adozona.hu
AVI 1999.9.117
AVI 1999.9.117
Az átvevő az adóalanynak a felvásárlásról igazoló bizonylatot köteles kibocsátani és ez a számviteli törvény rendelkezései szerint számviteli bizonylatnak minősül (1992. évi LXXIV. tv. XV. fejezet)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az első fokú adóhatóság határozatában a felperes terhére 12 150 000 Ft adóhiány, 6 075 000 Ft adóbírság és 10 656 000 Ft késedelmi pótlék 15 napon belüli megfizetését írta elő megállapítva, hogy a felperes 1993. és 1994. években belföldön személygépkocsikat értékesített oly módon, hogy a kibocsátott számlákon 0%-os általános forgalmi adót tüntetett fel. A felvásárolt használt termékre ugyanakkor kiadási pénztárbizonylatot állított ki és az előzetesen felszámított általános forgalmi adót ezek ...
AVI 1999.9.117 Az átvevő az adóalanynak a felvásárlásról igazoló bizonylatot köteles kibocsátani és ez a számviteli törvény rendelkezései szerint számviteli bizonylatnak minősül (1992. évi LXXIV. tv. XV. fejezet)
Az első fokú adóhatóság határozatában a felperes terhére 12 150 000 Ft adóhiány, 6 075 000 Ft adóbírság és 10 656 000 Ft késedelmi pótlék 15 napon belüli megfizetését írta elő megállapítva, hogy a felperes 1993. és 1994. években belföldön személygépkocsikat értékesített oly módon, hogy a kibocsátott számlákon 0%-os általános forgalmi adót tüntetett fel. A felvásárolt használt termékre ugyanakkor kiadási pénztárbizonylatot állított ki és az előzetesen felszámított általános forgalmi adót ezek alapján igényelte vissza, holott felvásárlási jeggyel nem rendelkezett.Az alperes határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta kiemelve, hogy a felperes ténylegesen használt személygépkocsik adásvételével foglalkozott, nem pedig az erre irányuló közvetítéssel.
Az alperesi határozat felülvizsgálata iránt benyújtott keresetet az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította, megállapítva, hogy az ügyben eljárt közigazgatási szervek a rendelkezésre álló adatok alapján _ azokat mérlegelve _ helytállóan állapították meg a tényállást, mely szerint a felperesi gazdasági társaság használtcikk felvásárlásával foglalkozott, tevékenysége nem közvetítő, hanem értékesítő tevékenység volt, azonban az általános forgalmi adót illetően nem rendelkezett a felvásárlásról szóló bizonylattal, ezzel szemben kiadási pénztárbizonylatot töltött ki és az előzetesen felszámított adót az alapján igényelte vissza.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokaira utalással hagyta helyben.
A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatala iránt. Továbbra is állította, hogy az alperes a rendelkezésre álló bizonyítékokat nem okszerűen mérlegelte, mert a felperes termékek nemzetközi forgalmához kapcsolódó szolgáltatásnyújtást végzett, a gépkocsiknak ugyanakkor tulajdonosává nem vált, terhére csak a számviteli törvény megsértése állapítható meg.
Az alperes ellenkérelmében a másodfokú ítélet hatályában való fenntartását kérte, hivatkozva arra, hogy a felperes számlái és pénztárbizonylatai nem feleltek meg az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-tv.) 63. §-ában foglaltaknak, ezért azokra adólevonási jogot jogszerűen alapítani nem lehet. Kérte figyelembe venni azt is, hogy a felperes könyvelése, a felperes nyilatkozatai és a vizsgálat adatai bizonyítják azt, hogy a felperes részéről felvásárlás és továbbértékesítés történt, az alperes tehát helyesen alkalmazta a 25%-os adómértéket.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes az általa felvásárolt személygépkocsik után az előzetesen felszámított adót a felvásárláskor kibocsátott kiadási pénztárbizonylat alapján határozta meg és igényelte vissza.
Az áfa-tv. a használt termék kereskedelmi jellegű forgalmazására vonatkozó különös adózási szabályok között a XV. fejezetben úgy rendelkezik, hogy az átvevő az adóalanynak a felvásárlásról igazoló bizonylatot köteles kibocsátani, mely a számviteli törvény rendelkezései szerint számviteli bizonylatnak minősül. Ez a felvásárlást igazoló bizonylat egyben az adó összegét hitelesen igazoló dokumentum, mellyel kapcsolatosan az áfa-tv. 35. § (1) bekezdése kimondja, hogy az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható.
A felperes az áfa-tv. által megkívánt felvásárlási jegyet nem bocsátott ki, így az adó összegét hitelesen igazoló dokumentummal nem rendelkezett, ennek hiányában pedig adólevonási jogát jogszerűen nem gyakorolhatta. A felperes által alkalmazott kiadási pénztárbizonylat az áfa-tv. 43. § (4) bekezdése szerint alkalmazandó és a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 84. § (2) bekezdésében foglaltaknak nem felel meg, az adó összegét hitelesen igazoló dokumentumként nem fogadható el.
A felperes az állított közvetítő tevékenységre vonatkozó bizonylatokkal nem rendelkezett, ugyanakkor az általa belföldön értékesített használt személygépkocsik után a kiállított készpénzfizetési számlákon 0%-os általános forgalmi adót tüntetett fel. Ezzel szemben a felperest az általa végzett termékértékesítés után az áfa-tv. 28. § (1) bekezdése alapján 25%-os adó terhelte.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az alperes részéről jogszabálysértés nem történt, amikor a felperest terhelő adókülönbözet összegét a felperes nyilvántartása, bizonylatai és ügyvezetőjének előadása alapján megállapította.
A Legfelsőbb Bíróság az 1990. évi XCI. törvény 1. § (7) bekezdésében foglaltak alkalmazására lehetőséget nem látott, mert adott esetben nem a felperes által kötött jogügyletek minősítése volt vitás, hanem a felperest terhelő általános forgalmi adó mértéke, illetőleg a felperes által gyakorolt előzetes adólevonás jogszerűsége.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes az áfa-tv. 12. §-ában szabályozott, a nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi forgalmához közvetlenül kapcsolódó termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást nem végezhetett, mert annak a törvényben foglalt feltételei a felperesi tevékenység esetében nem álltak fenn.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 27.995/1997. sz.)