adozona.hu
AVI 1999.7.92
AVI 1999.7.92
A vámhatóság a jogellenes forgalomba hozatal esetén a felfedés napján érvényes jogszabályt csak akkor alkalmazhatja, ha az elkövetés napja ismeretlen (1995. évi C. tv. 128. (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhivatal az M. Kft. indítványa alapján 1993. december 20-án egy db Mercedes 240 D típusú személygépkocsi vámkezelését végezte vámmentesen, tárgyi apport címén. A rendelkezési jog 3 évre szóló korlátozására a vámhivatali záradék felvezetése mellett került sor. 1994. június 20-án azonban a személygépkocsira vonatkozó elidegenítési korlátozás ellenére adásvételi szerződést kötött a felperes A. Károly, F., Ad. u. 3. szám alatti lakossal.
Az adásvételi szerződés második pontja alapján a vevő ...
AVI 1999.7.92 A vámhatóság a jogellenes forgalomba hozatal esetén a felfedés napján érvényes jogszabályt csak akkor alkalmazhatja, ha az elkövetés napja ismeretlen (1995. évi C. tv. 128. (2) bek.]
A vámhivatal az M. Kft. indítványa alapján 1993. december 20-án egy db Mercedes 240 D típusú személygépkocsi vámkezelését végezte vámmentesen, tárgyi apport címén. A rendelkezési jog 3 évre szóló korlátozására a vámhivatali záradék felvezetése mellett került sor. 1994. június 20-án azonban a személygépkocsira vonatkozó elidegenítési korlátozás ellenére adásvételi szerződést kötött a felperes A. Károly, F., Ad. u. 3. szám alatti lakossal.Az adásvételi szerződés második pontja alapján a vevő A. Károly vállalta a vételár részeként a gépkocsira eső vámteher megfizetését is.
A rendőrkapitányság értesítése alapján a fentiek okán az első fokú közigazgatási szerv, a vámhivatal 1997. június 11-én kelt határozatában intézkedett jogellenes belföldi forgalomba hozatal jogcímén az esedékessé vált vámteher kiszabása és bevételezése iránt.
A vámhivatal 57 490 Ft vám, 1982 Ft vámkezelési díj, 2974 Ft statisztikai illeték, illetőleg 40 391 Ft áfa, valamint 131 691 Ft kamat, azaz összesen 234 528 Ft közteher megfizetésének kötelezettségéről rendelkezett.
A felperes az első fokú közigazgatási határozat ellen fellebbezéssel élt.
Az alperes 1997. november 7-én kelt határozatával a fizetési kötelezettség vonatkozásában változtatást nem eszközölve, az első fokú közigazgatási határozatot csak annyiban változtatta meg, hogy az első fokú közigazgatási határozatban szerepeltetett jogszabályi megjelölések helyett más jogszabályi hivatkozásokat alkalmazott. Egyebekben az első fokú határozat felperesre nézve kötelezettséget megállapító rendelkezéseit nem érintette.
A felperes a törvényes keresetindítási határidőn belül kérte a bíróságtól az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, az első fokú határozatra is kiterjedően.
Keresetlevelében egyetlen vonatkozásban jelölte meg azt, hogy miért tartja jogszabálysértőnek az alperes által hozott közigazgatási határozatot.
A felperes álláspontja szerint a másodfokú hatóság ugyanis helytelenül hivatkozott a 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM sz. együttes rendeletre, mivel az 1995. évi C. törvény 128. (2) bekezdése kimondja, hogy "a vámáru jogellenes forgalomba hozatala esetén a vámterhet az elkövetés napján, ennek ismerete hiányában pedig a felfedés napján érvényes jogszabály előírásai szerint forintban kell kiszabni."
