adozona.hu
AVI 1999.12.148
AVI 1999.12.148
Az összjövedelmet csökkentő befizetés csak akkor vehető figyelembe, ha az a magánszemély vagyonából történik, a magánszemélyt illető vagyoni érték csökkenését eredményezi [1991. évi XC. tv. 38/A. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1995. április 14-én tagfelvételi kérelmet nyújtott be a P.-B. B. Szövetkezethez 100 Ft névértékű részjegy teljes összegének befizetésével. A szövetkezet 1995. május 5-én arról értesítette a felperest, hogy igazgatósága tagvételi kérelmét elfogadta, egyúttal közölte, hogy a felperes a tagfelvételi kérelem benyújtásával 1 db részjegy összegét fizette be. A felperes 1995. április 11-én megkötött értékpapír-adásvételi szerződés alapján a N. Y. B. B. Kft. megbízottjaként eljáró Rt.-től,...
AVI 1999.12.148 Az összjövedelmet csökkentő befizetés csak akkor vehető figyelembe, ha az a magánszemély vagyonából történik, a magánszemélyt illető vagyoni érték csökkenését eredményezi [1991. évi XC. tv. 38/A. §].
A felperes 1995. április 14-én tagfelvételi kérelmet nyújtott be a P.-B. B. Szövetkezethez 100 Ft névértékű részjegy teljes összegének befizetésével. A szövetkezet 1995. május 5-én arról értesítette a felperest, hogy igazgatósága tagvételi kérelmét elfogadta, egyúttal közölte, hogy a felperes a tagfelvételi kérelem benyújtásával 1 db részjegy összegét fizette be. A felperes 1995. április 11-én megkötött értékpapír-adásvételi szerződés alapján a N. Y. B. B. Kft. megbízottjaként eljáró Rt.-től, mint bizományostól először 170 000 Ft névértékű diszkont kincstárjegyet vett a névérték 10%-ának megfelelő árfolyamon és az érte járó 17 000 Ft-ot megfizette. Az említett szerződés alapján még aznap a kincstárjegyeket 170 000 Ft összértékben eladta az Rt.-nek, mint bizományosnak azzal, hogy a vételár teljes összegét üzletrész vásárlásra kell fordítania. Ugyanakkor szövetkezet üzletrész adásvételi szerződést kötött, mellyel a szövetkezet megbízottjaként eljáró Rt.-től megvásárolt 17 db 1 Ft-os névértékű üzletrészt egyenként 10 000 Ft, összesen 170 000 Ft vételárért. Az értékpapírok a G. É. Kft.-nél lettek letétbe helyezve.A felperes a részére kiadott igazolás alapján 170 000 Ft értékű szövetkezeti üzletrész után 51 000 Ft befektetési adókedvezményt vett igénybe.
Az első fokú adóhatóság kiutalás előtti ellenőrzés alá vonta a felperes 1995. évi személyi jövedelemadó bevallását és terhére 51 000 Ft adókülönbözetet állapított meg.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az első fokú hatóság határozatát helybenhagyta.
A mindkét fokon eljárt hatóság álláspontja szerint a felperes a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja.) 38/A. § (1) bekezdésének k) pontja alapján adókedvezményre nem volt jogosult, mert célja a színleltnek minősített szerződésekkel, az Szja. törvény rendelkezéseinek kijátszásával az adókedvezmény megszerzése volt.
Az alperesi határozat felülvizsgálata iránt benyújtott keresetében a felperes a határozatok megváltoztatásával annak megállapítását kérte, hogy az általa igényelt adókedvezmény őt megilleti. Álláspontja szerint a pénztári bizonylatokkal igazolt készpénzes fizetéssel a kincstárjegynek, mint értékpapírnak fizetőeszközként való jogszerű felhasználásával jogosult volt az adókedvezmény igénybevételére.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában kifejtettek szerint az ügyletkötések során valójában kincstárjegy és üzletrész cseréje valósult meg, szövetkezeti üzletrész megvásárlására a felperes pénzösszeget nem fordított, ennek hiányában adókedvezményre sem jogosult.
A megyei bíróság a városi bíróság ítéletét helybenhagyó döntésében arra mutatott rá, hogy a tényállásban leírt jogügyletek egyedüli célja az alapbefektetés mesterségesen megnövelt értéke után az adókedvezmény igénybevétele volt. A formális szövetkezeti tagsági viszony mögött tényleges gazdasági tartalom sincs, így az adóhatóság a felperesi adókedvezmény iránti igényt megalapozottan utasította el.
