adozona.hu
AVI 1999.10.125
AVI 1999.10.125
Az adóhatóság jogosult az ügyletek vizsgálatára és azok adójogi kihatásainak tisztázására [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A H. R. C. Kft. 1994. február 1-én kelt társasági szerződéssel alakult meg, az 1995. évben két alkalommal hajtott végre alaptőke-emelést, és 50 fő magánszemély vásárolt a Kft.-ben törzsbetétet. Ezt követően három magánszemély tulajdonos és az 50 fő eladta az üzletrészét a névérték többszöröséért az E. Ltd.-nek, aki ezáltal a törzstőke 78%-át szerezte meg, az 7 170 000 Ft névértékű üzletrésztulajdont szerzett. Az N. V. Alapítvány (továbbiakban: alapítvány) 1995. november 16-án módosító alapító...
AVI 1999.10.125 Az adóhatóság jogosult az ügyletek vizsgálatára és azok adójogi kihatásainak tisztázására [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.)
A H. R. C. Kft. 1994. február 1-én kelt társasági szerződéssel alakult meg, az 1995. évben két alkalommal hajtott végre alaptőke-emelést, és 50 fő magánszemély vásárolt a Kft.-ben törzsbetétet. Ezt követően három magánszemély tulajdonos és az 50 fő eladta az üzletrészét a névérték többszöröséért az E. Ltd.-nek, aki ezáltal a törzstőke 78%-át szerezte meg, az 7 170 000 Ft névértékű üzletrésztulajdont szerzett. Az N. V. Alapítvány (továbbiakban: alapítvány) 1995. november 16-án módosító alapító okirattal jött létre, melyet a Fővárosi Bíróság nyilvántartásba vett. Az alapítvány a fővárosi vízi- és tömegsport támogatására alakult 100 000 Ft alaptőkével. Az alapítvány székhelye megegyezett a H. R. C. Kft. székhelyével. 1996. március 10-én az E. Ltd.-től 56 360 000 Ft-ért megvásárolta a H. R. C. Kft.-beli üzletrészeket, melyért cserébe értékpapírral fizetett. Az alapítvány az értékpapírokat előzőleg az S.-től, N. Kft.-től vásárolta meg 56 120 000 Ft-ért.Az értékpapír értékesítői az APEH adatbázisában nem szerepeltek. Az alapítvány az értékpapírokról csak két kiadási pénztárbizonylattal rendelkezett, egyéb dokumentummal nem.
Az üzletrészt megvásároló, majd továbbértékesítő E. Ltd. New York-i cég kereskedelmi képviseletként működött, bejelentett címén nem lelhető fel. Az alapítvány az 1995. évi befizetések 91,1%-áért értékpapírt vásárolt és a befizetések 8,9%-áért vásárolt sporteszközöket a tömegsport támogatásához.
A felperes 1995. november 20-án a H. R. C. Kft.-től 170 000 Ft értékben üzletrészt vásárolt, melyet később az E. E. I. S. Ltd. 1 661 000 Ft értékben vásárolta meg tőle. Az adásvételi szerződésen időpont nem szerepel, az elővásárlási jogról történt lemondási nyilatkozat időpontja 1995. december 15-e.
A felperes 1 661 000 Ft összegben az alapítvány részére támogatást fizetett be. Az átvételi elismervény időpontja 1995. december, majd kiállításra került 1995. december 21-én ezen összegről a 017308 sz. bevételi pénztárbizonylat. Az alapítvány az adóbevallásban érvényesíthető kedvezményről szóló igazolását 1996. január 18-i időpontban állította ki 498 300 Ft-os összegben.
Az APEH Megyei Igazgatósága az 1995. évre vonatkozóan magánszemélyek jövedelemadójának ellenőrzését végezte el a felperesnél és az ellenőrzés eredményeként határozatával a felperes terhére 498 300 Ft adóhiánynak minősülő személyi jövedelemadó különbözetet állapított meg, valamint 249 150 Ft adóbírság és 213 497 Ft késedelmi pótlék fizetési kötelezettséget írt elő.
A felperes a fenti számú határozat ellen fellebbezéssel élt az alpereshez, mint a másodfokú adóhatósághoz, aki a 2517/1997. sz. 1999. január 29-én kelt határozatában az első fokú határozatot részben megváltoztatta és elrendelte az előírt 249 150 Ft adóbírság, valamint 213 497 Ft késedelmi pótlék törlését.
