adozona.hu
AVI 1999.12.161
AVI 1999.12.161
A jövedéki termék forgalmazója a felelősségét akkor mentheti ki, ha az utalványok hamisított jellege sem külső ismérvekkel, sem ultraibolya lámpával történő megvilágítással nem állapítható meg [11/1993. (VII. 1.) IKM-PM egy. r. 7.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhivatal az 1995. május 2-án a felperesnél tartott háztartási tüzelőolaj (továbbiakban: HTO) forgalmazás elszámoltatás eredményeképpen az 1995. november 10. napján kelt határozatával a felperessel szemben 717 730 forint jövedéki bírságot szabott ki a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. (továbbiakban: Jszt.) 67. § f) pontja alapján.
A felperes fellebbezését követően az alperes az 1995. december 21-én kelt határozatával az első ...
A felperes fellebbezését követően az alperes az 1995. december 21-én kelt határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a HTO forgalmazás elszámoltatása során a felperestől bevont HTO utalványok kőzött a P. Ny. Rt. szakvéleménye szerint 59 db 100 1-es címletű hamis utalvány volt, melyek egyszerű szemrevételezéssel megtévesztésre alkalmasak voltak. A felperes a hamis utalványokat a fogyasztási adó visszaigényléshez felhasználta, azokra HTO-t szolgált ki.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata és annak hatályon kívül helyezése iránt. Az első fokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a HTO utalványok olyan hamisítványok, melyek UV lámpa és nagyító segítségével kiszűrhetők voltak, a felperes az ilyen hamis utalványokra történő kiszolgálással a Jszt. 67. § f) pontját megsértve járt el, vele szemben Jszt. 66. § (1) bekezdése alapján a birság kiszabása jogszerű volt.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben vitatta felelőssége objektív jellegét, álláspontja szerint a kellő elvárhatóságot tanúsító magatartása felelősség alól menti, a fellebbezésében tárgyalás tartását kérte.
A másodfokú bíróság - a fellebbezést tárgyaláson kívül elbírálva - az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletében kifejtette, hogy a hamisított utalványra történő kiszolgálás ténye önmagában alapot ad a jövedéki bírság kiszabására.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, az ítéletek hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra történő utasítása iránt. Álláspontja szerint felróhatóság hiányában vele szemben szankció nem alkalmazható a 11/1993. (VII. 1.) IKM-PM együttes rendelet 7. § (3) bekezdése alapján. A HTO utalványokat UV lámpával vizsgálta, azokon hamisításra utaló jeleket nem talált, elvárható gondossággal járt el a HTO kiszolgálása során. A beszerzett szakvélemény szerint is az utalványok megtévesztésre alkalmasak voltak. Álláspontja szerint a felelősség nem objektív, kimentésre lehetősége van. Sérelmezte, hogy szakértőként a P. Ny. Rt. járt el, mely szerv az utalványokat előállította így a szakvélemény előadása során érintettnek minősül. Álláspontja szerint a jogerős ítélet ezzel megsértette az államigazgatási eljárásról szóló 1957. év IV. (továbbiakba: Áe.</a>) 19. § (2) bekezdését. A bíróságnak az eljárás során szakértőt kellett volna bevonnia, és csak ezáltal vehette volna figyelembe a P. Ny. Rt. szakvéleményét. A másodfokú bíróság megsértette a Pp. 340. § (1) bekezdését is, mert a fellebbezés elbírálásra tárgyalást nem tűzött ki.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint a felperes felelőssége a Jszt. 67. § f) pontja alapján a vétkességre tekintet nélkül fennálló felelősségi forma. Álláspontja szerint a P. Ny. Rt., az utalványok előállítója a szakértői körből erre való hivatkozással nem zárható ki.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Jszt. 67. § f) pontja értelmében jövedéki ellenőrzés alól elvont jövedéki terméknek minősül az a háztartási tüzelőolaj, amelyet jogosulatlan felhasználónak vagy továbbforgalmazónak értékesítettek, illetve amelyet hamisított HTO-utalványra vásároltak vagy szolgáltak ki.