A jogerős ítélet felülvizsgálata iránt a felperes terjesztett elő kérelmet, mely tartalma szerint annak hatályon kívül helyezésére, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására és a keresetnek helyt adó határozat hozatalára irányul. Álláspontja szerint az adókedvezmény igénybevételének feltételei a felperes esetében maradéktalanul fennálltak, mert szövetkezeti üzletrészét készpénzért vásárolta, szerződési akarata az okiratok tartalmával megegyezett, ezért az Art. 1. § (7) bekezdésében foglaltak alkalmazásával törvénysértően került sor annak megállapítására, hogy a szerződést kötő felek részéről színlelésre került sor, ugyanakkor minden alapot nélkülöz a jogerős ítélet azon megállapítása, hogy az "összeg" szó használata kifejezetten csakis készpénzt jelenthet. Az üzletrész megvásárlásra fordított összeg 30%-ának az adókedvezmény feltételéül való megfogalmazása valójában annak mértékeként értelmezhető.
Álláspontja szerint két külön jogügyletként értékelendő a felperes részéről a kincstárjegy megvásárlása, azt követően pedig a szövetkezeti üzletrész tulajdonjogának megszerzése.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a városi bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes határozatát - az első fokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az első fokú adóhatóságot új határozat hozatalára kötelezte.
A személyi jövedelemadóról szóló 1991. évi XC. törvény 38/A. § (1) bekezdés k) pontja értelmében a megállapított adóból levonható a szövetkezet tagja által 1995. december 31-ig a saját szövetkezete üzletrészének megvásárlására fordított összeg 30%-a, feltéve, hogy a tag az adóévben a saját szövetkezete üzletrészét részben vagy egészben nem idegenítette el.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 1. §-ának (7) bekezdése szerint a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható.
A Ptk. 207. §-ának (5) bekezdése szerint a színlelt szerződés semmis, ha pedig az, más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint tévesen minősítette az alperes adott esetben a szövetkezeti üzletrész kincstárjegy vagy más értékpapír fejében történő megszerzését színlelt jogügyletnek, mert a szerződést kötő felek valóságos akarata nyilvánult meg, amely szövetkezeti üzletrész megszerzésére irányult kincstárjegy vagy más értékpapír ellenében.
Az Szja. törvény 38/A. § (1) bekezdés k) pontjának értelmezése során figyelemmel kell lenni arra, hogy nem ütközik jogszabályi előírásba, ha az adózó olyan szerződést köt, amelynek eredményeként adójogilag kedvezőbb helyzetbe kerül, feltéve, ha ezt az adót megállapító jogszabály lehetővé teszi.
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 25. § c) pontja szerint a jogegységi határozat a bíróságokra - így a Legfelsőbb Bíróság ítélkezésére is - kötelező érvényű döntést tartalmaz. A perbeli esetre irányadó id=16689 ssz=1>2/1998. KJE számú jogegységi határozat szerint pedig az Szja. 38/A. §-a (1) bekezdésének k) pontja alapján a megállapított adóból levonható a szövetkezet tagja által 1995. december 31-ig a saját szövetkezete üzletrészének megvásárlására fordított összeg 30%-a akkor is, ha a szövetkezeti üzletrészt a szövetkezet tagja kárpótlási jegy vagy más értékpapír ellenében szerzi meg. Ebből következően a szövetkezeti üzletrész megszerzésére fordított összeget a szövetkezeti tag nem csak készpénz nyújtásával, hanem kincstárjegy formájában is befizetheti és az így befizetett összeg után is élhet adólevonási jogával. Hasonló módon irányadó az ügy megítélése során az 1/1998. KJE számú jogegységi határozat is, mely szerint a rendeltetésszerű joggyakorlás az adójogviszonyban is olyan általános jogelv, melyet az adózó polgárnak fizetési kötelezettsége teljesítése, a hatóságnak pedig eljárása során érvényesíteni kell. Ennek megfelelően az összjövedelmet csökkentő befizetés akkor veendő figyelembe, ha az a magánszemély vagyonából történik, a magánszemélyt illető vagyoni érték csökkenését eredményezi.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes határozatát - az első fokú határozatra is kiterjedően - a Pp. 339. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az első fokú adóhatóságot új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte.
Az első fokú adóhatóságnak az új eljárás során a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának az említett számú jogegységi határozatában kifejtett jogi álláspontokat figyelembe véve kell döntenie arról a kérdésről, hogy a felperest a törvényben írt kedvezmény megilleti-e, vagy sem és ha igen, ilyen mértékben.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 28.384/1997. sz.)