adozona.hu
AVI 1999.11.133
AVI 1999.11.133
A törvény által biztosított adómentesség igénybevételének feltételeit alacsonyabb szintű jogszabály is meghatározhatja (1989. évi XLV. tv. 7. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes munkáltatójától az M. Kft-től, ahol mint gazdasági igazgató dolgozott, - szóbeli megállapodás alapján - belső támogatási szabályzat hiányában 3 000 000 Ft vissza nem térítendő lakáscélú támogatást kapott, amelynek kifizetésére a munkáltató pénztárából került sor 1991. szeptember 2-án. Az első fokú adóhatóság az 1994. május 11-én kelt határozatában 1 500 000 Ft adóhiánynak minősülő jövedelemadó különbözetet állapított meg felperes terhére, egyben 750 000 Ft adóbírság és 1 184 959 Ft...
AVI 1999.11.133 A törvény által biztosított adómentesség igénybevételének feltételeit alacsonyabb szintű jogszabály is meghatározhatja (1989. évi XLV. tv. 7. §)
A felperes munkáltatójától az M. Kft-től, ahol mint gazdasági igazgató dolgozott, - szóbeli megállapodás alapján - belső támogatási szabályzat hiányában 3 000 000 Ft vissza nem térítendő lakáscélú támogatást kapott, amelynek kifizetésére a munkáltató pénztárából került sor 1991. szeptember 2-án. Az első fokú adóhatóság az 1994. május 11-én kelt határozatában 1 500 000 Ft adóhiánynak minősülő jövedelemadó különbözetet állapított meg felperes terhére, egyben 750 000 Ft adóbírság és 1 184 959 Ft késedelmi pótlék megfizetésére is kötelezte.Fellebbezés folytán az alperes az 1995. január 30. napján kelt határozatában az első fokú határozatot helyben hagyta. Az indokolás szerint a személyi jövedelemadó hiány abból keletkezett, hogy annak folyósítása nem a lakáscélú támogatásokról kiadott többször módosított 106/1988. (XII. 26.) MT rendelet (továbbiakban: R.) 9. § (1) és (2) bekezdései, valamint a R.a> végrehajtásáról szóló 77/1988. PM-ÉVM rendelet (továbbiakban: Vhr.) 11. § (2) bekezdésében írt feltételek alapján történt.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a vissza nem fizetendő támogatás címén történt pénzfizetés idején hatályban volt, a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 7. § (2) bekezdés 12. pontja szerint mentes az adó alól a lakás vásárlásához, építéséhez, felújításához nyújtott vissza nem térítendő munkáltatói támogatás. A támogatás részletes szabályainak meghatározására a R. 9. § (1) bekezdése alapján belső szabályzatot kellett volna alkotni és a 9. § (2) bekezdése alapján a támogatást kijelölt pénzintézet útján kellett volna folyósítani. A Vhr. 11. § (2) bekezdése a belső szabályzat tartalmára nézve további kötelezettségeket is előír. A felperes a felmerült adóhiányért az Szja. tv. 54. § (1) és (3) bekezdései alapján felel.
A felperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a kereseti illeték módosításával helyben hagyta. Kifejtette, hogy az Szja. tv. 7. § (2) bekezdésének 12. pontja szerinti adómentesség csak a külön jogszabályban meghatározott vissza nem térítendő munkáltatói támogatás folyósítására terjed ki, mely külön jogszabály az alperesi határozatokban megjelölt R.a>, amely együttesen fennálló feltételként írja elő a munkáltatói szabályzat meglétét és a pénzintézeti folyósítást. A felperes a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján nem bizonyította a belső szabályzat meglétét. Az Szja. tv. 54. § (1) és (3) bekezdése alapján az adóhiányért a felperes felelős, így az adóbírság kiszabása és annak adóhiányhoz igazodó 50%-ban megállapított mértéke, valamint a késedelmi pótlék megállapítása is jogszerű.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálat kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését, az első fokú ítélet megváltoztatását és a keresetnek helyt adó az alperesi határozat hatályon kívül helyezését indítványozta. A jogszabálysértést a következőkben jelölte meg. Az alperesi adóhatározatokban hivatkozott 1989. évi XLV. törvényt az 1991. évi XC. törvény 60. § (3) bekezdése 1991. január 1. napjával hatályon kívül helyezte, ezért azt a jogszabályt már nem lehetett volna alkalmazni a közigazgatási határozatok meghozatalakor. Álláspontja szerint az adókötelezettséget nem lehet törvényinél alacsonyabb jogalkotási szintre ledelegálva szabályozni. Nem a felperes köteles a Pp. 164. § (1) bekezdés értelmében bizonyítani a belső szabályzat meglétét, hanem az adóhatóságnak kellett volna az államigazgatási eljárás szabályai szerint megállapítani az adóhatározati tényállást. Hivatkozott arra, hogy a munkáltató mulasztása miatt a felperes terhére nem lehet sem adóbírságot megállapítani, sem késedelmi pótlékot az adózás rendjéről szóló 1990. évi CXI. törvény (továbbiakban: Art.) 72. § (4) bekezdése, valamint 68. § (1) bekezdései alapján.