AVI 1999.9.109

Az átalakulás során a magánszemélynek ellenérték nélkül juttatott szövetkezeti üzletrészt az átalakulás befejezésekor lezárt névérték mértékéig ellenérték fejében megszerzett értékpapírnak kell tekinteni [1991. évi XC. tv. 3/A. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes az S. Ruházati Szövetkezet (továbbiakban: szövetkezet) tagja volt nyugdíjazásáig, 1991. decemberéig. A szövetkezet 1992. február 6-án tartott folytatólagos közgyűlésén az 1. számú határozattal az 1991. december 31-i szövetkezeti vagyont 9 392 000 Ft-ban határozta meg és döntött a vagyonfelosztásról. A 3. számú határozat szerint a végelszámolási zárómérleg szerinti tiszta vagyont üzletrészek arányában kell felosztani, a 9 392 000Ft vagyonnevesítésre kerül. A szövetkezet 4. számú hat...

AVI 1999.9.109 Az átalakulás során a magánszemélynek ellenérték nélkül juttatott szövetkezeti üzletrészt az átalakulás befejezésekor lezárt névérték mértékéig ellenérték fejében megszerzett értékpapírnak kell tekinteni [1991. évi XC. tv. 3/A. §].
A felperes az S. Ruházati Szövetkezet (továbbiakban: szövetkezet) tagja volt nyugdíjazásáig, 1991. decemberéig. A szövetkezet 1992. február 6-án tartott folytatólagos közgyűlésén az 1. számú határozattal az 1991. december 31-i szövetkezeti vagyont 9 392 000 Ft-ban határozta meg és döntött a vagyonfelosztásról. A 3. számú határozat szerint a végelszámolási zárómérleg szerinti tiszta vagyont üzletrészek arányában kell felosztani, a 9 392 000Ft vagyonnevesítésre kerül. A szövetkezet 4. számú határozatával meghatározta a vagyonnevesítés szabályait is. A 2. számú határozattal a szövetkezet döntött arról, hogy vagyonát az elérhető legmagasabb forgalmi értéken értékesíti, az üzletrészek kiegyenlítése pénzben történik meg.
A szövetkezet a végelszámolását elhatározta és a megyei bíróság mint cégbíróság 1992. február 29-i hatállyal a szövetkezet végelszámolását bejegyezte. A végelszámolási zárómérleg 1994. április 30-án kelt.
A felperes a közgyűlés döntése értelmében 471 193 Ft névértékű üzletrészt kapott. A felperes részére üzletrész visszavásárlása címén 1992. évben összesen 886 000 Ft-ot fizetett ki a szövetkezet, mely összegből 20%-os forrás-adóval 177 200 Ft-ot vont le. 1993. év során további 532 000 Ft-ot fizetett ki a szövetkezet, melyből 106 400Ft-ot vont le adó címén. A felperes 1994. évben önellenőrzéssel mind a 177 200, mind a 106 400 Ft levont forrásadót visszaigényelte, mely összegeket az adóhatóság részére visszautalt.
Az APEH Megyei Igazgatósága 1995. évben a felperesnél az 1992-1993. évekre vonatkozóan magánszemélyek jövedelemadója adónemben ellenőrzést folytatott le, melynek eredményeképpen az 1995. február 27-én kelt határozatával a felperes terhére 1992. évre 82 961 Ft, 1993. évre 106 400 Ft adóhiányt állapított meg és kötelezte a felperest összesen 189 361 Ft adóhiány megfizetésére. A határozat indokolása szerint a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 3/A. § (1) bekezdése szerint csak az 1992. évben megfizetett forrásadó igényelhető vissza a névérték 20%-áig terjedő mértékben. A felperes jogszerűen csak az 1992. évben kapott üzletrésze névértéke, 471 193 Ft után igényelhette vissza a levont forrásadót. A szövetkezet a vagyon felosztását követően a tagjaitól az üzletrészeket visszavásárolta névérték feletti összegben. A névérték feletti összeg után levont forrásadó azonban nem igényelhető vissza.
Az alperes az 1995. május 29-én kelt határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta.
