adozona.hu
AVI 1999.9.115
AVI 1999.9.115
A beszerzést terhelő előzetesen felszámított adó levonására az adóalany csak akkor jogosult, ha a beszerzést a vállalkozásának folytatásához használja (1992. évi LXXIV. tv. 32. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az első fokú adóhatóság határozatával a felperes terhére 319 000 Ft adókülönbözetet állapított meg és őt 182000Ft adóhiány, 128 000 Ft adóbírság és 16 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte, mivel a felperesnél végzett - az általános forgalmi adó kiutalása előtti- ellenőrzés feltárta, hogy az 1995. III. negyedévben beszerzett tárgyi eszközök (híradástechnikai cikkek és lakberendezési cikkek) közül 1 595 773 Ft értékű, 318 920Ft általános forgalmi adót tartalmazó eszközöket a felperes...
AVI 1999.9.115 A beszerzést terhelő előzetesen felszámított adó levonására az adóalany csak akkor jogosult, ha a beszerzést a vállalkozásának folytatásához használja (1992. évi LXXIV. tv. 32. §)
Az első fokú adóhatóság határozatával a felperes terhére 319 000 Ft adókülönbözetet állapított meg és őt 182000Ft adóhiány, 128 000 Ft adóbírság és 16 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte, mivel a felperesnél végzett - az általános forgalmi adó kiutalása előtti- ellenőrzés feltárta, hogy az 1995. III. negyedévben beszerzett tárgyi eszközök (híradástechnikai cikkek és lakberendezési cikkek) közül 1 595 773 Ft értékű, 318 920Ft általános forgalmi adót tartalmazó eszközöket a felperes tevékenységéhez, illetve működéséhez nem használt fel, azok a tevékenység folytatásának helyszínén nem voltak fellelhetők.Az alperes határozatával az első fokú határozatot megváltoztatta, a felperes terhére megállapított adókülönbözet összegét 215 000 Ft-ra, az általa fizetendő adóhiány összegét 76 000 Ft-ra, az adóbírság összegét 75 000 Ft-ra, a késedelmi pótlék összegét pedig 10 000 Ft-ra módosította, mert a felperes által beszerzett és székhelyén fellelhető bőrgarnitúra és szekrénysor után érvényesített általános forgalmi adó utáni visszaigénylést jogosnak találta.
Keresetében a felperes az alperesi határozat felülvizsgálatát kérte, előadva, hogy 1995. III. negyedévében szándékában állt vendéglátóipari tevékenységének bővítése, ennek céljából diszkó folytatására üzlethelyiség bérlése. A tárgyi eszköz (hifi berendezés) beszerzésére is ezen gazdasági tevékenység folytatása kapcsán került sor, bár az üzlet üzemeltetésére rajta kívülálló okokból nem került sor.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát - az első fokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, mert jogi álláspontja szerint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-tv.) 33. § (1) bekezdés a) pontja az adólevonási jog jogszerű gyakorlását nem köti ahhoz a feltételhez, hogy a beszerzett eszköz használatbavétele megtörténjen, ugyanakkor pedig az áfa-visszaigénylését csak az eszköz gazdasági tevékenységtől eltérő módon való használata zárja ki. Mivel pedig a felperes részéről más célú felhasználás nem valósult meg, és a felperes az eszközöket a jövőbeni tevékenységéhez kívánta hasznosítani, így részéről - az elsőfokú bíróság szerint - jogszerűen került sor az adó visszaigénylésére.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította, mert úgy találta, hogy az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból helytelen jogi következtetés levonásával hozta meg határozatát, mivel az áfa-tv. 33. § (1) bekezdés a) pontja szerint nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket egészben vagy részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységhez használja fe1 vagy hasznosítja. A tervezett felhasználás az adólevonási jog gyakorlását - a másodfokú bíróság szerint - nem alapozza meg, nem tévedett tehát az alperes, amikor a felperes terhére - a jogosulatlan visszaigénylésre tekintettel - a fizetési kötelezettséget megállapította.
