adozona.hu
AVI 1999.7.89
AVI 1999.7.89
Nem jogsértő, ha az adózó a tárgyi eszközeit nem közvetlenül magánszemélyektől, hanem számla ellenében közvetítő kereskedőtől vásárolja meg [1990. évi XCI. tv. 1. (7) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1988. és 1997. közötti időszakban egyéni vállalkozás keretében csatornatisztítást és egyéb szakipari tevékenységet végzett. 1990. január 1-jén B. Zoltánnak és H. Györggyel megalakította a Cs. Kft.-t. A kft. kezdetben fő tevékenységként csatornatisztítást végzett, majd rövid időn belül megváltoztatta tevékenységi körét és használt cikkek felvásárlásába kezdett. A kft. egyik ügyvezetője a felperes volt 1995. október 1. napjáig.
A felperes, mint vállalkozó 1994-1995-ös években több a...
AVI 1999.7.89 Nem jogsértő, ha az adózó a tárgyi eszközeit nem közvetlenül magánszemélyektől, hanem számla ellenében közvetítő kereskedőtől vásárolja meg [1990. évi XCI. tv. 1. (7) bek.]
A felperes 1988. és 1997. közötti időszakban egyéni vállalkozás keretében csatornatisztítást és egyéb szakipari tevékenységet végzett. 1990. január 1-jén B. Zoltánnak és H. Györggyel megalakította a Cs. Kft.-t. A kft. kezdetben fő tevékenységként csatornatisztítást végzett, majd rövid időn belül megváltoztatta tevékenységi körét és használt cikkek felvásárlásába kezdett. A kft. egyik ügyvezetője a felperes volt 1995. október 1. napjáig.A felperes, mint vállalkozó 1994-1995-ös években több alkalommal vásárolt az S. Bt.-től és a Cs. Kft.-től különböző - tevékenységéhez szükséges - használt állapotú gépjárműveket, alkatrészeket és egyéb gépeket.
Az APEH Megyei Igazgatósága a felperesnél az 1994-1995-ös évekre átfogó adóellenőrzést folytatott le, melynek jegyzőkönyvbe foglalt megállapításai alapján az 1997. december 10-én kelt határozatában a felperes terhére összesen 3 427 980 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, Szja és áfa adónemekben, mely után 1 713 000 Ft adóbírság és 2 550 202 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A fenti számú határozat ellen a felperes fellebbezéssel élt, melyben a határozat 1. és 3. pontjában foglaltakat kivéve, valamennyi megállapítás jogszerűségét vitatta, és kérte a határozat megváltoztatását, az adóhiány törlését. Előadta, hogy az S. Bt.-től reális áron vásárolta a tárgyi eszközöket, melyek vételárát az eladó részére teljes mértékben megfizette, az eszközök eredetét nem vizsgálta.
Álláspontja szerint a Cs. Kft.-vel kötött ügyleteit az a körülmény, hogy a Kft. ügyvezetőjeként az értékesítési láncban részt vett, nem teszi fiktívvé, mivel ezek az ügyletek is valósak voltak, melyben mindkét szerződő fél teljesítette a költségvetés felé fennálló kötelezettségét is.
Az alperes az 1998. február 12-én kelt határozatában az első fokú határozatot helybenhagyta az alábbi indokok alapján:
A revízió vizsgálata során megállapította, hogy az S. Bt. a számlán szereplő termékeket magánszemélyektől vásárolta fel, akik közül ketten nem ismerték el az értékesítés tényét. Az S. Bt által kibocsátott számlák, valamint a Cs. Kft. B-1074910. sorszámú 1 642 000 Ft végösszegű számlájával kapcsolatban az első fokú adóhatóság arra az álláspontra helyezkedett, hogy azokon nem a valós forgalmi értékek kerültek feltüntetésre.
A Cs. Kft. nevében a felperes, mint ügyintéző végezte a felvásárlást, majd később eladta ezeket saját részére, mint egyéni vállalkozónak.
