adozona.hu
AVI 1999.12.147
AVI 1999.12.147
A költségek elszámolása nem lehetséges, ha a költségeket bizonylattal nem igazolják (1991. évi XC. tv. 12. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH Megyei Igazgatósága 1992. évre lefolytatott személyi jövedelemadó ellenőrzés eredményeképpen az 1995. november 1-jén kelt határozatával a felperes terhére 416 482 Ft személyi jövedelemadó hiányt írt elő, 208241 Ft adóbírságot és 496 708 Ft késedelmi pótlékot szabott ki. A határozat indokolása szerint a felperes a T. Szövetkezet átalány elszámolásos részlegének fuvarozási tevékenységet folytató alkalmazottja volt 1987. november 17-től. Az 1991. január 1-jén kötött munkaszerződés szerin...
AVI 1999.12.147 A költségek elszámolása nem lehetséges, ha a költségeket bizonylattal nem igazolják (1991. évi XC. tv. 12. §)
Az APEH Megyei Igazgatósága 1992. évre lefolytatott személyi jövedelemadó ellenőrzés eredményeképpen az 1995. november 1-jén kelt határozatával a felperes terhére 416 482 Ft személyi jövedelemadó hiányt írt elő, 208241 Ft adóbírságot és 496 708 Ft késedelmi pótlékot szabott ki. A határozat indokolása szerint a felperes a T. Szövetkezet átalány elszámolásos részlegének fuvarozási tevékenységet folytató alkalmazottja volt 1987. november 17-től. Az 1991. január 1-jén kötött munkaszerződés szerint főállású tehergépjármű-vezető munkakörben alkalmazták, munkabér és költségtérítés illette meg. A felperes 1992. évre 558 390 Ft költséget úgy számolt el, hogy a számlák nem a saját, hanem a Szövetkezet nevére szóltak, továbbá 565 550 Ft költséget bizonylatok nélkül számolt el. A fenti összegek a személyi jövedelemadóról szóló 1991. évi XC. tv. (a továbbiakban: Szja. tv.) 12. § (3) bekezdése alapján jogszerűen költségként nem számolhatók el.Az első fokú adóhatóság az 1996. április 19-én kelt határozatával a korábbi határozatát módosította, az adóbírságot törölte, majd ugyanezen napon kelt határozatával a módosító határozatát kiegészítette és az illeték törléséről rendelkezett.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1996. május 31-én kelt határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata és hatályon kívül helyezése iránt. Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát az első fokú közigazgatási határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az első fokú közigazgatási szervezet új eljárás lefolytatására kötelezte. Az ítélet indokolása szerint az adóhatóság nem tett eleget az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. (Art.) 51. § (7) bekezdésében foglalt tényállás tisztázási kötelezettségének, a számlák formai hibája miatt nem vizsgálta, hogy a költségek elszámolására sor kerülhet-e. Álláspontja szerint a kérdéses számlákat a Szövetkezet költségként nem számolta el, illetve mód lett volna a számlákon a vevő nevét kijavítani, ezért vizsgálni kell, hogy a hibás számlák ellenére a költségek elszámolására törvényes lehetőség van-e.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította. Ítéletében kifejtette, hogy a költségelszámolást nem a számlák alaki hibája miatt nem fogadta el az adóhatóság, hanem a számlák tartalmilag sem voltak szabályszerűek. A felperes az eljárás során nem bizonyította, hogy a nem a nevére szóló számlákat valójában ő fizette ki. A felperes olyan költségeket is elszámolt amelyekre vonatkozóan semmiféle bizonylattal nem rendelkezett, a bizonylat hiánya azonban tanúvallomással nem pótolható. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az alperes határozatát jogszerűnek ítélte, mert a felperes költségelszámolása nem felelt meg a Szja. tv. 12. § (3) bekezdésében foglaltaknak.