adozona.hu
AVI 1999.12.152
AVI 1999.12.152
Az adózó áfa-visszaigénylésére nem hat ki a felperes tulajdonszerzését megelőző, a számlakibocsátó által történt termékbeszerzésénél az áfa befizetésének és visszaigénylésének esetleges megtörténte (1992. évi LXXIV. tv. 48. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH Megyei Igazgatósága az 1994. V. havi általános forgalmi adó visszaigénylés ellenőrzése eredményeképpen az 1994. szeptember 7. napján kelt határozatával a felperes terhére 1 125 000 forint jogosulatlan áfa-visszaigénylést állapított meg, melyet adókülönbözetként előírt, valamint 563 000 adóbírságot szabott ki. Az adóhatóság a határozatát az 1995. január 12. napján kelt határozatával kijavította és a bírság összegét 562 000 forintban határozta meg.
A felperes fellebbezése folytán az al...
AVI 1999.12.152 Az adózó áfa-visszaigénylésére nem hat ki a felperes tulajdonszerzését megelőző, a számlakibocsátó által történt termékbeszerzésénél az áfa befizetésének és visszaigénylésének esetleges megtörténte (1992. évi LXXIV. tv. 48. §)
Az APEH Megyei Igazgatósága az 1994. V. havi általános forgalmi adó visszaigénylés ellenőrzése eredményeképpen az 1994. szeptember 7. napján kelt határozatával a felperes terhére 1 125 000 forint jogosulatlan áfa-visszaigénylést állapított meg, melyet adókülönbözetként előírt, valamint 563 000 adóbírságot szabott ki. Az adóhatóság a határozatát az 1995. január 12. napján kelt határozatával kijavította és a bírság összegét 562 000 forintban határozta meg.A felperes fellebbezése folytán az alperes 1995. március 2-án kelt határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a felperes színlelt szerződés alapján kibocsátott számla felhasználásával igényelt vissza általános forgalmi adót. A felperes a Q.-T. Rt.-vel, mint megbízóval 1994. február 1. napján megállapodást kötött szellemi termékek értékesítésében történő közreműködésre. A Q.-T. Rt. részéről kibocsátott számla ügyviteli tanácsadásról került kiállításra, mely tevékenység nem tartozott a felperes tevékenységi körébe. A számlában hivatkozott szerződés nem került bemutatásra, a felperes a május havi bevallásában értékesítés terhelő áfát nem tüntetett föl, gazdasági tevékenységet nem végzett. Mindezek alapján a felek által kötött megállapodás a Ptk. 202. § (4) bekezdése alapján semmis, ezért az általános forgalmi adó visszaigénylése az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: áfa-tv.) 48. § (4) bekezdése alapján jogosulatlannak minősül.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata és annak hatályon kívül helyezése iránt. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a bírósági eljárásban ismertté vált az a szerződés, amelyre a perbeli számla utalt. Ez a szerződés 1994. április 29-én jött létre a felperes megbízója a Q. -T. Rt., mint vevő és a C. -F. I. Bt., mint eladó között szellemi termék adásvételére. E szerződés szerint a szellemi termék tulajdonjogának átruházására csak a vételár teljes kifizetésekor került volna sor, a szerződés a vételár kifizetésére 12 hónap időtartamot biztosított a vevő részére. A bíróság az 1994. április 29-én kelt szerződés és a felperes által 1994. február 1-jén kötött megállapodás alapján megállapította, hogy az ügyletek nem valóságos szerződési akaratot tükröznek, a felperes a megállapodásban csak az értékesítés közreműködésében vállalt kötelezettséget, nem pedig szellemi termék tulajdonjogának megszerzésére vállalkozott. A megállapodáshoz kapcsolt szerződés gazdasági eredménye nem mutatható ki, a számla pénzügyi teljesítése nem történt meg. A felek a megállapodást 1994 novemberében felbontották, a Q.-T. Rt. stornó számlát bocsátott ki. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint adólevonási jog csak adófizetés esetén gyakorolható, nincs jogi alapja a tényleges adófizetés nélküli levonási jog gyakorlásának, a felperes a törvény céljától eltérően kívánt visszaigényléssel élni, ezért a szerződés semmisnek minősül. Mellőzte az elsőfokú bíróság az alperes határozatából az áfa-tv. 48. § (4) bekezdésére történő hivatkozást, mert álláspontja szerint a határozat tartalma alapján az alperes nem ezen jogszabályhelyre hivatkozással utasította el a felperes visszaigénylési kérelmét.
Felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kifejtette, hogy az áfa-visszaigénylésének csak tartalmilag hiteles számla alapján van helye. A felek által sem vitatottan a perbeli szerződésnek gazdasági eredménye nem volt, így ilyen szerződésre alapított áfa visszaigénylés jogszabályba ütköző.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet jogszabálysértőnek tartva a bírósági ítéletet, valamint az alperes határozatát is. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk. 365. § (1) bekezdésében foglaltakat, téves az a megállapítás, hogy a felek között adásvételi szerződés nem jött létre. Álláspontja szerint a felek között 1994. február 1-jén kötött megállapodás alapján az áfa-tv. 6. § (2) bekezdés b) és c) pontja és 7. §-a értelmében termékértékesítés történt, melynek alapján a tulajdonjog átadásra került, a vételár leszámlázásra került és a számla alapján az áfa-visszaigénylésre való jogosultsága is megnyílt. Álláspontja szerint az áfa-visszaigénylésnek nem feltétele a tulajdonjog tényleges átszállása és a szerződés írásbelisége sem. A bíróság a Q.-T. Rt. tulajdonjogára vonatkozóan megállapításokat nem tehetett volna, mert arra bizonyítási eljárást nem folytatott le. Álláspontja szerint a szerződés nem színlelt és a szerződés gazdasági eredményének hiánya ellenére az áfa-tv. 48. § (1) bekezdésében foglalt feltétel bekövetkezett, ugyanis a Q.-T. Rt. mint számlakibocsátó az áfát vallotta, a szellemi termék megszerzésekor az áfát visszaigényelte, így e két adó kötelezettség "nullázódott". Iratellenes az az ítéleti megállapítás, hogy a felperes áfa fizetése nélkül akart visszaigényléssel élni, mert a Q.-T. Rt. már az általános forgalmi adót befizette. A szerződés színleltségét "csak" a vételár meg nem fizetésének tényére alapítottan nem lehet megállapítani. Amennyiben a számlakibocsátó hibájából a számla nem felel meg a visszaigénylés feltételeinek, akkor is "csak" az 1990. évi XCI. törvény (Art.) 74. § (12) és (13) bekezdés alapján mulasztási bírság kiszabásának lett volna helye.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes felülvizsgálati kérelme tartalmában a bizonyítékok mérlegelését támadta. A Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértése akkor állapítható meg, ha a bizonyítékok mérlegelésénél logikai ellentmondás, okszerűtlen mérlegelés vagy iratellenes megállapítás történt. A Legfelsőbb Bíróság ilyen jogszabálysértést nem állapított meg. Az eljárt bíróságok helyesen tárták fel a tényállást és az abból levont jogi következtetésük is helytálló. A felperes olyan számla alapján kívánt általános forgalmi adót visszaigényelni, mely számla pénzügyi teljesítésre nem került, annak tartalma ügyviteli tanácsadásra vonatkozik, a számla gazdasági eredménye nem mutatható ki, a számla később sztornírozásra került. A felperes - a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján - alaptalanul hivatkozott arra, hogy a kibocsátott számla alapján szellemi termék tulajdonjogát szerezte meg, ennek a számla tartalma is ellentmond. Az eljárt bíróságok az értékesítési láncolatot az Art. 1. § (7) bekezdése alapján jogszerűen vonták a vizsgálat körébe és helytállóan vonták le azt a következtetést, hogy a felperes számlakibocsátója az értékesítési láncolat során tulajdonjogot nem szerzett. Az 1994. április 29-i szerződés a vételár teljes kifizetéséhez kötötte a tulajdonjog átadását, mely a felperes által hivatkozott tulajdonszerzés időpontjában nem következhetett be.
Általános forgalmi adó visszaigénylésére az áfa-tv. 35.§ (1) bekezdése alapján csak hiteles számla alapján van törvényes lehetőség. A felperes álláspontjával ellentétben önmagában a számla kibocsátása nem alapozza meg az áfa visszaigénylésének jogszerűségét, ugyanis a számla kibocsátásán túlmenően az áfa visszaigénylésének feltétele, hogy a számla valós gazdasági eseményről kerüljön kibocsátásra és az adó áthárítása megtörténjen. E feltételek megvalósulása azonban a perbeli számla kapcsán nem volt megállapítható.
A felperes általános forgalmi adó visszaigénylésére a felperes álláspontjával ellentétben - nem hat ki a szerződési láncolatban a felperes tulajdonszerzését megelőző, a számlakibocsátó által történt termékbeszerzésénél az áfa befizetésének és visszaigénylésének estleges megtörténte. A felperes által hivatkozott, a számlakibocsátó részéről történő áfa-kötelezettség "nullázódása" nem bír jelentőséggel, és nem teremti meg az áfa-tv. 48. § (1) bekezdése alapján az áfa visszaigénylésének jogszerűségét. Az áfa-tv. 48. § (1) bekezdését nem a számlakibocsátóra vonatkozóan kell értelmezni, hanem a felperesre.
Helyállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a felperes áfa-visszaigénylése jogosulatlannak minősült az áfa tv. 32. § (1) bekezdés a) és 35. § (1) bekezdés a) pontja alapján. A jogosulatlan áfa-visszaigénylés jogkövetkezménye az Art. 72. § (1) bekezdés szerint kiszabható adóbírság. A felperes a bevallásában áfa-visszaigénylés iránti kérelmét előterjesztette, a bevallása jogszerűségéért a felperest terheli a felelősség. Jogosulatlanság esetén így a felperesnek kell viselni a jogkövetkezményeket, a számlakibocsátó hibájára való hivatkozása a felelősségét nem menti.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felperes által hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. V. 27.291/1997. sz.)