Az ügyletet bonyolító személy azonossága a felvásárlásnál, majd az értékesítésnél nem az áfa tv. 62-64.§-aiban meghatározott kereskedelmi jellegű forgalmazás, és az alperes szerint a Kft. beillesztése az eladási láncba, kizárólag az általános forgalmi adó visszaigényléséhez szükséges számla biztosítását szolgálta a felperes részére.
A felsorolt ügyletek ezért az Art. 1. § (7) bekezdése alapján valós tartalom szerint fiktívnek minősülnek és a nem hiteles számlák alapján visszaigényelt általános forgalmi adót adókülönbözetként kellett megállapítani.
A revízió azonban elfogadta a vitatott értékű számlák esetében az indokolt termékárakat, és azokat a vállalkozás költségeként elismerte, melyekkel a vizsgált években a vállalkozás eredményét megnövelte.
A felperes keresetében az alábbi jogszabálysértésre hivatkozva kérte az alperesi határozat megváltoztatását, az első fokú határozat 1. és 3. pontjában foglalt megállapítások kivételével.
A felperes szerint a kifogásolt számlák mindegyike alakilag kifogástalanul került kiállításra és valóságos, teljes mértékben realizált gazdasági eseményeken alapulnak. A számlákon feltüntetett ingóságok a felperes részére történő birtokba és tulajdonba adása megtörtént, melyet az alperes sem vont kétségbe határozatában. Az alperes a számlákat fiktívnek és ezzel egyidejűleg a számlaértéket feltűnően magasnak tartotta. Egy fiktív számla esetében már nem kell az értéket minősíteni.
Az S. Bt.-től vásárolt ingók eredetét a felperes nem volt köteles vizsgálni és felperesi álláspont szerint egy ügylet semmissé nyilvánításához nem elegendő néhány személy olyan nyilatkozata - esetleges jövedelemeltitkolás céljából -, hogy az áru nem tőle származik. A felperes állítása szerint a számlában foglalt eszközöket piaci áron vásárolta, a határozat nem adta megfelelő indokát annak sem, hogy milyen okból tartja a vételárat feltűnően magasnak.
A Cs. Kft. által kibocsátott számlákkal összefüggésben előadta, hogy téves az az alperesi megállapítás, miszerint az ügyletet bonyolító személy (felperes) azonossága miatt a kft. részvétele az értékesítési láncban nem valóságos, ezért a felperes által vásárolt ingóságokat közvetlenül a magánszemély eladóktól vásároltnak tekintette.
A felperes ugyanis a felvásárlást végző Cs. Kft. nevében, mint ügyvezető a törvény erejénél fogva jogosult volt eljárni és nincs olyan jogszabály, amely tiltaná, hogy mindkét szerződő fél képviseletében ugyanazon személy járjon el.
Abban az esetben, ha az adóhatóság a számlaértékeket nem fogadja el, úgy terheli annak megfelelő bizonyítása, melynek alperes e vonatkozásban sem tett eleget.
Az alperes ellenkérelmében a határozatában kifejtett jogi álláspontját fenntartva kérte a kereset elutasítását.
A városi bíróság az alperesi határozatát - az APEH Megyei igazgatósága határozatára is kiterjedő hatállyal - hatályon kívül helyezte és az első fokon eljárt szervet új eljárás lefolytatására kötelezte.
Az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI.tv. 1. § (7) bekezdése a hatóságot felruházza azzal a jogosultsággal, hogy az adóügyi eljárásban a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalma szerint minősíthesse.
Az alperes e szakaszra hivatkozással az S. Bt. által kibocsátott számlák vonatkozásában megállapította, hogy az ügylet "fiktív", azaz létre sem jött.
E megállapítás mellett az alperes a számlában feltüntetett vételárat - megkeresett kereskedőcégek közlései alapján - feltűnően magasnak minősítette a reális forgalmi értékhez képest, de mint a felperes javára szolgáló körülményt csökkent értéken a költségek között elszámolta.
A bíróság álláspontja szerint ezek a rendelkezések olyan egymásnak ellentmondó megállapításokat tartalmaznak, amelyek további vizsgálat nélkül megalapozatlanná és jogszabálysértővé teszik az alperesi határozatot.
