adozona.hu
AVI 1999.10.127
AVI 1999.10.127
Az adóhatóság revizorára is kiterjed az együttműködési kötelezettség [Ptk. 277. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes egyéni vállalkozó, órásmesterként dolgozik.
1998. június 3. napján a felperes üzletébe belépett B. M. Tímea APEH revizor, aki átnyújtotta az óráját a felperes részére és kérte, hogy az elemet cserélje ki benne. A felperes üzletében ekkor ott-tartózkodott édesanyja P. Nándorné tanú is, aki az órásasztal előtt ült.
A felperes az órát átvéve tájékoztatta a revizort, hogy az elemcsere 450 Ft-ba fog kerülni. Miközben az órában az elemet cserélte a revizor az asztalra leszámolta a szol...
AVI 1999.10.127 Az adóhatóság revizorára is kiterjed az együttműködési kötelezettség [Ptk. 277. § (2) bek.]
A felperes egyéni vállalkozó, órásmesterként dolgozik.1998. június 3. napján a felperes üzletébe belépett B. M. Tímea APEH revizor, aki átnyújtotta az óráját a felperes részére és kérte, hogy az elemet cserélje ki benne. A felperes üzletében ekkor ott-tartózkodott édesanyja P. Nándorné tanú is, aki az órásasztal előtt ült.
A felperes az órát átvéve tájékoztatta a revizort, hogy az elemcsere 450 Ft-ba fog kerülni. Miközben az órában az elemet cserélte a revizor az asztalra leszámolta a szolgáltatás díját, majd mikor a felperes az órát átnyújtotta részére azt felcsatolva az üzletből gyorsan távozott. A felperes ezt követően állt fel az asztala mellől és vette kezébe a revizor által leszámolt pénzt és tapasztalta, hogy a szolgáltatás díját hiányosan fizették ki részére, hiszen csak 400 Ft-ot tettek le az asztalra. Ekkor édesanyjához fordult és közölte vele, hogy 50 Ft-tal megrövidítették.
Még a pultnál állt amikor az üzletbe visszatért az előbb ott-tartózkodó revizor másik társával együtt és közölték, hogy APEH ellenőrzés zajlik, nyugtaadási kötelezettség elmulasztása miatt fognak a felperessel szemben eljárni.
Az eljáró revizorok is észlelték, hogy a felperes kezében csak 400 Ft volt és a hiányzó összeget az 50 Ft-ot részére kifizették. Ekkor a felperes kérés ellenére a 450Ft-ot bevitte a pénztárgépbe.
Ezt követően került sor jegyzőkönyv felvételére, melyben a felperes kifejezett kérésére került rögzítésre, hogy a revizor a szolgáltatás díját csak részben fizette meg. Az ellenőrzés eredményeképpen a felperes terhére az 1998. június 23. napján kelt határozattal 40 000 Ft mulasztási bírságot szabtak ki.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 1998. augusztus 24. napján kelt az első fokú határozatot helybenhagyta. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az első fokú adóhatóság eleget tett az Art. 51. § (7) bekezdésben foglalt tényállás-tisztázási kötelezettségének és a megállapított tényállásból jogszerű következtetést vont le. Kiemelte, hogy a felperes a nyugtaadási kötelezettségének nem tett eleget, ezért jogszerűen járt el az első fokú adóhatóság mikor vele szemben mulasztási bírságot szabott ki.
A mulasztás súlyával arányban állónak találta a mulasztási bírság összegét is, kiemelve azt a tényt, hogy a felperessel szemben korábban nem került sor mulasztási bírság kiszabására.
A felperes kereseti kérelmében az alperesi határozat megváltoztatását és a felperes terhére megállapított mulasztási bírság törlését kérte az alperes perköltség viselése mellett. állította, hogy az alperes az Art. 51. § (7) bekezdésében megfogalmazott tényállás-tisztázási kötelezettségének nem tett eleget. Hivatkozott az általános forgalmi adóról szóló többször módosított 1992. évi LXXIV. törvény 70. § (1) bekezdésére, amely szerint ha az adóalany az általa teljesített szolgáltatás nyújtásáról számlát nem bocsátott ki "köteles nyugtát adni". Állította, hogy a szolgáltatásnyújtás nem fejeződött be, hiszen az eljáró revizor a szolgáltatásért járó pénzösszeget csak részben fizette ki. Így a felperesnek módja és lehetősége sem volt nyugtát kibocsátani, hiszen a próbavásárlás nem fejeződött be. Ennek alapján állította, hogy a felperes jogszabálysértést nem követett el, hiszen szándékában állt nyugtaadási kötelezettségének eleget tenni, azonban az eljáró revizor magatartása miatt erre nem kerülhetett sor.
Az alperesi ellenkérelem a kereset elutasítására irányult a közigazgatási határozatban kifejtettekkel egyezően.
A bíróság az alperes 1998. augusztus 24. napján kelt határozatát - az első fokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte.
