adozona.hu
AVI 1999.9.116
AVI 1999.9.116
A különbözet szerinti adózási mód választása esetén a nyilvántartás kötelező, azonban ez nem csupán formanyomtatványon történő nyilvántartás vezetésével valósulhat meg (1992. évi LXXIV. tv. 63. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi társaság személygépkocsi bérbeadási és értékesítési tevékenységet végez. 1997. I. és II. negyedévében 3 db személygépkocsit értékesített. A személygépkocsik értékesítése terén az áfa-tv. 62-63. §-ában szabályozott különbözet szerinti adózást választotta.
Az APEH Megyei igazgatósága a felperesnél 1995. szeptember - december, 1996. évre, valamint 1997. január-június hónapokra terjedően utólagos általános forgalmi adóvizsgálatot folytatott le, jegyzőkönyvi megállapítások alapján kia...
AVI 1999.9.116 A különbözet szerinti adózási mód választása esetén a nyilvántartás kötelező, azonban ez nem csupán formanyomtatványon történő nyilvántartás vezetésével valósulhat meg (1992. évi LXXIV. tv. 63. §)
A felperesi társaság személygépkocsi bérbeadási és értékesítési tevékenységet végez. 1997. I. és II. negyedévében 3 db személygépkocsit értékesített. A személygépkocsik értékesítése terén az áfa-tv. 62-63. §-ában szabályozott különbözet szerinti adózást választotta.Az APEH Megyei igazgatósága a felperesnél 1995. szeptember - december, 1996. évre, valamint 1997. január-június hónapokra terjedően utólagos általános forgalmi adóvizsgálatot folytatott le, jegyzőkönyvi megállapítások alapján kiadott határozatában a felperes terhére 1995. III. negyedévben 200 000 Ft, 1997. I. negyedévben 148 000Ft, 1997. II. negyedévben 254 000 Ft, összesen 602 000 Ft általános forgalmi adókülönbözetet, egyben adóhiányt állapított meg. Az adóhiány után 301 000 Ft adóbírságot és 421049 Ft késedelmi pótlékot írt elő.
Az első fokú adóhatóság szerint a felperes hiányos nyilvántartást vezet, melyből a gépkocsik átvételének időpontja és az átadó neve nem állapítható meg, beszerzési bizonylattal nem rendelkezik. A bemutatott bizományosi szerződések beszerzési bizonylatként nem fogadhatók el, mivel azok csak a megbízásról szólnak és az irányárról, de a konkrét eladást nem bizonyítják és két megbízói szerződés nem a felperes nevére szól.
A határozat szerint a felperes 2 040 000 Ft bruttó értékben 3 db személygépkocsit értékesített, amelyekre a jogszabályi feltételek hiányában nem alkalmazható a különbözet szerinti adózás, ezért a revízióértékesítést a felperes adóköteles bevételének állapítja meg, annak teljes összegére. Az eladások után a határozat szerinti általános forgalmi adó kötelezett a felperes terhére.
A felperes 1995. szeptember 27-én 1 db IVECO-80-13. típusú tehergépkocsit vásárolt gazdasági tevékenységéhez, e beszerzés összegét naplófőkönyvébe beállította, az áfa összeget előzetes levonásba helyezte a G. és Társai Kft. 10G/95. sz. számlája alapján.
A kapcsolódó vizsgálat eredménye szerint, a tehergépkocsi előző tulajdonosa N. Sándor magánszemély volt, akitől a felperesi társaság a tulajdonjogot megszerezte. A G. és Társai Kft. és N. Sándor között bizományosi szerződés a tehergépkocsi adásvételére nem volt, így a G. és Társai Kft. az eladásról számlát nem állíthatott ki.
Az adófizetésre nem kötelezett valódi eladó, mint magánszemély nem alanya az általános forgalmi adónak, ezért az előzetesen levonásba helyezett 200 000 Ft-os adót az első fokú adóhatóság a felperes terhére adókülönbözetként állapította meg.
A felperes fellebbezése folytán az alperes, mint másodfokú adóhatóság határozatában az első fokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a felperesnek az áfa-tv. szerinti megfelelő nyilvántartása nincs, illetve a létező nyilvántartásban nem szerepel benne minden értékesítés.
Az alperes szerint a felperes beszerzési bizonylatokkal nem rendelkezik, a bizományosi szerződések több esetben nem a felperes nevére szólnak, és számlát helyettesítő okmánynak a kötelező tartalmi elemek hiányában nem tekinthetők. Az alperes szerint nem fogadható el a különbözet szerinti adózás, ha az adózó az áfa-tv. 63. § (5) bekezdésében foglalt nyilvántartási kötelezettségének nem tesz eleget.
A felperesi társaság ezt az előírást nem tartotta be, ezért az előírt adókülönbözet törvényesen került megállapításra.