Az eljárt adóhatóságok az S. Bt.-vel kötött adásvételi szerződések valódiságát a számlák alapján kétségbe vonták, azonban a tényállás tisztázása során nem a Bt. és a felperes vonatkozásában vizsgálták és bizonyították azt, hogy a felek között a jogügyelet ténylegesen nem jött létre.
Az alperes ehhez képest eljárása során az S. Bt. felvásárlási jegyeinek hitelességét döntötte meg azáltal, hogy meghallgatta a felvásárlási jegyen szereplő magánszemély eladókat. Ebből jutott arra a helytelen következtetésre, hogy a felperes és a Bt. között érvényes adásvétel nem jöhetett létre azon tárgyi eszközök vonatkozásában, melyeket az S. Bt. nem a felvásárlási jegyen szereplő magánszemélyektől szerzett be.
A bíróság ezzel szemben rámutat arra, hogy önmagában az a körülmény, hogy az eladó nem a felvásárlási jegyen szereplő forrásból szerezte be a tovább értékesített eszközöket, nem bizonyítja azt, hogy azok az ingóságok soha nem voltak a tulajdonában és birtokában, így azt felperes felé nem is értékesíthette. A felperesnek, mint vevőnek nem kötelezettsége az eladó beszerzési forrásának és bizonylata hitelességének ellenőrzése, így az S. Bt. által elkövetett jogszabálysértések sem róhatók felperes terhére.
A felperes törvényesen akkor lenne kötelezhető az adókülönbözet megfizetésére, ha az adóhatóság a közigazgatási eljárásban kétséget kizáró módon igazolta volna azt, hogy a felperes a számlán szereplő eszközöket soha nem birtokolta és azok ellenértékét sem fizette meg. Az alperes vizsgálata a jegyzőkönyv tanúsága szerint erre nem is terjedt ki, ennek ellenére az ügyletet fiktívnek minősítette.
Ezt követően a nem hitelesnek nyilvánított S. Bt számlákat következő mondatában maga az adóhatóság nyilvánítja érvényesnek azáltal, hogy a számlában szereplő vételárat - igaz csökkentett értéken - a felperes költségei között elfogadta.
Ez a megállapítás nincs összhangban a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló többször módosított 1991. évi XC. tv. 12. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezéssel, miszerint elszámolható költségként a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő tényleges és igazolt kiadás vehető figyelembe.
Az alperes tehát nem tudott egyértelműen állást foglalni a tekintetben, hogy az S. Bt. számlái nem valós gazdasági eseményről kerültek kiállításra, vagy teljesedésbe mentek, de nem a számla szerinti vételáron.
A bíróság megállapítása szerint az alperes az előbbi esetben nem tudta bizonyítani, hogy a Bt. és a felperes között jogügylet egyáltalán nem jött létre, míg a szerződés megtámadhatósága körében jogosítvánnyal nem rendelkezik.
A szerződés megtámadhatósága (feltűnő értékaránytalanság, indokolatlan egyoldalú előny stb.) nem a szerződés tartalma és megjelenése közötti eltérésre vonatkozik, ezért az Art. 1. § (7) bekezdése e körben az adóhatóságot semmiféle minősítésre nem jogosítja fel. Ebben a körben nincs jelentősége annak, hogy a vásárlás évében mi volt a felperes által vásárolt használt gépeknek, alkatrészeknek a szokásos piaci értéke, kivéve azt az esetet, ha az alperes más módon nem bizonyította volna, hogy a felperes a számlában feltüntetett értéknél alacsonyabb árat fizetett az eladónak. Ilyen ténymegállapításokat azonban az alperesi határozat nem tartalmaz.
Különböző kereskedelmi cégek vezetőinek piaci árakról alkotott magánvéleménye bizonyító erővel egyébként sem bírna, de a fent kifejtettek alapján szakértőt sem lehet igénybe venni szerződéses rendelkezések felülvizsgálata céljából.
