adozona.hu
AVI 1999.12.150
AVI 1999.12.150
A termékértékesítés teljesítési helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék ténylegesen található (1992. évi LXXIV. tv. 14. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes határozatával a felperes terhére 1 677 000 forint adókülönbözetet, ezen belül 547 000 forint adóhiányt állapított meg. A felperest 2 732 000 forint adóbírság megfizetésére kötelezte.
A felperes a keresetében az alperesi határozat megváltoztatását és 190 000 forint áfa fizetési kötelezettség és 28 000 forint adóbírság megállapítását kérte.
A megyei bíróság az 1996. november 20. napján kelt ítéletével a városi bíróság ítéletét, amelyben a felperes keresetét elutasította helybenhagy...
AVI 1999.12.150 A termékértékesítés teljesítési helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék ténylegesen található (1992. évi LXXIV. tv. 14. §)
Az alperes határozatával a felperes terhére 1 677 000 forint adókülönbözetet, ezen belül 547 000 forint adóhiányt állapított meg. A felperest 2 732 000 forint adóbírság megfizetésére kötelezte.A felperes a keresetében az alperesi határozat megváltoztatását és 190 000 forint áfa fizetési kötelezettség és 28 000 forint adóbírság megállapítását kérte.
A megyei bíróság az 1996. november 20. napján kelt ítéletével a városi bíróság ítéletét, amelyben a felperes keresetét elutasította helybenhagyta.
A peres felek által vitássá nem tett tényállás alapján az eljárt bíróságok arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a perbeli esetben az 1992. évi LXXIV. tv. (a továbbiakban: áfa-tv.) 1. §-a, 3. § a) pontja, 14. § (1) bekezdés 2. mondata és a 13. § (3) bekezdés 2. fordulata az irányadó, amelyek alapján a felperes által végzett vásárlás, majd az ezt követő értékesítés olyannak tekintendő, mintha a termékértékesítés teljesítési helye belföld lenne, ezért a felperes áfa fizetési kötelezettsége az áfa-tv. 3. § a) pontja alapján fennáll. Az áfa-tv. értelmében az is importáló, aki vámfizetésre kötelezett személynek minősül, ha a terméket az országba behozná. Ahhoz hogy valaki importálónak minősüljön nincs szükség a termék tényleges behozatalára, mert a törvény ezt csak vélelmezi. Így a felperes importáló, aki belföldi értékesítésnek tekintendő tevékenységet végzett és ez a tevékenység az áfa fizetési kötelezettséget megalapozza.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben a jogerős ítélet megváltoztatását és az alperesi határozat keresete szerinti megváltoztatását kérte. Az álláspontja szerint az eljárt bíróságok az áfa tv. 14. § (1) bekezdését tévesen értelmezték és alkalmazták, mert figyelmen kívül hagyták, hogy a 14. § alkalmazása mellett a tv. 3. §-ában írt kogens szabályoknak is érvényesülniük kell. Hiányoztak az áfa-tv. 14. § (1) bekezdés 2. mondata alkalmazásának feltételei is, mert fuvarozásra nem került sor. Figyelmen kívül hagyták, hogy a 14. § (1) bekezdése és 13. § (3) bekezdésében alkalmazott importáló fogalmak nem azonos tartalmúak. A 14. § (1) bekezdése csak akkor alkalmazható, amikor a termékértékesítés olyan importfolyamathoz kapcsolódik ahol a terméket fuvarozzák külföldről Magyarországra. A termékértékesítés az importtól és a fuvarozástól független külföldi ügyletnek minősül még akkor is, ha két magyarországi cég között jött létre. Abban az esetben, ha a 14. § (3) bekezdése hatálya alá esne az ügylet, a teljesítési helye külföldnek tekintendő, amelynek következtében nem a 3. § a) pontja alá eső belföldi termékértékesítés, hanem termékimport, amelyet áfa kötelezettség nem terhel.
Az alperes a felülvizsgálati kérelem elutasítását és a másodfokú ítélet helybenhagyását kérte a felperes perköltségben történő marasztalása mellett. Azzal érvelt, hogy a jogalkotó szándéka az importáló törvényi fogalmának kibővítésével arra irányult, hogy az importálónak minősülő adóalanyok külföldön végrehajtott termékértékesítéseit is belföldi teljesítésnek tekintse és áfa kötelezettség alá vonja. A törvény 14. § (1) bekezdés második mondata az import megvalósulásához nem követeli meg a termék tényleges behozatalát, hiszen a 13. § (3) bekezdés második fordulata a vélelmezett behozatalt is importnak tekinti, ezért a törvény 14. § (1) bekezdés második mondata kiterjed az importáló külföldön teljesített olyan termékértékesítéseire is, amelyek nem eredményezik szükségképpen a termék behozatalát.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 1996. november 20. napján kelt ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. A jelen felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság csak azt vizsgálhatta, hogy a jogerős másodfokú ítélet megsértette-e az általános forgalmi adóról szóló 1992. LXXIV. törvény rendelkezéseit.
Az áfa-tv. az általános rendelkezései között határozza meg a törvény területi, személyi, tárgyi hatályát és azokat a fogalmakat, amelyeket a törvény alkalmazása kapcsán irányadónak kell tekinteni. Az áfa-tv. 3. § a) pontja szerint áfát kell fizetni az adóalany által belföldön teljesített termékértékesítés és szolgáltatás-nyújtás valamint a b) pont szerint a termékimport után. A 10. §-ban meghatározott termékimport mellett, amely klasszikusan a terméknek külföldről belföldre történő behozatalát határozza meg, az egyéb fogalmak között a 13. § (3) bekezdésében importálónak minősíti - a többi között - azt is, aki jogszabályi rendelkezés alapján vámfizetésre kötelezett személynek minősülne akkor, ha a termék behozatala vagy egyéb módon való bejuttatása vámbelföldre történne. A felperes a vásárlásával az eszközök tulajdonjogát megszerezte és e tulajdonjogát ruházta át a lízingbeadó cégeknek, ennek következtében a tevékenysége termékértékesítésnek minősül. A termékértékesítés teljesítési helyének az általános szabályok szerinti azt a helyet kell tekinteni az áfa-tv. 14. § (3) bekezdése szerint, ahol termék ténylegesen található. Egyéb esetekben az áfa-tv. 14. § (1) bekezdése alapján belföldnek tekintendő a teljesítés helye akkor is, ha a termék külföldön van az átvevő pedig importáló, függetlenül attól, hogy ténylegesen fuvarozásra kerül-e sor vagy sem, mert az áfa-tv. 103. § (3) bekezdése szerint ténylegesen a terméknek nem kell belföldre kerülnie.
A fentiekben kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság ítéletében nem észlelt jogszabálysértést, ezért az alaptalan felülvizsgálati kérelmet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján elutasította és a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 27.673/1997. sz.)