adozona.hu
AVI 1999.12.154
AVI 1999.12.154
A bíróság vizsgálhatja, hogy az adózó alapítványi támogatása adójogi szempontból valós alapítványi támogatásnak minősül-e [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH Megyei Igazgatósága a felperesnél végzett 1995. évi személyi jövedelemadó ellenőrzés eredményeképpen az 1996. május 23-án kelt határozatával 99 960 forint személyi jövedelemadó adókülönbözetet állapított meg, melyből 8452 forint adóhiánynak minősült és előírásra került. A határozat indokolása szerint a felperes 1995. november 27-én 47 600 forint összegű támogatást fizetett be az Ú. P. Alapítvány részére a felperes egyúttal belépett a T. és K. Egyesületbe, melytől az alapítványi támoga...
AVI 1999.12.154 A bíróság vizsgálhatja, hogy az adózó alapítványi támogatása adójogi szempontból valós alapítványi támogatásnak minősül-e [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
Az APEH Megyei Igazgatósága a felperesnél végzett 1995. évi személyi jövedelemadó ellenőrzés eredményeképpen az 1996. május 23-án kelt határozatával 99 960 forint személyi jövedelemadó adókülönbözetet állapított meg, melyből 8452 forint adóhiánynak minősült és előírásra került. A határozat indokolása szerint a felperes 1995. november 27-én 47 600 forint összegű támogatást fizetett be az Ú. P. Alapítvány részére a felperes egyúttal belépett a T. és K. Egyesületbe, melytől az alapítványi támogatás nyújtása után egyesületi juttatást kért 285 600 forintos összegben, egyúttal ezen juttatást az alapítvány javára kérte befizetni. A felperes személyi jövedelemadó bevallásában 333 200 forint alapítványi támogatás után 99 960 forint adókedvezményt vett igénybe. A személyi jövedelemadóról szóló 1991. évi XC. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 38/A. § (1) bekezdés i) pontja alapján az adókedvezmény igénybevétele jogszerűtlen volt, az alapítványi támogatás vagyoni előny szerzését célozta.A felperes fellebbezése folytán eljárt II. r. alperes az 1996. június 27. napján kelt határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta.
A II. r. alperes határozatának felülvizsgálata iránt a felperes keresetet nyújtott be. Az elsőfokú bíróság a keresetet megalapozatlannak találta, ezért azt ítéletével elutasította. Megállapította, hogy az egyesület és az alapítvány tájékoztatóiból, a támogatási konstrukcióból kővetkezően a felperes vagyoni előny céljából támogatta az alapítványt, mellyel összefüggésben kapott egyesületi juttatást és amelyet csak alapítványi támogatásra használhatott fel. A konstrukció célja az volt, hogy a felperes a tényleges befizetését meghaladó összegű adókedvezményt érvényesíthessen. Az alapítvány a bevételeinek csak 7%-át fordította karitatív célok támogatására, a bevételeinek többi részét az egyesületnek adta át és az alapítvány és az egyesület közötti támogatási-juttatási rendszer azt célozta, hogy az alapítvány részéről adományozott pénzt egyesületi juttatások révén visszaforgassák az alapítványba mint alapítványi támogatást.
Fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítélet helyes indokainál fogva helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak megváltoztatása és az alperes határozatának hatályon kívül helyezése iránt. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. tv. (Art.) 1. § (7) bekezdését, mert más adóalanyok (alapítvány, egyesület) magatartását vizsgálta, melyre a bíróságok hatáskörrel nem rendelkeztek és ezzel a kereseten is "túlterjeszkedtek". A jogerős ítélet sérti a Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdés i) pontjában foglaltakat, mert a vagyoni előny nem lehet az adókedvezmény. Téves az az ítéleti megállapítás, hogy a befizetését meghaladó adókedvezményt vett igénybe. A felperes az egyesületi juttatás összegét megszerezte és alapítványi támogatásra fordította.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a Legfelsőbb Bíróság 1/1998. számú KJE. határozatára figyelemmel a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kérte. A felperes által 47 600 forint alapítványi támogatás után a 14 280 forint adókedvezményt igénybevételére lehetőséget látott.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte a városi bíróság ítéletét megváltoztatta, a II. r. alperes 1996. június 27. napján kelt határozatát hatályon kívül helyezte és a II. r. alperest új eljárásra kötelezte.
