adozona.hu
AVI 1999.8.96
AVI 1999.8.96
Az adókedvezmény önmagában nem tekinthető vagyoni előnynek [1991. évi XC. tv. 38/A. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1995. február 27-én a S. S. Alapítvány számára 200 000 Ft-ot adományozott. Belépett a K. Önsegélyező Egyesületbe, ahol egyesületi juttatást kapott 2000000 Ft összegben és ezt az összeget a felperes rendelkezése alapján az egyesület a S. Alapítvány számára fizette be 1995. március 16-án. A felperes az alapítvány igazolása alapján 2 200 000 Ft alapítványi befizetés után az 1995. évi személyi jövedelemadó bevallásában 486 708 Ft kiutalását kérte.
Az APEH Megyei Igazgatósága a felpere...
AVI 1999.8.96 Az adókedvezmény önmagában nem tekinthető vagyoni előnynek [1991. évi XC. tv. 38/A. §].
A felperes 1995. február 27-én a S. S. Alapítvány számára 200 000 Ft-ot adományozott. Belépett a K. Önsegélyező Egyesületbe, ahol egyesületi juttatást kapott 2000000 Ft összegben és ezt az összeget a felperes rendelkezése alapján az egyesület a S. Alapítvány számára fizette be 1995. március 16-án. A felperes az alapítvány igazolása alapján 2 200 000 Ft alapítványi befizetés után az 1995. évi személyi jövedelemadó bevallásában 486 708 Ft kiutalását kérte.Az APEH Megyei Igazgatósága a felperesnél 1995. évre vonatkozóan személyi jövedelemadó ellenőrzést végzett és az 1996. június 17-én kelt határozatával a felperes terhére 486 708 Ft személyi jövedelemadó különbözetet állapított meg. A határozat indokolása szerint a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 38/A. § (1) bekezdés i) pontja alapján a felperest adókedvezmény igénybevétele nem illette meg, mert a felperes az alapítványt vagyoni előnyhöz való jutás érdekében támogatta. A felperes a K. Egyesülettől azzal a feltétellel jutott egyesületi juttatáshoz, hogy azt teljes egészében a S. Alapítvány számára történő befizetésre fordítja. A juttatásnak feltétele volt az is, hogy előzőleg az alapítvány számára adományt nyújtson. Az egyesület a juttatást a felperesnek való kifizetés nélkül közvetlenül utalta át az alapítvány számára. Mindezek alapján megállapítható volt, hogy a felperes az alapítványt vagyoni előnyhöz való jutás érdekében támogatta, így adókedvezményt jogszerűen nem vehetett volna igénybe.
Az alperes az 1996. augusztus 15-én kelt határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta.
A felperes az alperes határozatának felülvizsgálata iránt keresetet nyújtott be. Az elsőfokú bíróság a keresetet megalapozatlannak ítélte, ezért azt ítéletével elutasította. Ítélete indokolása szerint a felperes a K. Egyesület tájékoztatójából az elérhető adókedvezmény szabályait ismerte és azt a lehetőséget is, hogy az egyesületi juttatás az alapítványi adomány összegét kiegészítően annak összegét meghaladóan legalább ötszörös mértékéig igényelhette az adózó. A felperes a 200 000 Ft összegű alapítványi támogatáshoz képest 486 708 Ft adókedvezményt igényelt vissza. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy bár az alperes nem bizonyította, hogy a felperesnek az egyesületi juttatást kötelezően az alapítvány támogatására kellett fordítania, a felperes által teljesített befizetés és az igényelt adókedvezmény közötti felperes javára mutatkozó "többlet" olyan vagyoni előnynek minősül, mely az adókedvezmény jogszerű igénybevételét kizárja. Megállapította a bíróság, hogy az egyesületi tájékoztatóból kitűnően az alapítvány támogatása, a támogatás mértékéhez való egyesületi támogatási kötöttség, az egyesületi támogatásnak az alapítvány részére történő befizetése a támogató személy minél nagyobb összegű adócsökkentő kedvezményben való részesülését szolgálta. Az egyesület és az alapítvány között egy pénz-visszaforgatásos és összekapcsolódó támogatási és juttatási rendszer működött, mindez kizárta az adókedvezmény igénybevételét, az adományozott összeg vagyoni előny megszerzését szolgálta. Kifejtette az ítélet továbbá azt is, hogy az adókedvezmény jogszerűségének megítélésekor csak az Szja. törvény 38/A.§ (1) bekezdés i) pontjában foglalt feltételek megvalósulását kell vizsgálni, az alapítvány és egyesület törvényes működése nem vizsgálható. Az adóhatóság az 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése alapján nem az alapítvány, illetve az egyesület működését minősítette, hanem csak a felperes által igénybevett adókedvezmény a jogszabályi feltételeinek teljesülését vizsgálta.
