adozona.hu
AVI 2000.1.2
AVI 2000.1.2
Az üzletrész vásárlására fordított összeg képezi az igénybe vehető adókedvezmény alapját (1991. évi CX. tv. 38/A. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a felperes 1995. április 13-án 166 000 Ft összcímlet értékű kárpótlási jegyet vásárolt a címletérték 172%-ának megfelelő 285 520 Ft vételárért, melyből 33 532 Ft-ot fizetett ki, a fennmaradó vételár hátralék kamatmentes kifizetésére 1999. május 31-ig határidőt kapott. A felperes ugyanaznap a kárpótlási jegyeit a teljes vételárnak megfelelő összegért eladta, majd ugyanezen összegért üzletrészt vásárolt és még ugyanezen napon halasztott adá...
AVI 2000.1.2 Az üzletrész vásárlására fordított összeg képezi az igénybe vehető adókedvezmény alapját (1991. évi CX. tv. 38/A. §)
A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a felperes 1995. április 13-án 166 000 Ft összcímlet értékű kárpótlási jegyet vásárolt a címletérték 172%-ának megfelelő 285 520 Ft vételárért, melyből 33 532 Ft-ot fizetett ki, a fennmaradó vételár hátralék kamatmentes kifizetésére 1999. május 31-ig határidőt kapott. A felperes ugyanaznap a kárpótlási jegyeit a teljes vételárnak megfelelő összegért eladta, majd ugyanezen összegért üzletrészt vásárolt és még ugyanezen napon halasztott adásvételi szerződést is kötött a felperesi beavatkozóval, mely szerint az az üzletrészeket 1999. január 5-i határidővel visszavásárolja.Az első fokú adóhatóság a felperesnél 1995. évre lefolytatott személyi jövedelemadó vizsgálat alapján a felperes terhére 85 656 Ft adókülönbözetet állapított meg, egyúttal ezen összeg kiutalása iránti felperesi kérelmet elutasította. A határozat indokolása szerint a felperes a szövetkezeti üzletrész után jogosulatlanul vette igénybe az adókedvezményt, mert annak érdekében színlelt szerződéseket kötött, az üzletrészt nem készpénzért vásárolta, hanem kárpótlási jegyet cserélt üzletrészre. A felperes nem saját befektetési forrásból vásárolta az üzletrészt. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság a felperes és a felperesi beavatkozó keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a személyi jövedelemadóról szóló 1991. évi CX. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 38/A. § (1) bekezdés k) pontja alapján az üzletrész vásárlására fordított összeg képezi az igénybe veendő kedvezmény alapját. A felperes olyan szerződési láncolatban vett részt, melynek célja az volt, hogy a kárpótlási jegy vásárlás közbeiktatásával a saját forrását többszörösen meghaladó összértékért üzletrészt vásároljon és ezáltal saját forrását jóval meghaladó összegű adókedvezményt érvényesítsen.
A felek szerződése nem valós gazdasági eseményre vonatkozott, a kárpótlási jeggyel nem rendelkező ügyfelek tekintetében a G. Szövetkezet úgynevezett "C" variációjánál kárpótlási jegy mozgás nem is történt. A valóságos gazdasági tartalom nélküli, színlelt szerződés alapján adókedvezmény érvényesítésére nincs törvényes mód. Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése alapján az alperes jogosult az ügyleteket, szerződéseket minősíteni. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a kárpótlási jegy nem minősülhet pénznek, de a kárpótlási jegyek adómentességére figyelemmel a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény végrehajtásáról szóló 104/1991. (VIII. 3.) Kormányrendelet (továbbiakban: R.) 11. §-a ki is zárta a kárpótlási jegy ellenében történő vagyonszerzésnél a befektetési kedvezmény igénybevételét.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a felperesi beavatkozó keresetének elutasítására vonatkozó rendelkezést mellőzte, egyebekben a elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság is megállapította, hogy a felperes és a beavatkozó között létrejött szerződések színleltek, valós gazdasági tartalom nélküliek voltak. A felperes kárpótlási jeggyel nem is rendelkezett. A R. 11. §-a alapján a kárpótlási jegy ellenében történő vagyonszerzésnél a befektetési kedvezmény nem vehető igénybe. Színlelt szerződés alapján pedig semmilyen adókedvezmény nem vehető igénybe. A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint a szövetkezeti üzletrész vásárlására "fordított összeg" meghatározásnak a kárpótlási jegy mint értékpapír, nem felel meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását és az alperes határozatának hatályon kívül helyezését. A kérelem indokolása szerint a felperes nem csereszerződést, hanem adásvételi szerződést kötött, az általa megszerzett kárpótlási jegyeket a szövetkezetnek eladta, majd a kapott vételár ellenében szövetkezeti üzletrészt vásárolt. Az üzletrész megvásárlása készpénz ellenében történt. A szerződésben a kárpótlási jegy a Ptk. 380. §-a alapján fajta és mennyiség szerint feltűntetésre került. Az 1990. évi XXV. törvény 5. §-a szerint a kárpótlási jegy értékpapír, és az értékpapír sorszámát és sorozatszámát nem kellett feltüntetni. Álláspontja szerint a R. 11. §-ában hivatkozott jogszabályhely már 1995. évben nem volt hatályban. A felperes kifejtette azt is, hogy a jogerős ítélet a kereseten túlterjeszkedett, indokolása pedig nélkülözi a megalapozottságot.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Elsődlegesen a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a felperes olyan okból is jogszabálysértőnek tartotta a jogerős ítéletet, amely megállapítást a jogerős ítélet nem is tartalmazott. A jogerős ítélet a kárpótlási jegy és üzletrész cseréjét nem állapította meg, ellenkezőleg, a bíróságok mindvégig a kárpótlási jegy, illetőleg üzletrész vételére szóló szerződéseket vizsgálták, megállapítva azok színlelt voltát.