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta annak helyes indokai alapján.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes a felülvizsgálati kérelemben arra hivatkozott, hogy a közigazgatási határozat meghozatalakor hatályos jogszabályok szerint kell elbírálni a határozat jogszerűségét. Az adóhatározatok esetében - a gyakori jogszabályváltozások miatt - előfordul, hogy a közigazgatási eljárásban, illetőleg a bírósági eljárásban olyan anyagi jogszabály szerint kell elbírálni az adózó adófizetési kötelezettségét, amely az adófizetési kötelezettség keletkezésekor még hatályban volt, de a közigazgatási határozatok, illetve bírósági ítéletek meghozatalakor már nem. Az adófizetési kötelezettség fennállását - a kivételektől eltekintve - az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában hatályos anyagi jogszabály szerint kell elbírálni. A felperes által hivatkozott magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 60. § (3) bekezdése szerint e törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti a korábbi Szja., vagyis az 1989. évi XLV. törvény. Ugyanakkor a 60. § (1) bekezdése szerint a törvény 1992. január 1. napján lép életbe és a (2) és (3) bekezdésben foglaltakra is figyelemmel az 1992. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni. Az új szabály szerint tehát az 1992. január 1. napját megelőző adókötelezettségre nem az 1991. évi XC. törvény rendelkezéseit, hanem - ahogy azt a jogerős ítélet is megállapította - az 1989. évi XLV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az Szja. tv. 7. § (2) bekezdés 12. pontja alapján mentes az adó alól a lakás vásárlásához a külön jogszabályban ilyenként meghatározott vissza nem térítendő munkáltatói támogatás. A külön jogszabály pedig az R.a>, amely részletesen szabályozza a lakáscélú támogatást és ennek 9. § (1) és (2) bekezdése kötelezően írja elő a belső szabályzat meglétét és a pénzintézet útján történő folyósítást. A törvény által biztosított adómentesség igénybevételének feltételeit tehát alacsonyabb szintű jogszabály is - felhatalmazás alapján - meghatározhatja.
A Legfelsőbb Bíróság megállapítja, hogy az alperes eleget tett az Áe. 26. § (1) bekezdése és a 43. § (1) bekezdés c. pontjának rendelkezéseinek az adóhatározati tényállás megállapítása körében. A bírósági eljárásban a Pp. 164. § (1) bekezdése értelmében a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az ún. belső szabályzat létezett, de ilyen szabályzat nem került becsatolásra.
Az Szja. tv. 54. § (1) bekezdése alapján ha a kifizető az adóelőleget levonta, az adóhatóság a továbbiakban azt csak a kifizetőtől követelheti. A (3) bekezdés szerint amennyiben az adóhatóság a munkáltató adó megállapításával szemben adóhiányt állapít meg, az adóhiányt a magánszemélynek kell megfizetnie. Mivel a perbeli esetben a munkáltató nem vont le adóelőleget és a munkáltatói támogatás a feltételek hiányában nem adómentes, a felperest terhelte volna az adóbevallási és adófizetési kötelezettség, amelynek nem tett eleget.
A felperes hivatkozott arra, hogy az Art. 68. § (1) bekezdése alapján nem kell késedelmi pótlékot fizetni arra az időszakra, melyre az adózó a késedelmét igazolta. Az igazolásnak azonban csak akkor van helye, ha a késedelmet elháríthatatlan külső ok idézte elő. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint nem tekinthető elháríthatatlan külső oknak az a körülmény, hogy a felperes aki gazdasági igazgatóként dolgozott, a munkáltatójával olyan módon állapodott meg a lakáscélú támogatásról, amely nem felelt meg a R.a> és a Vhr. már idézett rendelkezéseinek.
Ugyanezen ok miatt a felperes az Art. 72. § (4) bekezdése alapján nem mentesül az adóbírság fizetése alól sem. Az adóhiány nem a munkáltató vagy a kifizető valótlan adóigazolása miatt keletkezett, hanem abból, hogy a felperes e körben az adóbevallás és adófizetési kötelezettségének nem tett eleget.
Mivel a felperes a jogszabálysértés tényét bizonyítani nem tudta, a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 28.292/1997. sz.)