adozona.hu
AVI 1999.7.90
AVI 1999.7.90
A helyesbítő számla önálló bizonylatnak minősül, melynek tartalmi hitelességét az adóhatóság vizsgálhatja (1990. évi XCI. tv. 96. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az első fokú adóhatóság 1997. február hóra vonatkozóan általános forgalmi adóellenőrzést végzett a felperesnél és a revízió megállapításai alapján a határozatában a felperest 1 600 000 Ft adóhiány, 800 000 Ft adóbírság és 744 160 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A felperes az első fokú határozat ellen fellebbezést nyújtott be az alpereshez, mint másodfokú adóhatósághoz, amely határozatában elutasította.
A határozat indokolása szerint az első fokú adóhatóság vizsgálata során a Re...
AVI 1999.7.90 A helyesbítő számla önálló bizonylatnak minősül, melynek tartalmi hitelességét az adóhatóság vizsgálhatja (1990. évi XCI. tv. 96. §)
Az első fokú adóhatóság 1997. február hóra vonatkozóan általános forgalmi adóellenőrzést végzett a felperesnél és a revízió megállapításai alapján a határozatában a felperest 1 600 000 Ft adóhiány, 800 000 Ft adóbírság és 744 160 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.A felperes az első fokú határozat ellen fellebbezést nyújtott be az alpereshez, mint másodfokú adóhatósághoz, amely határozatában elutasította.
A határozat indokolása szerint az első fokú adóhatóság vizsgálata során a Rendőrkapitányság Gazdaságvédelmi Alosztálya, valamint a VPOP Megyei Nyomozóhivatala adatait is figyelembe vette, és megállapította, hogy a H-T. Bt. és a C. C. M. Kft. által kibocsátott számlák nem tekinthetők hiteles bizonylatnak. A VPOP illetékes nyomozóhivatala és a rendőrkapitányság értesítése alapján megállapítást nyert, hogy a C. C. M. Kft 1996. és 1997. évben tehergépkocsi eladást nem folytatott, mert árukészlettel nem rendelkezett.
A felperes 1996. december havi bevallásában szerepeltette a C. C. M. Kft. által kibocsátott számlát, melynek visszaigénylését az adóhatóság formai hiba miatt nem engedélyezett. A felperes javítás után alakilag megfelelő számlát 1997. februári bevallásában szerepeltette, melynek tartalmi hitelessége a kifejtett okból megdőlt.
A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a H-T. Bt. által értékesített gépkocsit a Z. T. Kft. hozta be alacsony értéken és azt a H. T. Bt. közbeiktatott számlázásával reális forgalmi értéken értékesített. Ez alapján helyesen állapította meg a revízió, hogy az árumozgás ténylegesen nem a számlakibocsátó és a vevő, hanem az importáló és a felperes között történt. A kiállított számlák nem felelnek meg a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 84. §-ában előírt kötelezettségeknek, ezért az előzetesen felszámított adó visszaigénylésére az áfa tv. 35. §-a alapján nincs lehetőség.
A felperes ezt követően nyújtotta be keresetét a bírósághoz, melyben kérte az alperesi határozat hatályon kívül helyezését.
Az alperes ellenkérelmében fenntartva határozatának törvényességét, kérte a kereset elutasítását, felperes kötelezését perköltség megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság az alperesi határozatot - egyéb rendelkezéseinek hatályban tartása mellett - megváltoztatta és elrendelte a felperes terhére előírt 800 000 Ft adóbírság törlését.
Az eljárt adóhatóságok a vizsgálat során a tényállást a számlakibocsátók székhelye szerint illetékes rendőrkapitányság, valamint a Vám- és Pénzügyőrség Nyomozóhivatala által rendelkezésre bocsátott iratanyagban foglaltak szerint állapították meg.
A számlakibocsátók ellen folyamatban lévő büntetőeljárás során igazolást nyert, hogy a C. C. M. Kft. az értékesítés időpontjában árualappal nem rendelkezett, 1996-1997. évekre vonatkozó iratanyaga nincs, a Kft. utolsó beszerzése 1995. évre vonatkozik, mely évben az összes készletét átszámlázta a Z. T. Kft.-nek.
