adozona.hu
AVI 1999.12.156
AVI 1999.12.156
A felülvizsgálati kérelmet adóperben nem lehet kiegészíteni (Pp. 272. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az első fokú adóhatóság a felperesnél 1991-1994. éveket érintő átfogó ellenőrzést tartott, melyben a társasági adó, általános forgalmi adó, fogyasztási adónemben, valamint agrár-termelési támogatásban és útalapban összesen
19 616 000 Ft adóhiányt állapított meg, egyben ennek megfizetésére kötelezte. Fellebbezés folytán az alperes az első fokú határozatot helyben hagyta, megállapítva, hogy fiktív számlák miatt a felperes áfa-visszaigénylése jogszerűtlen és nem adóalanyként történő beszerzés m...
Az első fokú adóhatóság a felperesnél 1991-1994. éveket érintő átfogó ellenőrzést tartott, melyben a társasági adó, általános forgalmi adó, fogyasztási adónemben, valamint agrár-termelési támogatásban és útalapban összesen
19 616 000 Ft adóhiányt állapított meg, egyben ennek megfizetésére kötelezte. Fellebbezés folytán az alperes az első fokú határozatot helyben hagyta, megállapítva, hogy fiktív számlák miatt a felperes áfa-visszaigénylése jogszerűtlen és nem adóalanyként történő beszerzés miatt a szövetkezetet fogyasztási adó megfizetése is terheli.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a számlakibocsátó gazdasági társaságok az adásvétel időpontjában nem működtek, jövedéki engedéllyel nem rendelkeztek, a cégnyilvántartásban nem voltak bejegyezve, adóbevallást nem nyújtottak be, illetőleg adókapcsolatai nem voltak, vagy a bejelentett címen tevékenységet nem folytattak. A bizonylatok fiktívnek minősülnek, azok alapján adó áthárítására, annak visszaigénylésére nem kerülhetett jogszerűen sor.
A felperes fellebbezése folytán a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta. Rámutatott arra, hogy az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Az előzetesen felszámított adó levonásának joga az adóalanyt akkor illeti meg, ha összegét egy másik adóalany hárította át. A számviteli bizonylatok adatainak alakilag és tartalmilag hiteleseknek, megbízhatóknak és helytállóknak kell lenniük. A perben bizonyított, hogy az adóhatóság által kifogásolt számlák tartalmi hitelessége megdőlt, ezért a jogkövetkezmények alkalmazására, az adóhiány, késedelmi pótlék és bírság megállapítására az irányadó jogszabályi rendelkezések figyelembe vételével került sor.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben indítványozta annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperes határozatának megtámadott részének hatályon kívül helyezését és új eljárásra utasítását. Arra hivatkozott, hogy az adóhatóságok nem tettek eleget az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 51. § (4) bekezdésében foglaltaknak, nem bizonyította, hogy a számlákat nem létező gazdasági társaságok bocsátották ki. A felperes a felülvizsgálati eljárásban új jogi képviselőt bízott meg, aki a felülvizsgálati kérelmet részletesen kiegészítette.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozva lehet kérni. A Pp. 272. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, továbbá elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja. A Legfelsőbb Bíróság már több eseti döntésében kifejtette, hogy a felülvizsgálati eljárás rendkívüli perorvoslat jellegére tekintettel a felülvizsgálati kérelemben kell megjelölni pontosan azt a jogszabálysértést, (jogszabály, paragrafus, bekezdés) amelyre a fél hivatkozik, és amely alapján kéri a jogerős ítélet felülvizsgálatát. A Pp. 272. § (1) bekezdésében megállapított határidőn túl a felülvizsgálati kérelmet nem lehet kiegészíteni, nem lehet újabb jogszabálysértésre hivatkozni. A felülvizsgálati kérelem határidőn túli kiegészítését a Legfelsőbb Bíróságnak érdemben nem kell vizsgálnia, csak az eredeti felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértést. Erre tekintettel a perbeli esetben a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem vizsgálta a felperesnek a felülvizsgálati kérelem kiegészítésében felhívott jogszabálysértéseket.
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (áfa-tv.) 32. § (1) bekezdése értelmében a 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó ősszegéből levonja azt az adóösszeget, melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatás során egy másik adóalany rá áthárított. A 35. § (1) bekezdés alapján az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló számla, egyszerűsített számla és számlát helyettesítő okmány. A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (Sztv.) 84. § (2) bekezdése alapján a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatóknak és helytállóknak kell lenniük. A következetes bírói gyakorlat szerint csak a formai és tartalmi feltételek együttes megléte esetén kerülhet sor az általános forgalmi adó levonási jog gyakorlására.
Az Art. 51. § (4) bekezdése alapján az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani az ellenőrzés során a tényállást, fel kell tárni az adózó javára szolgáló körülményeket is.
