adozona.hu
AVI 1999.8.103
AVI 1999.8.103
Az örökség és az ajándék tiszta értéke a megszerzett vagyonnak a csökkentett forgalmi értéke (1990. évi XCIII. tv. 13. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A tulajdoni lapon hrsz. alatt feltüntetett, Zs. I. u. 9. szám alatti megjelölésű, 577 m2 területű, lakóház és udvar megnevezésű ingatlan a felperes szüleinek a tulajdonát képezte egymás közt egyenlőarányban.
A felperes szülei 1991. január 13-án kelt ajándékozási szerződésben a felperesnek ajándékozták ezen 2 lakásos és teljes egészében lakott ingatlan 1/2-ed tulajdoni illetőségét és pontosan meghatározták azt is, hogy természetben ez mely ingatlanrésznek felel meg. Ez pedig az általuk lakott...
AVI 1999.8.103 Az örökség és az ajándék tiszta értéke a megszerzett vagyonnak a csökkentett forgalmi értéke (1990. évi XCIII. tv. 13. §)
A tulajdoni lapon hrsz. alatt feltüntetett, Zs. I. u. 9. szám alatti megjelölésű, 577 m2 területű, lakóház és udvar megnevezésű ingatlan a felperes szüleinek a tulajdonát képezte egymás közt egyenlőarányban.A felperes szülei 1991. január 13-án kelt ajándékozási szerződésben a felperesnek ajándékozták ezen 2 lakásos és teljes egészében lakott ingatlan 1/2-ed tulajdoni illetőségét és pontosan meghatározták azt is, hogy természetben ez mely ingatlanrésznek felel meg. Ez pedig az általuk lakott udvari lakást és a hozzátartozó külön bejáratú lakrészt jelentette azzal, hogy az ajándékozók haszonélvezeti jogukat fenntartották. A felek az ajándék tárgyát képező ingatlanrész értékét 200 000 Ft-ban jelölték meg.
Az első fokon eljárt illetékhivatal az illetékkiszabás során az ingatlan forgalmi értékét 3 millió forintban, az ajándék forgalmi értékét 1,5 millió forintban, a lerovandó illetéket pedig 64 750 forintban határozta meg.
A felperes édesapja 1991. február 9-én elhunyt, a felperes és testvére megörökölte a perbeli ingatlan további 1/8-1/8-ad tulajdoni illetőségét a túlélőházastárs haszonélvezeti jogával terhelten.
Az elsőfokú illetékhivatal az öröklési illeték megállapításánál az egész ingatlan 3 millió forintos értékéből indult ki és a hagyaték tárgyát képező ingatlanrész forgalmi értékét 750 ezer forintban határozta meg, melyből - a haszonélvezeti jogra figyelemmel - levont 112 500 forintot és így fennmaradó 637 500 forint fele után 15 938 forint öröklési és 6375 forint eljárási, összesen 14 344 forint illetéket szabott ki a felperessel szemben.
Az elsőfokú határozatok ellen a felperes által benyújtott fellebbezéseket az alperes az 1992. június 30-án kelt határozatával bírálta el, mindkét elsőfokú határozatot megváltoztatta és egyrészről a felperes illetékfizetési kötelezettségét az ajándék tekintetében 43 500 forint összegre módosította, egyben a fizetési meghagyással előírt 64 750 forint illetékből 21 250 forintot törölni rendelt, míg másrészről a felperes illetékfizetési kötelezettségét - az öröklést illetően - 14 344 forintról 9562 forintra szállította le és ennek folytán az előírt illetékből 4782 forintot törölni rendelt.
Határozatának meghozatalakor az alperes a perbeli ingatlan részben lakott állapotú forgalmi értékét 2 millió forintban határozta meg, az ajándékozási illeték alapjául 1 millió forintot, az öröklési illeték alapjául pedig 500ezer forintot vett figyelembe. Ezen összeget csökkentette a haszonélvezeti jog értékeként 150 ezer, illetőleg 75 ezer forinttal és az ily módon adódó 637 500 forint 5%-át növelte 1000 forint eljárási illetékkel, ily módon adódott 32875 forintos felperesi illetékfizetési kötelezettség az ajándékozás tekintetében, míg az öröklés esetén a 425 ezer forintos érték 1/2-ed része után számított 5%-os mértéket 50%-kal csökkentette, mivel lakástulajdon öröklése történt és az így adódó összeget növelte a 2%-os eljárási illetékkel. Ily módon a felperest terhelőilleték összegét 9562 forintra szállította le.
A felperes keresetében az alperesi közigazgatási határozat felülvizsgálatát kérte, sérelmezve, hogy az alperes az ingatlan beköltözhető értékét 3 millió, lakott forgalmi értékét 2 millió forintban állapította meg. Vitatta egyben a felperes az ajándékozással megszerzett ingatlanrész értékét is, azt 500 ezer forintban jelölte meg.