A felperes az alperes határozatának felülvizsgálata iránt keresetet nyújtott be. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, megállapította, hogy a szövetkezet a felperes üzletrészét névérték felett vásárolta vissza, és nem pedig a végelszámolás során történő vagyonértékesítés ellenértékének megfelelő részarányát fizette ki a felperes részére.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletében kifejtette, hogy a szövetkezet az 1991. december 31-i mérleg szerinti vagyonáról döntött, a végelszámolás során értékesítésre kerülő vagyon ellenértékének felosztása nem minősült üzletrész kiadásának, hanem szövetkezeti bevételt képezett a befektetett és a kivont vagyon közötti különbözet erejéig. A felperes esetében az üzletrésze névértéke és a ténylegesen kifizetésre került összeg közötti különbözet után forrásadó-fizetési kötelezettség állt fenn.
A felperes a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, kérte az ítéletek és a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését. Előadta, hogy a szövetkezet a végelszámolásról 1992. január 6-i közgyűlésén döntött, február 6-án pedig a vagyon teljes felosztását határozta el. A szövetkezetnél üzletrész megállapítására nem került sor, a végelszámolási vagyonfelosztás alapján kapott összegek után az Szja. tv. 6. § (5) bekezdése és a 33. § (4) bekezdése alapján vonták le kifizetéskor a tagoktól a forrásadót. E forrásadó visszaigénylésére az Szja. tv.-t módosító 1993. évi CI. törvény (a továbbiakban: tv.) 3. § (1) és (2) bekezdése adott lehetőséget. E törvény a kifizetést üzletrész-visszavásárlásnak minősítette és ez alapján a felperes önellenőrzéssel élt az adó-visszaigénylési jogával. A jogerős ítélet téves indokolással állapítja meg, hogy bár nem történt üzletrész-visszavásárlás, a szövetkezeti bevétel felosztása után a forrásadó nem igényelhető vissza. Tévesen minősíti a nyilvántartott tagi vagyoni értékek levonása után fennmaradó vagyonértékesítésből származó összeget szövetkezeti bevételnek. A jogerős ítélet sérti az 1992. évi II. törvény 39. § (1) bekezdését, az 1991. évi IL. törvény 75. §-át, az 1993. évi CI. törvény 3. §-át. A jogutód nélküli megszűnés során a tagoknak juttatott vagyoni érték nem azonos az üzletrésszel, sem a vagyonátadással. Az Szja. tv. módosítását követően a tagoknak juttatott vagyoni érték adózott befektetésnek minősül és forrásadó alól mentes volt. A tv. 3. §-át törvénysértően, szűkítően értelmezte a bíróság csak az 1992. évben az üzletrész névértékéig igénybe vehető forrásadó visszaigénylésére. Téves a másodfokú bíróság azon megállapítása, hogy csak a mérleg szerinti névösszeg vehető alapul a forrásadó visszaigénylése kapcsán. A vagyonfelosztásnál a teljes vagyoni juttatás után megilleti a szövetkezeti tagot a forrásadó visszaigénylése az Szja. tv. 3/A. § (2) bekezdése alapján. A névérték azonos a vagyonjuttatással, mert a szövetkezet a teljes vagyon felosztásáról döntött 1992. február 6-án. Az 1992. évi II. törvény 30. §-a szerint a vagyonmegosztásból eredő vagyonátruházás adómentes. Az Szja. tv. 3/A. § (1) bekezdése és (2) bekezdése alapján mind az 1992. évi, mind az 1993. évi kifizetések mentesek a forrásadó alól, így azokat a felperes jogszerűen igényelte vissza.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta. Álláspontja szerint névérték feletti összegben üzletrész-visszavásárlás történt, csak az üzletrész névértékének erejéig fizetett forrásadó igényelhető vissza.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárás során a Legfelsőbb Bíróság a szövetkezet iratai alapján megállapította, hogy a szövetkezet az adóhatóság felé benyújtott adatlapok szerint a tagok tekintetében üzletrészt határozott meg, a felperesre vonatkozóan 471 193 Ft értékben. A szövetkezet által készített kimutatás szerint üzletrész-visszavásárlás címén fizettek ki a felperes részére 1992. évben 886 000 Ft-ot, 1993. évben 532 000 Ft-ot, a forrásadó levonása mellett. Ezen iratok alapján nem a felperes által állított vagyonértékesítésből származó ellenérték részarányos felosztása és kifizetése történt meg, hanem az 1992. február 6-i közgyűlési határozatoknak megfelelően vagyonnevesítésre került sor, tagi üzletrészeket határoztak meg, és a szövetkezet végelszámolása folyamán a vagyon értékesítésével befolyt ellenértékből az üzletrészek névérték feletti visszavásárlása történt meg.
