adozona.hu
AVI 1999.11.137
AVI 1999.11.137
A mulasztási bírság kiszabásánál a mulasztás összegét nem lehet figyelembe venni [1990. évi XCI. tv. 1. § (6) bek., 74. § (16) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság az 1995. augusztus 2-án kelt első fokú és 1996. január 4-én kelt másodfokú határozatával 100000 forint mulasztási bírság megfizetésére kötelezte a felperest, mert az 1995. július 4-én tartott helyszíni ellenőrzés során a próbavásárláskor nem teljesítette nyugtaadási kötelezettségét.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának a megváltoztatását, a mulasztási bírság összegének a mérséklését, a mulasztás tényét nem vitatta.
A felperes arra hivatkozott, hogy az adóhatós...
AVI 1999.11.137 A mulasztási bírság kiszabásánál a mulasztás összegét nem lehet figyelembe venni [1990. évi XCI. tv. 1. § (6) bek., 74. § (16) bek.]
Az adóhatóság az 1995. augusztus 2-án kelt első fokú és 1996. január 4-én kelt másodfokú határozatával 100000 forint mulasztási bírság megfizetésére kötelezte a felperest, mert az 1995. július 4-én tartott helyszíni ellenőrzés során a próbavásárláskor nem teljesítette nyugtaadási kötelezettségét.A felperes keresetében kérte az alperes határozatának a megváltoztatását, a mulasztási bírság összegének a mérséklését, a mulasztás tényét nem vitatta.
A felperes arra hivatkozott, hogy az adóhatóság nem mérlegelte kellőképpen a mulasztás súlyát. A próbavásárlás során 30 forint értékű fogyasztásról nem állított ki nyugtát, ezzel nem áll arányban az adott adóévben első alkalommal mulasztásért kiszabott 100 000 forint összegű bírság.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint az alperes a bírság összegének megállapításakor a mérlegelési kötelezettség teljesítése vonatkozásában figyelemmel az adózás rendjéről szóló törvény 1. § (6) bekezdésére is - nem az adózás rendjéről szóló törvény (Art.) 74. § (16) bekezdése szerint járt el. Ezért a bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte, a megismételt eljárásra az elsőfokú bíróság előírta, hogy az alperesnek fel kell tárni a felperesi mulasztás körülményeit, különösen annak súlyát, gyakoriságát. Meg kell vizsgálni továbbá, hogy az adózó illetve alkalmazottja a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el, ezen felül pedig vizsgálnia kell az adózó tevékenységének mérlegét és működési körülményeit. Az ily módon feltárt adatok alapján az enyhítő és súlyosbító körülmények megfelelő mérlegelésével kell meghozni a határozatát. Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett, kérte az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság egyetértett az első fokú ítélet azon megállapításával, hogy a felperes a nyugtaadási kötelezettségének nem teljesítésével olyan mulasztást valósított meg, mely a mulasztási bírság kiszabását megalapozta. Egyetértett azzal is, hogy az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 74. §-ának (12) bekezdése szerint az első alkalommal történő mulasztás esetében a mulasztási bírság összegének felső határa 100000 forint. Ezen belül az alperes mérlegelési jogkörébe tartozik a bírság összegének meghatározása, melynek során az Art. 74. § (16) bekezdésében foglalt körülményeket valóban vizsgálni kell. Tévesnek tartotta azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság azon következtetését, hogy az adott esetben az alperes a kötelezettségének ne tett volna eleget. A másodfokú bíróság az alperesi határozatból azt állapította meg, hogy az alperes mulasztási bírság mértékének megállapításánál értékelte azt a körülményt, hogy a felperes alkalmazottja rövid ideje állt alkalmazásban, kiskorú volt és azt is, hogy az adott évben a felperes első alkalommal követett el ilyen jellegű mulasztást. Értékelte ugyanakkor azt is, hogy a felperessel szemben az 1994. február 22-i ellenőrzés kapcsán ugyancsak mulasztási bírság került kiszabásra, továbbá azt is, hogy a másodfokú határozat meghozatalát megelőzően 1995. november 2-án történt próbavásárláskor a revizorok ismét nem kaptak nyugtát. Az alperes tehát az Art. 74. § (16) bekezdése szerint a konkrét esetben mérvadó körülményeket értékelte, ezért határozata a jogszabályi előírásoknak megfelelt.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet megváltoztatását és a kereset szerinti ítélet meghozatalát. A felperes fenntartotta azt a korábban kifejtett álláspontját, hogy az alperes a határozat hozatalakor nem teljesítette a törvényben előírt mérlegelési kötelezettségét, a határozatában kiszabott mulasztási bírság törvénysértően túlzott mértékű volt.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felperes által benyújtott észrevételben arra is hivatkozott, hogy a próbavásárláskor kapott áru ellenértékét a pénztárgépbe beütötte, csupán a nyugta kiállítása maradt el. Így tehát a cselekménye nem volt alkalmas a bevétel eltitkolására.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozva lehet kérni. A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül, ezért a jelen eljárásban a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálhatta, hogy a jogerős ítélet megsértette-e az Art. 74. § (12) és (16) bekezdésében foglaltakat.
A felperes felülvizsgálati kérelmében továbbra is azt sérelmezte, hogy az alperes a bírság összegének meghatározásakor nem vett figyelembe mérlegelendő körülményeket így azt, hogy: igen csekély mértékű, 30 forint összegről mulasztott el nyugtát kiállítani a felperes, a bevétel eltitkolására utalás téves volt, hiszen a kiszolgáló a pénztárgépbe beütötte a vásárlás ellenértékét, az 1995. évben ez volt az első mulasztás.
A jogerős ítélet helytállóan állapította meg azt, hogy a mulasztási bírság kiszabásánál a mulasztás ősszegét nem lehet figyelembe venni a törvény szerint a mérlegelendő szempontok között. A felperes által hivatkozott további szempontok sem voltak figyelembe vehetők, az az állítás ugyanis, hogy a pénztárgépbe az alkalmazott a próbavásárlás összegét beütötte, a felülvizsgálati eljárást megelőzően sem a bírósági eljárásban, sem az adóhatóság előtti eljárásban nem merült fel. Erre vonatkozó adatot az ellenőrzés során felvett jegyzőkönyv sem tartalmazott. Az alperes határozatában az adott adóévben való első elkövetés tényét értékelte, ugyancsak értékelte azt is, hogy az alperest a korábbi adóévben hasonló mulasztás miatt már megbírságolták.
A mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozat a bíróság által akkor változtatható meg, ha a határozatból nem derülnek ki a mérlegelés szempontjai, vagy azok okszerűtlenek, ellentmondásosak. Az alperes azonban ezen hibáktól mentesen a mérlegelés szempontjait meghatározva hozta meg határozatát, amely jogszerűnek tekinthető.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet jogszabálysértését bizonyítani nem tudta, ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 27.373/1997. sz.)