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. tv. 25. § c) pontja szerint a Legfelsőbb Bíróság a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz. A Legfelsőbb Bíróság az 1/1998. KJE. számú jogegységi határozat 4. pontja folytán alkalmazandó 1. pontjának rendelkezése szerint a Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdés i) pontja alapján adókedvezmény akkor vehető igénybe ha a befizetés a magánszemély vagyonának tényleges csökkenését eredményezi. A felperes esetében csak a saját vagyonát csökkentő alapítványi támogatás után vehető igénybe adókedvezmény. A felperes saját vagyonából mindössze 47 600 forintot fordított az Ú. P. Alapítvány támogatására, az egyesületi juttatás címén kapott összeg alapítványi támogatásra való befizetése után adókedvezmény jogszerűen nem vehető igénybe. Az alapítvány és az egyesület olyan "pénzforgatásos" támogatási rendszert működtetett, melynek alapján az alapítvány részéről átadott pénzeszközök kerültek egyesületi juttatás címén az egyesületi tagok részéről alapítványi támogatásként befizetésre, mely összegek ténylegesen az adózó vagyonát nem képezték, ezen összeg felett rendelkezési joggal nem bírtak. Az alapítványt támogató és egyben egyesületi tagok ezen egyesületi juttatások összegét csak alapítványi támogatásra fordíthatták, azt nevükben az alapítvány részére az egyesület fizette be. Az egyesületi juttatások tulajdonképpen az alapítvány pénzeszközét képezték és a "pénzforgatásos" rendszer révén kerültek vissza alapítványi támogatásnak feltüntetve az alapítványhoz. A jogegységi határozat értelmében ezen összegek után adókedvezmény nem vehető törvényesen igénybe.
Mindezek alapján a felperes javára adókedvezmény 47 600 forint befizetés tekintetében vehető igénybe, így a felperes a Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdés i) pontja alapján 14 280 forint adókedvezményt érvényesíthetett jogszerűen, míg 85 680 forint adókedvezmény igénybevétele jogszerűtlennek minősül.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes által hivatkozott kereseten történő "túlterjeszkedés" jogsértését nem látta megállapíthatónak. Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 1. § (7) bekezdése alapján az adókedvezmény jogszerűségének elbírálásához vizsgálható, hogy a felperes alapítványi támogatása adójogi szempontból valós alapítványi támogatásnak minősül-e, az alapítványi támogatások befizetésekor, egyesületi juttatások nyújtásakor a Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdés i) pontjában foglalt vagyoni előnyszerzés kizárható-e. Ennek során jogszerűen vizsgálták az egyesületek és az alapítvány közti együttműködést a pénzösszeg átadására, visszaforgatására.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az első fokú ítéletet megváltoztatta és a II. r. alperes határozatát hatályon kívül helyezte és a II. r. alperest az adókötelezettség újbóli megállapítása végett új eljárásra kötelezte. Az új eljárás során a II. r. alperesnek az 1/1998. KJE. számú jogegységi határozatra figyelemmel kell a felperes 1995. évi személyi jövedelemadó kötelezettségét, az esetleges visszajáró adóelőleg összegét megállapítania.
A Legfelsőbb Bíróság észlelte, hogy a felperes az első fokon eljárt közigazgatási szervet is alperesként vonta perbe és ennek helytelenségét egyik bíróság sem kifogásolta. Az eljárt bíróságoknak a Legfelsőbb Bíróság KK. 33. számú állásfoglalásnak és a Pp. 327. § (2) és (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a pert az I. r. alperes perből való elbocsátása mellett csak a II. r. alperes perben állása mellett kellett volna lefolytatniuk. Erre a körülményre azonban a felperes felülvizsgálati kérelmében nem hivatkozott, és a megállapított jogszabálysértés az érdemi döntésre kihatással nem volt.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. V. 28.131/1997. sz.)