Az Szja. tv. 1992-1993. években hatályos szövege szerint a 6. § (1) bekezdése c) pontjának 2. és 5. alpontja alapján a szövetkezeti tagot a szövetkezet megszűnése után megillető vagyoni érték adózási kötelezettség alá esett, a 33. § (6) bekezdése és 37. § (3) bekezdése szerinti mértékben. Az Szja. törvényt a tv. 3. §-a módosította és 1992. január 1-jei hatállyal beiktatta a id=407145>3/A. § (1) bekezdését. E rendelkezés szerint az 1992. évi II. törvény szerinti átalakulás során a magánszemélynek ellenérték nélkül juttatott szövetkezeti üzletrészt a 6. § (1) bekezdésének c) 2-5. pontja alkalmazásával az átalakulás befejezésekor lezárt névérték mértékéig ellenérték fejében megszerzett értékpapírnak (adózott befektetésnek) kell tekinteni. Ha a magánszemély e rendelkezéssel összefüggésben 1992. évben adózatlan vagyoni érték vállalkozásból történő kivonása címén igazoltan adót fizetett, azt az adóhatóságtól visszaigényelheti.
Az 1992. évi II. törvény 28. § (1) bekezdése mind az átalakulást, mind a megszűnést szervezeti változásként azonos szabályozás alá vonja. Így az Szja. tv. fentebb idézett rendelkezése szerint a szövetkezet megszűnése során a magánszemélynek juttatott üzletrész is forrásadó-mentes a névérték mértékéig. A szövetkezet a névértéket 1992. február 6-án tartott közgyűlésén a vagyonnevesítés kapcsán a felperes tekintetében meghatározta az 1992. évi II. törvény 5. §-ának megfelelően. Mindezek alapján a felperes esetében a 471 193 Ft névértékű üzletrész után a forrásadó visszaigényelhető volt. A szövetkezet részéről a névértéket meghaladóan történő visszavásárlási ellenérték már nem tekinthető adózott befektetésnek, ezért a 6. § (1) bekezdés c) pontjának 5. pontja szerint adófizetési kötelezettség alá esett.
A felperes hivatkozott ezzel összefüggésben arra, hogy az üzletrész névértéke nem a mérleg szerinti érték, hanem az a végelszámolási javaslat szerinti összegben értelmezhető.
A felperes állításával szemben a rendelkezésre álló iratok nem igazolták, hogy az üzletrész visszavásárlásával ellentétben folyamatos vagyonfelosztás történt volna, illetve az 1992-93. években a felperesnek juttatott vagyoni értékjuttatás a korrigált, felperest megillető üzletrésszel lett volna azonos. A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy jogutód nélküli megszűnésnél a névértéknek azonosnak kell lennie a tagnak kifizetett összeggel, vagyoni juttatással. A felperes esetében az 1994. április 30-i végelszámolási zárómérleg elkészülte előtt már az üzletrész visszavásárlása megtörtént. Az 1992. évi I. törvény 91. § (1) bekezdése értelmében is a végelszámolás befejezése után fennmaradó vagyoni eszközöket az üzletrész-tulajdonosok között üzletrészük arányában kell felosztani és kifizetni. Az üzletrész névértékének emelése csak külön elhatározással hajtható végre, a névérték nem automatikusan, a vagyonértékesítés során befolyt és kifizetett ellenértékkel arányban emelkedő érték.
A felperes hivatkozott továbbá arra, hogy 1993. évben kifizetett vagyoni juttatás is mentes a forrásadó alól az Szja. tv. 3/A. § (2) bekezdése alapján.
Az 1994. január 1-jén hatályba lépett Szja. tv. 3/A. § (2) bekezdése szerint 1994. január 1-től a szövetkezet által 1992. december 31. előtt kihirdetett jogszabályok alapján ellenérték nélkül juttatott vagyoni értéket (üzletrészt, stb.) a névérték összegéig ellenérték fejében megszerzett értékpapírnak (adózott befektetésnek) kell tekinteni akkor is, ha a 33. § (5) bekezdésében meghatározott esetek - így a vagyoni érték elidegenítése - már bekövetkeztek. E rendelkezés is csak a névérték erejéig teszi lehetővé a befizetett forrásadó visszaigénylését. A felperes e rendelkezést tévesen értelmezte akként, hogy a juttatott teljes vagyoni érték mentes lenne a forrásadó alól.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet érdemben helyes döntést tartalmazott, nem volt jogsértő, ezért azt a tényállás és a jogi indokolás pontosítása mellett a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. III. 28.227/1997. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.