E körben a másodfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy az alperes megfelelően bizonyította, hogy az adóhatóság által kifogásolt számlák tartalmilag nem hitelesek. Megállapítható volt, hogy a számlákat kibocsátó gazdasági társaságok részben az adásvétel időpontjában nem működtek, részben jövedéki engedéllyel nem rendelkeztek, vagy a cégnyilvántartásban nem voltak bejegyezve, adóbevallást nem nyújtottak be, illetve bejelentett címen tevékenységet nem is folytattak. Az adóhatóság valamennyi számlát kiállítóval kapcsolatban az Art. 51. § (4) bekezdése alapján tisztázta és bizonyította is, hogy adóalanyiságuk miért nem áll fenn.
Mivel a felperes a jogszabály sértését bizonyítani nem tudta, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (4) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 28.598/1997. sz.)
19 616 000 Ft adóhiányt állapított meg, egyben ennek megfizetésére kötelezte. Fellebbezés folytán az alperes az első fokú határozatot helyben hagyta, megállapítva, hogy fiktív számlák miatt a felperes áfa-visszaigénylése jogszerűtlen és nem adóalanyként történő beszerzés miatt a szövetkezetet fogyasztási adó megfizetése is terheli.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a számlakibocsátó gazdasági társaságok az adásvétel időpontjában nem működtek, jövedéki engedéllyel nem rendelkeztek, a cégnyilvántartásban nem voltak bejegyezve, adóbevallást nem nyújtottak be, illetőleg adókapcsolatai nem voltak, vagy a bejelentett címen tevékenységet nem folytattak. A bizonylatok fiktívnek minősülnek, azok alapján adó áthárítására, annak visszaigénylésére nem kerülhetett jogszerűen sor.
A felperes fellebbezése folytán a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta. Rámutatott arra, hogy az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Az előzetesen felszámított adó levonásának joga az adóalanyt akkor illeti meg, ha összegét egy másik adóalany hárította át. A számviteli bizonylatok adatainak alakilag és tartalmilag hiteleseknek, megbízhatóknak és helytállóknak kell lenniük. A perben bizonyított, hogy az adóhatóság által kifogásolt számlák tartalmi hitelessége megdőlt, ezért a jogkövetkezmények alkalmazására, az adóhiány, késedelmi pótlék és bírság megállapítására az irányadó jogszabályi rendelkezések figyelembe vételével került sor.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben indítványozta annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperes határozatának megtámadott részének hatályon kívül helyezését és új eljárásra utasítását. Arra hivatkozott, hogy az adóhatóságok nem tettek eleget az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 51. § (4) bekezdésében foglaltaknak, nem bizonyította, hogy a számlákat nem létező gazdasági társaságok bocsátották ki. A felperes a felülvizsgálati eljárásban új jogi képviselőt bízott meg, aki a felülvizsgálati kérelmet részletesen kiegészítette.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozva lehet kérni. A Pp. 272. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, továbbá elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja. A Legfelsőbb Bíróság már több eseti döntésében kifejtette, hogy a felülvizsgálati eljárás rendkívüli perorvoslat jellegére tekintettel a felülvizsgálati kérelemben kell megjelölni pontosan azt a jogszabálysértést, (jogszabály, paragrafus, bekezdés) amelyre a fél hivatkozik, és amely alapján kéri a jogerős ítélet felülvizsgálatát. A Pp. 272. § (1) bekezdésében megállapított határidőn túl a felülvizsgálati kérelmet nem lehet kiegészíteni, nem lehet újabb jogszabálysértésre hivatkozni. A felülvizsgálati kérelem határidőn túli kiegészítését a Legfelsőbb Bíróságnak érdemben nem kell vizsgálnia, csak az eredeti felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértést. Erre tekintettel a perbeli esetben a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem vizsgálta a felperesnek a felülvizsgálati kérelem kiegészítésében felhívott jogszabálysértéseket.
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (áfa-tv.) 32. § (1) bekezdése értelmében a 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó ősszegéből levonja azt az adóösszeget, melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatás során egy másik adóalany rá áthárított. A 35. § (1) bekezdés alapján az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló számla, egyszerűsített számla és számlát helyettesítő okmány. A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (Sztv.) 84. § (2) bekezdése alapján a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatóknak és helytállóknak kell lenniük. A következetes bírói gyakorlat szerint csak a formai és tartalmi feltételek együttes megléte esetén kerülhet sor az általános forgalmi adó levonási jog gyakorlására.
Az Art. 51. § (4) bekezdése alapján az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani az ellenőrzés során a tényállást, fel kell tárni az adózó javára szolgáló körülményeket is.
E körben a másodfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy az alperes megfelelően bizonyította, hogy az adóhatóság által kifogásolt számlák tartalmilag nem hitelesek. Megállapítható volt, hogy a számlákat kibocsátó gazdasági társaságok részben az adásvétel időpontjában nem működtek, részben jövedéki engedéllyel nem rendelkeztek, vagy a cégnyilvántartásban nem voltak bejegyezve, adóbevallást nem nyújtottak be, illetve bejelentett címen tevékenységet nem is folytattak. Az adóhatóság valamennyi számlát kiállítóval kapcsolatban az Art. 51. § (4) bekezdése alapján tisztázta és bizonyította is, hogy adóalanyiságuk miért nem áll fenn.
Mivel a felperes a jogszabály sértését bizonyítani nem tudta, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (4) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 28.598/1997. sz.)