adozona.hu
AVI 1999.11.140
AVI 1999.11.140
A bíróság adóperben is azt vizsgálja, hogy a közigazgatási szerv határozata a keresetben megjelölt jogszabálysértést megvalósítja-e (1957. évi IV. tv. 72. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az els fokú adóhatóság 1996. május 6-án kelt határozatával elutasította a felperes adó-visszaigénylését és 441696 Ft adókülönbözetet állapított meg a terhére. Az első fokú adóhatóság álláspontja szerint az adókedvezmény elszámolására a felperes nem jogosult, mivel kárpótlási jegy és üzletrész cseréje történt. Az üzletrész ellenértéke kárpótlási jegy és nem készpénz volt. A kárpótlási jegy nem törvényes fizetőeszköz, ezért az adókedvezmény alapjául nem vehető figyelembe. Az alperes 1996. júliu...
AVI 1999.11.140 A bíróság adóperben is azt vizsgálja, hogy a közigazgatási szerv határozata a keresetben megjelölt jogszabálysértést megvalósítja-e (1957. évi IV. tv. 72. §)
Az els fokú adóhatóság 1996. május 6-án kelt határozatával elutasította a felperes adó-visszaigénylését és 441696 Ft adókülönbözetet állapított meg a terhére. Az első fokú adóhatóság álláspontja szerint az adókedvezmény elszámolására a felperes nem jogosult, mivel kárpótlási jegy és üzletrész cseréje történt. Az üzletrész ellenértéke kárpótlási jegy és nem készpénz volt. A kárpótlási jegy nem törvényes fizetőeszköz, ezért az adókedvezmény alapjául nem vehető figyelembe. Az alperes 1996. július 11-én kelt határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta. Az első fokú határozat indokolását kiegészítette azzal az érveléssel, amely szerint a felperes szerződéses láncolatban részt véve mesterségesen megnövelt vásárlási érték alapján kívánta az adókedvezményt érvényesíteni. A jogalkotó azonban csak a készpénz ráfordítást kívánta adókedvezmény biztosításával honorálni. A felperes által kötött szerződések színleltek voltak, a kárpótlás jegy nem általános törvényes fizetőeszköz, így a kárpótlási jegy cseréjével létrejött jogügylet nem eshet a személyi jövedelemadóról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 38/A. § (1) bekezdés k) pontja alá.A felperes keresetet nyújtott be a városi bírósághoz, kérte annak megállapítását, hogy az alperesi határozat jogszabálysértő, az adókedvezmény igénybevételére jogosult.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének részben adott helyt, megállapította, hogy az alperesi határozat és az annak alapját képező első fokú adóhatósági határozat jogszabálysértő. A határozatokat hatályon kívül helyezte és az első fokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a perbeli ügyben az Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdés k) pontját, a tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részéletes kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Kpt.) 5. § (2) bekezdését, az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdését, valamint 86. § (1) bekezdését, illetőleg az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 43. § (1) bekezdés c) pontját kell alkalmazni. Az elsőfokú bíróság az alperesi határozatot megalapozatlannak ítélte, miután az alperesi határozat azon alapult, hogy a felperes kárpótlási jegyet üzletrészre cserélt. Ezzel szemben az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes kárpótlási jegyet vásárolt, majd eladta a G. Szövetkezetnek és a szövetkezeti üzletrészt a kárpótlási jegy eladásáért kapott pénzen vette meg. Az adóhatósági határozat így a valósággal ellentétes, hiányosan megállapított tényálláson alapult, ezért megalapozatlan.