Mivel pedig a jelen eljárásban a vámteher kiszabására alapot adó jogellenes forgalomba hozatal felfedése 1996. szeptember 18-án történt meg, az eljárásban - az első fokú hatóság álláspontjával egyezően -, az 1995. évi C. törvény vonatkozó rendelkezéseit kellett volna alkalmazni.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte a bíróságtól, egyben előadta, hogy téves az a felperesi hivatkozás, miszerint az 1995. évi C. törvény vonatkozó rendelkezéseinek az alkalmazása lenne a helyes. Az alperes szerint ugyanis nem a jogellenes forgalomba hozatal felfedésének a dátuma a lényeges az alkalmazandó jogszabály kiválasztása szempontjából, hanem kifejezetten annak van jelentősége, hogy a közigazgatási eljárás során becsatolt okiratokból egyértelműen megállapítható, hogy a perbeli vámárura vonatkozóan az adásvételi szerződés 1994. június 20-án kelt. Ez a nap minősül tehát az alperesi álláspont szerint a jogellenes forgalomba hozatal napjának, ekkor pedig nem vitathatóan a 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM (továbbiakban: R.) számú együttes rendelet volt hatályban.
Így az alperes továbbra is fenntartotta a másodfokú közigazgatási határozat indokolásában szereplő, az R. 70. § (1) bekezdésére, illetve 91. § (2) bekezdésére való hivatkozását.
A városi bíróság a felperes keresetét elutasította.
A vámjog szabályozásáról szóló 1966. évi 2. számú tvr. 6. § b) pontja alapján vámfizetésre kötelezett az, aki a vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozza, vagy az ilyen forgalomba hozatalt elősegíti.
A vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló R. 70. § (1) bekezdés c) pontja alapján a Tvr. 6. § b) pontjában foglalt rendelkezés szempontjából a vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozónak kell tekinteni azt aki "a rendelkezési jog korlátozásával, vagy feltételtől függően vámmentesen, vagy kedvezményes vámmal, illetőleg az előírásoknak megfelelően más módon vámkezelt, vagy a vámjogszabálynak megfelelően behozott árut a korlátozástól, illetőleg a feltételtől vagy a vámjogszabály rendelkezéseitől eltérően elidegenít, megtart, használ, felhasznál, megsemmisít, vagy ezek megvalósításában közreműködik."
A 91. § (2) bekezdése alapján "jogellenes belföldi forgalomba hozatal esetén a vámot a vámszabálysértés, illetőleg a csempészet vagy vámorgazdaság bűncselekmény elkövetése napján, ha pedig ez az időpont nem állapítható meg, a felfedés napján érvényes jogszabály szerint kell kiszabni."
A bíróság szerint teljesen egyértelmű, hogy a vámszabálysértést azon a napon követte el a felperes, amikor a rendelkezési jog korlátozása mellett vámkezelt személygépkocsit 1994. június 20-án elidegenítette. Ez az időpont pedig a felperes által sem vitatott, s az időpont miatt csak az együttes rendelet alkalmazására van lehetőség. Téves tehát az a felperesi álláspont, hogy az együttes rendelet alkalmazásával az alperes jogszabályt sértett volna.
A felperes általi hivatkozás, miszerint egy feltételtől függő adásvételi szerződésről volt szó, jelen per elbírálása szempontjából teljességgel közömbös.
A felperes ugyanis 1997 decemberében történt keresetindításakor ebben a kérdésben nem támadta az alperesi határozatot, hanem erre csak az 1998. szeptember 3-án megtartott tárgyaláson került sor.
A bíróság itt fejti ki, hogy a kereseti kérelemhez kötöttség elvének - a közigazgatási perekben speciálisan jelentkező - érvényesülésére kell figyelemmel lenni akkor, amikor a keresetlevélben megjelölt jogszabálysértéstől eltérő, érdemben más jogszabálysértésre való későbbi hivatkozást a bíróság nem engedi meg.
Ebben a tekintetben a bíróság teljes mértékben osztja a Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 27.776/1997/9. számú ítéletében kifejtett jogi álláspontot. Ez alapján egyetértőleg idézi, hogy: "a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 34. sz. állásfoglalásában rámutatott, hogy ha a bíróság a keresetlevélben megjelölt jogszabálysértést nem állapítja meg, más - a megjelölttől érdemben eltérő - jogszabálysértésre a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését, vagy megváltoztatását nem alapíthatja."
