adozona.hu
AVI 1999.8.101
AVI 1999.8.101
Amennyiben a vámhatóság a számlán feltüntetett vételárat nem találja elfogadhatónak a vám alapját jogosult megállapítani [39/1976. (XI. 10.) PM-KkM egy. r. 94. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a per tárgyát képező Nissan Primera típusú személygépkocsit 1994. augusztus 19-én 1 100 000 Ft vételárért vásárolta. A gépjárművet a vámhivatal 1994. június 22-én P. Tibor részére a belföldi forgalom számára vámmentesen vámkezelte. A vámkezelés után P. Tiborral és K. Dénessel szemben büntető eljárás indult, melynek során a személygépkocsit a Vám- és Pénzügyőrség Nyomozó Hivatala lefoglalta. Megállapítást nyert, hogy K. Dénes a személygépkocsit P. Tibor ún. zöldkönyvének felhasználá...
AVI 1999.8.101 Amennyiben a vámhatóság a számlán feltüntetett vételárat nem találja elfogadhatónak a vám alapját jogosult megállapítani [39/1976. (XI. 10.) PM-KkM egy. r. 94. § (2) bek.]
A felperes a per tárgyát képező Nissan Primera típusú személygépkocsit 1994. augusztus 19-én 1 100 000 Ft vételárért vásárolta. A gépjárművet a vámhivatal 1994. június 22-én P. Tibor részére a belföldi forgalom számára vámmentesen vámkezelte. A vámkezelés után P. Tiborral és K. Dénessel szemben büntető eljárás indult, melynek során a személygépkocsit a Vám- és Pénzügyőrség Nyomozó Hivatala lefoglalta. Megállapítást nyert, hogy K. Dénes a személygépkocsit P. Tibor ún. zöldkönyvének felhasználásával vásárolta, és annak vámkedvezménnyel történt vámkezelését kívánta ily módon elérni. Az 1994. március 16-án kiállított vizsgáló lap szerint a gépkocsi az elején sérült, de üzemképes állapotban volt, vásárlását K. Dénes a P. Tibor nevére kiállított 3800 német márkáról készült számlával kívánta igazolni.A perbeli személygépkocsit a városi ügyészség 1995. június 27-én kelt határozatával - a lefoglalás megszüntetésével egy időben - a felperes részére kiadni rendelte, a vám megfizetése mellett.
Az első fokú vámhatóság a megismételt eljárásban, 1995. december 18-án meghozott határozatában a felperes által vásárolt perbeli személygépkocsi vámértékét 12000 márkában állapította meg és a felperest ezen összeg alapulvételével 96 642 Ft vám, 2000 Ft vámkezelési díj és 210 511 Ft általános forgalmi adó, összesen 309 153 Ft köztartozás megfizetésére kötelezte.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta, rámutatva, hogy a 3800 márkáról kiállított számla értéke indokolatlanul eltér a gépkocsi külföldi átlagárától, melyre figyelemmel a vámhivatal a 39/1976. (XI. 10.) PM-KKM együttes rendelet 94. § (2) bekezdése alapján nem volt köteles a számlában feltüntetett vámértéket elfogadni. Mivel pedig a GATT Értékegyezmény 1-6. cikkének alkalmazásával a gépkocsi vámértékét megállapítani nem lehetett, így jogszerűen került sor becslési eljárás lefolytatásával a 12.000 márkás vámérték megállapítására és a köztartozás ennek megfelelő kiszabására.
A felperes keresetében az alperesi határozat felülvizsgálat keretében való megváltoztatását, köztartozásának a csatolt 3800 márka összegű számla alapján való meghatározását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, megállapítva, hogy a perbeli gépkocsi számlán feltüntetett vételára a vámáru szokásos külföldi vételárának nem felelt meg, ezért a vámhatóság a 39/1976. (XI. 10.) PM-KKM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 94. § (2) bekezdésében írtakra figyelemmel helytállóan határozott, amikor a számlában feltüntetett vámértéket nem fogadta el és jogszerűen eljárva határozta meg a vám alapját a GATT Értékegyezmény 7. cikkelye alapján eljárva becslés útján.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, mivel úgy találta, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a jogvita elbírálására vonatkozó és jelentőséggel bíró részében helyesen állapította meg és helytálló az abból levont jogi következtetése is. Ítéletének indokolásában külön is rámutatott arra, hogy a vámkezelés alapjául szolgáló számla tartalmilag valótlan, mert azon vevőként P. Tibor került feltüntetésre, holott egyértelműen megállapítható, hogy P. Tibor gépjárművet a számlát kiállító kereskedőtől nem vásárolt, gépjármű vásárlására megbízást sem adott. Az ily módon tartalmilag valótlan számla a valós vámérték megállapításának alapjául figyelembe nem vehető, a vámhivatal a GATT Értékegyezmény rendelkezései szerint jogszerűen eljárva állapította meg a felperest terhelő köztartozás összegét.
