adozona.hu
AVI 1999.9.114
AVI 1999.9.114
A foglaló összege után az áfa-visszaigénylése nincs lehetőség, ha a szerződés teljesítésére még nem került sor. (1992. évi LXXIV. tv. 32. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a B. Szövetkezet eladóval 1995. november 9-én kötött adásvételi szerződéssel 17 549 588 Ft vételárért megvásárolta a k-i 033/1. hrsz. alatti 6 hektár, 6375 négyzetméter területű ingatlan 3 hektár 2011 négyzetméter területű részét a rajta lévő felülépítményekkel, gépekkel és berendezésekkel.
A szerződés keltének napján a felperes kifizetett az eladónak 5 millió forintot foglalóként, melynek 1 millió forint áfa tartalmát az 1995. évi IV. negyedévi bevallásában - az általános forgalm...
A szerződés keltének napján a felperes kifizetett az eladónak 5 millió forintot foglalóként, melynek 1 millió forint áfa tartalmát az 1995. évi IV. negyedévi bevallásában - az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-tv.) 48. § (4) bekezdés b) pontja alapján - visszaigényelte.
Az első fokú adóhatóság határozatában a felperes terhére 1 175 000 Ft adókülönbözetet állapított meg és 470000 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte, mert úgy találta, hogy a felperes jogosulatlanul érvényesítette visszaigénylési jogát, mivel a teljes beszerzési értéket nem fizette ki.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta, rámutatva, hogy a felperes a tárgyi eszköz beszerzésére jutó általános forgalmi adót nem fizette meg, így a törvényi feltételek teljesítésének hiányában visszaigénylési joga nem nyílt meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperesi határozat felülvizsgálata iránt benyújtott keresetet elutasította, mivel az áfa-tv. 48. § (4) bekezdés b) pontjában foglaltakat értelmezve arra a megállapításra jutott, hogy az adásvételi szerződésben meghatározott foglaló áfa tartalmának visszaigénylésére csak az esetben van lehetőség, ha az adóalany a tárgyi eszköz beszerzésére jutó teljes vételárat és általános forgalmi adót megfizette.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, kiegészítve annak jogi indokolását azzal, hogy a foglaló - a Ptk. 244. §-ában írtakra figyelemmel - csak akkor minősül a szolgáltatás ellenértékébe beszámíthatónak, ha a szerződést a felek szerződésszerűen teljesítik. Vagyis a foglalóul átadott pénz jogi sorsa a főkötelezettség lebonyolításától függően alakul, az előzetes pénzteljesítés az ellenértékbe csak akkor számítható be, ha a foglalóval biztosított szerződést a felek a szerződésben foglaltaknak megfelelően teljesítik.
Mivel azonban a felperesi visszaigénylés időpontjában a felek a szerződést még nem teljesítették, így a törvényi feltétel beálltának hiányában a visszaigénylés a felperes részéről jogtalan volt.
A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet, annak hatályon kívül helyezése, a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatala és az alperes késedelmi kamat és perköltség megfizetésére való kötelezése iránt. Állítása szerint a bíróság jogszabálysértően értelmezte az áfa-tv. 48. § (4) bekezdés b) pontjában foglaltakat, mert az nem tartalmaz olyan megszorítást, hogy a visszaigénylésnek csak akkor van helye, ha az adóalany a tárgyi eszköz beszerzésére jutó teljes vételárat és általános forgalmi adót megfizette. A törvényben lévő "megfizette" kifejezés - a felperes szerint - nem a teljes vételárra vonatkozik, hanem kizárólag a visszaigénylésben figyelembe vett általános forgalmi adóra.
Ennek igazolására a felperes hivatkozott a törvény indokolásában foglaltakra, valamint a törvény 1996. január 1-jétől hatályos módosított szövegére, előadva azt is, hogy az áfa-tv. 17. §-a a foglalót az áfa alapba vonja. A felülvizsgálati tárgyaláson a felperes előadta, hogy a szerződő felek között a vételár miatt jelenleg is per van folyamatban, így a vételár teljes kiegyenlítésére még nem került sor.
Ellenkérelmében az alperes a másodfokú ítélet hatályában való fenntartását kérte, előadva, hogy a felperes által megvásárolt konzervüzem mint egész minősül tárgyi eszköznek, az annak beszerzésére jutó előzetesen felszámított adót pedig a felperes csak részben fizette meg, tehát az adóhatóság jogosan tagadta meg a visszaigénylés teljesítését.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az áfa-tv. 1995. december 31-ig hatályban volt és a felperesi visszatérítési igény elbírálásánál irányadó 32. § (1) bekezdés a) pontja szerint a 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatás-nyújtás során egy másik adóalany reá áthárított. Az áfa-tv. 48. § (4) bekezdésének b) pontja értelmében az adóhatóság az adó-visszaigénylési kérelmet akkor teljesíti, ha a tárgyi eszköz beszerzésére jutó levonható előzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 100 000 Ft-tal meghaladja az ugyanezen időszakra fizetendő adó göngyölített összegét, feltéve, hogy az adóalany a tárgyi eszköz beszerzésére jutó előzetesen felszámított adót - a 32. § (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben - megfizette.
A felperes azonban a perbeli ingatlan mint tárgyi eszköz beszerzésére jutó, előzetesen felszámított adót 1995. IV. negyedévben nem fizetett, így annak visszaigénylésére az ezen időszakra beadott bevallás keretében nem volt lehetősége, az alperes jogszerűen eljárva utasította el az erre irányuló kérelmet.
A felperes ugyanis a szerződés megkötésekor a vele szerződést kötő félnek foglalót adott át. A foglaló szerződést biztosító mellékkötelezettség, biztosíték és kárátalány szerepét tölti be, a szolgáltatás ellenértékébe való beszámításába - a Ptk. 244. §-ában írtak szerint - az esetben kerülhet sor, ha a szerződést teljesítik.
A felperes és az eladó között azonban a perbeli szerződés teljesítésére még nem került sor, jelenleg is per van folyamatban a vételár leszállítása iránt. A felperes által 1995. novemberben adott foglaló tehát a teljesítéssel összefüggésbe - 1995. IV. negyedévet illetően - nem hozható, így törvényi feltétel hiányában a felperest a foglaló után az adó-visszaigénylés jogszerűen nem illette meg, az adóhatóság helyesen határozott, amikor a felperes részére a kiutalást megtagadta és őt adóbírság fizetésére kötelezte.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes által hivatkozott legfelsőbb bírósági ítélet a felülvizsgálati kérelemben kifejtett jogi álláspontot nem támasztja alá, mert az abban rögzített tényállás szerint a felülvizsgálati határozat hozatalára 1995. december 31-ig teljesített vételárrészletek - nem foglaló - áfa-visszaigénylése tekintetében került sor.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan, az ügy érdemére kiható eljárásjogi vagy anyagi törvénysértést, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolná, ezért a másodfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 27.966/1997. sz.)