adozona.hu
AVI 1999.10.126
AVI 1999.10.126
A próbavásárlásról felvett jegyzőkönyv megállapításait nem teszi valótlanná az, hogy a fél az aláírást megtagadta (1990. évi XCI. tv. 56. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH megyei Igazgatósága 1996. december 13-án a felperesnél a K., Á. sor 4. szám alatti italboltban próbavásárlás keretében nyugta és számlaadási kötelezettség ellenőrzését folytatta le. Az eljáró revizorok 190 Ft értékben Coca-Colát és vodkát vásároltak, melyért 500 Ft-tal fizettek. A kiszolgálást végző alkalmazott a nyugtaadást pénztárgéppel szabályszerűen teljesítette, a visszajáró 310Ft-ot átadta. A revizorok ezt követően a vásárolt tételről készpénzfizetési számla kiállítását kérték. ...
AVI 1999.10.126 A próbavásárlásról felvett jegyzőkönyv megállapításait nem teszi valótlanná az, hogy a fél az aláírást megtagadta (1990. évi XCI. tv. 56. §)
Az APEH megyei Igazgatósága 1996. december 13-án a felperesnél a K., Á. sor 4. szám alatti italboltban próbavásárlás keretében nyugta és számlaadási kötelezettség ellenőrzését folytatta le. Az eljáró revizorok 190 Ft értékben Coca-Colát és vodkát vásároltak, melyért 500 Ft-tal fizettek. A kiszolgálást végző alkalmazott a nyugtaadást pénztárgéppel szabályszerűen teljesítette, a visszajáró 310Ft-ot átadta. A revizorok ezt követően a vásárolt tételről készpénzfizetési számla kiállítását kérték. Az alkalmazott türelmet kért a számlatömb megkeresése miatt, arra hivatkozva, hogy a szokott helyén nem találja. Rövid idő múlva az alkalmazott közölte a próbavásárlást végző revizorokkal, hogy a számlatömböt nem sikerült előkeresnie, ezt követően a revizorok a megbízólevelet felmutatták és igazolvánnyal igazolták magukat. Az ellenőrzés megkezdésekor nyugtatömböt, pénztárgépnaplót, működési engedélyt kértek az alkalmazottól, aki a jegyzőkönyv tanúsága szerint a nyugtatömböt felmutatta, a pénztárgép naplóját nem tudta azonnal bemutatni, ezért telefonon értesíteni akarta a felperest. A revizorok a helyszínen egy elszámoló füzetet leltek fel, melyet a jelenlevő alkalmazottal aláríttak és lepecsételtettek, valamint azt a későbbiek folyamán bevonták. Időközben az egyik vendég értesítésére megérkezett a felperesi vállalkozó, aki a helyszínen előkereste a számlatömböt és a pénztárgép naplóját és utólag a számlát ki akarta állítani. A felperes megérkezéséig az eljáró revizorok az ellenőrzési jegyzőkönyv első három oldalát kitöltötték és tartalmának ismertetése után megkérték a felperest a jegyzőkönyv aláírására, melyet a helyszínen megtagadott. A próbavásárlás és az ellenőrzés időtartama alatt mindvégig jelen volt Zs. Zoltán rendőr-főtörzsőrmester, akinek feladata volt a helyszín biztosítása. Az adóhatósági ellenőrzést kővetően a felperes italboltjában a VPOP is ellenőrzést folytatott le.Az első fokú adóhatóság az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyvbe írt tényállás alapján a határozatában a felperes terhére 40 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki számlaadási kötelezettség elmulasztása miatt.
