adozona.hu
AVI 1999.6.81
AVI 1999.6.81
Az adóbírság mértéke csak akkor mérsékelhető, ha az adózó az adott helyzetben tőle elvárható körültekintéssel járt el [1990. évi XCI. tv. 73. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az első fokú adóhatóság a felperes terhére határozatával 634 000 forint jogosulatlan fogyasztási adó visszaigénylést állapított meg, amely miatt 317 000 forint adóbírságot szabott ki. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az első fokú határozatot helyben hagyta azzal az indokkal, hogy akitől a felperes az exportált pezsgőt vásárolta, nem minősül fogyasztási adó alanyának, ezért nem volt jogosult olyan számlát kiállítani, amely fogyasztási adót elkülönítve tartalmaz.
Az elsőfokú bíró...
AVI 1999.6.81 Az adóbírság mértéke csak akkor mérsékelhető, ha az adózó az adott helyzetben tőle elvárható körültekintéssel járt el [1990. évi XCI. tv. 73. § (1) bek.]
Az első fokú adóhatóság a felperes terhére határozatával 634 000 forint jogosulatlan fogyasztási adó visszaigénylést állapított meg, amely miatt 317 000 forint adóbírságot szabott ki. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az első fokú határozatot helyben hagyta azzal az indokkal, hogy akitől a felperes az exportált pezsgőt vásárolta, nem minősül fogyasztási adó alanyának, ezért nem volt jogosult olyan számlát kiállítani, amely fogyasztási adót elkülönítve tartalmaz.Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Indokolásában kifejtette, hogy a fogyasztási adóról szóló 1991. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Fat.) 11. § (1) bekezdés b) pontja, 11. § (6) bekezdése és 11. § (2) bekezdése alapján a felperest nem illette meg a fogyasztási adó visszaigénylése, mert nem a 3. § által meghatározott fogyasztási adó alanyától vette a terméket, amelyet külkereskedelmi áruforgalom keretében exportált. Az alperes által megállapított bírság mértéke az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. törvény (Art.) 72. § (1) bekezdésén alapul.
A fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csak az első fokú perköltség és az állam javára fizetendő első fokú illeték tekintetében változtatta meg. Indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság az ítéleti tényállást helyesen állapította meg és abból a fő követelésre vonatkozó levont jogi következtetés és érdemi döntés is helyes, ezért e részében helytálló indokai alapján az ítélet helyben hagyandó.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte annak hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Arra hivatkozott, hogy az eljáró bíróság mellőzte a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 88. § (1) és (2) bekezdéseinek vizsgálatát a számviteli szabályok megsértéséért való felelősségre vonatkozóan. A felperes magatartása nem volt jogellenes, mert a számlában feltüntetett adatok valódiság tartalmáért nem a számla címzettjét, hanem a számla kiállítóját terhelte a felelősség. Az adóbírság vonatkozásában pedig alkalmazhatónak tartja az Art. 73. § (1) bekezdésében foglalt kivételes méltánylást érdemlő körülményt.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Fat. 11. § (1) bekezdés b) pontja szerint a vevő visszaigényelheti a terméket terhelő adót, az adóval növelt áron beszerzett terméket, ha külkereskedelmi áruforgalom keretében exportálja. A 11. § (2) bekezdése szerint a nem adóalanytól vett termék nem minősül adóval növelt áron beszerzett terméknek, így azután adó nem igényelhető vissza. A Fat. 3. § a) pontja szerint adóalany az a jogi személy, amely bevétel elérése érdekében saját nevében és felelősségére az 1. §-ban meghatározott értékesítési tevékenységet végez. Az 1. § szerint fogyasztási adót kell fizetnie a tőrvény mellékletében meghatározott termékeknek, az adó alanya által belföldön történt értékesítése, továbbá importálása esetén. A 4. § szerint pedig az adót a saját előállítású termék után a termelő, a bérmunka keretében termeltetett termék után a termeltető fizeti meg.
A fentiek egybevetése alapján a jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy a felperes szállítója nem volt a fogyasztási adó alanya, nem volt jogosult a fogyasztási adó külön feltüntető számla kiállítására, ezért a felperes az adó visszakövetelésére jogosulatlan. A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 88. § (1) bekezdése alapján az e törvényben előírt számviteli szabályok megsértéséért való felelősségre a Ptk. általános felelősségi szabályait kell alkalmazni. E körben a Legfelsőbb Bíróság is utal arra, hogy a felperes és szállítója között polgárjogi jogviszonyra a Ptk. kárfelelősségére vonatkozó szabályait kell alkalmazni, amelynek azonban jelen közigazgatási jogviszony elbírálására kihatása nincsen. Jelen közigazgatási jogviszonyban a Legfelsőbb Bíróságnak azt kellett elbírálnia, hogy a felperest megilleti-e a fogyasztási adó visszatérítése vagy sem, a fentiekben kifejtettek alapján a felperes fogyasztási adó visszakövetelésére nem jogosult.
Az Art. 73. § (1) bekezdése alapján az adóbírság mértéke kivételes méltánylást érdemlő körülménye esetén hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető, a körülményekből megállapítható, hogy az adózó illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. Az adóbírság mérsékléséről az eset összes körülményét mérlegelni kell, különösen az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát. Az eljáró bíróságok által megállapított tényállás szerint a felperes tudott arról, hogy szállítója kétféle számlát állít ki: saját számvitele számára úgynevezett gépi számlázással a fogyasztási adót külön soron nem tünteti fel, míg a kézzel kiállított számlán a bruttó összeg a fogyasztási adót is feltünteti. Erre figyelemmel a felperes alaptalanul hivatkozik arra, hogy az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el, mivel lehetősége lett volna a gépi számlát kérnie a szállítójától.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan jogszabálysértést, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolná, ezért a másodfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 27.400/1997. sz.)