adozona.hu
AVI 1999.7.91
AVI 1999.7.91
A bevételek és kötelezettségek egymással szemben nem számolhatóak el. Az adózó nem vonhatja le a vételárból a vevő tartozását [1991. évi XVIII. tv. 15. § (10) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél az APEH Megyei Igazgatósága az 1993-1994-es évekre vonatkozóan adóellenőrzést végzett, melynek jegyzőkönyvben foglalt megállapításai alapján határozatában a felperes terhére általános forgalmi adó adónemben 3 581 000 Ft adóhiányt, 1 790 500 Ft adóbírságot, 4 829 213 Ft késedelmi pótlékot írt elő.
Az első fokú határozat ellen a felperes fellebbezéssel élt az alpereshez, mint a másodfokú adóhatósághoz, melyben vitatta az 1993-as évben megállapított többlet árbevételt, előadta, ho...
AVI 1999.7.91 A bevételek és kötelezettségek egymással szemben nem számolhatóak el. Az adózó nem vonhatja le a vételárból a vevő tartozását [1991. évi XVIII. tv. 15. § (10) bek.]
A felperesnél az APEH Megyei Igazgatósága az 1993-1994-es évekre vonatkozóan adóellenőrzést végzett, melynek jegyzőkönyvben foglalt megállapításai alapján határozatában a felperes terhére általános forgalmi adó adónemben 3 581 000 Ft adóhiányt, 1 790 500 Ft adóbírságot, 4 829 213 Ft késedelmi pótlékot írt elő.Az első fokú határozat ellen a felperes fellebbezéssel élt az alpereshez, mint a másodfokú adóhatósághoz, melyben vitatta az 1993-as évben megállapított többlet árbevételt, előadta, hogy a szerződés szerint a vevő a követeléséből a fennálló tartozását levonásba helyezte, ezért került a vételárnál kevesebb összeg kifizetésére sor. Nem értett egyet továbbá a gépkocsi javítási számla el nem fogadásával. Előadta, hogy a bérlet ideje alatt történt a káreset, a javítás csak később következett be alkatrészhiány miatt, a javítást végző szerviz csak a forgalmi engedély alapján állította ki a számlát.
Nem értett egyet a gépkocsi költségelszámolásával kapcsolatos adóhatósági megállapítással, mivel a Barkas B-1000 típusú gépkocsi normája a 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet szerint 9 liter/100 km, és nem 13/100 km, ahogyan az adóhatság állítja.
Nem ismerte el ezen kívül azt, hogy számlázás után a vállalkozónak költség nem merülhet fel, hiszen a garanciális jellegű munkáknál ez tipikus jelenség. A felperes vitatta ezenkívül a benyújtott önrevízióval kapcsolatos adóhatósági megállapításokat is, előadva, hogy önhibájukon kívül került a társaság olyan helyzetbe, hogy a befizetéseket nem tudták eszközölni.
Az alperes az 1996. október 10-én kelt határozatában a fellebbezését elutasítva az elsőfokú határozatot helyben hagyta.
A határozat indokolása szerint az első fokú adóhatóság az ügyben helyesen járt el, határozatának megváltoztatása nem indokolt az alábbiak következtében:
A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy bevételét jogszerűen csökkenti a vevő felé fennálló tartozása, hiszen ez az eljárás ellentétes a számvitelről szóló módosított 1991. évi XVIII. tv. 15. § (10) bekezdésével, mely szerint a bevételek és kötelezettségek egymással szemben nem számolhatók el.
Az alperes nem fogadta el a gépkocsijavításra vonatkozó fellebbezési érvelést sem, arra hivatkozással, hogy az átadott iratok között nem volt olyan, ami a bérleti jogviszony ideje alatt a káreseményt igazolta volna, a számla M. Gábor nevére szólt, így azt a társaság költségei között nem számolhatta el, az előzetesen levonható áfá-t figyelembe venni nem lehet.
A fellebbezésnek a gépkocsi üzemeltetésével kapcsolatos kifogását azonban részben megalapozottnak találta. Az ellenőrzés során 8.2 liter/100 km normával számoltak, mely 8442 Ft eltérést idézett elő, így az első fokú adóhatóság által 1994. évre megállapított adózás előtti eredmény az előző összeggel csökken.
A revízió során Wartburg és Lada-Samara személygépkocsik vonatkozásában történt megállapítás az elszámolt költségekkel összefüggésben, így a fellebbezés Barkas üzemanyag normájára történő hivatkozása megalapozatlan.
