámok valótlanok, így adóalanyiságuk hiányában részükről nem is történhetett meg az adó áthárítása. A R. Béla virágkereskedő által kibocsátott számlával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság osztja a másodfokú bíróság álláspontját. Ez a számla a számviteli bizonylatokkal szemben támasztott hitelességi, megbízhatósági követelményeknek nem felel meg, nem alkalmas annak a bizonyítására, hogy a számlán feltüntetett termékértékesítés valóságosan végbement-e a felperes és a virágkereskedő vállalkozó között. Az előzőekben - az a) és a c) pontokban - írt tartalmi hitelességi feltételek tehát nem valósultak meg, ezért a felperes adólevonási joga sem nyílt meg.
Tévesen hivatkozott a felperes felülvizsgálati kérelmében a számla kibocsátójának a felelősségére is. Az áfa törvény 44. §-ának (4) bekezdése szerint a számlában, az egyszerűsített számlában és számlát helyettesítő okmányban feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó a felelős. A számla kibocsátójának felelőssége azonban nem függ össze az adólevonási jog gyakorolhatóságával, vagyis a számlát kibocsátó felelősségének megállapítása nem jelenti azt, hogy az adóalany az adólevonás törvényi feltételeinek hiányában is élhet visszaigénylési jogával.
Végül a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 34. számú állásfoglalása értelmében helyesen jártak el a bíróságok abban is, hogy az alperes határozatának törvényességét csak a felperes keresetében megjelölt jogszabálysértés tekintetében vizsgálták felül és nem vették figyelembe a perindítási határidőn túli keresetváltoztatást.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. III. 28.359/1997. sz.)