adozona.hu
AVI 1999.7.85
AVI 1999.7.85
Az összjövedelmet csökkentő befizetés csak akkor vehető figyelembe, ha az a magánszemély vagyonából történik és a magánszemélyt érintő értékcsökkenést eredményez [1991. évi XC. tv. 38/A. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH Megyei Igazgatósága a felperesnél az 1995-ös évre vonatkozóan magánszemélyek jövedelemadójának ellenőrzését végezte el és a jegyzőkönyvi megállapítások alapján határozatában a felperes terhére 120200 Ft adókülönbözetet állapított meg.
A határozat alapjául a következő tényállás szolgált.
A felperes az S. Alapítvány támogatására 1995. évben 48 000 Ft-ot fizetett be, egyúttal a K. Egyesülettől egyesületi juttatást kért, olyan rendelkezés mellett, hogy a juttatás elnyerése esetén kéri a...
AVI 1999.7.85 Az összjövedelmet csökkentő befizetés csak akkor vehető figyelembe, ha az a magánszemély vagyonából történik és a magánszemélyt érintő értékcsökkenést eredményez [1991. évi XC. tv. 38/A. § (1) bek.].
Az APEH Megyei Igazgatósága a felperesnél az 1995-ös évre vonatkozóan magánszemélyek jövedelemadójának ellenőrzését végezte el és a jegyzőkönyvi megállapítások alapján határozatában a felperes terhére 120200 Ft adókülönbözetet állapított meg.A határozat alapjául a következő tényállás szolgált.
A felperes az S. Alapítvány támogatására 1995. évben 48 000 Ft-ot fizetett be, egyúttal a K. Egyesülettől egyesületi juttatást kért, olyan rendelkezés mellett, hogy a juttatás elnyerése esetén kéri az összeget az alapítvány részére átutalni.
A felperes az alapítványi támogatás együttes összege - 438 000 Ft - után 120 200 Ft adócsökkentő kedvezményt vett igénybe.
A revízió megvizsgálta az alapítvány és az egyesület működését és megállapította, hogy azok együttműködése azt célozta, hogy az alapítványtól az egyesületnek juttatott összegből az egyesületi juttatás címén ismételten az alapítvány részére történő befizetéssel a támogató személy a ténylegesnél nagyobb összegű adókedvezményben részesülhessen.
Az adóhatóság szerint a tényleges alapítványi támogatásnál nagyobb összegű adókedvezmény igénybevétele olyan vagyoni előny, amely kizárja annak jogosságát az Szja tv. 38/A. § (1) bekezdés i) pontja alapján.
A felperes fellebbezése folytán az alperes a 1967/1997. sz. határozatában az első fokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a revízió a K. Egyesület és az S. Alapítvány által működtetett rendszer az Art. 1. § (7) bekezdése alapján valódi tartalma alapján minősítette és megállapította, hogy annak célja az egyesületi tagok adócsökkentő kedvezményben realizálódó vagyoni előnyhöz juttatása volt.
Az egyesületi juttatást igénylő lapon fel kellett tüntetni az alapítvány javára már befizetett összeget és a juttatás mértéke a befizetés összegétől, illetve időpontjától függött. A folyósítás olyan formában történt, hogy azt a magánszemély részére nem utalták ki, hanem nyilatkozata alapján a jóváhagyott összeget a nevében közvetlenül fizették be az alapítványhoz.
A magánszemély tehát a juttatást kizárólag az S. Alapítványhoz adománykénti befizetésre használhatta fel, e feltétel elfogadása nélkül nem részesülhetett volna az egyesületi juttatásban. A felperesnek tudomása volt arról - az egyesületi, illetve alapítványi tájékoztató anyag ismeretében -, hogy milyen feltételekkel kap egyesületi juttatást, és arról is, hogy a rendszer működésének célja nem az alapítvány támogatása, hanem az adókedvezmény igénybevehetőségének biztosítása.
A felperes keresetében kérte az alperesi határozat felülvizsgálatát arra hivatkozva, hogy az alperes olyan adóvisszatérítést tagadott meg, melyet 1994. évre vonatkozóan elfogadott és visszatérített. A visszatérítés megtagadását előíró jogszabály csak 1996. január 1-jén lépett életbe.
Az alperes a keresetlevél benyújtását követően határozatában a keresettel támadott határozatot módosította és a felperes terhére 1995. évre 105 800 Ft személyi jövedelemadó különbözetet állapított meg, elrendelve 14 400 Ft adókülönbözet törlését.
Az alperes hivatkozva a Legfelsőbb Bíróság d=16680 ssz=1>1/1998. KJE sz. jogegységi határozatára megállapította, hogy a felperes az egyesületi juttatást nem vette fel, nevében az egyesület utalta át az alapítvány javára, így a felperes a juttatás összege felett tényleges rendelkezési jogot nem szerzett, annak átutalása az adózói vagyon csökkenésével nem járt.
Mindezek alapján megállapítható, hogy az egyesület által a felperes nevében történő átutalás nem tekinthető adójogi szempontból az alapítvány javára történő befizetésnek, ugyanakkor a felperes saját vagyona terhére eszközölt 48.000 Ft befizetése az adókedvezmény igénybevételére feljogosítja, mely az Szja tv. 38/A. § (1) bekezdés i) pontja alapján 14 400 Ft.