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a munkaszerződése alapján jogszerűen számolta el a tehergépjármű fenntartási költségeit, ugyanis a kötött munkaszerződés szerint a felek a költségek áthárításában állapodtak meg. Álláspontja szerint költségei elszámolásának jogszerűségét igazolta a Szövetkezet 313/95. szám alatt kiadott igazolása, az adóhatóságnak a Szövetkezetnél tartott célvizsgálati megállapítása is. A perbeli számlák alapján a Szövetkezet költséget nem számolt el, és a felperes a Szja. tv. 12. § (3) bekezdés alapján a költségek elszámolására jogosult volt, mert nem csak a névre szóló számla számolható el, hanem megállapodás alapján más nevére szóló számla elszámolására is sor kerülhet. A másodfokú bíróság törvénysértően nem értékelte a felperes javára szóló tanúvallomásokat, és azt a tényt, hogy a bevétellel szemben szükségszerűen felmerülő költségekről volt szó.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását és költségei megtérítését kérte. Hivatkozott arra, hogy a felperes a Szja. tv. költségelszámolási szabályait sértette meg, amikor a nem saját nevére szóló számlákat, illetve bizonylat nélküli költségeket számolt el.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Szja. tv. 12. § (3 ) bekezdése értelmében költségként a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő, kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében az adóévben ténylegesen felmerült és igazolt kiadás vehető figyelembe. A Szja. tv. 13. § (2) bekezdése szerint a költségek elszámolásának részletes feltételeit és szabályait a törvény 1. számú melléklete tartalmazza. Az 1. számú melléklet B/I/1. szerint költségként csak a naptári évben ténylegesen kifizetett, szabályszerűen bizonylatolt összegek számolhatók el. A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 84. § (2) bekezdése és 85. § (1) bekezdése értelmében csak az adózó saját nevére szóló bizonylata számolható el.
A megállapított személyi jövedelemadó-hiány egyrészt olyan, bizonylattal nem igazolt költségekből, másrészt nem a felperes nevére szóló számlák elszámolásából adódott, melyeknek költségkénti elszámolását a Szja. tv. 12. § (3) bekezdése nem teszi lehetővé.
A felperes által hivatkozott 1991. január 1-jén megkötött munkaszerződés szerint a felperest munkabér és költségtérítés illette meg a felperes azonban éppen a vitatott számlák általa történő kifizetését és ezzel szemben a Szövetkezet által e számlák ellenértékeként kifizetett költségtérítést megtörténtét nem tudta bizonyítani. Az adóhatóság által a T. Szövetkezetnél végzett célvizsgálat során a Szövetkezet elismerte a számlák áfa tartalmának visszaigénylését, és állítása szerint azt a felperesnek kifizette, a számlákat költségként nem könyvelte. A célvizsgálat ugyanakkor megállapította, hogy az 1992. évre vonatkozó megtekintett nyilvántartásokból a gazdasági események egyértelműen nem követhetőek. A Szövetkezet a felperes részére a munkáltató által kiállított adatlapon költségtérítés sort nem töltött ki. A célvizsgálat ezen megállapításai a felperes állításával szemben nem a költségáthárítást bizonyították, hanem azt, hogy a felperes a Szövetkezettől költségtérítésben nem részesült. A felperes a 9. sorszámú jegyzőkönyvben foglalt előadása szerint a jelentősebb költségek kifizetéséhez a fedezetet nem tudta biztosítani, ezeket rendszerint a Szövetkezet előlegezte meg. E. Géza tanúvallomása szerint is a Szövetkezet nevére történtek az alkatrész vásárlások, és a postán érkező számlák ellenértékét a Szövetkezet utalta át. Ezek a bizonyítékok arra utalnak, hogy nem a felperes fizette ki a számlák ellenértékét, hanem a Szövetkezet, így költségáthárítás nem is valósulhatott meg.
Mindezek alapján a másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a Szövetkezet nevére szóló számlák nem a felperes részéről felmerült költségek voltak, továbbá a nem bizonylatolt költségeket elszámolni jogszerűen nem lehet, a jogerős ítélet a felperes felülvizsgálati kérelmeiben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. V. 28.765/1997. sz.)