Elöljáróban a bíróság utalt arra, hogy a közigazgatási perben a Pp. 339. § (1) és (2) bekezdése alapján csak a jogszabálysértő közigazgatási határozat hatályon kívül helyezésére, illetve megváltoztatására kerülhet sor. A bíróság a közigazgatási határozatok törvényességét vizsgálja. A közigazgatási szerv határozatának törvényességét a határozat meghozatalakor fennálló tényállás alapján kell megítélni. A közigazgatási határozat hatályon kívül helyezésének és új eljárás elrendelésének csak akkor van helye, ha a bíróság azt állapítja meg, hogy az alperes a tényállást nem tárta fel, nem tisztázott teljes körűen egyes tényeket, bizonyítékokat nem megfelelően értékelt.
A perbeli jogvita lényegét a felperes terhére alkalmazott mulasztási bírság jogalapja képezte. A felperes vitatta a mulasztás tényét, állította, hogy a revizor magatartása miatt nem került abba a helyzetbe, hogy nyugtaadási kötelezettségének eleget tudjon tenni.
Az áfa törvény 43. § (1) bekezdése értelmében az adóalany az általa teljesített szolgáltatás-nyújtásról, vagy termékértékesítésről számlát köteles kibocsátani. A 70. § (1) bekezdése előírja, hogy a 43. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott esetben az adóalany egyszerűsített számlát nem bocsátott ki, köteles nyugtát kibocsátani. A szolgáltatásnyújtás fogalmát az áfa törvény 8. § (1) bekezdése határozza meg, amikor kimondja, hogy szolgáltatásnyújtás: minden olyan ellenérték fejében végzett tevékenység, amely a törvény szerint nem minősül termékértékesítésnek.
A bíróság a rendelkezésre álló adatoknak és a felek előadásának, valamint a tanúk vallomásának a Pp. 206. §-ában foglalt mérlegelése alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes a nyugtaadási kötelezettséget nem sértette meg, mivel lehetősége és módja sem volt arra, hogy a revizor által letett pénzösszeget megszámolva nyugtát bocsáthasson ki. A tanúk vallomása alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy a revizor míg a felperes a munkáját végezte, leszámolta az asztalra a pénzt, majd pedig az átadott órát elvéve azonnal távozott az üzlethelyiségből, meg sem győződött minden kétséget kizáróan arról, hogy a próbavásárlás befejezését követően a felperesnek szándékában állt-e nyugtát kibocsátani.
A felperes miután az órát átadta és a revizor távozott, ezt követően állt fel és számolta át a pénzt és tapasztalta, hogy kevesebb összeget kapott mint ami a szolgáltatásnyújtásért járt volna. Ebben a helyzetben találták meg a visszatérő revizorok és vonták felelősségre nyugtaadási kötelezettség elmulasztása miatt.
Így tehát a bíróság álláspontja szerint a felperes a revizori magatartás miatt nem jutott abba a helyzetbe, hogy nyugtaadási kötelezettségét teljesítse, hiszen a revizor nem hagyott kellő időt arra, hogy a felperes a letett pénzösszeget átszámolja és nyugtaadási kötelezettségét teljesítse. A bíróság egyetért azzal a felperesi érveléssel, hogy a perbeli esetre is alkalmazni kell a Ptk. 277. §-ában meghatározottakat, vagyis a szerződéseket tartalmuknak megfelelően megszabott helyen és időben a megállapított mennyiség, minőség szerint kell teljesíteni. A (2) bekezdés kifejezetten azt is előírja, hogy a felek a szerződés teljesítésében együttműködésre kötelesek. A kötelezettnek a szerződés teljesítése érdekében úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, a jogosultnak pedig ugyanilyen módon elő kell segítenie a teljesítést. Márpedig a tényállásból kitűnően a revizor a szerződés teljesítésénél helytelenül járt el, hiszen egyrészről hiányosan fizette meg az ellenértéket, másrészről módot és lehetőséget sem adott arra a felperesnek, hogy nyugtaadási kötelezettségét teljesítse, hiszen sietve távozott az üzletből.
Így tehát a bíróság álláspontja az, hogy az alperesi határozat jogszabályt sért, nem volt megállapítható, hogy a felperes nyugtaadási kötelezettségének ne tett volna eleget. Erre figyelemmel a bíróság a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján a jogszabálysértő alperesi határozatot az első fokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
A jövőre nézve a bíróság felhívja a figyelmet arra, hogy a próbavásárláskor fokozott gondossággal kell eljárni, az eljáró revizor köteles minden kétséget kizáróan meggyőződni arról, hogy az adóalanynak nem állt szándékában nyugtát, vagy számlát kibocsátania, hiszen ennek bizonyításával lehet csak az adóalanyt a nyugtaadási kötelezettség elmulasztása miatt felelősségre vonni.
(Baranya Megyei Bíróság III. P. 20.257/1999. sz.)