adozona.hu
AVI 1999.11.134
AVI 1999.11.134
A termék értékesítése utáni áfa-fizetési kötelezettség az eladásról szóló számla szerinti teljesítési időpontban keletkezik (1992. évi LXXIV. tv. 16. §, 20. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az első fokú adóhatóság a felperesi gazdasági társaságot 1995 márciusától májusáig általános forgalmi adó adónemre vizsgálta, melynek eredményeként határozatában 683 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 341 000 Ft adóbírság és 146 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. Valótlan adatok feltűntetése miatt 150 000 Ft mulasztási bírsággal sújtotta.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes az első fokú határozatot akként változtatta meg, hogy a mulasztási bírságot 130 000 Ft...
AVI 1999.11.134 A termék értékesítése utáni áfa-fizetési kötelezettség az eladásról szóló számla szerinti teljesítési időpontban keletkezik (1992. évi LXXIV. tv. 16. §, 20. §)
Az első fokú adóhatóság a felperesi gazdasági társaságot 1995 márciusától májusáig általános forgalmi adó adónemre vizsgálta, melynek eredményeként határozatában 683 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 341 000 Ft adóbírság és 146 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. Valótlan adatok feltűntetése miatt 150 000 Ft mulasztási bírsággal sújtotta.A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes az első fokú határozatot akként változtatta meg, hogy a mulasztási bírságot 130 000 Ft-ra mérsékelte, egyebekben az első fokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a közigazgatási határozatok felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a közigazgatási szervek eljárásuk során lényegi eljárási jogszabálysértést követtek el, mert a megbízólevélben feltüntetetteken túli ellenőrzést végeztek. Hivatkozott arra, hogy önellenőrzést hajtott végre 683 000 Ft-ra, amelyet az adóhatóság nem vett figyelembe.
A felvásárolt használtcikk értékesítése 1995. március 31. napi teljesítéssel megtörtént, így a visszaigénylési jogosultsága az adófizetési kötelezettséggel együtt nulla eredményű.
Az elsőfokú bíróság az alperes 38/1996. számú határozatát akként változtatta meg, hogy a felperes köteles megfizetni 130 000 Ft mulasztási bírságot, egyéb vonatkozásban az alperesi határozat rendelkezéseit hatályon kívül helyezte.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a módosított megbízólevél alapján az adóhatóság jogosult volt a felperesi gazdasági társaság ellenőrzését lefolytatni, nem kiutalás előtti ellenőrzést végzett. Ugyanakkor a felperes keresetét alaposnak találta, mert az 1995. április 26. napján, tehát az április 20. napi esedékességet követően önellenőrzést végzett, ezt ajánlott küldeményként postára adta, a feladóvevényt pedig csatolta, így bizonyítást nyert a felperes azon előadása, hogy az 1995. március havi áfa-bevallását önellenőrzéssel módosította.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint használt termék kereskedelmi jellegű forgalmazása történt. A gazdasági társaság 1995. március 31-én ugyanezen napi teljesítéssel 3 413 000 Ft értékű 683 000 Ft áfát tartalmazó anyagot értékesített egy kft-nek. Ugyanezen terméket vásárolta meg az 1995. március 31-i dátummal kiállított 9 db felvásárlási jeggyel.
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. tv. (a továbbiakban: Átv.) 64. § (1) bekezdése, valamint a 16. § (1) bekezdése alapján helytálló az a felperesi hivatkozás, hogy sem adót, sem önellenőrzési pótlékot nem kell fizetnie. A mulasztási bírság kiszabására az elsőfokú bíróság megítélése szerint a jogszabályoknak megfelelően került sor, hiszen a felvásárlási jegy számviteli bizonylat, amellyel kapcsolatban helytelen sorszámozás történt, valamint az analitikus nyilvántartás nem az alapul szolgáló bizonylat tartalmát tükrözte.
Az első fokú ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében az alperes arra hivatkozott, hogy az első fokú ítélet két megállapítása jogszabályt sért. Nevezetesen, hogy a felperes jogszerűen végezte el az önellenőrzést, illetve önrevíziós bevallásában sem adót, sem önellenőrzési pótlékot nem kellett volna fizetnie, a felperesnek ugyanis az 1995. évi június havi áfa-bevallásában kellett volna szerepeltetnie a 683 000 Ft áfát előzetesként és értékesítéseit terhelőként.
A másodfokú eljárás során a felperes elismerte, hogy az önellenőrzést szabálytalanul nyújtotta be, így az alperes előadásával egyező előadást tett arra, hogy ennek az ügy szempontjából nincs jelentősége.
