adozona.hu
AVI 1999.10.130
AVI 1999.10.130
Vámeljárásban is az igény keletkezésének időpontjában hatályos jogszabály az irányadó (1957. évi IV. tv.)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1994. augusztus 11-én 1 db Volkswagen Golf, 1 db Nissan Stanza, 1 db Mazda 626 típusú személygépkocsi vámkezelését kérte apport címén a belföldi forgalom számára. A személygépkocsik vámraktáron kívül lettek raktározva, mivel a felperes úgy nyilatkozott, hogy azok a társaság részére érkeztek apportként, s ebben az esetben mivel a járművek életkora a hat évet meghaladta a jogszabály szerint az előzetes hatósági KPM műszaki vizsgára kellett küldeni.
A felperes a raktározási eljárás l...
AVI 1999.10.130 Vámeljárásban is az igény keletkezésének időpontjában hatályos jogszabály az irányadó (1957. évi IV. tv.)
A felperes 1994. augusztus 11-én 1 db Volkswagen Golf, 1 db Nissan Stanza, 1 db Mazda 626 típusú személygépkocsi vámkezelését kérte apport címén a belföldi forgalom számára. A személygépkocsik vámraktáron kívül lettek raktározva, mivel a felperes úgy nyilatkozott, hogy azok a társaság részére érkeztek apportként, s ebben az esetben mivel a járművek életkora a hat évet meghaladta a jogszabály szerint az előzetes hatósági KPM műszaki vizsgára kellett küldeni.A felperes a raktározási eljárás lefolytatásához csatolta az áru továbbítására szolgáló a H. Vámhivatal által nyilvántartási számmal ellátott kísérőlevelet, az ugyanott kiállított gépjármű vizsgáló lapokat, valamint az adás-vételi szerződéseket. A felperes a vámraktáron kívüli raktározási eljáráshoz 150 000 Ft vámbiztosítékot is nyújtott, melyet 1994. augusztus 12. napján fizetett meg. A raktározás 1994. szeptember 10-i határidővel lett előírva. A határidő lejártát követően a vámhivatal felhívta a felperes figyelmét arra, hogy a végleges vámkezelés irányában tegyen indítványt, mivel ez nem történt meg, ezért 1994. szeptember 21-én elrendelték a vámáruknak a vámhivatal kézi raktárába való beszállítását, s egyben felhívták a felperes figyelmét, hogy a vámárukat 1994. szeptember 28. napjáig köteles beszállítani.
A vámeljárás folytatásával egyidejűleg a Vám- és Pénzügyőrség Nyomozóhivatala 1994. szeptember 2-án nyomozást rendelt el a felperesi betéti társaság ellen, csempészet bűntettének alapos gyanúja miatt. Ennek a nyomozati eljárásnak a során 1994. szeptember 29-én a perbeli személygépkocsikat lefoglalták.
A nyomozást a P. Városi Ügyészség 1997. június 20. napján kelt és 1998. június 3. napján jogerőre emelkedett határozatával megszüntette, a vámárukat pedig a vámeljárás után kiadni rendelte.
A felperes a határozat kézhezvételekor azonnal kérte a nyomozó hivatalt az iratoknak a kérelmekkel együtt a vámhivatalhoz történő megküldésére és az 1994. évben megkezdett vámeljárás befejezését. Ennek ellenére a vámeljárást az első fokú hatóság nem folytatta le, hanem 1998. július 17. napján határozatával rendelkezett a vámáruk közvetlen vámfelügyelet alá vételéről.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 1998. szeptember 4. napján kelt VPMP I. határozatával az első fokú határozatot megsemmisítette és a vámhivatalt új eljárás lefolytatására utasította.