A Cs. Kft. számlái tekintetében a bíróság osztja a felperes azon álláspontját, miszerint nincs olyan érvényes jogszabály, amely kizárná, hogy egyéni vállalkozó nem lehet tulajdonosa, valamint ügyvezetője korlátolt felelősségű társaságnak, ezért a Kft. és a felperes között létrejött adásvétel érvényessége nem kérdőjelezhető meg azon az alapon, hogy a vevő és az eladó képviselője ugyanaz a személy volt.
A felperes, mint egyéni vállalkozó nem önmagával kötött szerződést, hanem a Kft.-vel, mint jogi személlyel. A jogi személy még akkor sem azonos a magánszeméllyel, ha az adott Kft.-nek csak egyetlen tulajdonosa van.
Az alperes azt nem vitatta, hogy a gazdasági esemény megtörtént, mivel a Kft. beszerzéseit vizsgálata során ellenőrizte, és megállapítható, hogy a felvásárlási jegyek valós adatokat tartalmaztak.
A bíróság álláspontja szerint a felperes semmilyen adójogszabályt nem szeget meg azáltal, hogy a használt tárgyi eszközeit nem közvetlenül magánszemélyektől, hanem az általános forgalmi adót tartalmazó számla ellenében közvetítő kereskedőtől vásárolta meg.
Az általános forgalmi adó visszaigénylésének feltételei a felperes esetében teljesültek, hiszen az ellenértéket megfizette, a számlakibocsátó adóalanyisággal rendelkezett, bizonyított módon részt vett a gazdasági eseményben.
Ilyen körülmények között jogtalan áfa-visszaigénylésről nem lehet szó, az a tény, hogy felperes esetlegesen kedvezőbb adózási pozícióba kívánta magát hozni törvény által nem tiltott módon, adóhiány megállapítását nem teszi lehetővé.
A bíróság a kifejtettek alapján törvénysértő alperesi határozatot hatályon kívül helyezte, új eljárás elrendelése mellett, melyre azért van szükség, mert a bíróságnak - az elismert megállapításokra figyelemmel - nem állt módjában a határozat megváltoztatása. Az új eljárásban a felperes a határozat nem vitatott pontjaiban megállapított adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezhető, mivel a bíróság által felülvizsgált részek vonatkozásában adóhiány nem terheli.
Az ítélet ellen, annak megváltoztatása, a kereset elutasítása iránt az alperes terjesztett elő fellebbezést.
Módosított fellebbezése elsődlegesen az eljárás felfüggesztésére, másodlagosan az első fokú ítélet indokolásának megváltoztatására irányult.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az első fokú ítélet helybenhagyását és költségei megállapítását kérte.
A megyei bíróság a fellebbezést alaptalannak találta. Az elsőfokú bíróság az ügyben a tényállást helyesen állapította meg és nem tévedett az abból levont jogi következtetéseket illetően sem.
Az eljárás adataiból nem állapítható meg, hogy az alperes által kifogásolt számlák nem tényleges gazdasági eseményről kerültek kiállításra. A büntető eljárás is csak arra vonatkozóan szolgáltatott adatot, hogy az S. Bt. által a felperes részére eladott egyes áruk eredete kétséges, nem igazolt. Ebből azonban alappal nem vonható le olyan következtetés, hogy a számlákon feltüntetett gazdasági esemény egyáltalán nem történt meg, tekintettel arra is, hogy egyes tételek vonatkozásában az átutalás megtörténtét maga az alperes sem tette vitássá.
Helyesen foglalt állást az elsőfokú bírság a Cs. Kft. által kiállított számlák tekintetében is, ezért a megyei bíróság az ítélet indokainak megváltoztatására alapot nem talált, azt a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A megyei bíróság megalapozatlannak találta továbbá az alperes eljárás felfüggesztésére irányuló kérelmét is. Az S. Bt. tagjai ellen folyó büntető eljárás a jelen eljárásnak nem előkérdése, míg a fellebbezésben hivatkozott büntető feljelentés az alperes korábbi, áfa adónemben 280000Ft adókülönbözetet és 150 000 Ft adóhiányt megállapító jogerős határozatával kapcsolatos, így a jelen eljárásban értékelhető adatot a büntető eljárás iratai nem szolgáltatnak.
(Békés Megyei Bíróság I. Pf. 21.369/1998. sz.)