adozona.hu
AVI 1999.11.139
AVI 1999.11.139
Az egész szerződés tartalmát kell vizsgálni a szerződés adójogi minősítésekor (Ptk. 200. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél az első fokú adóhatóság átfogó ellenőrzést végzett 1989-91-es évekre vonatkozóan. A felperes és Sz. Ferenc 1990. október 30. napján lízing elnevezésű szerződését az adóhatóság adásvételi szerződésnek minősítette, melyre tekintettel 603 000 forint adóhiányt, 210 000 forint adóbírságot és 33 000 forint késedelmi pótlékot állapított meg. A felperes fellebbezése folytán az alperes az első fokú határozatot részben megváltoztatta és a felperes terhére 595 000 forint adóhiányt állapíto...
AVI 1999.11.139 Az egész szerződés tartalmát kell vizsgálni a szerződés adójogi minősítésekor (Ptk. 200. §)
A felperesnél az első fokú adóhatóság átfogó ellenőrzést végzett 1989-91-es évekre vonatkozóan. A felperes és Sz. Ferenc 1990. október 30. napján lízing elnevezésű szerződését az adóhatóság adásvételi szerződésnek minősítette, melyre tekintettel 603 000 forint adóhiányt, 210 000 forint adóbírságot és 33 000 forint késedelmi pótlékot állapított meg. A felperes fellebbezése folytán az alperes az első fokú határozatot részben megváltoztatta és a felperes terhére 595 000 forint adóhiányt állapított meg, mely után 206 000 forint adóbírságot szabott ki és 9000 forint késedelmi pótlékot állapított meg. A határozat indokolása szerint a létrejött lízing szerződés tartalmát tekintve adásvételi szerződés, melyből az következik, hogy a vállalkozói nyereségadó szempontjából a társaság által elszámolt költségek közül ki kell emelni a kifizetett lízing díjat.A felperes keresetében az alperesi határozat felülvizsgálatát kérte, sérelmezte a lízing szerződés adásvételi szerződésként történő értelmezését, a pénzforgalmi ellenőrzés hiányát, valamint a késedelmi pótlék számításának módját is. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a vitatott szerződésben nincs feltüntetve a lízingszorzó, a személygépkocsi a szerződés futamidejének lejárta, illetőleg a tényleges kifizetést megelőzően már a felperes tulajdonába került. A felperes mint lízingbe vevő nem teljesítette a szerződésből fakadó nyilvántartási kötelezettségeit.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett rendelkezését mindenben helyes indokok alapján helyben hagyta. A fellebbezéssel kapcsolatban a megyei bíróság kiemelte, hogy a lízingszerződés a Ptk.-ban nem nevesített szerződés, amely adásvétellel vegyes bérletnek minősíthető. A perbeli szerződésben a lízingdíj azonban nem foglalta magában a gépjármű értékén felüli használat ellenértékét, ezért indokolt volt a perbeli szerződést adásvételi szerződésnek minősíteni.
A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet annak hatályon kívül helyezése, az első fokú ítélet megváltoztatása és az alperesi határozat hatályon kívül helyezése érdekében. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság ítélete jogszabálysértő, mert tévesen ítélte meg a vitatott szerződést és tévesen jutott arra az álláspontra, hogy a felek lízingszerződés helyett adásvételi szerződést kötöttek. Hivatkozott a Ptk. 200. § (1) bekezdésére, mely a felek számára biztosítja a szerződés tartalmának szabad kialakítását, valamint a Ptk. 240.§ (1) bekezdésére, hogy a kikötött futamidőtől eltérően határozzák meg a szerződésük lejártának időpontját.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, kihangsúlyozva, hogy a jogerős megyei bírói ítélet helyesen állapította meg, hogy a felek által kötött szerződést adásvételi szerződésnek kell tekinteni.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályban fenntartotta.
A megyei bíróság ítélete is utal a Ptk. 200. § (1) bekezdése, mely szerint a szerződés tartamát a felek szabadon állapíthatják meg. A Legfelsőbb Bíróság is több eseti döntésében kifejtette, hogy a lízingszerződés olyan atipikus szerződés, amelyben a bérlet és az adásvétel elemei egyaránt előfordulnak. A vegyes szerződésnél a bíróság azt a szerződést tekinti irányadónak, amelynek elemei a jogviszonyra leginkább jellemzőek. Adott esetben az egész szerződés tartama dönti el, hogy a jogviszonyra melyik szerződés típust kell alkalmazni.
A perbeli szerződés alapján a felek viszonylag rövid futamidőt kötöttek ki (kb. másfél év), azonban ezt sem tartották be, mivel a szerződés futamidejének lejárta illetőleg ténylegesen kifizetést megelőzően a személygépkocsi már a társaság tulajdonába került. A szerződés a lízing díjat is aránytalanul elosztva közel 50%-os részletekben tartalmazta, de a kifizetésekre is jóval a szerződésben kikötött időpontokat megelőzően került sor.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolása helyesen utal arra a körülményre is, hogy a szerződés nem tartalmazta a gépjárműértéken felül annak használatának ellenértékét sem. A felperes a szerződés 3.3 pontja ellenére a személygépkocsit nem idegen tulajdonú állóeszközként tartotta nyilván. A szerződés 3.4 pontja, mely szerint a jármű forgalmi engedélyét 1991. január 1-jét követően a lízingbe vevő saját vagy kedvezményezettje nevére állíthatja ki, szintén ellentmond a szerződés 3.1 pontjának, mely szerint a tulajdonjog mindaddig a lízingbe adónál marad, amíg az utolsó részlet kifizetésre nem kerül. A maradványérték kifizetési határideje pedig 1992. április 30-a volt.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság mindenben osztja az eljárt bíróság jogi álláspontját, mely szerint a perbeli szerződés tartalma szerint adásvételi szerződésnek minősül (Ptk. 356. §). Ez pedig adójogilag azt eredményezi, hogy a felperes részéről kifizetett lízingdíjat a vállalkozói nyereségadó szempontjából a társaság által elszámolt költségek közül ki kell emelni.
Mivel a felperes nem tudta igazolni felülvizsgálati kérelmében a jogszabálysértés tényét, ezért a Legfelsőbb Bíróság az alaptalan felülvizsgálati kérelmet elutasította és a Pp. 275/A. § alapján a megtámadott határozatot hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 27. 022/1997. sz.)