A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet annak hatályon kívül helyezése és a kereseti kérelmének helyt adó, a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatala iránt. Álláspontja szerint a bírósági ítéletek jogszabály-sértőek, mert sem az alperes, sem az eljárt bíróságok nem tettek eleget indokolási kötelezettségüknek a vonatkozásban, hogy a perbeli vámáru vámértéke miért nem felelt meg a csatolt 3800 márka összegű számlában foglaltaknak. Véleménye szerint a GATT Értékegyezmény 1. cikkelyének 1. pontja jogszabálysértő módon került mellőzésre, mert a perbeli vámáru vámértékét ezen cikkely alkalmazásával az ügyleti érték alapulvételével kellett volna meghatározni. Erre figyelemmel pedig az értékegyezmény 7. cikkelye és ezen belül a becslési eljárás alkalmazása jogszabályba ütközött. A becslés során pedig figyelmen kívül maradt az értékegyezmény 7. cikkelyének 2/c. pontja, mely szerint az árunak az exportőr ország belföldi piacán alkalmazott ára alapján a vámérték nem állapítható meg. E vonatkozásban a felperes kérte figyelembe venni, hogy a büntető eljárásban eljárt szakértő szakvéleményében a gépjármű belföldi vételárát 1 268 000 Ft-ban állapította meg.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, állítva, hogy határozata nem jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság a megye bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperest terhelő vámfizetési kötelezettség megállapításánál irányadó, a vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KKM együttes rendelet (R.) 94. § (1) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a nem külkereskedelmi áruforgalomban beérkező vámáru vámértéke a vámárunak a külföldön kifizetett, illetve felszámított és a külföldi jog szerint levonható vagy visszatéríthető adó levonása után fennmaradó külföldi ára. A vámáru külföldi árát - beleértve a visszatérített adó összegét is - a vámfizetésre kötelezett számlával, ennek hiányában értéknyilatkozattal igazolja.
A (2) bekezdésben írtak szerint a vámhivatal nem köteles a számlában vagy az értéknyilatkozatban feltüntetett vámértéket (vételárat) elfogadni, ha az nem felel meg a vámáru szokásos külföldi árának. Ilyen esetben a vámhivatal a GATT Értékegyezmény rendelkezései szerint állapítja meg a vám alapját.
A felperes a perbeli személygépkocsi külföldi árának meghatározását az 1994. március 11-én J. M. kereskedő által P. Tibor vásárló nevére kiállított, 3800 márkáról szóló számla alapján kérte.
Ahogy arra a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában helyesen rámutatott, a vámkezelés alapjául ezen számla nem szolgálhat, mert az tartalmilag valótlan, mivel P. Tibor gépjárművet a számlát kibocsátó kereskedőtől nem vásárolt, gépjármű vásárlására megbízást sem adott. Ezen túlmenően az eljáró igazságügyi szakértő a büntető eljárás során szakvéleményében a perbeli gépjármű átlagos külföldi vételárát 12 000 márkában határozta meg. Mindezekre figyelemmel megalapozottan járt el a vámhivatal, amikor a számlában feltüntetett vételárat nem találta elfogadhatónak és a vám alapját a GATT Értékegyezmény rendelkezései szerint állapította meg.
Az általános vám- és kereskedelmi egyezmény VII. cikke végrehajtásának tárgyában kiadott 57/1980. (XII. 27.) MT rendelet I. rész 1. Cikkének 1. pontja szerint az importált áruk vámértéke az ügyleti érték, vagyis az az ár, amelyet az importőr országba irányuló export célú eladás során az árukért a VIII. Cikk rendelkezéseinek megfelelő kiigazítások után ténylegesen fizettek, vagy fizetni fognak.
A GATT Értékegyezmény ezen Cikkének felhasználásával azonban a perbeli személygépkocsi vámértéke meghatározható nem volt, mert a P. Tibor vásárló nevére kiállított számlát figyelembe venni - a fent kifejtettek miatt - nem lehetett.
Ugyancsak nem volt megállapítható a gépkocsi vámértéke az egyezmény 2., 3., 4., 5. és 6. Cikke szerint sem, melyre figyelemmel a 7. Cikk került alkalmazásra, mely kimondja, hogy ha az importált áruk vámértéke az 1-6. Cikk rendelkezései szerint nem állapítható meg, a vámérték meghatározása az importáló országban rendelkezésre álló adatok alapján és olyan ésszerű módszerekkel történik, amelyek összhangban vannak az egyezmény, valamint az Általános Egyezmény 7. Cikke elveivel és általános rendelkezéseivel. A 7. Cikk rendelkezései alapján nem állapítható meg a vámérték az árunak az exportőr ország belföldi piacán alkalmazott árára.
Az eljárt vámhatóság a rendelkezésére álló adatok alapján - ezek között figyelembe véve a beszerzett szakértői szakvélemény adatait is - becslés útján állapította meg a perbeli személygépkocsi vámértékét. A becslés során a gépkocsi németországi belföldi piaci árára nem volt figyelemmel, mert a szakértő szakvéleményében a perbeli sérült személygépkocsi átlagos németországi vételárát az országból való kivitel (tehát export) esetén határozta meg 12 000 márkában.
Mivel a Legfelsőbb Bíróság nem talált olyan eljárásjogi vagy anyagi jogi jogsértést a másodfokú ítéletben, amely annak felülvizsgálati eljárás keretében történő hatályon kívül helyezését megalapozta volna, a megyei bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 27.880/1997. sz.)