adozona.hu
AVI 1999.9.113
AVI 1999.9.113
Az áfa-levonási jog nem gyakorolható, ha nincs áthárított forgalmi adó (1992. évi LXXIV. tv. 32. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az egyéni vállalkozó felperesnél az első fokú adóhatóság 1994. január-szeptember időszakot illetően ellenőrzést végzett általános forgalmi adó adónemben, melynek során megállapította, hogy a felperes a vizsgált időszakban 2 625 000 Ft gázolajbeszerzés után 657 000 Ft általános forgalmi adót igényelt vissza a P. Bt.-től származó számlák alapján. A Fővárosi Cégbíróság azonban a P. Bt. bejegyzés iránti kérelmét 1994. szeptember 16-án elutasította, az adóhatóság munkatársai 1994 októberében a Bt....
Az első fokú adóhatóság határozatával a felperest 657 000 Ft általános forgalmi adó, 322 000 Ft bírság és 198 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte, megállapítva, hogy a felperest a fiktív cég által kiállított számla alapján az általános forgalmi adó levonásának joga az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa tv.) 32. § (1) bekezdésében és 35. § (1) bekezdésében foglaltak alapján, továbbá a nem valós gazdasági eseményt leplező számlák után a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésében és 83. § (2) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel nem illeti meg.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta.
Keresetében a felperes az alperesi határozat felülvizsgálat keretében való megváltoztatását és a kiszabott adóhiány, bírság és pótlék megfizetése alóli mentesítését kérte, állítva, hogy adólevonási jogát jogszerűen gyakorolta, mert valós gazdasági esemény történt.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában rámutatott, hogy a számla kiállítójaként szereplő P. Bt. bejegyzés iránti kérelmét a Fővárosi Cégbíróság 1994 szeptemberében elutasította, majd a vám- és pénzügyőrség a jövedéki engedélyét visszavonta. A számla kiállítója tehát nem létező adóalany, az általa kiállított számla sem tartalmilag, sem alakilag nem tekinthető hitelesnek, ezért nem képezheti áfa-visszaigénylés alapját.
A felperesi fellebbezést elbíráló másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Határozatának indokolásában külön is kiemelte, hogy a P. Bt. esetében az áfa-törvény 4. § (1) bekezdése értelmében adóalanyiságról nem lehet szó, így a felperes esetében nincs az áfa-törvény 32. § (1) bekezdés a) pontja értelmében olyan másik adóalany, aki reá a forgalmi adót jogszerűen átháríthatta volna, így tehát nem illette meg a felperest a számlákban feltüntetett általános forgalmi adó összegek visszaigénylése még akkor sem, ha ezek a számlák alakilag megfeleltek a formai követelményeknek.
A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet annak hatályon kívül helyezése és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatala iránt. Álláspontja szerint mindkét fokú bíróság jogszabálysértő módon állapította meg, hogy a felperes az általános forgalmi adó visszaigénylésére nem jogosult, mert annak törvényi előfeltétele (alakilag szabályos dokumentum, valós gazdasági esemény és az értékesítést végző adóalanyisága) megvalósult. Kérte figyelembe venni, hogy a Legfelsőbb Bíróság által korábban hozott ítélet indokolása szerint az adólevonási jog akkor is gyakorolható, ha a számla kibocsátója ismeretlen vagy felelőssége megállapítható.
Az alperes ellenkérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályában való fenntartását és a felperes költségekben való marasztalását kérte, hangsúlyozva, hogy az eljáró bíróságok helytállóan állapították meg, miszerint a P. Bt. a perbeli ügyben nem tekinthető adóalanynak, így a felperes esetében nincs az áfa törvény 32. § (1) bekezdés a) pontja értelmében olyan másik adóalany, aki rá a forgalmi adót jogszerűen átháríthatta volna, melyre figyelemmel nem illeti meg a felperest a számlákban feltüntetett áfa összegek visszaigénylése még akkor sem, ha ezek a számlák alakilag megfeleltek a formai követelményeknek.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az adóvizsgálattal érintett időszakra vonatkozó és az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 32. § (1) bekezdésének a) pontja alapján a 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adók összegéből levonhatja azt az összeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatás-nyújtás során egy másik adóalany reá áthárított.
A Legfelsőbb Bíróság által már egységesnek mondható joggyakorlat szerint az általános forgalmi adó visszaigénylésére csak az áfa törvényben és a számviteli törvényben meghatározott formai és tartalmi feltételek együttes fennállása esetén kerülhet sor. A tartalmi feltételek megléte körében pedig vizsgálni kell, hogy a perbeli gazdasági esemény, melyre az adó visszatérítését alapítják, valóságosan végbement-e, megtörtént-e az ellenérték megfizetése, illetőleg sor kerülhetett-e a másik adóalany részéről az adó áthárítására.
A P. Bt. a per nem vitatott adatai szerint a felperes számlái alapján visszaigényelt forgalmi adót nem fizette és nem is vallotta be, így áthárított forgalmi adó nem volt. A lefolytatott bizonyítási eljárás adatai szerint a P. Bt. cégbejegyzés iránti kérelmét a cégbíróság jogerősen elutasította, ezért az áfa törvény 4. § (1) bekezdése értelmében adóalanyiságról esetében nem lehet szó. Ennek következtében pedig a felperes adólevonási joga nem nyílt meg, mert nincs az áfa törvény 32. § (1) bekezdés a) pontja értelmében olyan másik adóalany, aki rá a forgalmi adót jogszerűen átháríthatta volna, így nem illette meg a felperest a számlákban feltüntetett áfa összegek visszaigénylésének joga sem.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős másodfokú ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 28.116/1997. sz.)