Összefoglalóan az elsőfokú bíróság az alperes határozatát érdemben törvényesnek ítélte, ezért a Legfelsőbb Bíróság PK 124. számú állásfoglalására és utalással a keresetet elutasította.
Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az ezt meghaladó keresetet utasította el. A másodfokú bíróság az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a felperes a támogatás nyújtása előtt az alapítvány céljait ismerte, de mellőzte a tényállásból azt a megállapítást, hogy a felperes K. Egyesület tájékoztatóját kézhez kapta az alapítványtól. A tényállásból az elsőfokú bíróság nem vont le helyes jogi következtetést, az alperes határozata jogszabálysértő, mert az adókedvezmény elérése önmagában nem tekinthető vagyoni előnynek. A törvényi feltételekben foglalt előírások teljesítésével elért adókedvezmény nem minősülhet olyan vagyoni előnynek, mely az adókedvezmény igénybevételét kizárja. A felperes jogszerűen élt az adókikerülés lehetőségével, amely az adóminimalizálás legális formája volt. Az alperes pontosan nem jelölte meg, hogy miben áll a jogszabálysértés, csak azt tartalmazta az alperesi határozat, hogy a juttatás összekapcsolt volt az alapítványi befizetéssel. Önmagában ez a tény azonban jogszabályba nem ütközik. Ezen túlmenően jogi indokot a felperesi jogszabálysértésre nem tartalmaztak a határozatok. Mindezek alapján a kereset megalapozott az alperesi jogszabálysértés tekintetében, ezért helyezte hatályon kívül a másodfokú bíróság ítéletével az alperes támadott határozatát, azonban az alperesi marasztalásra irányuló keresetet - mivel annak teljesítésére jogszabályi lehetőség nincs - a másodfokú bíróság elutasította.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet megváltoztatása, az első fokú ítélet helybenhagyása iránt. Hivatkozott arra, hogy a Szja tv. 38/A. § (1) bekezdés i) pontja szerint az adókedvezmény igénybevételének három együttes törvényi feltétele, hogy a magánszemély által támogatott alapítvány törvényesen működjön, kizárható legyen, hogy az adományozott összeg vagyoni előny megszerzése, vagy nyújtása érdekében került átadásra, a befizetett összegről az alapítvány igazolást állítson ki. A felperesnél csak ez utóbbi feltétel, az adóigazolás kiadása valósult meg. A Bács-Kiskun Megyei Főügyészség az Alapítványnál vizsgálatot folytatott le, és megállapította, hogy az alapítvány tevékenysége döntően arra irányult, hogy az Egyesületnek átadott pénzeszközöket az egyesület a tagok nevében az alapítvány részére visszautalta, s ezzel az alapítványt támogató egyesületi tagokat adócsökkentő kedvezményben realizálódó vagyoni előnyhöz juttatta. Az egyesület magát a tájékoztatóban adó- illetve költségkímélő formaként hirdette, az egyesületi tagi támogatás igénylőlap szerint az alapítvány javára történő befizetés teljesítésének igazolását követően kerülhetett sor az egyesületi juttatás igénylésére és folyósítására, olyan formában, hogy azt a magánszemély ténylegesen nem kapta kézhez, hanem nyilatkozata alapján azt az egyesület fizette az alapítvány számlájára. A jogerős ítélet megállapításával szemben a juttatás feltétele volt az alapítvány számára történő előzetes befizetés és a juttatást a magánszemély más célra nem használhatta fel, csak az alapítványhoz történő adománykénti befizetésre. Az alapítvány működése nem közérdeket szolgált, az ilyen alapítvány javára történő befizetések nem jogosítanak az adókedvezmény igénybevételére, mert a vagyoni előny szerzése nem zárható ki ilyen támogatási rendszer mellett nyújtott alapítványi támogatás esetén. A felperes konkrét célja, hogy juttatása által a tényleges befizetését jelentősen meghaladó összegű adókedvezményhez jusson, amely vagyoni előnynek tekintendő és kizárja kedvezmény igénybevételét. Törvénysértő a másodfokú ítélet azon megállapítása, hogy az alperes a határozatában nem jelölte meg pontosan a jogszabálysértést. Az alperes a becsatolt egyesületi tájékoztatóval, a határozat 2. oldalán kifejtett részletes indokolással igazolta, hogy a felperes miért sértette meg a Szja tv. 38/A. § (1) bekezdés i) pontjában foglaltakat. A juttatás és a befizetés összekapcsolása igazolta a vagyoni előnyhöz jutást, a kedvezmény kizárását.