Az alperes helyesnek minősítette az első fokú adóhatóság a tehergépkocsi adásvételével kapcsolatos álláspontját is, mert a felperes nem tételes számla alapján vonta le az előzetesen felszámított általános forgalmi adót, hiszen az adásvételi szerződés szerint is N. Sándor magánszemélytől vásárolta a gépjárművet és nem a G. és Társai Kft.-től. Magánszemély nem jogosult az általános forgalmi adó levonására. Az adólevonás tárgyi feltétele a jogügyletről készült tartalmilag és formailag is helyes és hiteles számla, mellyel a felperes nem rendelkezett, így a jogosulatlan adólevonás ténye alperes szerint bizonyított.
A felperes keresetében az alábbi jogszabálysértésre hivatkozva kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését.
A felperes álláspontja szerint az áfa-tv. nem köti a különbözet szerinti adózás alkalmazásának lehetőségét konkrét formában történő nyilvántartás vezetéséhez, az nemcsak rendszeresített nyomtatványon valósulhat meg.
A társaság a nyilvántartási kötelezettségének az adott ügyletre vonatkozó dokumentumok összefűzésével, együttes tárolásával tett eleget és mint összetartozó nyilvántartást bocsátotta a revízió rendelkezésére. Az áfa-tv. vonatkozó szakasza alapján nem abban az esetben lehet a különbözet szerinti adózási módon választani, ha nyilvántartásban minden értékesítés szerepel, hanem azon termékek esetében van erre lehetőség, amelyeket külön elkülönítve nyilvántartásba vettek és a további feltételek is teljesültek.
A felperes hivatkozott az 1997/41. sz. APEH Iránymutatásra, melynek értelmében a különbözet szerinti adózást választó adóalany az árrés utáni adózásra csak akkor jogosult, ha megfelelő nyilvántartással egyértelműen tudja igazolni a beszerzés módját, a beszerzés célját és a beszerzés tárgyát. A felperes állítása szerint saját nyilvántartása alkalmas volt a különbözet szerinti adózás alkalmazására, a bizományosi szerződések a beszerzést megfelelően igazolták. Az alperes a bizományosi szerződésre vonatkozó észrevételt figyelmen kívül hagyta, határozatát úgy hozta meg, hogy előzetesen nem tett eleget az Art. 51. § (7) bekezdésében foglalt tényállás-tisztázási kötelezettségének. A felperes jogszabálysértőnek ítélte a határozatot az IVECO tehergépkocsi áfa tartalmának levonásba helyezésével kapcsolatos alperesi megállapítás vonatkozásában is. Ezzel szemben arra hivatkozott, hogy az adólevonási jog nemcsak számla, hanem az áfa-tv. 32. § (1) bekezdés b) pontja esetén a 13. § 18. pontjában meghatározott számlát helyettesítő okmány - a konkrét esetben adásvételi szerződés - birtokában is gyakorolható.
Az alperes ellenkérelmében a határozatában kifejtett jogi álláspontját változatlanul fenntartotta és kérte a kereset elutasítását, a felperes perköltség megfizetésére kötelezését.
A megyei bíróság az alperesi határozatát - az első fokú határozatra is kiterjedő hatállyal - hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
Az indokolás szerint az általános forgalmi adóról szóló módosított 1992. évi LXXIV. tv. (a továbbiakban: áfa-tv.) 63. §-a szabályozza a különbözet szerinti adózás feltételeit. A 63. § (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a különbözet szerinti adózást választó adóalany köteles nyilvántartásában külön kimutatni a termék azonosításához szükséges adatokat, az átvétel időpontját, az átadó nevét és címét, a beszerzési és eladási árat, illetve az adó alapját és összegét.
A különbözet szerinti adózás árrés utáni adózást jelent. Az árrés adózás alapján az adóalanynak nincs joga a termékbeszerzéshez kapcsolódó előzetesen felszámított adó levonására, és továbbértékesítéséről olyan számlát sem állíthat ki, amellyel mást adólevonásra jogosítana. A különbözet szerinti adózást választható személyek a felvásárlással foglalkozó használtcikk-kereskedők, még akkor is, ha a felvásárlás kizárólag bizományi konstrukcióban valósul meg. A különbözet szerinti adózás lényege, hogy az adóalany által fizetendő adó alapja a termék eladási ára közötti különbözet (árrés).
A bíróság álláspontja szerint a felvásárlási árat beszerzést igazoló bizonylat alapján köteles a felvásárló könyvelni, amely bizományosi konstrukcióban csak a bizományosi szerződés lehet. A bizományosi szerződés megkötésekor a felvásárló nem irányárat határoz meg, hanem a valóságos beszerzési árat, mivel a megbízó az értékesítést követően csak a bizományosi szerződésben meghatározott árra tarthat igényt. E körben téved az alperes, amikor a bizományosi szerződés tartalmi előírásaira, a számlát helyettesítő okmány kötelező előírásait kívánja alkalmazni.