Mindez azzal van összefüggésben, hogy az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv. 72. § (1) bekezdése csak azt teszi lehetővé, hogy az ügyfél, illetőleg a törvényes érdekeiben sérelmet szenvedett fél jogszabálysértésre hivatkozva az államigazgatási ügy érdemében hozott határozat felülvizsgálatát kérhesse a bíróságtól a határozat közlésétől számított 30 napon belül, keresettel.
Megjegyzi a bíróság azt is, hogy közigazgatási perben a felperes nem általában a közigazgatási határozat felülvizsgálatát kéri, hanem meghatározott irányú felülvizsgálatot kér a bíróságtól.
Ezen elméleti okfejtésen túlmenően sem lenne azonban mód arra, hogy a bíróság értékelje a jogszabálysértő feltétellel megkötött adásvételi szerződés tartalmát jelen peres eljárásban.
Utal itt a bíróság a Ptk. 227. § (2) bekezdésével összefüggésben a Ptk. Kommentárban kifejtettekre. "A szolgáltatásnak a szerződéskötéskor fennálló lehetetlensége lehet fizikai, tehát a szolgáltatás lehetőségét tárgyilag (objektíve) kizáró lehetetlenség, de lehet jogi lehetetlenség is, mert a szerződés szerinti szolgáltatás jogszabály tilalmába ütközik (jogszabályba ütköző szerződés)."
A bíróság számára teljesen egyértelmű, hogy vámfizetési kötelezettségét a felperes nem delegálhatta egy adásvételi szerződésben senki másra.
A rendelkezési jog korlátozottsága fennállása tekintetében pedig soha nem volt vita a peres felek között, így tehát a fentiek alapján a bíróság azt állapította meg, hogy az alperes határozata nem jogszabálysértő és ezért a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben annak megváltoztatását és kereseti kérelme szerinti döntést kért.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte.
A felperes fellebbezése az alábbiak szerint nem alapos.
A perbe becsatolt közigazgatási iratok tanúsága szerint a felperesi kft. a 3 éves elidegenítési korlátozással vámmentesen vámkezelt személygépkocsit az 1994. június 20-án kelt adásvételi szerződés értelmében eladta A. Károly vevő részére. A szerződés értelmében ekkor már a vevő a személygépkocsi birtokában is volt és már addig is használta a gépkocsit.
A perbeli személygépkocsi vámmentes vámkezelésére tehát az 1988. évi XXIV. törvény 18. §, illetőleg 31. § (3) bekezdése értelmében került sor 3 éves elidegenítési korlátozás előírásával 1993. december 20-án.
A felperes keresetében a jogszabálysértést abban jelölte meg, hogy mivel a jogellenes forgalomba hozatal felfedése 1996. szeptember 18-án történt, az eljárásra az 1995. évi C. törvény rendelkezései az irányadók, ellentétben az alperes álláspontjával.
A megyei bíróság álláspontja szerint - osztva az alperes álláspontját - az elidegenítés időpontja az adásvételi szerződésből egyértelműen megállapítható, ezért a jogellenes belföldi forgalomba hozatal (elkövetés 6 napja ez a nap, vagyis 1994. június 20-a. Ezáltal szóba sem jöhet a felperesnek a felfedés napjára vonatkozó álláspontja.
A felperes által keresetlevelében is hivatkozott 1995. évi C. törvény 128. § (2) bekezdése kettős fordulatú, vagyis elsődlegesen az elkövetés napja az irányadó és csak ennek ismeretének hiányában kerülhet szóba, hogy a felfedés napján érvényes jogszabályt alkalmazza a vámhatóság.
A perben a becsatolt okiratokból minden kétséget kizáróan az elkövetés (eladás) napja megállapítható, ezért tehát jogszerű az alperes határozata amikor a fentiek értelmében az 1994. június 20-án érvényes jogszabály [a 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM számú együttes rendelet 70. § (1) bekezdés c) pontja, 91. § (2) bekezdése, illetőleg az 1966. évi 2. számú tvr. 6. § b) pontja alapján] a felperest kötelezte a vámteher megfizetésére.
(Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság Pf. 20.991/1998. sz.)