adozona.hu
AVI 1999.6.79
AVI 1999.6.79
Nem minősül a fogyasztási adó alanyának az a személy, aki nem a saját nevében értékesített [1991. évi LXXXVIII. tv. 1. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az első fokú adóhatóság az 1992-1993. évek tekintetében adóellenőrzést végzett a felperesnél. A felperes terhére fogyasztási adónemben 1992. november hónapra 490000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, 1992. december hónapra 1 306 000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, útalap vonatkozásában pedig 1993. évre 1 094 000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg. Az adóhatóság 1992. évre további 2 567 000 forint útalap fizetési kötelezettséget is meghatározott. ...
AVI 1999.6.79 Nem minősül a fogyasztási adó alanyának az a személy, aki nem a saját nevében értékesített [1991. évi LXXXVIII. tv. 1. § (1) bek.]
Az első fokú adóhatóság az 1992-1993. évek tekintetében adóellenőrzést végzett a felperesnél. A felperes terhére fogyasztási adónemben 1992. november hónapra 490000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, 1992. december hónapra 1 306 000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, útalap vonatkozásában pedig 1993. évre 1 094 000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg. Az adóhatóság 1992. évre további 2 567 000 forint útalap fizetési kötelezettséget is meghatározott. A fogyasztási adóhiány együttes összege után 898 000 forint adóbírság és 2 067 000 forint késedelmi pótlék megállapítására is sor került. Az első fokú adóhatóság kötelezte a felperest a megállapított fogyasztási adóhiány 1992. évre előírt útalap fizetési kötelezettség, az adóbírság és a késedelmi pótlék együttes összegének 7328 000 forintnak a megfizetésére. Az 1993. évre megállapított útalap adókülönbözet megfizetésének elrendelésétől az adóhatóság eltekintett. A felperes fellebbezése alapján az alperes határozatával az első fokú döntést helyben hagyta.A felperes keresetében kérte az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Az ítélet indokolásánál rámutatott, hogy a szerződési partner K. László adóalanyiságával kapcsolatos tényállás érdekében tanúként került sor a kihallgatására. Vallomásából megállapítható volt, hogy 1992. november és december hónapban olajforgalmazással foglalkozott mint bróker. Az 1992. november 26. napján, az 1992. december 11. napján és az 1992. december 10. napján kelt számlákat is ő állította ki. Az indokolás értelmében amennyiben a termékértékesítés és az ellenszolgáltatás kifizetése megállapítható, a felperes élhetett az adólevonási jog gyakorlásával abban az esetben is, ha a számlakibocsátó felelőssége megállapítható. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint az új eljárás során az adóhatóság a számla kötelező tartalmi elemeinek vizsgálatán tú1 a tényállást köteles felderíteni abban a tekintetben is, hogy a gazdasági esemény ténylegesen megtörtént-e és a felperes a számla ellenértékét valamint az adót megfizette-e.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az alperes határozatát az első fokú határozatra kiterjedően megváltoztatta, az 1992. évi útalap fizetési kötelezettséget 440 000 forintra csökkentette és ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az indokolás szerint az alperesi határozat a fogyasztási adónem tekintetében nem jogszabálysértő. Az adóhatóság a K. Lászlóval szembeni büntetőeljárás adatait is figyelembe véve helyesen állapította meg, hogy K. László szolgáltatása valójában a számla kiállítására szorítkozott, de ő ténylegesen közvetlenül gázolajat nem értékesített. Erre figyelemmel nevezett nem minősül a fogyasztási adó alanyának, mert nem tekinthető olyan magánszemélynek, aki rendszeresen, üzletszerűen bevétel elérése érdekében saját nevében és felelősségére a törvényben meghatározott értékesítési tevékenységet végzett volna. A tárgyaláson K. László tanúként valóban előadta, hogy 1992. novemberében és decemberében olajforgalmazással foglalkozott mint bróker. A bróker azonban megbízott, tehát nem saját nevében végez értékesítést, hanem a megbízója nevében. Erre figyelemmel nem tekinthető a fogyasztási adó alanyának. Mindezeken túlmenően a törvény csak az értékesítési tevékenységet minősíti az adóalanyiságot megalapozó tevékenységnek. Szolgáltatásnyújtás esetében erről nincs szó, ezért K. László brókeri tevékenysége nem alapozza meg a fogyasztási adóalanyiságot. Mindezekre tekintettel nem adóalanytól történt a felperes beszerzése, a fogyasztási adót a vevőnek, a felperesnek kell megfizetni. Az útalap fizetési kötelezettséggel kapcsolatban azonban az alperes határozata részben jogszabálysértő.
Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet és indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság határozatát helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. A felperes álláspontja szerint a megyei bíróság ítéletének tényállása, illetőleg az abból levont jogi következtetés helytelen, ezért felülvizsgálatra szorul. A felülvizsgálati kérelem utal arra, hogy a fogyasztási adó valamint az útalap egy részének megállapítására a K. László egyéni vállalkozóval lefolytatott gazdasági esemény kapcsán került sor. A felperes szerint az első és másodfokú közigazgatási eljárás során és a bírósági ügyszakban sem került sor K. László olajforgalmazásban betöltött szerepének tisztázására, annak jogi minősítésére, így a fogyasztási adóalanyiságának kérdésében a hatóságok és a bíróságok jogszerűen nem foglalhattak állást. K. László a perbeli időszakban egyéni vállalkozóként bejelentett, az adóhatóság nyilvántartásában szereplő adózó volt és adószámmal is rendelkezett. K. László maga is elismerte, hogy az 1992. november 26-i, az 1992. december 11-i, valamint az 1992. december 10-i keltezésű számlákat ő állította ki azokon a pecsétje, aláírása is szerepelt. A folyamatban lévő büntetőeljárás során - a korábbi nyomozati szakban tett nyilatkozatait visszavonva elismerte, hogy az érintett időszakban olajforgalmazással ténylegesen foglalkozott. K. László saját magát brókernek, azaz ügynöknek minősítette, de a felperes álláspontja szerint ehhez a minősítéshez sem az adóhatóság, sem a bíróság nincs kötve. Mivel K. László tevékenységének tényleges minősítésére nem került sor, a felülvizsgálati kérelem szerint a tényállás tisztázottnak nem tekinthető. A felperes helytelennek minősíti az 1993. évi útalap tekintetében az adókülönbözet után adóhiány megállapítását. A törvény értelmében ugyanis adóhiánynak az az adózó terhére megállapított adókülönbözet minősül, amelyet az esedékesség időpontjában nem fizettek meg. A vitatott összeget azonban a M. Rt. a költségvetésbe ténylegesen befizette, így adóhiány nem keletkezett.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A fogyasztási adóról szóló 1991. évi LXXXVIII. törvény 1. § (1) bekezdése alapján adóköteles a gázolaj adóalany által történő belföldi értékesítése, importálása. A (3) bekezdés szerint adóalany az a jogi személy valamint jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, amely bevétel elérése érdekében, továbbá az a magánszemély, aki rendszeresen üzletszerűen bevétel elérése érdekében a saját nevében és felelősségére adófizetési kötelezettséget keletkeztető tevékenységet végez.
A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy a felperes szerződéses partnere K. László nem minősült a fogyasztási adó alanyának, hiszen nem tekinthető olyan magánszemélynek, aki rendszeresen üzletszerűen bevétel elérése érdekében saját nevében és felelősségére értékesítési tevékenységet végzett volna. A bróker mint megbízott nem a saját nevében végzi az értékesítést, hanem a megbízó nevében. Téves tehát a felülvizsgálati kérelemben kifejtett azon álláspont, amely szerint a megbízott saját nevében jár el. Megbízása esetében a megbízott a megbízó nevében és javára köt szerződést, vagyis a megbízott szerződése a megbízó és a harmadik személy között hozza létre a jogviszonyt. K. László tehát a megbízó nevében járt el, így a saját nevében történő értékesítésről nem lehet szó. Egyértelmű, hogy a törvényben írt feltételeknek a felperes szerződéses partnere nem felelt meg. Nincs jelentősége annak sem, hogy K. László a büntető eljárás során korábbi nyilatkozatát visszavonta, hiszen a rendelkezésre álló adatok alapján a tényállás egyértelműen tisztázott.
Téves a felperes azon álláspontja is, hogy az 1993. évi 1 094 000 forint összegű útalap adókülönbözet után helytelen volt adóhiányt megállapítani. Tény, hogy 1993. évtől az útalap szerepelt a vállalkozások adóhatósághoz benyújtott adóbevallásában, így az adóbevalláshoz képest megállapított eltérés adókülönbözet formájában jelentkezett. Ebből az esedékességig meg nem fizetett rész adóhiánynak minősül. Az adóhiánynak minősítéskor - mint arra az alperes ellenkérelmében helyesen rámutatott - nem lehetett figyelembe venni azt, hogy más adóalany a saját folyószámlájára milyen összeget fizetett be, hiszen az adóellenőrzés konkrét adóalanyhoz, annak konkrét adóbevallásaihoz illetve folyószámláihoz kapcsolódik. Ebből következően az a tény, hogy a MOL Rt. a saját folyószámlájára milyen összeget fizetett be, a felperes adóhiányának megállapítása szempontjából irreleváns.
Mivel a felülvizsgálati kérelem nem igazolta, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő lenne, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján a rendelkező rész szerint határozott.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 27.491/1997. sz.)