A felperes olyan munkálatokra számolt el gépköltséget, ahol a műszaki átadás már megtörtént, az esetleges garanciális kötelezettségként végzett munkálatoknál a garanciaigényt dokumentálni kell, ennek hiányában az első fokú adóhatóság jogszerűen járt el amikor további gépköltség elszámolást a műszaki átadással lezárult munkálatoknál nem fogadott el.
Az első fokú adóhatóság megállapította, hogy a felperes több esetben önellenőrzés útján helyesbítette adófizetési kötelezettségét, azonban sem a helyesbített adót, sem az önellenőrzési pótlékot nem fizette meg, ezért az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. tv. (továbbiakban: Art.) 42-44. és 71. §-ában foglaltak szerint jogszerű volt az önellenőrzés el nem fogadása és az adókülönbözet megállapítása.
A megállapítás törvényességét nem befolyásolja az a tény, hogy a társaság milyen okból nem tudott fizetni.
A felperes ezt követően nyújtotta be keresetét a városi bírósághoz, melyben kérte az alperesi határozat megváltoztatását.
Az alperes ellenkérelmében határozatának törvényességét fenntartotta, azonban nem ellenezte a határozat megváltoztatását a felperes érvelése alapján a II/1. pont tekintetében, ezt meghaladóan kérte a kereset elutasítását, a felperes perköltség megfizetésére kötelezését.
Az elsőfokú bíróság a keresetet részben alaposnak találta.
A számvitelről szóló módosított 1991. évi XVIII. tv. (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (10) bekezdése alapelvként rögzíti, hogy a bevételek és kötelezettségek egymással szemben nem számolhatók el. A felperes tehát jogszabálysértően járt el, amikor a T-S. Kft. részére értékesített KPE-200-as csövekről nem teljes körűen állított ki számlát, levonva a vételárból a vevőnek vele szemben fennálló tartozását.
A bíróság osztotta azt az alperesi álláspontot, miszerint a módosított 1992. évi LXXIV. tv. (a továbbiakban: áfa tv.) 35. § (1) bekezdése szerint a felperes az adólevonási jog csak az adózó nevére szóló, előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható, ezért a felperes más nevére kiállított számla alapján törvénysértően kívánt élni ezzel a joggal. A bíróság szükségtelennek tartotta M. Gábor tanúkénti meghallgatását, mert a számla utólag tanúvallomással nem módosítható. A felperesnek a számla kiállításakor észlelnie kellett volna azt, hogy az áfa tv. felhívott szakasza értelmében adólevonási jogát csak akkor gyakorolhatja, hogy ha a szerviztől helyesbítő számlát kér, mivel életszerűtlen az a védekezés, miszerint a szerviz számlát kizárólag a gépkocsi tulajdonos nevére állíthat ki.
A felperes egyébként sem tudta igazolni, hogy a javítás időpontjában a bérleti jogviszony fennállott, a becsatolt iratok alapján csak az volt megállapítható, hogy a társaság a gépjárművet 1992. november 15-étől 1992. december 2-ig bérelte.
A felperes eljárása ellentétes volt az áfa tv. 35. § (1) bekezdésében, illetve az Sztv. 84. § (2) bekezdésében foglaltakkal.
Az alperes tehát helyesen járt el, amikor az első megállapítás vonatkozásában a le nem számlázott áfa nélküli vételár összeggel megnövelte, a javítási számla vonatkozásában pedig a teljes nettó összeggel a felperes adózás előtti eredményét.
A felperes a Barkas B-1000 típusú gépjármű forgalmi engedélyének bemutatásával kétséget kizáró módon igazolta, hogy az adóhatóság tévesen járt el, amikor a Wartburg típusú gépjármű vonatkozásában végezte el a költségelszámolást, ezért törvénysértő az az alperesi megállapítás, miszerint a felperes eredménye 31 000 Ft-tal nőtt.
A bíróság a felperes bizonyítási indítványának helyt adva megkereste az önkormányzatot, amely azt a tájékoztatást adta, hogy a felperes 1993-1994. években több alkalommal végzett részére garanciális jellegű utómunkálatokat, a felperes kivitelezésében készült gázvezetési munkálatokkal összefüggésben. A garanciális munkákról jegyzőkönyv nem készült, de 400 000 Ft volt visszatartva a vállalkozói díjból, melyet az utólagos munkák elvégzése után a felperesnek kifizetett.
Az alperes tehát törvénysértően járt el, amikor az 1994. évben ezzel a munkával összefüggésben elszámolt költséget nem fogadta el és a felperes adózás előtti eredményét 133 000 Ft-tal megnövelte.
