adozona.hu
AVI 1999.9.112
AVI 1999.9.112
A jövőben létrejöhető, bizonytalan tartozás átvállalása nem minősül a Ptk. 332. § (1) bekezdés szerinti tartozás átvállalásnak az áfa törvény alkalmazása során sem. [1992. évi LXXIV. tv. 8. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A S. Cipőgyár Rt. felszámolása során a felszámoló nyilvános pályázat útján értékesítette az Rt. vagyontárgyait. A pályázat nyertese a felperes, továbbá a S.-S. Cipőgyártó és Kereskedelmi Rt.-ből létrejött csoport lett. A S. Cipőgyár Rt. képviseletében eljáró felszámoló és a felperes adásvételi szerződést kötöttek a pályázatban szereplő ingatlanra és ingóságokra. A felek 1995. október 25. napján egy másik szerződést is kötöttek a vételár megfizetése tekintetében. A szerződés első pontja megáll...
AVI 1999.9.112 A jövőben létrejöhető, bizonytalan tartozás átvállalása nem minősül a Ptk. 332. § (1) bekezdés szerinti tartozás átvállalásnak az áfa törvény alkalmazása során sem. [1992. évi LXXIV. tv. 8. § (1) bek.]
A S. Cipőgyár Rt. felszámolása során a felszámoló nyilvános pályázat útján értékesítette az Rt. vagyontárgyait. A pályázat nyertese a felperes, továbbá a S.-S. Cipőgyártó és Kereskedelmi Rt.-ből létrejött csoport lett. A S. Cipőgyár Rt. képviseletében eljáró felszámoló és a felperes adásvételi szerződést kötöttek a pályázatban szereplő ingatlanra és ingóságokra. A felek 1995. október 25. napján egy másik szerződést is kötöttek a vételár megfizetése tekintetében. A szerződés első pontja megállapítja, hogy az adásvételi szerződésből fakadóan a felperesnek összesen bruttó 266 377 750 forint fizetési kötelezettsége keletkezett. Rögzítették a szerződésben azt is, hogy az ugyancsak 1995. október 25. napján aláírt munkajogi jogutódlásról szóló szerződés alapján a felperes átveszi a felszámolt cég által foglalkoztatott dolgozókat jogutódlással. A munkajogi jogutódlással átvett dolgozók után a felek megállapodtak abban is, hogy az 1995. október 25-én történő felmondás esetén az eladónak összesen 125 304 460 forint fizetési kötelezettsége keletkezne különböző jogcímeken (felmondási időre járó bér, végkielégítés és járulékok).Mivel a felperes mint vevő a munkavállalókat jogutódlással veszi át, ezért az esetlegesen fizetendő felmondási időre járó bér végkielégítés és járulékai terhelik, de ezzel egyidejűleg az eladó rendes felmondás esetén fizetendő kifizetésektől mentesül. Ezt tekintetbe véve a felek abban állapodtak meg, hogy a felperes részére az eladó 82000000 forint engedményt ad a vételárból, de ezt az összeget a vevőnek nem kell megfizetnie. A felperes 1995. október 25. napján ugyancsak szerződést kötött a S. Cipőgyár Rt.-vel. A szerződés értelmében a felperes a S. Cipőgyár Rt. által munkaviszony keretében foglalkoztatott alkalmazottak munkaviszonyából származó kötelmeket átveszi és a dolgozókat jogfolytonosan alkalmazza. A munkajogi jogutódlás kezdete 1995. november 1. napja.
A számlát a felperes felé az adásvételi szerződés alapján a S. Cipőgyár Rt. a teljes bruttó összegről állította ki, tehát a 82 000 000 forintos összeg nem került levonásra. Ennek alapján történt az áfa befizetése és visszaigénylése is a szerződő felek részéről.
Az APEH Megyei Igazgatósága általános forgalmi adó visszaigénylés vonatkozásában ellenőrzést végzett a felperesnél, az ellenőrzés alá vont időszak 1995. október hónapja volt. Az első fokú adóhatóság határozatában a felperes terhére 20 500 000 forint jogosulatlanul igényelt adót állapított meg, mely egyben bírság alapot is képzett. A jogosulatlanul igényelt összeg után a hatóság 6 150 000 forint adóbírságot határozott meg a felperes terhére és elrendelte az összeg megfizetését. A felperes a döntés ellen fellebbezett, azonban az alperes az első fokú határozatot helyben hagyta.
A felperes keresetében a jogerős határozat hatályon kívül helyezését indítványozta. Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az első fokú közigazgatási határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte. Az ítélet indokolása szerint a szerződő felek között létrejött jogviszony tartozás átvállalásnak minősül és nem tekinthető szolgáltatás nyújtásnak. Erre figyelemmel a 82 000 000 forintot kitevő összeg után a felperesnek áfa fizetési kötelezettsége nem áll fenn. Az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az alperes az indokolási kötelezettségét sem teljesítette maradéktalanul.
Az alperes fellebbezésében az ítélet megváltoztatását kérte. A megyei bíróság a városi bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Az indokolás szerint a tartozás átvállalás feltétele, hogy a szerződéskötés időpontjában egy valóban fennálló, ténylegesen kimutatható tartozás álljon fenn, amelyre a tartozás átvállalás irányulhat. Az átvállalandó tartozásnak konkrét és határozott összegnek kell lennie, ám ez a feltétel a perbeli esetben nem teljesül. Az alperes határozata tehát nem ütközik jogszabályba, hiszen a Ptk. 332. §-ában írt tartozás átvállalásnak a felek között létrejött megállapodás nem minősíthető. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint figyelemmel a felszámolási eljárás folyamatára a végkielégítések kifizetése olyan belátható időn belül folyósítandó tartozás volt, amellyel a S. Rt.-nek konkrétan számolnia kellett. A szerződéskötés időpontjában a szerződő felek részére pontos kimutatás állt rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a felszámolónak milyen és mennyi szolgálati idő után pontosan mennyi végkielégítést kellene kifizetnie.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Ptk. 332. § (1) bekezdése szerint ha valaki a kötelezettel megállapodik abban, hogy tartozását átvállalja, köteles a jogosult hozzájárulását kérni, ha pedig azt a jogosult megtagadja, a kötelezettet olyan helyzetbe hozni, hogy az a lejáratkor teljesíthessen.
Helyesen mutatott rá a jogerős ítélet indokolása arra, hogy a 82 000 000 forintot kitevő engedmény nem minősül tartozás-átvállalásnak, hiszen az a dolgozók további foglalkoztatásának ellenértéke. A vitatott összeg az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. Törvény 8. § (1) bekezdése szerinti szolgáltatásnyújtásnak minősül, így a felszámítandó adó mértéke a törvény 28. § (1) bekezdése alapján az adó alapjának 25 százaléka.
Az adóhatóság az 1990. évi XCI. törvény 1. § (7) bekezdése alapján jogszerűen minősítette a jogügyletet áfa köteles szolgáltatásnyújtásnak.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a megyei bíróság ítéletének indokolásával abban is, hogy a tartozás--átvállalás feltétele a szerződéskötés időpontjában ténylegesen fennálló tartozás, és az átvállalandó tartozásnak konkrét és határozott összegnek kell lennie. A jövőben létrejöhető, bizonytalan tartozás átvállalása nem minősülhet a Ptk. 332. § (1) bekezdése szerinti tartozás-átvállalásnak.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A perköltségre vonatkozó döntés a Pp. 78. § (1) bekezdésén alapul. A felperes köteles az államnak járó illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt illeték megfizetésére is.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 27.552/1997. sz.)