Az elsőfokú bíróság ugyanakkor megállapította, hogy a felperes és a G. Általános Befektetési Szövetkezet között létrejött szerződéses láncolat a kárpótlási jegy vásárlás visszavásárlás közbeiktatásával, - amely ténylegesen meg sem valósult, - csupán azt a célt szolgálta, hogy az üzletrész vásárlására fordított összeg magasabb összegben legyen igazolható.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felek szerződési akarata csak látszólag irányult kárpótlási jegy vásárlására és eladására. A felperes és a G. Szövetkezet által kötött szerződéseknek az a része, amely az üzletrész vásárlás magasabb vételárát eredményezte, kizárólag abból a célból került megkötésre, hogy az igénybe vehető adókedvezmény összege magasabb legyen, ezek a szerződések színleltek, azaz semmisek, így az Art. 1. § (7) bekezdése értelmében valódi tartalmuknak megfelelően figyelmen kívül kell őket hagyni.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes csak az általa ténylegesen befizetett vételár erejéig jogosult az adókedvezményre.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes és az alperes is fellebbezést nyújtott be. A megyei bíróság mint másodfokú bíróság a felperes fellebbezését megalapozatlannak ítélte, az alperes fellebbezésének helyt adott, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet teljes egészében elutasította.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint nem történt kárpótlási jegy vásárlása és eladása, ebből kővetkezően a kárpótlási jegy és az üzletrész cseréje sem valósulhatott meg, a szerződésben résztvevő felek mindezt színlelték, a felperesi adókedvezmény elérése érdekében. Ezt a tényt azzal támasztja alá, hogy valamennyi kapcsoló ügylet azonos napon kelt és összefüggött a G. B. Rt. és a G. Általános Befektetési Szövetkezetnek a tervezett akciójával. Mindez a szerződések színlelt voltát támasztja alá. Az egész szerződéses láncolat a vásárlás visszavásárlás, majd a szerződések letétbe helyezése, az üzletrésznek a szövetkezet által való későbbi visszavásárlásának kikötése bizonyítja, hogy az egész jogügylet csak az adókedvezmény igénybevétele végett jött létre. A felperes valójában 200304 Ft-ot fizetett a G. B. Rt.-nek, ez az egyetlen tényleges pénz-, illetőleg értékpapír mozgás a jogügyletek sorában. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a ténylegesen kifizetett 200 304Ft után sem vehető igénybe az adókedvezmény, a szerződések valós tartalma ugyanis az volt, hogy a szolgáltatás fejében a G. B. Rt. közreműködésével a G. Általános Befektetési Szövetkezet fiktív okiratokkal alátámasztva annak jogszerűségét, igazolást adjon 1 472 320 Ft alapján adókedvezmény igénybevételére a felperesnek. Az Art. 1.§ (7) bekezdése szerint a szerződést és más ügyletet valódi tartalmuk szerint kell minősíteni, a Ptk. 207. § (4) bekezdése a színlelt szerződés semmis voltát mondja ki.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős másodfokú ítélet ellen, amelyben kérte a jogerős ítélet megváltoztatását és az alperes határozatának hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint nem csereszerződés jött létre a felperes és a G. B. Rt. között, a perben bemutatott okiratok és pénztárbizonylatok egyértelműen bizonyítják, hogy szövetkezeti üzletrészét a felperes készpénzért vásárolta meg. Az Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdés k) pontja nem teszi lehetővé annak vizsgálatát, hogy az üzletrész vásárlására fordított vételárnak mi a forrása. Erre még az Art. 1. § (7) bekezdése sem hatalmazza fel az adóhatóságot. A felperes szerződési akarata arra irányult, mint ahogy ezt az okiratok bizonyítják, hogy a kárpótlási jegyek vételáráért szövetkezeti üzletrészt vásároljon. Nincs szó tehát a felperes esetében színlelésről, a szerződő felek tényleges akarata nem irányult másra, mint amit a szerződési nyilatkozatuk tartalmaz. Adásvétel jött létre a szerződő felek között, ha egyébként pedig csereügyletnek minősítik a létrejött jogügyletet, abban az esetben is a Ptk. 378. §-a szerint az adásvétel szabályait kell alkalmazni. A felperes előadta, hogy a kárpótlási jegyek címértéke és darabszáma az adásvételi szerződésben feltűntetésre került, ezért az megfelel a Ptk. 380. §-ában előírt fajta és mennyiség szerinti meghatározásnak is. A kárpótlási jegy a Kpt. 5. §-a szerint szabadon forgalmazható, átruházható értékpapír, ezért felhasználása a jogügyletben megfelelt a szabályoknak. Álláspontja szerint az Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdés k) pontjában az összeg szó önkényes értelmezéssel bírhat csak olyan jelentéstartalommal, amely szerint összeg alatt csupán készpénzfizetés értendő.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet terjesztett elő, amelyben a jogerős ítélet hatályban fenntartását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú ítélet a jogszabályoknak megfelel, a felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan. Az alperesi álláspont szerint a színlelt szerződésláncolat a felek tényleges megállapodásának - a felperes által kifizetett 200 304 Ft mint ellenérték fejében, 1 472 320 Ft alapján igénybe vehető adókedvezményről szóló igazolás kiállítása - leplezését szolgálta. E leplezett szerződés alapján nem történt üzletrész-vásárlás, így a felperes terhére előírt adókülönbözet megállapítása és a visszaigénylés elutasítása jogszerű. Az alperes álláspontja szerint a felperes által ténylegesen teljesített befizetés valójában nem üzletrész vásárlás célzatával történt, hanem a jogügyletek valós és tényleges tartalmából megállapíthatóan a felperes adókedvezmény biztosító konstrukcióban való részvételének ellenértéke volt az az összeg, amelyet a felperes a jogügyletbe befizetett. A szerződések megkötésével és teljesítésével a felperes adókedvezmény igénybevételének jogszabályi feltételeit nem teremtette meg.