A Gy. utcai építőközösség részére felperes által végzett gázkivitelezésnél a felperes 1994-ben költséget nem számolhatott el az Sztv. 15. § (7) és (12) bekezdése, valamint a 24. §-ában foglaltak alapján, mert árbevétele csak 1995-ös és 1996-os évben volt. A felperesnek lehetősége nyílik arra, hogy az 1995-1996-os évre végzett adóellenőrzés ezzel összefüggésben tett megállapításainak módosítását indítványozza felügyeleti intézkedés keretében, kérve az 1995-1996-os évekre jelen határozatban el nem fogadott költségek elszámolását.
Az alperes vitatta a felperes által kivitelezett Békéscsaba-Gerla II. létesítmények műszaki átadását követően 1994. március-április hónapban elszámolt költségeket, arra hivatkozva, hogy a műszaki átadás már 1994. február 22-én megtörtént, a munkavégzés tényét a felperes bizonylattal nem tudta alátámasztani.
A felperes a perben a csatolt okiratokkal, továbbá a városi bíróság előtt 1995-ben folyamatban volt per iratanyagából sikeresen bizonyította azt, hogy a műszaki átadást követően az adott munkaterületen földmunkákat végzett, mellyel összefüggésben jogszerű volt a költségelszámolása.
Az Art. 42. § (3) és 44. § (1) bekezdése alapján az adóhatóság törvényesen járt el, amikor a felperes terhére az önellenőrzéssel helyesbített adófizetési kötelezettséget adóhiányként állapította meg, mert a bevallás benyújtásával egyidejűleg a bevallott többletkötelezettséget és az önellenőrzési. pótlékot a felperes elismerten nem fizette meg.
A befizetés körülményei az ügy megítélése szempontjából nem relevánsak, mert a bíróság az alperesi határozat felülvizsgálata során kizárólag azt állapíthatja meg, hogy történt-e vagy nem törvénysértés a közigazgatási szerv részéről.
A bíróságnak nincs hatásköre a perben méltányosság gyakorlására, a felperes az ezzel összefüggésben megállapított adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék törlését az első fokú adóhatóságnál kezdeményezett méltányossági eljárás keretében kérheti.
Az utóbbi eljárás eredménytelensége esetén pedig lehetősége van arra, hogy ezt az összeget, mint okozott kárt polgári peres eljárás útján a károkozó állami szervekre áthárítsa.
A bíróság a fentiek alapján megállapította, hogy az alperes határozata részben törvénysértő, azonban a törvénysértések társasági adónemre lettek volna kihatással, ugyanakkor a megállapítás csak általános forgalmi adónemben tartalmaz kötelezést, ezért a határozat megváltoztatására nem volt szükség.
Az általános forgalmi adó tekintetében az alperes előírásai minden vonatkozásban törvényesek voltak, ezért ezzel összefüggésben a kereset elutasításra került.
Az ítélet ellen, annak megváltoztatása az 1993. évben áfa adónemben terhére megállapított adóhiányból 3327000 Ft adóhiány törlése iránt a felperes terjesztett elő fellebbezést.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására és költségei megállapítására irányult.
A megyei bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel támadott rendelkezéseit bírálta felül és e körben a fellebbezést megalapozatlannak találta.
A T-S. Kft. részére kiállított számla vonatkozásában az elsőfokú bíróság a jogszabályoknak megfelelő döntést hozott, mivel a felperes adófizetési kötelezettsége alól nem mentesülhet azon az alapon, hogy a T-S. Kft. számla-kiállítási kötelezettségét ugyancsak nem teljesítette.
Az ügy elbírálása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a szabálytalanságot az adóhatóság e gazdálkodó szervnél végzett ellenőrzése során feltárta-e, ezért a megyei bíróság a felperesnek az adóellenőrzést iratanyagának beszerzésére vonatkozó bizonyítási indítványát elutasította.
Alaptalanul hivatkozik a felperes fellebbezésében arra is, hogy az 1993. évi önellenőrzések kapcsán áfa fizetési kötelezettségének azért nem tudott eleget tenni, mert állami szervek jogszabálysértő intézkedései kapcsán gazdasági helyzete megrendült. A közigazgatási határozatot felülvizsgáló bíróság ugyanis méltányosságot nem gyakorolhat, a közigazgatási határozatot csak törvénysértés esetén változtathatja meg.
Az Art. 25. §-a szerint az állammal szemben fennálló követeléseket az adótartozásba beszámítani nem lehet, ezért a felperesnek az adóhiányt akkor is meg kell fizetnie, ha a fellebbezésben hivatkozott perekben pernyertes lett. Ezért a megyei bíróság a felperes eljárás felfüggesztésére irányuló kérelmének sem adott helyt.
(Békés Megyei Bíróság 1. Pf. 21.266/1997. sz.)