A vámárunyilatkozat szerint a felperes által megvásárolt tehergépkocsit a Z. T. Kft. hozta be az országba 1997. január 27-én, melyet követően kiszámlázta a H-T. Bt.-nek, melyet a társaság még ugyanazon a napon továbbértékesített a felperesnek. A Bt ügyvezetője a gyanúsítottkénti kihallgatása során elismerte, hogy az ügyletnél csak számlakiállítóként szerepelt, a vételárat nem vette át, hanem a számlakibocsátásért meghatározott jutalékot kapott.
A bíróság álláspontja szerint a fenti adatok birtokában az alperes helyesen állapította meg, hogy a tényleges adásvétel nem a számlakibocsátók, hanem a számlakibocsátással megbízó cégek megbízottjai és a felperes között jött létre.
A felperes előadása szerint a H-T. Bt.-től vásárolt gépjárművételárát Cs. Ferencnek adta át, aki a büntetőeljárásban történő kihallgatásánál megerősítette, hogy a Z. T. Kft.-vel volt üzleti kapcsolatban.
A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében iránymutatást adott arra vonatkozóan, hogy az adólevonási jog jogszerűségének megítélésénél az adóhatóságnak milyen körülményeket kell megvizsgálnia. A számlában előzetesen felszámított általános forgalmi adó akkor igényelhető vissza, ha
- a gazdasági esemény, amelyre az adóvisszatérítést alapították, ténylegesen megtörtént a számlakibocsátó és a vevő között,
- a termék ellenértékét az általános forgalmi adóval együtt a vevő megfizette,
- a számlakibocsátó adóalany, aki az általános forgalmi adót a jogügylet során áthárította.
Az alperes határozatában azt nem vitatta, hogy a felperes tehergépjárművet szerzett be, amelynek ellenértékét megfizette, a gazdasági eseményt kizárólag a számlán feltüntetett szállítótársaságok vonatkozásában nem tekintette valósnak.
A bíróság rendelkezésére álló okiratok alapján az volt megállapítható, hogy a számlakibocsátók nevében fellépő személy (vagy társaság) nem saját név alatt folytatta gazdasági tevékenységét, ezáltal az áfa tv. 4. § (1) bekezdése értelmében nem minősül adóalanynak. A felperes felé kibocsátott számlákban tehát nem adóalany hárította át az általános forgalmi adót, ezért az általános forgalmi adóról szóló módosított 1992. évi LXXIV. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja és 35. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az adólevonási jog jogszerűen nem volt gyakorolható a felperes részéről.
A felperes keresetében hivatkozott az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. tv. (Art.) megsértésére, mellyel összefüggésben a bíróság az alábbiakra mutat rá:
A 6219. sz. megbízólevél tanúsága szerint az első fokú adóhatóság 1997. február 25-én az 1996. december havi bevallási időszakot vonta ellenőrzés alá. A jegyzőkönyvi megállapítások alapján az APEH Megyei Igazgatósága az 1997. április 4. napján jogerőre emelkedett határozata 2. pontjában azt állapította meg, hogy a felperes felé kibocsátott számlán az ITJ. szám nincs feltüntetve, a számlához csatolt adásvételi szerződés szerint az állapítható meg, hogy személygépkocsi és nem tehergépkocsi vásárlása történt. A felperes ezzel megsértette az áfa tv. 33. § (2) bekezdés b) pontjában foglaltakat, mely szerint személygépkocsi beszerzése esetén nem vonható le az előzetesen felszámított áfa, kivéve, ha továbbértékesítési céllal történik. Az első fokú adóhatóság ezért a felperes terhére 750000 Ft kiutalás előtti áfa-különbözetet állapított meg.
A felperes 1997. február 28. napján szerzett be helyesbítő számlát, melyet 1997. februári bevallásában beállított, levonásba helyezve a számla előzetesen felszámított általános forgalmi adó tartalmát.
Az APEH Megyei Igazgatósága 1997. május 28-án kelt megbízólevéllel 1997. februári bevallási időszak vizsgálatát rendelte el, melynek során a helyesbítő számlát szintén nem fogadta el az illetékes nyomozóhatóságok értesítései alapján.
Az Art. 97. § v) pontja értelmében "ellenőrzéssel lezárt időszak, amelynek ellenőrzése egy-egy adó, költségvetési támogatás alapján és összegének megállapítására és bevallására irányul, és azt a megbízólevélben feltüntették. Nem minősül ellenőrzéssel lezárt időszaknak, ha az adóhatóság ellenőrzése az adózással összefüggő egyéb adókötelezettségek vizsgálatára, illetve az egyes adókkal kapcsolatos adatok, tények és körülmények előzetes rögzí-tésére irányul, vagy az adóhatóság az adott időszakra más adó vagy költségvetési támogatás ellenőrzését folytatta le."
