adozona.hu
AVI 1999.12.155
AVI 1999.12.155
Az adótartozás méltányosságból történő mérséklése iránti kérelem elbírálásakor a megélhetés súlyos veszélyeztetettségének vizsgálatánál az adózó és családja egy főre jutó jövedelmét, létfenntartásra fordítható összegét kell megállapítani (1990. évi XCI. tv. 82. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnek 1993. évtől a bevallott, de befizetni elmulasztott általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) tekintetében 886 560 forint adótartózása állt fenn. A felperesnél 1993 áprilisában lefolytatott ellenőrzés eredményeképpen az adóhatóság 223 440 forint általános forgalmi adóhiányt állapított meg és írt elő, mely összegre vonatkozóan a Csongrád Megyei Igazgatóság a határozatával 1994. december 31-ig fizetési halasztást engedélyezett, késedelmi pótlékfizetési kötelezettség mellett. A fel...
AVI 1999.12.155 Az adótartozás méltányosságból történő mérséklése iránti kérelem elbírálásakor a megélhetés súlyos veszélyeztetettségének vizsgálatánál az adózó és családja egy főre jutó jövedelmét, létfenntartásra fordítható összegét kell megállapítani (1990. évi XCI. tv. 82. §)
A felperesnek 1993. évtől a bevallott, de befizetni elmulasztott általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) tekintetében 886 560 forint adótartózása állt fenn. A felperesnél 1993 áprilisában lefolytatott ellenőrzés eredményeképpen az adóhatóság 223 440 forint általános forgalmi adóhiányt állapított meg és írt elő, mely összegre vonatkozóan a Csongrád Megyei Igazgatóság a határozatával 1994. december 31-ig fizetési halasztást engedélyezett, késedelmi pótlékfizetési kötelezettség mellett. A felperes fizetési kőtelezettségének ezt követően sem tett eleget.A felperes 1994. november 8-án méltányossági kérelmet terjesztett elő a 886 560 Ft áfa adótartozása eltörlése iránt, a megélhetés veszélyeztetésére hivatkozással. Ugyanakkor a 223 440 Ft általános forgalmi adóhiány és járulékai megfizetésére további fizetési halasztás engedélyezését kérte 1995. december 31-ig.
Az APEH Megyei Igazgatósága az 1995. április 24. napján kelt határozatával az áfa adótartozás méltányosságból történő elengedésére irányuló kérelmet, valamint az általános forgalmi adóhiány és járulékaira a fizetési halasztás engedélyezése iránti kérelmet elutasította. A határozat indokolása szerint az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. tv. (Art.) 82. § (1) bekezdése alapján az adótartozás nem engedhető el, mert az adózó és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetésének súlyos veszélyeztetése nem állapítható meg. Az adóhatóság a fizetési halasztást az Art. 81. § (1) és (2) bekezdése alapján nem engedélyezte, mert a felperes korábban kapott fizetési halasztást, melynek nem tett eleget, valamint az általános forgalmi adót bevallás ellenére nem fizette be.
A fellebbezés folytán eljárt alperes az 1996. február 23-án kelt határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolásában kiemelte, hogy a felperes a reális jövedelmi viszonyait nem tárta fel.