Az új eljárás során az 1998. szeptember 21. napján kelt határozattal ismételten a vámáruk közvetlen vámfelügyelet alá vételét rendelték el. A határozat indokolásában hivatkoztak arra, hogy a felperes az ügyészségi határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül nem tett indítványt a vámáruk vámjogi sorsának rendezése iránt, melyet a kitöltött egységes vámáru-nyilatkozat benyújtásával kellett volna kezdeményezni, ezért került sor a vámáruk közvetlen vámfelügyelet alá helyezésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 1998. november 4. napján kelt határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta. Határozatának indokolásában kiemelte, hogy a felperes 1994-ben vámraktáron kívüli raktározási eljárást kért és kapott a vámhatóságtól, nem pedig belföldi forgalom számára történő vámkezelést kért. Így a nyomozás megszüntetését elrendelő ügyészi határozatot követően a hatályos, tehát az 1995. évi C. törvény előírásai szerint kellett volna a felperesnek a vámkezelést kezdeményeznie. Ennek elmulasztása miatt került sor a vámáruk közvetlen felügyelet alá vételére. Így állította, hogy 1994-ben nem maradt a vámhivatal részéről figyelmen kívül hagyott vámkezelési kérelme a felperesnek, így az első fokú határozat jogszabályt nem sért. A vámbiztosítékkal kapcsolatban pedig akként nyilatkozott, hogy a felperesi Bt. nem kérte a vámbiztosíték visszafizetését, továbbá az eredeti fizetési bizonylat benyújtása is elmaradt, így erről a kérdésről a vámhatóságnak rendelkeznie nem kellett.
A felperes kereseti kérelmében az alperesi határozat megváltoztatását kérte annak megállapítása mellett, hogy a határozat mindaddig jogszabálysértő, míg a vámbiztosíték és kamatai visszautalása meg nem történik. Egyben kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a jogosulatlanul visszatartott 155 000 Ft összegű vámbiztosíték visszafizetésére és ennek 1994. szeptember 29. napjától a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres szorzatával növelt késedelmi kamat megfizetésére. Kérte kötelezni továbbá az alperest, hogy folytassa le a perbeli személygépkocsik belföldiesítését a vámeljárás megkezdésekor hatályos rendelet alapján.
Az alperesi ellenkérelem a kereset elutasítására irányt a közigazgatási határozatban kifejtettekkel egyezően.
A bíróság az alperesnek az 1998. november 4. napján kelt határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására utasította.
Elöljáróban a bíróság utalt arra, hogy a per tárgyát az alperes határozatának törvényességi felülvizsgálata képezte a Pp. XX. fejezete szerinti közigazgatási per keretében. A bíróság ítéletében az alperes határozatának törvényességéről döntött, tehát arról, hogy a határozat mennyiben felel meg az arra vonatkozó jogszabályi követelményeknek.
Általános jogalkalmazó alapelv, hogy a közigazgatási eljárásban az igény keletkezésének időpontjában hatályos jogszabály az irányadó. Így tehát a bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes igénye a vámeljárás lefolytatására mikor keletkezett és ezzel összefüggésben arra kellett választ adnia, hogy a vámeljárást hogyan, miként kell a kiviteli ellenőrzés, a kiviteli előjegyzés, és a kihirdetés.
A felperes 1994. augusztus 11-én VÁM 91 árunyilatkozat benyújtásával kérte a vámkezelést. Tekintettel arra, hogy ez akkor a KPM engedélye nélkül nem volt végrehajtható, a vámhivatal a felperes kérelmére vámraktáron kívüli raktározási eljárást folytatott le, melynek határideje szeptember 10-e volt. Ekkor a felperest felhívta a további vámkezelési eljárások folytatására, aki azonban annak határidőben nem tett eleget és ezért elrendelte a 41. § (1) bekezdés c) pontja alapján a vámárunak vámraktárba történő felvételét.
Az időközben megindult büntető eljárás során ugyanakkor elrendelték a gépkocsik lefoglalását is, így ezt követően a felperes ha akarta volna sem tudott semmiféle vámeljárási cselekményre kérelmet előterjeszteni, mivel a gépkocsik lefoglalása miatt azokra nem volt lehetősége.
Megállapítható a csatolt iratokból az is, hogy a vámhivatal, illetőleg az alperes a vámkezelési eljárást nem függesztette fel, illetőleg a 33. § (5) bekezdése alapján az árunyilatkozat visszautasítására sem került sor. Így tehát a belföldi forgalom számára való vámkezelés lefolytatásának akadálya - a büntetőeljárás jogerős befejezésekor - nem volt, hiszen az árunyilatkozatot a felperes megtette és annak visszautasítására a már előbb hivatkozott jogszabályhely alapján nem került sor.