A határozat indokolásában az alperes az Art. 1. § (7) bekezdése értelmében vizsgálta meg a jogügylet tartalmát és megállapította, hogy a felperes nem rendelkezett jogosultsággal az adókedvezmény igénybevételére. Az alperes megállapítása szerint az alapítvány alapítványi célokat nem valósított meg, hanem a befizetések 91,1 %-áért értékpapírokat vásárolt, melyeket olyan cégek üzletrészeinek megvételére fordított, amelyek az adóhatósági adatbázisban nem szerepeltek. Az alapítvány a H. R. C. Kft. tulajdonosai, illetve az üzletrészt vásárló, majd értékesítő E. Ltd. között személyes kapcsolatok kimutathatóak. Az értékpapír adásvétele kombinált üzletrész-vásárlás, a konstrukcióban részt vevők elérhetetlen státusa a készpénzmozgások kizárólag pénztárbizonylaton történő rögzítése a folyamat ellenőrizhetetlenségét szolgálta. Az alapítványnál lefolytatott célellenőrzés során a revízió megállapította, hogy a magánszemélyek, így többek kőzött a felperes támogatása sem került az alapítvány folyószámlájára, ezért az alapítvány a felperes felé adócsökkentő kedvezmény igénybevételére vonatkozó igazolás kiállítására tényleges alapítványi befizetés nélkül nem volt jogosult. Ebből következően az Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdés i) pontjában előírt törvényi feltételek a felperes esetében nem álltak fenn, mert a fizetést akkor lehet valóságosnak tekinti, ha az teljes összegben az alapítvány számláján megjelenik.
Önmagukban a kiállított pénztárbizonylatok, nyilatkozatok, szerződések nem eredményeznek adó-visszatérítési igényt, ha a bizonylatok mögötti gazdasági események nem valósak. Nem elengedő az alapítvány alapító okiratában deklarálni a célokat, az adókedvezmény igénybevételéhez az is szükséges, hogy a pénzeszközök ténylegesen a rögzített célok érdekében kerüljenek felhasználásra és az alapítvány törvényesen működjön.
A tényleges befizetés hiánya, valamint az alapítványnak a jogszabályban meghatározott céloktól eltérő működése az adókedvezmény igénybevételét az alperes szerint kizárja.
Az alperes eljárása során mérlegelve az eset összes körülményét az Art. 73. § (I) bekezdésére, illetve a 67. § (3) bekezdésére figyelemmel a felperes terhére adóbírságot nem állapított meg, és a késedelmi pótlék felszámításának kezdő időpontját a határozat kézbesítését követő 15 napban jelölte meg.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését az alábbi indokok alapján:
A felperes előadta, hogy az értékesített üzletrész ellenértékét készpénzben megkapta és ebből a jövedelméből fedezte az alapítványi befizetést, melyet készpénzben teljesített.
Álláspontja szerint az alperesi határozat indokolásában felhozott érveket a hatóság nem bizonyította, ezért határozata törvénysértő. Az alperes megállapította, hogy az E. E. I. S. Ltd. képviseleti irodája 3/9989. (II. 26. ) KeM rendelet alapján üzletrész adásvételi szerződés aláírására nem volt jogosult és a társaság magyarországi képviselője a bejelentett címen nem volt fellelhető.
Megállapította továbbá azt is, hogy az alapítványnak a tömegsport támogatására készpénze nem maradt és olyan cégektől vásárolt értékpapírokat, amelyek az APEH adatbázisában nem szerepelnek.
A felperes ezzel szemben arra hivatkozott, hogy az üzletrész adásvételi szerződés vevőjének az adott ügylet megkötésére jogszabályi engedélye volt-e, vagy sem, az ügylet érvényességét és az ő eljárása jogszerűségét nem kérdőjelezheti meg, mint ahogyan azt sem, hogy az adóhatóság a külföldön bejegyzett társaság képviselőjét a képviselet székhelyén nem találta.
Az alperes állításával szemben továbbra is fenntartotta, hogy az alapítvány részére a befizetést készpénzben eszközölte, az a tény pedig, hogy az alapítványnak a tömegsport támogatására készpénze nem maradt, az adókedvezménye igénybevételét jogszabály szerint nem akadályozza.
Az alperes ellenkérelmében a határozatában kifejtett jogi érvelését fenntartva kérte a kereset elutasítását, a felperes perköltség megfizetésére kötelezését.
A bíróság a felperes keresetét elutasította.
A bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes az alapítványi befizetés után jogszerűen vette-e igénybe az adókedvezményt az 1995. évben hatályos módosított 1991. évi XC. tv. (a továbbiakban: Szja.tv.) 38/A. § (1) bekezdés i) pontja alapján.