A felperes fellebbezése folytán az alperes, mint másodfokú adóhatóság az első fokú határozatot 1998. november 16-án kelt határozatában helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a felperes fellebbezése nem megalapozott, mert a vizsgálati jegyzőkönyv rögzíti, hogy a revizorok kérésre készpénzfizetési számlát nem kaptak, a kiszolgáló kijelentése szerint nincs számlatömbje. A jegyzőkönyvben "az adózó, illetve jelenlevő képviselője, alkalmazottja azonnali megjegyzése, észrevétele" rovatban a nyilatkozat hely ki van húzva, helyette az szerepel, hogy a vállalkozó megtagadta a jegyzőkönyv aláírását és az alkalmazottnak is megtiltotta. Ennek alapján az alperes szerint nem lehet figyelembe venni a felperes kifogásait, mert a nyugta adása a vásárló részére kifizetéskor esedékes, a készpénzfizetési számlát pedig a vevő ez irányú kérésének előadását követően kell teljesíteni. A próbavásárlás szakasza az a folyamat, amikor a revizor lebonyolít egy olyan vásárlást, ami megfelel a szokásos vásárlói szokásoknak. Az ellenőr kilétének felfedése után már nem próbavásárlás zajlik, hanem a jegyzőkönyv felvétele. Így helyesen járt el a revizor, amikor a vállalkozó helyszíni megjelenésekor a készpénzfizetési számla kiállítását utólag már nem fogadta el, hanem kizárólag a tömbök bemutatásának tényét rögzítette. A pénztárgépnapló helyszínen történő tartásával kapcsolatos bejegyzés utólag módosításra került.
A felperes a próbavásárlás eseménysorát személyesen nem kísérte figyelemmel, az ezzel kapcsolatos kifogásait nem lehetett elfogadni, másrészt nem volt semminemű akadálya annak, hogy az elolvasott jegyzőkönyvi tartalommal szemben a helyszínen kifogást emeljen.
Az adóigazgatási eljárás lefolytatásának nem akadálya az, hogy az alkalmazott, illetve a vállalkozó a jegyzőkönyvet nem írta alá. Ugyanígy nem lehet azt sem elfogadni, hogy az egyidejű vám- és rendőrhatósági ellenőrzés miatt a kiszolgáló alkalmazott akadályoztatva volt, figyelme megoszlott és arról sem tudott, hogy a néhány nappal előbb történt betörés miatt az iratok hová kerültek áthelyezésre. Az alperes szerint a mulasztást jellemző enyhítő és súlyosbító körülményekre figyelemmel a kiszabott bírság összege igazodik a cselekmény súlyához és a más adózókkal szemben azonos jellegű mulasztás esetén kiszabott szankcióhoz, ennél fogva a másodfokú közigazgatási eljárásban semmi sem indokolta a már megállapított mulasztási bírság összegének mérséklését.
A felperes keresetében az alábbi jogszabálysértésre hivatkozva kérte az alperesi határozat hatályon kívül helyezését.
Előadta, hogy a próbavásárlás során a nyugtakibocsátást követően a revizorok készpénzfizetési számlát kértek, az eljáró alkalmazott közölte, hogy rögtön kitölti. A számlatömböt nem találta a helyén, a revizorok türelmét kérte, hogy felhívja a vállalkozót a számlatömb holléte miatt. A felperes szerint ezt az ellenőrök nem engedték meg és őt egy vendég értesítette a revízióról. Közben folyt a Vám- és Pénzügyőrség ellenőrzése is, az alkalmazottnak tehát erre is kellett figyelnie, és amikor a helyszínre érkezett az ellenőrök kérték tőle a számlatömböt és a gépkönyvet. A helyszínen mindezt előkereste és kérdezte, hogy miről kell a számlát kiállítani. Ekkor a revizorok közölték, amennyiben megvan, akkor a számlát már nem kell kiállítani, a gépkönyvet viszont elfogadták. A felperes hivatkozott arra, hogy a felvett jegyzőkönyvet azért nem írta alá, mert véleménye szerint a próbavásárlás folyamatát nem a valóságnak megfelelően tartalmazta. Kétségtelen tény, hogy az ellenőrzés kezdetekor nem volt jelen, de az alkalmazottja előadásából értesült a történtekről. A felperesi álláspont szerint azzal a ténnyel, hogy megtagadta és megtiltotta az aláírást az alkalmazottnak, az adóhatóság eljárásával szembeni kifogásait jelezte. Ennek ellenére az alperes meg sem kísérelte a valós tényállás felderítését, hanem törvénysértő módon szabta ki terhére a 40 000 Ft-os összegű mulasztási bírságot.