A fenti idézett jogszabályhely értelmezése alapján megállapítható, hogy az ellenőrzéssel lezárt időszak a felperes esetében nem valósult meg, mivel a vizsgálatok különböző bevallási időszakot érintettek, a helyesbítő számla - ha még tartalmilag azonos is - önálló bizonylatnak minősül, melynek tartalmi hitelességét jogosult volt az alperes megvizsgálni.
A felperes érvelése e vonatkozásban tehát nem tekinthető alaposnak.
A bíróság a felülvizsgálat során észlelte, hogy az adóhatóság határozatában az Art. 73. § (1) bekezdésében előírt szempontokat nem vizsgálta az adóbírság kiszabásánál. Az ügyletkötés körülményeiből azonban megállapítható volt, hogy a felperes szállítók által elkövetett bűncselekményekről nem szerezhetett tudomást, a számlán feltűntetett szállító társaságok bejegyzett adóalanyok voltak, ezért a felperest az adókülönbözet keletkezésében mulasztás nem terheli.
A bíróság ezért határozatában a kiszabott adóbírságot mellőzte, mivel már a közigazgatási eljárásban helye lett volna a bíróság mérséklésének, illetve elengedésének.
Egyben rámutatott arra is, hogy az eladók megtévesztő magatartása még nem teszi jogszerűvé a felperes általános forgalmi adó-visszaigénylését, mert jogosultságát nem hiteles bizonylatok birtokában gyakorolta.
Az ítélet ellen, annak megváltoztatása, az alperesi határozat hatályon kívül helyezése és a fizetési kötelezettség alóli mentesítése iránt a felperes terjesztett elő fellebbezést.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult. A perköltségre nem tartott igényt.
A megyei bíróság a fellebbezést alaptalannak találta.
Az elsőfokú bíróság az ügyben a tényállást helyesen állapította meg és nem tévedett az abból levont jogi következtetéseket illetően sem.
Helyesen állapította meg, hogy az áfa-visszaigénylési jog három együttes feltétel megléte esetén gyakorolható, amely feltételek közül a perbeli esetben kettő teljesült:
- valóságosan végbement a számlákon szereplő gazdasági esemény és a
- felperes a vételárat ténylegesen megfizette.
A számlákat kiállító H-T. Bt és a C. C. M. Kft. azonban a tényleges gazdasági eseményben nem vettek részt, hiszen tevékenységük a számlakiállítására korlátozódott, ezért részükről nem is történhetett meg az adó áthárítása.
Az adó áthárítására ugyanis csak akkor kerülhet sor, ha az adóalany számlakibocsátó a gazdasági eseménynek valóságos résztvevője volt.
Az elsőfokú bíróság helyesen foglalt állást abban a kérdésben is, hogy a C. C. M. Kft. által kiállított helyesbítő számla tekintetében annak tartalmi vizsgálatával az adóhatóság az Art. 54. § (1) bekezdésében foglaltakat nem sértette meg.
Az Art. 7. § (1) bekezdése szerint az adózó jogosult az adózásra vonatkozó íratok megismerésére. Minden olyan iratba betekinthet és arról másolatát készíthet, vagy kérhet, amely jogainak érvényesítéséhez, kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges, kivéve az iratnak azt a részét, amely más személyre vonatkozó adótitkot érintő rendelkezésbe ütközik.
Az Art. 46. § (1) bekezdése szerint adótitok az adózást érintő tény, adat, körülmény, határozat, igazolás vagy más irat.
A H-T. Bt tevékenységére vonatkozó - az adóhatóságnál rendelkezésre álló - nyomozati iratokban e cég adózását érintő adatok, tények és körülmények szerepelnek, így az adóhatóság ezen iratok megtekintését jogszerűen tagadta meg. Ezen túlmenően ezen iratok a felperes jogainak érvényesítéséhez nem is szükségesek, mert azokból a felperesre kedvezőbb döntést eredményező körülmények, vagy adatok nem ismerhetők meg.
A felperes alaptalanul hivatkozik a fellebbezésében a H-T. Bt. és a Z. T. Kft. között létrejött megbízási szerződésre is, a felperes által előadott tartalmú szerződés az iratok között nem található.
(Békés Megyei Bíróság 1. Pf. 21.429/1998. sz.)