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint az alperes felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértést nem jelölt meg. Sérelmezte az alperes azon állítását, hogy az alapítvány közérdekbe ütközően tevékenykedett. Hivatkozott arra, hogy a befizetésekkel kapcsolatban vagyoni előnyhöz nem jutott. A jogerős ítélet helyesen tartalmazta, hogy a vagyoni előny maga az adókedvezmény nem lehet. Állította, hogy az egyesületi juttatás nem volt összekapcsolva az alapítványi befizetéssel, az egyesületi juttatást bármilyen célra fordíthatta volna. Az alperes ezen állítását nem is bizonyította. Hangsúlyozta, hogy az egyesületi juttatást megkapta, afelett rendelkezhetett, melyet bizonyított az egyesületi juttatás igénylési lap és az összeg befizetéséről szóló feladóvevény. Előadta, hogy az Alkotmánybíróság 12/1994. (III. 2.) számú AB határozata szerint a törvényi feltételek teljesülése esetén az adókedvezmény jogossága nem kérdőjelezhető meg, utólagosan felállított feltételek állításával. A felperes a törvényeknek megfelelően járt el, őt az adókedvezmény megilleti.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte a városi bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatát - az első fokú közigazgatási határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az első fokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.
A Szja tv. 38/A. § (1) bekezdés i) pontja értelmében a 37. § (1) bekezdése szerint megállapított adóból levonható a belföldi székhelyű alapítvány (közalapítvány) céljára az adóévben befizetett összeg 30%-a, az alapítvány (közalapítvány) igazolása alapján, amennyiben az alapítvány betegségmegelőző és gyógyító, szociális, (stb.), cél megvalósítását szolgálja, és ha egyidejűleg az alapítvány működési szabályzata, valamint az alapítványi pénzeszközök felhasználása alapján egyaránt kizárható, hogy az adományozott összeget akár közvetlenül, akár valamely szolgáltatással összefüggésben vagyoni előny megszerzése, vagy nyújtása érdekében adják.
A felülvizsgálati kérelem folytán a per tárgyát képező jogvita - a felperest megillető adókedvezmény jogszerűsége - elbírálása során a Legfelsőbb Bíróságnak az Szja.tv. fentebb idézett 38/A. § (1) bekezdés i) pontján túlmenően a Legfelsőbb Bíróság d=16680 ssz=1>1/1998. KJE számú jogegységi határozatában foglaltakat is figyelembe kellett vennie a KJE határozat 4. pontja értelmében. A KJE határozat 1. pontja kimondja, hogy az adóalap megállapításakor az összjövedelemből a belföldi székhelyű alapítvány céljára átadott összeg (az 1995. évben hatályos Szja törvény szerint az adóból levonható összeg) - a rendeltetésszerű joggyakorlás elvére figyelemmel - csak akkor vonható le, ha a befizetés a magánszemély vagyonának tényleges csökkenését eredményezi.
A KJE határozat 2. pontja szerint az adókedvezmény igénybevételét nem zárja ki, ha az adományozás vagyoni előny érdekében történik. Az adományozott összeg összjövedelmet csökkentő (adót csökkentő) levonására akkor nem kerülhet sor, ha az összeget az alapítvány által - közvetlenül vagy közvetve - nyújtott vagyoni előny megszerzése, vagy nyújtása érdekében fizetik be.