A bíróság az alperes által csatolt okiratok (az N. V. Alapítványnál lefolytatott célvizsgálatról készült jelentés, a Fővárosi Bíróság 2. sz. végzése és az ellenőrzésről készült jegyzőkönyv mellékletében foglalt felperesi nyilatkozatok) alapján megállapította, hogy a határozatban foglalt tényállás valóságos és megfelelően bizonyított.
A bíróság álláspontja szerint azzal, hogy az alapítvány a vagyona teljes egészét vállalkozásba fektette, megsértette a 15/1992.(VII. 23.) Korm. sz. rendelet 2. § (1) bekezdését és 3. § (1) bekezdését. Az ügyletekben részt vevő személyek ismeretlensége, továbbá a teljes körű dokumentációk hiánya alperesi állásponttal egyezően azt a célt szolgálta, hogy ellenőrizhetetlenné váljon a szervezetek közötti pénzmozgás valóságos oka. Az üzletrész vásárlás és értékpapírügylet közötti összefüggések folytán a megemelt ügyeleti értékből adódó árfolyamnyereség így a könyvekből kivezethetővé vált. Az alapítvány célvizsgálata nem igazolta, hogy az alapítvány valóságos értékpapír vagyonnal rendelkezett, amely vagyon gazdát cserélt az E. Ltd. tulajdonába került megemelt értékű üzletrészekkel. Mindezzel párhuzamosan az Ltd. már eleve megemelt összegben vásárolta meg a H. Kft. tagjaitól az üzletrészeiket és a megemelt összeg került a magánszemély tagok részéről az alapítványi támogatás címén befizetésre.
Az ügyletek összefüggése okán megállapítható volt a valóságos értéktől eltérő, megemelt értékű ügyletekkel megvalósított pénz körforgatás.
A bíróság a felperes által kötött üzletrész eladási szerződést és alapítványi befizetést az ügyletérték vonatkozásában az Art. 1. § (7) bekezdése alapján minősítette és megállapította, hogy valóságos pénzmozgás nem volt igazolható. A nyilatkozat szerint az alapítványi befizetést a felperes bankszámlára vállalta megfizetni, míg az valójában csak pénztárbizonylat kiállításával történt meg.
Mindezen körülmények azt támasztották alá, hogy az ügyletek fiktív érték megállapítására irányultak, a bizonylatok, szerződések utólag készültek. A felperes az üzletrész értékesítés felhasználásával - a megemelt árfolyam révén - valóságos befektetését meghaladó alapítványi támogatásról kapott igazolást, ezért az alperes törvényesen állapította meg, hogy az adókedvezmény igénybevételére nem jogosult.
Megjegyzi a bíróság, hogy az adóhatóság az Art. 1. § (7) bekezdése alapján jogosult az ügyletek vizsgálatára és azok adójogi kihatásának megállapítására, melynek során célellenőrzések keretében is vizsgálhatja az ügyletben részt vevő alanyokat, adózókat.
A csatolt célvizsgálatok az ügyletekben részt vevő szervezetek fellelhetetlenségét, ellenőrizhetetlenségét igazolta.
A bíróság nem osztotta a felperesnek azt a hivatkozását, hogy az ügyletben részt vevő egyéb szervezetekre vonatkozó megállapítások az adókedvezménye jogosságára nem hatnak ki. Ezzel kapcsolatosan a bíróság arra kíván rámutatni, hogy csak törvényesen működő alapítványba történő befizetés eredményezhet jogszerű adókedvezmény érvényesítést.
Önmagukban a kiállított pénztárbizonylatok, nyilatkozatok, szerződések nem alapozzák meg az adó-visszatérítési igényt, ha a bizonylatok mögötti gazdasági esemény valóságossága nem bizonyított.
A bíróság a felülvizsgálat során jelentőséget tulajdonított többek között annak a körülménynek is, hogy az alapítvány az értékpapírok jogszerű megszerzését nem tudta igazolni és az értékpapírok továbbértékesítése sem volt dokumentálható, az alapítvány megfelelő nyilvántartással nem rendelkezett.
A felperes által kötött ügyletek valós tartalmát jogosult és köteles megállapítani, de nem rendezheti a felek jogviszonyát, elegendő csak azt megjelölnie, hogy az ügyletet milyen okból tartja színleltnek, érvénytelennek vagy semmisnek. A határozat ennek részletes indokát adta, jogszabálysértő rendelkezést nem tartalmazott.
(Békés Megyei Bíróság P. 22.078/1999. sz.)