A másodfokú bíróság az első fokú ítélet fellebbezéssel érintett rendelkezését megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában az Átv. 62. § (1) bekezdésére, 64. § (1) bekezdésére és 16. § (1) bekezdésére hivatkozást követően megállapította, hogy a felperes egyszeres könyvvitelt alkalmaz, az 1995. év március hónapi adóbevallásában az értékesítéseit terhelő áfa-ként 2 478 000 Ft-ot, a beszerzéseit terhelő áfa-ként 2 252 000 Ft-ot, ezek különbségeként 226 000 Ft fizetendő áfát vallott. Az előzetes áfa-ként vallott 2 252 000 Ft magában foglalta a 683 000 Ft-ot is, amelyet a felperes azon termékek felvásárlása után számított fel, amelyeket 1995. március 31-én értékesített egy kft. részére. A számla szerint a teljesítés időpontja 1995. március 31. napja, a fizetési határidő pedig 1995. június 30. napja. Ezért az Átv. 20. § (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezésekre is figyelemmel 1995. június hónapi áfa-bevallásában kellett volna szerepeltetnie a 683 000 Ft áfát előzetesként és értékesítéseit terhelőként. Így a március havi áfa-fizetési kötelezettségét 909 000 Ft-ban kellett volna bevallania és egyidejűleg befizetnie. A különbözetként mutatkozó 683 000 Ft általános forgalmi adó 1995. március hónapban adóhiánynak minősül, június hónapra a vizsgálat nem terjedt ki.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytelenül állapította meg, hogy 1995 márciusában a vitatott 683 000 Ft általános forgalmi adó befizetendő és visszatérítendő tételként is szerepel és így nulla kötelezettséget eredményez.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Átv. 16. § (1) bekezdését és a 64. § (1) bekezdését. Véleménye szerint téves a megyei bíróságnak az ítéletben kifejtett azon álláspontja, hogy a teljesítés időpontja, illetőleg a fizetési határidő eltér egymástól, az Átv.-vel ellentétes, hiszen ez a szerződést kötő felek akaratától függ, a szerződéses szabadság körébe tartozik, az Átv. ezt nem szabályozza, nem korlátozza. Megítélése szerint a felperes önrevízió benyújtására nem volt kötelezett, a törvényi előírásokat teljesítette akkor, amikor előzetes áfa-ként az Átv. 16. § (1) bekezdése és 64. § (1) bekezdése alapján az 1995. márciusi bevallásában figyelembe vette a 683000Ft-ot, amelyet az ellenérték kiegyenlítésekor, de legkésőbb az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjától számított 90 napon belül kellett megfizetnie.
Mindezek alapján kérte a megyei bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az első fokú ítéletnek - az indokolás megváltoztatása mellett - történő helybenhagyását.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint az Átv. XV. fejezete a használt termékek tekintetében kizárólag az adólevonási jog gyakorlása tekintetében tartalmaz az általánostól eltérő rendelkezéseket, az adófizetési kötelezettség keletkezésére az általános szabályokat [16. § (1) bekezdése, 20. § (1)-(4) bekezdések] kell alkalmazni.
A termék értékesítése utáni áfa-fizetési kötelezettség az eladásról szóló számla szerinti teljesítési időpontban keletkezik. A törvény szövegéből egyértelműen következik, hogy az egyszeres könyvvitelűeknél az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontját - tehát azt, hogy melyik adóbevallási időszakban kell a számla értékét az értékesítést terhelő oldalra az adóbevallásba beépíteni - a teljesítés időpontja és a halasztás szabályai együttesen határozzák meg.
A használt termék kereskedelmi forgalmazására irányadó speciális rendelkezésekből (64. §) kettős korlátozás állapítható meg: az előzetesen felszámított adó összege nem haladhatja meg az értékesítéskor felszámított adó összegét, valamint ez az összeg is csak az értékesítés utáni adófizetési kötelezettség keletkezési időpontjával egy időben érvényesíthető. Utalt arra, hogy az egyszeres könyvvitelűeknél is ugyanazt a jogalkotói célt kellett elérni, mint a kettős könyvvitelűeknél. Ez pedig azt jelenti, hogy az egyszeres könyvvitelűek, ugyanúgy, mint a kettős könyvvitelűek, csak ugyanabban az időszakban gyakorolhatják az adólevonási jogukat, amelyikben az értékesítés utáni áfát az adóbevallásukban kimutatják.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság osztotta a másodfokú bíróságnak jogerős ítéletében az alperesi állásponttal egyezően kifejtett jogi okfejtését.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltak kapcsán hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperesnek, mint egyszeres könyvvitelű adóalanynak az áfa-fizetési kötelezettségének a számla szerinti ellenérték beérkeztekor, de legkésőbb a számla szerinti teljesítés időpontjától számított 90. napon kell eleget tenni. Az Átv. a használt termék kereskedelmi forgalmazására vonatkozóan az adólevonási jog gyakorlását illetően tartalmaz különös szabályozást. Ennek értelmezéséből pedig egyértelműen az következik, hogy a felperes által felvásárolt használtcikk után számított áfa - az egyéb törvényben rögzített előírások fennállta esetén is - csak abban az időpontban vonható le, amikor az ugyanezen termék eladása utáni áfát az adóbevallásban kimutatták és a költségvetés felé rendezték. A számított beszerzési áfa levonásának tehát feltétele az, hogy ugyanezen termék értékesítése után keletkező áfa-bevallási, -fizetési kötelezettségnek a költségvetés felé eleget tegyenek. A törvény rendelkezésén alapuló szükségszerű időbeli összekapcsolódás tehát nem teszi lehetővé a sorrend felcserélését, a feltétel bekövetkezte előtti áfa-levonást.
A perbeli ügyben a felperesnek 1995 márciusában nem volt jogszerű lehetősége a használtcikkek beszerzése után számított áfa levonására, ugyanis ebben a hónapban ugyanezen termékek után az értékesítést illetően nem tett - nem is tehetett - adóbevallást, az - a perben rendelkezésre állt adatok tanúsága szerint - csak június hónapban vált esedékessé.
A felperes az 1995. március havi adóbevallásában tehát idő előtt szerepeltette a 683 000 Ft áfát előzetesként, jogellenesen állította be erre az összegre a visszaigényelhető áfát, ily módon 683 000 Ft áfa-különbözet - azaz adóhiánya - keletkezett, amit helytállóan állapítottak meg az alperesi hatóságok.
A felperesnek a szerződési szabadságra vonatkozó érvelését illetően hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a szerződéses szabadság keretében a szerződő felek természetesen jogosultak a teljesítési időpont és a fizetési határidő eltérő meghatározására, ennek azonban a fent hivatkozott jogszabályi rendelkezéseken alapuló adójogi konzekvenciáit adott esetben a felperesnek viselnie kell.
Miután a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, azokat helyesen értelmezte és alkalmazta, a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. V. 27. 991/1997. sz.)