A Ptk. 205. § (2) bekezdése értelmében a szerződés létrejöttében a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. Az adásvételi szerződés típus lényeges feltételei közé tartozik a szolgáltatás tárgyának meghatározása fajta és mennyiség szerint, valamint a vételárban való megállapodás. A felperes és a G. Rt. által kötött adásvételi szerződésben a vételárat meghatározták, a címletérték 172%-ában, de az áru megjelölése mindösszesen 856000 Ft címletértékű kárpótlási jegy, tehát a szerződésben sem címletérték szerinti bontásban, sem darabszám, sem sorozatjel, sorszám megjelölése nem szerepelt. Az alperes álláspontja szerint ténylegesen nem is történt meg kárpótlási jegy átadása vagy adásvétele az ügyletben.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a városi bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a "keresetet meghaladó részében elutasítja" rendelkezést mellőzte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntést hozott, amikor úgy ítélte meg, hogy az alperes által megállapított tényállás nem kellőképpen feltárt, a valósággal ellentétes elemeket és hiányos indokolást tartalmaz, tekintettel arra, hogy az alperesi döntés azon alapult, hogy a felperes kárpótlási jegyért cserélt üzletrészt. Ezzel ellentétben a felperes kárpótlási jegyet vásárolt, majd azt továbbértékesítette, és az így nyert jövedelmet fordította szövetkezeti üzletrész vásárlására.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal az ítéleti rendelkezésével, amely az alperesi határozatokat az első fokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az első fokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
Mellőzi azonban a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságnak az adókedvezmény igénybevételével kapcsolatos ítéleti okfejtését és ezzel szemben a perbeli esetre - az irányadó 2/1998. KJE számú jogegységi határozat állásfoglalására alapozó - ítéleti indokolást fejt ki.
Az Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdés k) pontja alapján a megállapított adóból levonható a szövetkezet tagja által 1995. december 31-ig a saját szövetkezete üzletrészének megvásárlására fordított összeg 30%-a.
Az Art. 1. §-ának (7) bekezdése szerint a szerződést ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek, vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható. Az adóhatóság vizsgálhatja ezért, hogy a magánszemély és a szövetkezet szerződéses akarata a szövetkezeti üzletrész átruházására irányult-e és a megkötött szerződések adóügyi minősítését elvégezheti. Ez az adóhatóságot megillető jogosultság azonban az adójogszabály szövegének önkényes értelmezésével nem vezethet a felek szerződéses akaratával ellentétes következtetések levonására és egyes szerződések érvénytelenné minősítéséhez.
A személyi jövedelemadó célja az, hogy biztosítsa az állampolgárok közteherviseléséhez való hozzájárulását, a közős társadalmi feladatok ellátásához szükséges adóbevételek elérése érdekében. A törvény ugyanakkor meghatározza azokat a kivételeket - preferált célokat - is, amelyek esetén a közteherviseléshez való hozzájárulás az egyes adózóknál csökkenthető. Nem ütközik jogszabályi előírásba ezért, ha az adózó olyan szerződést köt, amelynek eredményeként adójogilag kedvezőbb helyzetbe kerül, feltéve, ha ezt az adót megállapító jogszabály lehetővé teszi.