Az elsőfokú bíróság igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői szakvéleményt szerzett be, majd ítéletével a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy az alperesi határozat jogszabályt nem sért, mert a beszerzett és aggálytalan - a bíróság által is elfogadott - igazságügyi szakértői vélemény szerint is az egész perbeli ingatlan lakott forgalmi értéke 1500 ezer forintban, részben lakott forgalmi értéke pedig 2 millió forintban határozható meg.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, kérte azt megváltoztatva az általa fizetendő illeték összegét mérsékelni. Hivatkozott arra, hogy az ajándékozás címén megszerzett ingatlanilletőség haszonélvezettel terhelt és lakott volt.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet - az alperesi határozatra is kiterjedően - megváltoztatta és a felperes terhére előírt ajándékozási illetékfizetési kötelezettséget 32 875 forintra módosította.
A másodfokú bíróság az illeték meghatározásánál az egész ingatlan lakott 1,5 millió forintos forgalmi értékéből indult ki, melyből az ajándékozás tárgyát képezte 750 ezer forint érték. Ebből a haszonélvezetre tekintettel levonásba helyezett 112 500 forintot és az így adódó 637 500 forint 5%-át 31 875 forintot vett ajándékozási illetéknek, melyhez 1000 forint eljárási illetéket adva határozta meg a 32 875 forint felperesi illetékfizetési kötelezettséget.
Az öröklési illetéket illetően a lakottság értékcsökkentő hatását a másodfokú bíróság nem vette figyelembe, mert azt a felperes kellően nem bizonyította.
A másodfokú ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet az alperes nyújtott be, annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú ítélet hatályában való fenntartása iránt. Álláspontja szerint törvénysértő módon járt el a másodfokú bíróság, amikor a Ptk. 157. §-ában foglaltakat figyelmen kívül hagyva állapította meg az ajándékozási illeték alapját, mivel a használat jogát nem tartotta a haszonélvezet részjogosítványának, hanem a haszonélvezeti jog melletti önálló jognak tekintette és ezzel ugyanazon tényre kétfajta kedvezményt adott.
A felperes ellenkérelme - tartalma szerint - a felülvizsgálati kérelem elutasítására irányult. A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nem nyújtott be.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 275. §-ának (2) bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül és ennek összefüggésében foglalhat állást a kérelmekben megjelölt jogszabálysértésről.
Az alperes által hivatkozott Ptk. 157. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a haszonélvező jogosult a más személy tulajdonában álló dolgot használni, illetőleg hasznosítani.
A felperesi illetékfizetési kötelezettség mértékének meghatározásánál irányadó 1990. évi XCIII. törvény 13.§ (1) bekezdése szerint az örökség és az ajándék tiszta értéke a megszerzett - illetékfizetési kötelezettség alá eső- vagyonnak a (2) bekezdésben foglaltak szerint csökkentett forgalmi értéke.
A fenti törvény 102. § (1) bekezdés e) pontja kimondja, hogy forgalmi érték az a pénzben kifejezett érték, amely a vagyontárgy eladása esetén - az illetékkötelezettség keletkezésekor volt állapotában, a vagyontárgyat terhelőadósságok figyelembevétele nélkül - árként általában elérhető.
Ezt az árként általában elérhető értéket kellett az alperesnek csökkentenie a törvény 72. §-a szerint értékelt haszonélvezeti jog, mint vagyoni értékű jog ellenértékével, mert a 15. § (4) bekezdése szerint a haszonélvezet jogával terhelten megszerzett vagyon esetében a tulajdonszerzőt terhelőilleték alapja a haszonélvezet figyelembevétele nélkül megállapított forgalmi érték és a haszonélvezetnek a 72. § szerint számított értéke közötti különbözet.
Az ajándékozási szerződés megkötésének a napján a felperes tekintetében az egész perbeli ingatlan lakottnak minősült, így a forgalmi érték meghatározásánál nem részben lakott állapotból kellett kiindulni, hanem - ahogy azt a másodfokú bíróság helyesen értékelte - az egész ingatlan lakott forgalmi értékeként a beköltözhető forgalmi érték 50%-át kellett alapul venni. A kellőalapossággal és szakértelemmel elkészített és a bíróság által is elfogadott szakértői szakvélemény szerint pedig az ingatlan lakott forgalmi értéke 1,5 millió forint, így az ajándékozás tárgyát képező1/2-ed tulajdoni illetőség 750 ezer forint forgalmi értéket képviselt. Ezt alapul véve pedig törvénysértés nélkül hozta meg a másodfokú bíróság a felülvizsgálati kérelemmel támadott határozatát, amikor a felperest terhelőajándékozási illeték összegét 32 875 forintban állapította meg azzal, hogy egyidejűleg az elsőfokú bíróság ítéletét az alperesi határozatra is kiterjedően megváltoztatta. Mivel a megváltoztatás az alperesi határozatra is kiterjedt, ugyancsak helyesen tartalmazza az ítélet azt is, hogy a fizetési meghagyással előírt 64 750 forint illetékből 31 875 forintot rendel törölni.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan jogszabálysértést, amely a másodfokú bíróság jogerős ítéletének hatályon kívül helyezését indokolná, ezért azt a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. II.25.246/1994. sz.)