adozona.hu
AVI 1999.6.76
AVI 1999.6.76
Nincs jogszerű lehetőség az általános forgalmi adó levonására, ha a számlát kiállító nem adóalany (1992. évi LXXIV. tv. 32. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta azzal, hogy a felperes illetékfizetési kötelezettségét felemelte. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéleti tényállását akként pontosította, hogy a perbeli számlát kiállító volt vállalkozó a vállalkozói tevékenységét 1990. március 9-én szüntette meg, a visszaigénylés alapjául szolgáló számla keltezése 1993. október 14-e. A megyei bíróság megállapította, hogy a készpénzfizetési számla nem felel meg a módosított Áfa törvény 13. § (...
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet annak megváltoztatása iránt. Álláspontja szerint az adóhatóság nem tisztázta a tényállást az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. (a továbbiakban: Art.) törvény 51. § (4) bekezdése alapján. Arra hivatkozott, hogy a számlában szereplő szolgáltatás teljesítésre került, a szolgáltatás ellenértékét a felperes - annak áfa tartalmával együtt - megfizette. A számla kibocsátójának adóalanyiságát nem állt módjában vizsgálni, az Áfa törvény 44. § (4) bekezdése alapján a számlában feltüntetett adatok valódiságáért egyébként is a kibocsátó felelős. A fentiek alapján az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 32. §-a szerint a felperest megilleti az adólevonási jog.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Áfa tv. 32. § (1) bekezdésének a) pontja alapján a 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adók összegéből [48. § (1) bekezdése] levonhatja azt az összeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatás nyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. A 35. § (1) bekezdése szerint az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adók összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 84. §-ának (2) bekezdése szerint a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatóknak és helytállóknak kell lenniük.
Az adólevonási jog gyakorlására tehát csak az Áfa tv. és a számviteli törvény előírásai alapján, formai és tartalmi feltételek együttes megléte esetén kerülhet sor. A formailag hiteles számla esetén is vizsgálni kell a tartalmi feltételek meglétét, így azt, hogy a számlában szereplő szolgáltatás teljesítésre került-e, a szolgáltatás ellenértékét (ide értve az adót is) a vevő megfizette-e és hogy a másik adóalany részéről sor kerülhetett-e az adó áthárítására. Az önmagában formailag szabályos számla nem ad alapot az adólevonhatásra, ha a felsorolt tartalmi feltételek közül bármelyik hiányzik.
A jogerős ítélet tényállása megállapította, hogy a számlát kiállító volt vállalkozó a vállalkozói tevékenységét már 1990. március 9-én megszüntette, míg a visszaigénylés alapjául szolgáló számla keltezése 1993. október 14-e. Az Áfa tv. 4. § (1) bekezdése alapján a számlát kiállító nem tekinthető adóalanynak, ezért a felperest az Áfa tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja alapján nem illeti meg az általános forgalmi adó levonása, mivel az csak arra az összegre vonatkozik, amelyet egy másik adóalany hárított át rá. Mivel a perbeli esetben a számlát kiállító nem Áfa tv. adóalany, így nincs általa áthárított Áfa sem. A felperes a rá jogellenesen áthárított általános forgalmi adót polgári perben érvényesítheti a számlát kiállítóval szemben, a kettőjük közötti polgári jogi jogviszonyt jelen közigazgatási jogviszony keretében nem bírálható el.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan jogszabálysértést, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolná, ezért a másodfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 27.223/1997. sz.)