A Ptk. 207. §-ának (4) bekezdés szerint a színlelt szerződés semmis, ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni. Színlelt a szerződés akkor, ha a felek nyilatkozata és valóságos szerződési akarata eltér egymástól, úgy hogy egyikük sem kívánja a nyilatkozat szerinti szerződés létrejöttét. Ebben az esetben a szerződés semmis. Téves az a jogi álláspont, amely a szövetkezeti üzletrész megszerzését színlelt jogügyletnek minősíti azért, mivel az üzletrész megszerzésével a szerződő felek egyike adókedvezmény igénybevételére válik jogosulttá. A szövetkezeti tag magánszemély és a szövetkezet valóságos akarata nyilvánult meg szerződés nyilatkozatukban, a szövetkezet a szövetkezeti üzletrész megszerzése ellenében, illetőleg annak következtében adóigazolást állított ki a felperes részére, adókedvezmény igénybevételére.
Az adóhatóság - a szerződést valóságos tartalma szerint minősítve - arra jogosult, hogy megállapítsa: a szerződés megkötésével és teljesítésével a szövetkezeti tag az adókedvezmény igénybevételének jogszabályi feltételeit megteremtette-e. A színlelt szerződésre való hivatkozás törvényi feltételei a perre érintett jogviszonyban nincsenek meg.
Az Szja. az adott adóévben nem támasztott feltételt arra vonatkozóan, hogy a felek a szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányát milyen összegben állapíthatják meg, ezért nincs adójogi jelentősége annak, hogy az adott időszakban mennyi volt a kárpótlási jegyek tőzsdei árfolyama, vagy piaci értéke. Ha a törvény nem határozza meg, hogy adójogi szempontból bizonyos értékpapírok milyen összeg erejéig vehetők figyelembe, úgy ezt a szerződéses szabadság elvéből következően a felek határozhatják meg.
A felek között létrejött szerződés érvénytelenségével kapcsolatosan kifejtett alperesi álláspontra vonatkozóan a Legfelsőbb Bíróság a jogkérdés érdemi vizsgálatába az alábbiak miatt nem bocsátkozott.
Az Áe. 72. § (1) bekezdése értelmében az érdemi közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata jogszabálysértésre hivatkozással kérhető. Az eljáró bíróságoknak azt kell megállapítaniuk, hogy a közigazgatási szerv határozata a keresetben megjelölt jogszabálysértést megvalósítja-e.
A közigazgatási eljárás során az első fokú adóhatóság az alperes adókedvezményre való jogosultságát azzal az indoklással tagadta meg, hogy a felperes nem készpénz ellenében vásárolta meg a szövetkezeti üzletrészt, ezt követően a fellebbezés folytán eljárt alperes határozatában osztva az első fokú adóhatóság jogi álláspontját készpénzfizetés hiányára, illetőleg színlelt szerződés okán utasította el a fellebbezést, és hagyta helyben az első fokú adóhatósági határozatot. Sem az elsőfokú adóhatóság, sem az alperes nem tért ki a határozatában a kárpótlási jegy sorozat és sorszám szerinti megjelölésére. A másodfokú ítélet sem értékelte a felek között létrejött szerződés tartalmát, az alperes előadásának ismertetése során tért ki e tényre a másodfokú ítélet, azonban érdemben e kérdésben nem foglalt állást. A másodfokú bírósági eljárás során nem került sor annak vizsgálatára, hogy a felek között létrejött szerződés érvénytelen volna, annak kellékhiányos volta miatt. A jogerős ítélet erre vonatkozóan a közigazgatási perben is irányadó Pp. 215. §-ának és a Pp. 253. § (3) bekezdésének megfelelően jogi álláspontot nem foglalt el. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében fejtette ki a szerződés érvénytelenségével kapcsolatos jogi álláspontját. A felülvizsgálati eljárás azonban olyan rendkívüli perorvoslat, amely a jogerős ítélet felülvizsgálatára irányul, így a perben korábban fel nem hozott jogi érvek felülvizsgálata - értelemszerűen - a felülvizsgálati eljárásban nem végezhető el.
A Legfelsőbb Bíróság fent kifejtettek szerint a Pp. 275/A. § (2) bekezdése értelmében a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét pedig a rendelkező részben jelzett változtatással helybenhagyta. A felperes így pernyertes lett, ezért a Pp. 78. § (1) bekezdése értelmében az alperest a fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költségeinek viselésére kötelezte a Legfelsőbb Bíróság.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. III. 28.328/1997. sz.)