Az áfa-tv. 13. § 18. pontja értelmében számlát helyettesítő okmány bármilyen adóigazgatási azonosításra alkalmas bizonylat, amely legalább a következő adatokat tartalmazza:
A terméket átadó adóalany neve, címe és adóigazgatási azonosító száma, a terméket átvevő neve, címe és adóigazgatási azonosító száma, a teljesítés időpontja, a termék megnevezése és statisztikai besorolása, az adó alapja, a felszámított adó százalékos mértéke, az áthárított adó összege. A felperes beszerzést igazoló bizonylata előzetesen felszámított adót értelemszerűen nem is tartalmazhatott, figyelemmel a különbözet szerinti adózás azon szigorú szabályára, hogy ilyen esetben adóalany nem bocsáthat ki olyan számlát, amellyel mást adólevonásra jogosíthat.
A felperes a közigazgatási eljárásban mindvégig előadta azokat a körülményeket, amelyek magyarázatot adtak arra, hogy egy-két esetben miért nem a társaság nevére szól a bizományosi szerződés.
Az Art. 51. § (7) bekezdése az adóhatóság kötelezettségévé teszi a tényállás tisztázását, és bizonyítását, melyhez a törvény által felsorolt széles körű bizonyítási eszközök állnak az adóhatóság rendelkezésére. Abban az esetben, ha az adóhatóság valamely okirat tartalmát kétségbe vonja, úgy annak ellenkezőjét eljárása során a hatóság köteles bizonyítani. A bíróság álláspontja szerint a közigazgatási eljárásban az adóhatóság nem törekedett a tényállás teljes körű feltárására, hanem a nyilvántartás hiányára, illetve nem megfelelő nyilvántartás vezetésre hivatkozással egyéb vizsgálat nélkül minősítette törvénysértőnek a felperes eljárását.
A bíróság osztja a felperes azon véleményét, miszerint ezen különleges adózási mód választásának a nyilvántartás a törvény szerint kötelező eleme, mely azonban nemcsak a formanyomtatványon történt nyilvántartás-vezetéssel valósulhat meg. Az adóhatóságnak az 1997/41. APEH Iránymutatása értelmében is azt kell megvizsgálni, hogy a beszerzés módja, tárgya és célja vonatkozásában a törvény által megkívánt feltételek együttes megléte megállapítható-e. Az alperesi megállapítás ellentmondásos azért is, mert a továbbértékesítést nem vitatta, ugyanakkor a beszerzés vonatkozásában rendelkezésre álló bizományosi szerződéseket, valamint a megbízó utólagos nyilatkozatát nem fogadta el, holott a bíróság álláspontja szerint lehetőség lett volna a felperes könyveléséből a tényleges pénzmozgást bevételi és kiadási pénztárbizonylatok alapján megállapítani.
A bíróság az IVECO-tehergépkocsi beszerzésével kapcsolatos alperesi megállapítást sem találta bizonyítottnak, figyelemmel arra, hogy a kapcsolódó vizsgálat okiratai nem álltak a bíróság rendelkezésére, a becsatolt adásvételi szerződésről nem lehet megállapítani, hogy N. Sándor magánszemélyként vagy egyéni vállalkozóként értékesítette a tehergépkocsit a felperes felé, azaz jogosult volt-e az általános forgalmi adó áthárítására.
Az áfa-tv. 35. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az adólevonási jog nemcsak számla, hanem egyszerűsített számla, és számlát helyettesítő okmány birtokában is gyakorolható, ezért az alperesnek elsősorban azt kellett volna megállapítania, hogy a felperes kitől vásárolta a tehergépkocsit, a G. és Társai Kft-nek milyen szerepe volt a jogügyletben, az általa kiállított számla az eladó könyvelésében fellelhető-e.
Erre vonatkozóan az alperes semmilyen bizonyítékot nem bocsátott a bíróság rendelkezésére, ezért nem volt megállapítható, hogy a határozat ezen megállapítása mennyiben megalapozott és törvényes.
A bíróság a fentiek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az alperes a megismételt eljárás keretében köteles a tényállást teljes körűen felderíteni, a kétségbe vont bizonylatok valódi tartalmát bizonyítani, mert önmagában a nyomtatványszerű nyilvántartás hiánya miatt a felperes nem zárható ki jogszerűen a különbözet szerinti adózási módból.
A nem megfelelő nyilvántartás vezetése esetén, amennyiben annak hiánya az ellenőrzést megnehezítette, az Art. 74. § (13) bekezdése lehetőséget ad mulasztási bírság kiszabására.
(Békés Megyei Bíróság P. 20.028/1999. sz.)