adozona.hu
AVI 1999.11.138
AVI 1999.11.138
A méltányossági jogkör gyakorlása során is köteles az adóhatóság a határozathozatalhoz szükséges tényállást tisztázni (1990. évi XCI. tv. 73. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az első fokú adóhatóság a felszámolás alatt álló felperesnél 1992. szeptember 10. napjától 1993. december 31. napjáig terjedő időszakra adóellenőrzést végzett, melynek eredményeképpen összesen 71 896 000 forint adókülönbözet, valamint 32 166 000 forint adóbírság és 30 246 000 forint késedelmi pótlék megfizetéséről rendelkezett. A határozat indokolása szerint a felperes által 1993. november 30-án végzett önellenőrzést az adóhatóság adóbevallásként nem fogadta el, mivel a bevallással egyidejűle...
AVI 1999.11.138 A méltányossági jogkör gyakorlása során is köteles az adóhatóság a határozathozatalhoz szükséges tényállást tisztázni (1990. évi XCI. tv. 73. §)
Az első fokú adóhatóság a felszámolás alatt álló felperesnél 1992. szeptember 10. napjától 1993. december 31. napjáig terjedő időszakra adóellenőrzést végzett, melynek eredményeképpen összesen 71 896 000 forint adókülönbözet, valamint 32 166 000 forint adóbírság és 30 246 000 forint késedelmi pótlék megfizetéséről rendelkezett. A határozat indokolása szerint a felperes által 1993. november 30-án végzett önellenőrzést az adóhatóság adóbevallásként nem fogadta el, mivel a bevallással egyidejűleg sem az általános forgalmi adó, sem az önellenőrzési pótlék nem került megfizetésre. Hasonló bevallási hiányosságokat állapított meg a magánszemélyek jövedelemadója tekintetében is. Az adóbírság mértékének megállapításánál figyelembe vette a felperes javára, hogy bár helytelenül, de megkísérelte az általános forgalmi adó vonatkozásában az önellenőrzést. Az alperes az első fokú határozatot helyben hagyta azzal, hogy nem talált további indokot az adóbírság összegének csökkentésére.Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát megváltoztatta és az első fokú adóhatóság határozatát akként módosította, hogy törölni rendelte a kiszabott 32 166 000 forint összegű, az esedékességig meg nem fizetett és ezért adóhiánynak minősülő 92 420 000 forint adóhiány után megállapított adóbírság teljes összegét. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (6) bekezdése alapelvként rögzíti a méltányos eljárás kötelességét az adóhatósággal szemben. Az adóbírság mértékének megállapításakor az adóhatóság elmulasztotta mérlegelésébe vonni az adóhiány keletkezésének körülményeit. A felperes fizetésképtelensége folytán az esedékes adók összegének megfizetése nem várható el. A késedelmi pótlék és a személyi jövedelemadó mértékével kapcsolatos felperesi keresetet nem találta alaposnak.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. A megyei bíróság jogi álláspontja szerint az Art. 1. § (6) bekezdése a méltányos eljárás alapelvét fogalmazza meg, az Art. 73. §-ának (1) bekezdése, illetve 82. § (1) bekezdése pedig az adóhatóságot mérlegelési jogkörben méltányosság gyakorlására jogosítja fel. E jogszabályban meghatározott méltányosságon túlmenő további méltányosság gyakorlására a bíróság külön nem kapott felhatalmazást. A méltányossági joggyakorlásnál a bíróságnak azt kell és lehet vizsgálnia, hogy az adóhatóság határozatában eleget tett-e a jogszabálynak előírt mérlegelési tevékenységének.
A jogerős másodfokú bírósági ítélet ellen a felperes nyújtott felülvizsgálati kérelmet, kérve a késedelmi pótlék, valamint a bírság kiszabásának mellőzését, az alperes jogerős közigazgatási határozatának hatályon kívül helyezését. Hivatkozott arra, hogy a felszámolás alatt álló felperes önhibájából nem teljesítette adófizetési kötelezettségét. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felszámolás alatt álló felperessel szemben a követelést az 1991. évi IL. törvény 38. § (3) bekezdése alapján csak felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni, melyet az 57. § (1) bekezdés g) pontja szerint szükséges rangsorolni. Az alperes nem vette figyelembe, hogy a felperes adóbevallási kötelezettségét felülvizsgálta, önrevízióval módosította, de pénzügyi fedezete a teljesítésre nem volt és ez az Art. értelmében is méltányolható körülmény.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a fél a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozva kérheti. A Pp. 272. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja és meg kell jelölni a konkrét jogszabálysértést. A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A felülvizsgálati eljárás - mint rendkívüli perorvoslat - keretében a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálhatja, hogy a jogerős másodfokú ítélet a jogszabályoknak megfelel-e, a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértés megvalósult-e. A felülvizsgálati kérelemben azonban nem lehet megjelölni olyan jogszabálysértést, amellyel az eljáró bíróságok érdemben nem foglalkoztak, mivel a felülvizsgálati kérelmet benyújtó korábban arra nem hivatkozott. Az ilyen új jogszabálysértésre hivatkozást a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem vizsgálhatja, hiszen a másodfokú bíróság sem fejtette ki e körben jogi álláspontját, és a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletet vizsgálja felül.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében tévesen és iratellenesen hivatkozik arra, hogy az elsőfokú bíróság a bírság törlését a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény 38. § (3) bekezdésére alapozta. A felperes sem a keresetlevelében sem később nem hivatkozott az 1991. évi IL. törvény rendelkezéseire, ezért sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság nem vizsgálta, hogy az alperes határozata e körben megfelel-e a jogszabályoknak. A fentiekre figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban erre, mint új jogszabálysértésre hivatkozni nem lehet, ezért a Legfelsőbb Bíróság ezt a kérdést érdemben nem is vizsgálta.
Az Art. 73. § (1) bekezdése alapján az adóbírság mértéke kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. Az adóbírság mérséklésénél az eset összes körülményeit mérlegelni kell, különösen az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát. A jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy az adóbírság mértékének mérsékelésére nem az Art. 1. § (6) bekezdése mint általános szabály, hanem a speciális 73. § (1) bekezdése alkalmazandó.
Legfelsőbb Bíróság kifejti, hogy a méltányossági jogkör gyakorlása során is érvényes az a szabály, hogy a közigazgatási szerv köteles a határozathozatalhoz szükséges tényállást tisztázni, határozatának indokolásában kifejteni, hogy mely tényeket és milyen mértékben vette figyelembe a mérlegelésénél. Amennyiben az alperes ezen eljárási szabályoknak eleget téve hozta meg határozatát, az nem hiányos vagy okszerűtlen, a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján a közigazgatási határozat jogszabálysértését nem lehet megállapítani.
A jelen perrel érintett közigazgatási határozatok az indokolási kötelezettségüknek eleget tettek, kifejtették, hogy mely tényeket és milyen mértékben vettek figyelembe a méltányossági jogkör gyakorlásánál, ezért a megyei bíróság jogszerűen utasította el a felperes keresetét.
Mivel a felperes a jogszabálysértés tényét bizonyítani nem tudta, a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. § (1) bekezdése értelmében hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 27.272/1997. sz.)