Az alperes ellenkérelmében határozatának törvényességét és az abban foglalt jogi álláspontját változatlanul fenntartva, kérte a kereset elutasítását és a felperes költségben történő marasztalását.
A bíróság a felperes keresetét elutasította.
A felek között a vita tárgyát az képezte, hogy az ellenőrzésről készült jegyzőkönyvbe foglalt tényállás megfelelt-e a valóságban végbement eseményeknek, ezért a bíróság a perben széles körű bizonyítási eljárást folytatott le az ítéleti tényállás megállapítása végett.
A Pp. 206. § (1) bekezdése alapján a bíróság a felek előadását és az okirati bizonyítékokat egybevetette a peres eljárásban meghallgatott tanúk vallomásaival és a bizonyítékokat a maguk összességében értékelte. Ennek során a bíróság megállapította, hogy a próbavásárlás idején vendégként az üzlethelyiségben tartózkodó és tanúként meghallgatott F. Sándor és F. Ildikó vallomásai nem bizonyították G. Gábor - próbavásárlásnál kiszolgálást végző alkalmazott - azon perbeli nyilatkozatát, miszerint az eljáró revizorok készpénzfizetési számla kiállítását a próbavásárlás során nem kértek, hanem a - bemutatkozást követően - kizárólag a számlatömb felmutatását. Ezek a tanúvallomások tehát nem voltak alkalmasak az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyvben rögzített készpénzfizetési számla kiállításának elmulasztásáról szóló ténymegállapítás megdöntésére, hiszen maga a felperes a közigazgatási eljárásban és még a keresetlevélben sem vitatta azt, hogy az eljáró revizorok a nyugtakibocsátást követően készpénzfizetési számla kiállítását kérték alkalmazottjától. A bíróság a felperest a peres eljárásban személyesen is meghallgatta, melynek során előadta, hogy a nyugtaadást követően a revizorok készpénzfizetési számlát kértek az alkalmazottól, akinek elmondása szerint számlatömb előkeresése végett türelmet kért az ellenőröktől, majd telefonon kívánta megkérdezni a számlatömb hollétét. A felperes előadása során arra hivatkozott, hogy az eseményeket a kiszolgálást végző alkalmazottja G. Gábor elmondásából ismeri. A bíróság az alkalmazott ellentmondásos nyilatkozatát a peres eljárásban figyelmen kívül hagyta és a revizorok e vonatkozásban tett egyező nyilatkozata, valamint az ellenőrzésről készült jegyzőkönyvben foglalt megállapítás alapján úgy ítélte meg, hogy az ellenőrzés kiterjedt nemcsak a nyugtaadási, hanem a számlaadási kötelezettség ellenőrzésére is.
A bíróságnak ezt követően abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a kiszolgálást végző alkalmazott e körben mulasztást követett-e e1, volt-e olyan kijelentése az ellenőrzés megkezdését megelőzően, hogy számlatömb hiányában a számla kiállítását nem tudja elvégezni. Ebből a szempontból annak volt jelentősége, hogy az alkalmazott a felperest milyen időpontban kívánta értesíteni avégett, hogy a számlatömb hol található az üzletben. A felperes keresetlevelében és perbeli előadásában azzal védekezett, hogy mindez a próbavásárlás ideje alatt történt, melyben az alkalmazottat a revizorok szándékosan megakadályozták. A jogszabály semmilyen határidőt nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy kérésre a készpénzfizetési számlát milyen időintervallumon belül kell kiállítani. Valamennyi tanú vallomása alapján az volt megállapítható, hogy az alkalmazott a revizorok bemutatkozását követően kívánta a felperest értesíteni és a felperes a helyszínre már úgy érkezett, hogy az ellenőrzés tényéről tudott. A próbavásárlás ideje alatt mindvégig jelenlevő Zs. Zoltán rendőrhatósági személy nem igazolta az eljárás szabálytalanságát. A hosszú idő távlatából pontosan nem emlékezhetett arra, hogy a revizorok nyugtát vagy számlát nem kaptak kérésre. Nyilvánvalóan készpénzfizetési számla kiállítása nem történt, hiszen amennyiben az alkalmazott ezen kötelezettségének eleget tudott volna tenni, szükségtelen lett volna a bemutatkozást követően a számlatömb elkérése. Zs. Zoltán is megerősítette a jegyzőkönyvben is rögzítésre került azon tényt, hogy az alkalmazott a számlatömböt a helyszínen nem tudta előadni és azt utólag a felperes mutatta be a revizoroknak.