Az Szja. 1995. május 15-ig hatályos szövege szerint a megállapított adóból levonható a szövetkezet tagja által 1995. december 31-ig a saját szövetkezete üzletrészének megvásárlására fordított összeg 30%-a, feltéve, hogy a tag az adóévben a saját üzletrészét részben vagy egészben nem idegenítette el. A fentebb idézett jogszabály szövegéből kitűnően az üzletrész vásárlására fordított összeg képezi az igénybe vehető adókedvezmény alapját.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának 2/1998. KJE sz. Jogegységi határozata (továbbiakban: Jogegységi határozat) megállapította, hogy az Szja. 38/A. § (1) bekezdése k) pontja alapján a megállapított adóból levonható a szövetkezet tagja által 1995. december 31-ig szövetkezete üzletrészének megvásárlására fordított összeg 30%-a akkor is, ha a szövetkezeti üzletrészt a szövetkezet tagja kárpótlási jegy vagy más értékpapír ellenében szerzi meg. Ebből következően a szövetkezeti üzletrész megszerzésére fordított összegen a szövetkezeti tag nemcsak készpénz nyújtásával, hanem kárpótlási jegy vagy más értékpapír formájában is befizetheti és az így befizetett összeg után is élhet adólevonási jogával. Ennek alapján téves a másodfokú bíróság azon jogi álláspontja, mely szerint a befektetési kedvezmény igénybevételénél csak a készpénz minősül üzletrész megvásárlására "fordított összegnek".
Az R. 11. §-a alapján a kárpótlási jegy adómentességére (10. §) tekintettel az Szja. tv. 35. §-ában meghatározott befektetési kedvezmények nem vehetők igénybe a kárpótlási jegy ellenében történő vagyonszerzésnél. A R. 10. §-ában adott meghatározás szerint az Szja. tv. alatt az 1989. évi XLV. törvényt értette és tartotta irányadónak. A személyi jövedelemadóról szóló 1989. évi XLV. törvény 1995-ben már hatályban nem volt, ezért az erre a jogszabályra utaló R. 11. §-ában megfogalmazott tiltó rendelkezés sem vehető figyelembe a perbeli esetben.
Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság osztja a jogerős ítélet azon megállapítását, hogy a felperes olyan szerződésláncolatban vett részt, melynek során a szerződések egymásra épültek, az ügyletek egyidejűségéből, a szerződési feltételekből és az összegek azonosságából, valamint az árfolyamok nagyságából következően is a szerződések célja az volt, hogy a felperes a rendelkezésére álló anyagi erőforrásnál lényegesen nagyobb összegű adókedvezményt érjen el. E körben a jogerős ítélet a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján a rendelkezésére álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg a tényállást. A rendelkezésre álló bizonyítékokból egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperes kárpótlási jegyet ténylegesen nem vásárolt és nem is adott el. A szerződésekben a kárpótlási jegyek sorozatszámát és sorszámát nem tüntették fel, ezért téves a felperesnek az a hivatkozása, hogy a Ptk. 380. §-a szerint a vétel tárgya fajta és mennyiség szerint meghatározásra került.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság osztja a jogerős ítélet azon megállapítását, hogy a perbeli esetben nem kárpótlási jegyek hasznosításáról volt szó, hanem ezen valós cél színleges felhasználásával adókedvezményt kívánt igénybe venni a felperes. A megkötött szerződések színlelt voltára tekintettel pedig adókedvezmény érvényesítésére nincs lehetőség.
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 25. § c) pontja alapján a Legfelsőbb Bíróság a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz. A szövetkezeti üzletrészek megvásárlására fordított összeg adókedvezménye tárgyában hozta meg a Legfelsőbb Bíróság a 2/1998. KJE számú Jogegységi határozatát. Erre figyelemmel vizsgálni kellett, hogy a Jogegységi határozat a jelen perben alkalmazható-e, illetve mennyiben alkalmazható. E körben a Legfelsőbb Bíróság ítéletében korábban már utalt arra, hogy a Jogegységi határozatnak az üzletrész vásárlására fordított összeg körében kifejtett álláspontját alkalmazni kell.
A jogegységi határozat arra a tényállásra vonatkozik, amikor az adókedvezményt igénybevevő ténylegesen rendelkezik kárpótlási jeggyel vagy más értékpapírral. Arra az esetre azonban nem vonatkozik, amikor egyértelműen megállapítható, hogy az üzletrész megszerzéséhez nem állt rendelkezésre valóságos kárpótlási jegy vagy más értékpapír. A perbeli esetben a Legfelsőbb Bíróság által is elfogadott jogerős ítéletbeni megállapítás szerint a szerződések színleltsége következtében a felperes ténylegesen nem rendelkezett kárpótlási jeggyel. Ebből következően a felperes esetében a Jogegységi határozat csak részben vonatkozott.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján az indokolás részbeni megváltoztatásával hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 27.752/1997. sz.)