Az alperes határozatának a tartozás méltányosságból való elengedését elutasító rendelkezése ellen annak felülvizsgálata iránt a felperes keresetet nyújtott be. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperes üzemanyag kereskedő vállalkozó 1992 júniusa óta, vállalkozását továbbra is folytatja. Nem fogadta el valósnak a bíróság a felperes azon állítását, hogy 1994 nyara óta semmiféle jövedelemmel nem rendelkezik, és havi 10 000 Ft-ból él az öttagú család. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ebből az ősszegből az általános élettapasztalat szerint az öttagú család megélhetése a jelenlegi árviszonyok mellett kizárt. Mindezekre figyelemmel miután a felperes a reális jövedelmi viszonyait nem tárta föl, így a megélhetés súlyos veszélyeztetettsége sem állapítható meg.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokainál fogva helybenhagyta. Kifejtette, hogy a felperes magatartása jogszabályba ütköző volt, amikor az általa vallott általános forgalmi adót a költségvetésbe nem fizette be. A felperes által előadottak szerint 1992-1995. években a vállalkozás nettó árbevétele együttesen 35 000 000 Ft volt.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak megváltoztatása iránt. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Art. 82. (1) bekezdését, a megállapított tényállás iratellenes és logikailag ellentmondó következtetést tartalmaz. Iratellenes az a megállapítás, hogy 1992-1994. években 35 000 000 Ft árbevételt ért el. Hivatkozott arra, hogy léteznek olyan periratok amelyek az adótartozása elengedését indokolják az Art. 94. § (1) bekezdése szerint. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti továbbá az Alkotmány 3. §-t, 5. §-t, 8. § (2) bekezdését, 9. § (1) és (2) bekezdését, 10. § (2) bekezdését, 13. § (2) bekezdését, 17. § a) pontját, valamint a Pp. 206. § (1) bekezdését, a Ptk. 324. § (1), (2) bekezdését. Az eljárt bíróságok az Art. 51. § (4) bekezdésében foglalt tényállás tisztázási kőtelezettségnek nem tettek eleget.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Perköltséget nem igényelt. A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan, mert a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat részben nem alkalmazta, így annak megsértéséről sem lehet szó, részben pedig az alkalmazott szabályok helyes értelmezésével törvényes és megalapozott döntést hozott.
Az Art. 82. § (1) bekezdés alapján az adótartozás méltányosságból történő mérséklésére, elengedésére a megélhetés súlyos veszélyeztetése esetén kerülhet sor. A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló iratok alapján megállapította, hogy az eljárt bíróságok helyesen tárták fel a tényállást és az abból levont jogi következtetésűk is helytálló. A felperes által előadott, öttagú család megélhetésére biztosított havi 10 000 Ft nem elegendő a mai árviszonyok mellett. A felperes a vállalkozását továbbra is működteti és előadása szerint 1994. évtől semmiféle jövedelemmel nem rendelkezik. A felperes 1994. november 8-án kelt méltányossági kérelmében saját maga adta elő, hogy 1992-ben nettó árbevétele 16 000 000 Ft, 1993. évben kb. 13 000 000 Ft, 1994-évben pedig kb. 6 000 000Ft volt. Megalapozatlan tehát a felperesnek azon hivatkozása, hogy a nettó árbevétel 1992-1995. év között elért 35 000 000 Ft összegben történő megállapítása iratellenes. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a súlyos veszélyeztetettség vizsgálatánál az adózó és családja egy főre jutó jövedelmét, létfenntartásra fordítható összegét kell megállapítani. A felperes ezért kellőképpen nem tárta fel, jövedelmi viszonyaira vonatkozó előadása életszerűtlen. A felperes méltányossági kérelme elbírálásakor a fentiek szerint nem vehető figyelembe a felperes által hivatkozott végrehajthatatlanság, behajthatatlanság, a követelés elévülése.
A jogerős ítélet mindebből kővetkezően az Alkotmány alapjogokat szabályozó rendelkezéseit sem sérthette meg. Az alperes és az eljárt bíróságok is a tényállást kellőképpen feltárták, a felperes által előadott jövedelmi viszonyok valóságosságát értékelés alá vonták, és a méltányosság körében a rendelkezésre álló bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően értékelték és mérlegelték.
Miután a jogerős ítélet, sem az alkotmányos alapjogokat, sem a terjedelmes felülvizsgálati kérelemben megjelölt és ténylegesen alkalmazott anyagi és eljárási szabályokat nem sértette meg, a Legfelsőbb Bíróság Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. V. 28.365/1997. sz.)