A felperes a módosító határozat megállapításait nem fogadta el, kérte annak hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint 1996. január 1-jével lépett életbe az Szja tv. módosítása, amely az adókedvezmény célját rögzítette és a kizáró körülményeket meghatározta. 1994-1995-ös évekre ezt visszamenőleg alkalmazni nem lehet, így az adóhatóság az ellenőrzése során azt nem teheti meg, hogy az 1995. év vonatkozásában ezt figyelembe vegye.
Az alperes módosító határozatában kifejtett jogi álláspontját fenntartotta és kérte a kereset elutasítását. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
Az országban kialakult eltérő jogszabály-értelmezés és bírói gyakorlat hatására a Legfelsőbb Bíróság d=16680 ssz=1>1/1998. KjE szám alatt jogegységi határozatban foglalt állást a tekintetben, hogy az adóalap megállapításakor az összjövedelemből levonható-e az alapítványhoz történő befizetés, amennyiben annak összegét az adományozó részére harmadik személy biztosította.
A jogegységi határozat rámutatott arra, hogy az összjövedelmet csökkentő befizetés akkor vehető figyelembe, ha az a magánszemély vagyonából történik és a magánszemélyt illető vagyoni értékcsökkenését eredményezi. Nem vonható le tehát az összeg az összjövedelemből akkor, ha azt az adózó magánszemély helyett harmadik személy fizeti be az alapítványhoz, mert ez a befizetés az adózó vagyonát nem csökkenti.
A perbeli adatokból megállapíthatóan a felperes saját vagyonából 48 000 Ft támogatást fizetett be az S. Alapítvány részére, míg a nevében befizetett további támogatás a K. Egyesülettől származó juttatás volt, amely összeg nem képezte átmenetileg sem felperes vagyonának részét.
Ennek következtében helyesen jutott az alperes arra a megállapításra, hogy a felperest csupán a 48 000 Ft után illeti meg az adólevonás kedvezménye.
Az ítélet ellen annak megváltoztatása, a keresetének helyt adó döntés meghozatala és az alperes perköltségben való marasztalása iránt a felperes terjesztett elő fellebbezést.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására és költségei megállapítására irányult.
A megyei bíróság a fellebbezést alaptalannak találta. Az elsőfokú bíróság az ügyben a tényállást helyesen állapította meg és nem tévedett az abból levont jogi következtetéseket illetően sem. A felperes alaptalanul hivatkozik fellebbezésében arra, hogy az adócsökkentés igénybevételének alapelvét csak az 1995. évi Szja törvényben határozták meg. A Magyar Köztársaság Alkotmányának 70/I. § szerint a Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelem- és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. Az arányos közteherviselés biztosítása érdekében az adóhatóságnak külön figyelmet kell fordítania arra, hogy az állampolgárok adófizetési kötelezettségüknek maradéktalanul eleget tegyenek és az adókedvezmények igénybevételénél jogaikat visszaélés szerűen ne gyakorolhassák. A rendeltetésszerű joggyakorlás tehát az adójogi jogviszonyban is érvényesülő általános jogelv, amelyet az állampolgárnak fizetési kötelezettsége teljesítése, az adóhatóságnak eljárása során érvényesítenie kellett.
Az 1991. évi XC. törvény 1995. január 1. napjától hatályos 38/A. § (1) bekezdés i) pontja szerint az adókedvezmény igénybevételének feltételei a következők:
- a magánszemély a belföldi alapítvány céljára összeget fizessen be,
- az alapítvány a jogszabályban felsorolt célokat szolgálja,
- kizárható legyen, hogy az adományozott összeget akár közvetlenül, akár valamely szolgáltatással összefüggésben előre meghatározott vagyoni előny megszerzése vagy nyújtása érdekében adják.
Az adókedvezmény igénybevételének első feltétele tehát az, hogy a magánszemély az alapítványhoz összeget fizessen be.
Ezen törvényi feltétel a felperes esetében 48 000 Ft összeg tekintetében valósult meg, az ezt meghaladó befizetés csak látszólagosan történt a felperes részéről, azt ténylegesen az alapítványnak a K. Egyesület fizette be. E jogszabályhely értelmezése kapcsán mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatában, hogy adókedvezmény igénybevételére csak olyan befizetés jogosít, amely a magánszemély vagyonából történik és a magánszemélyt illető vagyoni érték csökkenését eredményezi.
A jogegységi döntésnek egyébként nem az a funkciója, hogy az állampolgárokat jogkövető magatartásra ösztönözze, hanem az egységes ítélkezési gyakorlat kialakítását célozza. A jogegységi döntés a bíróságokra kötelező, ezért az annak megfelelő jogszabály-értelmezést a felperes alaptalanul sérelmezi.
A felperes hivatkozása az alperes 1994-ben folytatott gyakorlatára ugyancsak megalapozatlan, ugyanis a felperes fizetési kötelezettsége alól azon az alapon nem mentesülhet, hogy az alperes hasonló tárgyú ügyben korábban törvénysértő határozatot hozott. A jelen pernek a tárgya a keresettel támadott közigazgatási határozat felülvizsgálata volt és miután az a jogszabályoknak megfelelt, a bíróság a határozatot nem változtathatta meg és nem helyezhette hatályon kívül.
(Békés Megyei Bíróság 1. Pf. 21.339/1998. sz.)