A KJE határozat 3. pontja szerint az adóhatóság a levonásra jogosító igazolás kiadását követően, utólag is ellenőrizheti, hogy a konkrét befizetést a magánszemély nem előre meghatározott vagyoni előny megszerzése, vagy nyújtása érdekében adta.
A KJE határozat indokolásának IV/2. pontja rámutat arra, hogy az alapítványi befizetés akkor veendő figyelembe, ha az a magánszemély vagyonából történik, a magánszemélyt illető vagyoni érték csökkenését eredményezi. Nem vonható le tehát akkor az összjövedelemből (az adóból) az összeg, ha azt az adózó magánszemély helyett harmadik személy o1y módon fizeti be az alapítványhoz, hogy az az adózó vagyonát nem csökkenti.
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 25. § c) pontja értelmében a jogegységi határozat a bíróságokra kötelező.
A felek által nem vitatott tényállás szerint a felperes saját vagyonából 200 000 Ft-ot fizetett be a S. Alapítvány részére, 2 000 000 Ft összeget pedig a K. Egyesülettől kapott egyesületi juttatásként és ez az összeg került befizetésre az alapítvány részére támogatásként. Az egyesületi juttatás igénylésekor a felperes akként nyilatkozott, hogy ezt az összeget az egyesület az alapítvány részére fizesse be.
A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság által módosított tényállást pontosítja, egyben kiegészíti azzal, hogy a felperes az 1997. február 12. napján tartott tárgyaláson az elsőfokú bíróság előtt akként nyilatkozott, hogy az egyesületi tájékoztatót megkapta, annak tartalmát ismerte. Az egyesületi tájékoztató szerint az egyesület juttatási rendszere a tájékoztató 4/1/a pontja szerint az objektív rendszerben akként működött, hogy azok a tagok, akik a S. Alapítvány javára csatlakozóként támogatást fizetnek be, az egyesület az adomány összegét kiegészítik annak legalább ötszörösével. A felperes elismerte, hogy az egyesületi juttatás-igénylő lapon úgy rendelkezett, hogy az összeget az egyesület fizesse be az alapítvány részére, azaz a harmadik személynek minősülő egyesület befizetése a felperes vagyonát ténylegesen nem csökkentette. Ezt a pénzt a felperes ténylegesen nem kapta kézhez, egyéb célra nem használhatta, azt csak az alapítvány támogatására fordíthatta. Az egyesületi juttatásként kapott 2 000 000 Ft ezért a felperes vagyonát csökkentő befizetésként nem értékelhető.
Tévedett a másodfokú bíróság mikor úgy ítélte meg, hogy az alperesi határozat nem tartalmazta a felperes által elkövetett jogszabálysértést. Az alperesi határozat részletesen indokolta, hogy a felperest a Szja. törvény 38/A. § (1) bekezdés i) pontja alapján milyen okokból nem illeti meg az adókedvezmény igénybevétele. E körben az adóhatóság az Art. 1. § (7) bekezdése alapján jogszerűen vizsgálta az alapítvány és az egyesület közötti támogatási, pénzforgatási rendszer lényegét az egyesületi támogatás igénylésének és az alapítvány részére történő befizetésének módját.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a másodfokú bíróság azon megállapításával, hogy az adókedvezmény önmagában nem tekinthető vagyoni előnynek. Azonban ha az adókedvezmény eléréséhez a felperes olyan befizetést is igénybe vesz, amely nem a saját vagyonát csökkenti és ezáltal a saját vagyonát csökkentő befizetést jóval meghaladó összegű adókedvezményt vehet igénybe, ez már olyan vagyoni előnynek tekinthető, amely az adókedvezmény jogszerű igénybevételét kizárja.
Mindezek alapján a felperest a Szja tv. 38/A. § (1) bekezdés i) pontja alapján a 200 000 Ft alapítványi támogatás után megilleti a 30%-os adókedvezmény igénybevétele, míg a 2 000 000 Ft összegű egyesületi juttatásból származó alapítványi támogatás után nem.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (2) bekezdése szerint a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatát az első fokú közigazgatási határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az első fokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. III. 28.398/1997. sz.)
Lábjegyzet
Az ebben a határozatban foglaltakat a Wolters Kluwer Kft. (korábban CompLex Kiadó Kft.) 2000.26 számon, külön szerkesztett formában is közölte a Közigazgatási-Gazdasági Döntések Tárában.