Így a bíróság álláspontja szerint a vámkezelési eljárást az alperesnek az 1994. évben az igény keletkezésekor hatályos jogszabályok alapján kell lefolytatnia.
Megjegyzi a bíróság, hogy amennyiben az alperesi álláspontot fogadnánk el helyesnek, úgy az visszaélése adna lehetőséget, s a hatóság önkényes döntéseinek tenné ki az állampolgárokat. Ebben az esetben ugyanis egy alaptalanul megindított nyomozási cselekmény, eljárás megakaszthatná a vámkezelési eljárás lefolytatását, és az esetlegesen elhúzódó eljárás során változandó jogszabályok hátrányos helyzetbe hozhatnák az állampolgárokat.
A fentiek miatt az alperesi keresettel támadott határozat tehát jogszabályt sért, a vámárunak közvetlen vámfelügyelet alatt tartása nem volt indokolt, hiszen a kért vámkezelési eljárás lefolytatható lett volna.
Az sem volt vitás, hogy a felperes 1994. augusztus 12. napján vámbiztosítékot fizetett a perbeli gépkocsik után. Mind a jelenlegi 1995. évi C. törvény, mind pedig a korábban hatályban lévő jogszabály egységesen rendelkezik abban a kérdésben, hogy amennyiben a vámáruk közvetlen vámfelügyelet alá történő vonásáról rendelkeznek, úgy vámbiztosíték fizetésének helye nincs. Az 1994. évben hatályos jogszabály 6. § (9) bekezdése értelmében a vámbiztosítékot vissza kell fizetni, ha a vámbiztosíték indokoltsága e jogszabály ételmében megszűnt. A vámhatóság a vámbiztosíték indokoltságának megszűntét követő 30 napon belül kamatmentesen, míg 30 napon túl a 103.§ (7) bekezdésében meghatározott mértékű kamattal növetlen fizeti vissza a készpénzben nyújtott, vagy ennek minősül, vagy ilyen címen befizetett vámbiztosítékot. Így tehát 1994. szeptember 21. napján a közvetlen vámfelügyeletet elrendelő határozat meghozatalát követően az alperesnek haladéktalanul intézkednie kellett volna a vámbiztosíték visszafizetéséről, hiszen annak nyújtása már a jogszabály értelmében nem állt fenn. Nem hivatkozhat alappal az alperes arra, hogy a felperes ilyen kérelmet nem terjesztett elő, hiszen a felperes már az 1998. október 5. napján kelt fellebbezésében is felhívta a figyelmet arra, hogy a közvetlen vámfelügyelet alá történő helyezés, illetőleg a vámbiztosíték visszatartása jogszabálysértő, hiszen a vámbiztosíték nyújtására közvetlen vámfelügyelet alá történő helyezés esetén a felperes nem lenne kötelezhető. Ugyancsak jogszabályellenes az a hivatkozás, hogy a felperes az eredeti befizetési okmányt bemutatni nem tudta, hiszen az alperes is tudta, hogy a korábbi nyomozási eljárás során a felperes valamennyi eredeti iratát bevonták, így az az alperes, illetőleg annak nyomozó hivatalánál kellett hogy legyen.
Így a bíróság megítélése szerint az alperesi határozat jogszabályt sért, ezért a bíróság a Pp. 339. § (1) bekezdés alapján azt hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására utasította. Az új eljárásban az alperesnek a korábbi 1994-ben hatályos jogszabályok alapján a vámkezelési eljárást le kell folytatnia, rendelkezni kell a gépkocsik belföldiesítéséről és a felperes által fizetendő vámbiztosíték összegét a kiszabandó vámteherbe be kell számolnia, a 103. § (7) bekezdés alapján megállapított késedelmi kamattal növelt összegen.
(Baranya Megyei Bíróság III. P. 20.197/1999. sz.)