A próbavásárlás a megbízólevél felmutatásával befejeződik, ezt követően hiába állítja ki az adózó a számlát utólag, a számlaadási kötelezettség elmulasztása az ellenőrzés megkezdéséig már megvalósult. A bíróság is osztja azt a felperesi álláspontot, hogy a jogszabály semmilyen határidőt nem ír elő a számlaadás teljesítésére, tehát ha a felperes eredményesen bizonyította volna azon állítását, miszerint az alkalmazott az ellenőrzés megkezdése előtt akarta volna megkérdezni a felperestől a számlatömb hollétét, úgy a mulasztás nem valósult volna meg. A tanúk azonban egyezően adták elő azt, hogy az alkalmazott a felperest akkor akarta értesíteni, amikor már az ellenőrzés megkezdődött, a revizorok kilétüket felfedték. Az alkalmazott a próbavásárlás során megkísérelte a számlatömböt előkeresni, ennek sikertelensége után jelenthette ki, hogy a számlát nem tudja kiállítani számlatömb hiányában. A felperes állításán kívül egyetlen tanú sem hivatkozott arra, hogy az alkalmazott sikertelen keresgélés után akarta telefonon megkérdezni a felperest a számlatömb hollétéről, hanem csak akkor, amikor világossá vált előtte, hogy nem vásárlók, hanem az adóhatóság revizorai kértek számlát. Az alkalmazottnak az a törekvése, hogy a számlát kérésre ki akarta állítani, melyben a számlatömb fellelhetetlensége akadályozta meg, amibe az ellenőrzés megkezdése előtt beletörődött, nem jelenti azt, hogy a jogszabályban előírt számlaadási kötelezettségének eleget tett volna, hanem csupán a kötelezettség teljesítését kísérelte meg eredménytelenül. A revizorok a bemutatkozást követően nyilvánvalóan nem számlatömböt, hanem nyugtatömböt kértek az alkalmazottól, hiszen akkor már világossá vált, hogy számlatömböt az alkalmazott nem tudja felmutatni, ezt a tényt F. Ildikó nyilatkozata is megerősítette. A tanúk meghallgatása révén tisztázódott az a körülmény, hogy a jegyzőkönyv 6. pontjában elírás történt, mert az üzletben található pénztárgép típusa miatt pénztárgép kulcs hiányában is lehetett volna kasszát számolni. Ez a körülmény azonban nem befolyásolja azt a vitathatatlan tényt, hogy az alkalmazott számlaadási kötelezettségének vevői kérésre nem tudott eleget tenni.
A jegyzőkönyvi megállapításokat nem teszi valótlanná a jegyzőkönyv aláírásának a felperes által történő megtagadása, a jegyzőkönyv ettől függetlenül bizonyítékként értékelhető.
A bíróság álláspontja szerint az alperes határozata a tényállás tekintetében megalapozott, a kiszabott mulasztási bírság pedig megfelel az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. törvény 74. § (12) bekezdésében foglaltaknak, a határozat indokolási része tartalmazza, hogy az adóhatóság a bírság összegének megállapításánál milyen enyhítő és súlyosbító körülményeket vett figyelembe, ezáltal nem lehet megállapítani, hogy az alperes megsértette volna az Art. 74. § (17) bekezdésében előírt mérlegelési kötelezettségét.
A bíróság álláspontja szerint az alperes a felperessel szemben kiszabott mulasztási bírság mértékét úgy állapította meg, hogy annak összege arányban állt a mulasztás súlyával és gyakoriságával, illetve hasonló esetben más adózókkal szemben alkalmazott szankcióval.
(Békés Megyei Bíróság P. 10.344/1999. sz.)