A háztartási tüzelőolaj felhasználási jogosultságot igazoló engedély és vásárlási utalvány kiadásáról szóló 11/1993. (VII. 1.) IKM-PM együttes rendelet 8. § (1) bekezdése értelmében az elárusítóhely hamisított vagy érvénytelen HTO-utalványra HTO-t nem szolgálhat ki. A hamisított, illetve érvénytelen HTO-utalványt az elárusító hely köteles bevonni és erről a területileg illetékes vámhivatalt haladéktalanul értesíteni.
A felperes felülvizsgálati kérelmében foglaltaktól eltérően a fenti jogszabályi rendelkezések a HTO forgalmazásával foglalkozó jövedéki alany kötelezettségévé teszik a HTO-utalvány valódiságának vizsgálatát az utalványra történő kiszolgáláskor. A HTO-utalvány a rendelet 7. § (3) bekezdése értelmében hamisítás elleni védelemmel ellátva kerül forgalomba, annak valódisága külső ismérvekkel és ultraibolya lámpával történő megvilágítással ellenőrizhető. Amennyiben a kiszolgáló hamisított HTO-utalványra szolgáltat ki HTO-t, felelőssége a Jszt. 67. § f) pontja alapján fennáll, azonban ez a felelősség nem objektív felelősség. A felperes a felelősségét akkor menthetné ki, amennyiben az utalványok hamisított jellege sem külső ismérvekkel, sem ultraibolya lámpával történő megvilágítással nem lehetne megállapítható. A P. Ny. Rt. szakvéleménye szerint azonban az utalványok olyan hamisítványok voltak, amelyek egyszerű szemrevételezéssel megtévesztésre alkalmasak voltak ugyan, de kellő vizsgálat mellett - UV lámpa használatával - az utalványok hamisítvány jellege megállapítható lett volna a felperes részéről.
Mindezek alapján a jogerős ítélet nem sértette meg a felperes felülvizsgálati kérelmének tartalma szerint a bizonyítékok szabad mérlegelésének a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglalt elvét, sem a Jszt. 67. § f) pontjában foglalt felelősségi szabályt.
A felperes felülvizsgálati kérelmében olyan jogszabálysértésre is hivatkozott a P. Ny. Rt., mint szakértő eljárásával kapcsolatban, melyet korábban a keresetében nem támadott. A Pp. 215. § (1) bekezdése alapján a bíróság a felperes kereseti kérelméhez kötve van, csak a keresetben foglalt jogszabálysértéseket vizsgálhatja felül. Mivel a felperes a keresetében a szakértőre vonatkozó kifogásait, ezzel kapcsolatos jogszabálysértést nem jelölt meg, így arra vonatkozóan ítéleti megállapítás sem történt. Ezek a körülmények, felperes által hivatkozott jogszabálysértések már a felülvizsgálati eljárásban sem vizsgálhatóak, ezért a Legfelsőbb Bíróság a felperes által hivatkozott szakértőre vonatkozó jogszabálysértéseket érdemben nem vizsgálta.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes által a fellebbviteli tárgyalás tartásának elmulasztására való hivatkozását megalapozottnak találta. A felperes a fellebbezésében kifejezetten nyilatkozott arra, hogy a fellebbezése elbírálására tárgyalás tartását kéri, melyet a másodfokú bíróság jogszabálysértően mellőzve, a Pp. 340. § (1) bekezdésében ütközően tárgyalást nem tartott. A másodfokú bíróság eljárási szabálysértése azonban nem olyan súlyú, mely a fellebbezés érdemi elbírálására kihatott volna, ezért a Legfelsőbb Bíróság nem tartotta indokoltnak a jogerős ítélet ezen okból történő hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság az érdemben helyes döntést tartalmazó jogerős ítéletet az ügy érdemére lényeges kihatással nem bíró fenti eljárási szabálysértés megállapítása mellett a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. V. 28.205/1997. sz.)