A másodfokú ítélet felülvizsgálata és annak megváltoztatása, valamint a keresetnek helyt adó határozat hozatala iránt a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az áfa-tv. 33. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakat, mert a másodfokú bíróság a törvény megszorító rendelkezését - annak céljától eltérően - kiterjesztően értelmezte, ugyanis a törvényben használt "használat, hasznosítás" tevőleges magatartást feltételez, mivel a rendeltetésszerű használatbavétel az adólevonási jog gyakorlásának nem törvényi feltétele. Mivel pedig a felperes nem esik az áfa-törvény 33. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott tilalom alá, így jogosult volt a vendéglátó tevékenységhez beszerzett eszközökben felszámított adó levonására.
Az alperes ellenkérelmében a felülvizsgálni kért ítélet hatályában való fenntartását és a felperes költségekben való marasztalását kérte, előadva, hogy a felperes téves logikával közelíti meg a beszerzett eszközök adójogi helyzetét, mert a levonhatóság, mint támogatás mindig a konkrét tevékenységhez használt, hasznosított termékhez kapcsolódik.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A peres felek által sem vitatott és a Legfelsőbb Bíróság által is elfogadott tényállás szerint a felperes a vizsgált időszakban 697 573 Ft bruttó értékben szerzett be híradástechnikai és hangtechnikai eszközöket, mert 1995. III. negyedévében vendéglátó tevékenységének bővítését tervezte egy diszkó céljára szolgáló üzlethelyiség bérletével és üzemeltetésével. A beszerzett berendezéseket itt kívánta felhasználni, azonban a szükséges üzlethelyiség bérletére csak később, 1997-ben került sor, így az 1995. év III. negyedévében az áfa-visszaigénylés időpontjában a berendezéseket a felperes használatba nem vette, azok az ellenőrzéskor a felperes tevékenységéhez, illetőleg működéséhez felhasználásra nem kerültek.
Az adólevonási jog tartalmának és mértékének szabályozása körében az áfa-tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja úgy rendelkezik, hogy a 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatás-nyújtás során egy másik adóalany rá áthárított.
Nem vonható le azonban az áfa-tv. 33. § (1) bekezdés a) pontja szerint az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és a szolgáltatást egészben vagy részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységhez használja fel, hasznosítja, kivéve, ha a terméket és szolgáltatást részben a 7. § (3) bekezdésében meghatározott célok elérése érdekében használja fel, hasznosítja.
A gazdasági tevékenység fogalmát megadva az áfa-tv. 1. § (1) bekezdése kimondja, hogy a gazdasági tevékenység körébe tartozik a bevétel elérése érdekében rendszeresen vagy üzletszerűen végzett tevékenység, így különösen a mezőgazdasági, a kitermelőipari, az építőipari, a feldolgozó ipari, a kereskedelmi, az egyéb szolgáltatói tevékenység, ideértve a szellemi szabadfoglalkozásként folytatott tevékenységeket is.
Mindezen törvényi rendelkezések értelmezéseként a Legfelsőbb Bíróság arra kíván rámutatni, hogy a beszerzést terhelő előzetesen felszámított adó levonására (visszaigénylésére) az adóalany csak akkor jogosult, ha a beszerzést vállalkozásának folytatásához használja. Amennyiben a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó termékértékesítés során beszerzett termék használatára sor kerül, de nem a vállalkozás folytatásának keretei között, vagy a beszerzésre a vállalkozás folytatásával kapcsolatos céllal került sor, de a használat nem következett be, az esetben levonásra, vagy visszaigénylésre - a törvény tiltó rendelkezésére tekintettel - az adóalany nem jogosult.
A felperes állítása szerint a perbeli berendezéseket azon célból szerezte be, hogy a későbbiek során vállalkozásának létesítéséhez használja. Az ellenőrzés azonban feltárta, hogy használat nem következett be, így - a fent kifejtettekre figyelemmel - az alperes jogszerűen határozott, amikor a felperes terhére - a jogosulatlan adó-visszaigénylésre tekintettel - a fizetési kötelezettséget megállapította.
Mindezek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan jogszabálysértést, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolná, ezért azt a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta és a felülvizsgálati eljárásban pervesztes felperest a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes jogi képviseletével összefüggésben a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. § (1) bekezdés b) pontja és (2) bekezdése szerint megállapítható felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 28.035/1997. sz.)