adozona.hu
AVI 1999.6.75
AVI 1999.6.75
Az adókedvezmény alkalmazásának az is feltétele, hogy a magánszemély adózó az alapítvány javára összeget adományozzon [1991. évi CX. tv. 38/A. § (1) bek. i) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Ú. P. Alapítvány (a továbbiakban: Alapítvány) és a T. és K. Egyesület (a továbbiakban: Egyesület) 1994. november 2-án együttműködési megállapodást kötött, melynek alapján az Alapítvány folyamatosan pénzeszközöket enged át az Egyesületnek, kizárólag arra a célra, hogy az a legmegfelelőbben tudja növelni az Alapítvány bevételét az alapítók szándékának megfelelően.
A felperes 1995. november 3-án 40 000 forintot fizetett be az Alapítvány részére alapítványi támogatás címén. Egyúttal csatlakoz...
AVI 1999.6.75 Az adókedvezmény alkalmazásának az is feltétele, hogy a magánszemély adózó az alapítvány javára összeget adományozzon [1991. évi CX. tv. 38/A. § (1) bek. i) pont]
Az Ú. P. Alapítvány (a továbbiakban: Alapítvány) és a T. és K. Egyesület (a továbbiakban: Egyesület) 1994. november 2-án együttműködési megállapodást kötött, melynek alapján az Alapítvány folyamatosan pénzeszközöket enged át az Egyesületnek, kizárólag arra a célra, hogy az a legmegfelelőbben tudja növelni az Alapítvány bevételét az alapítók szándékának megfelelően.A felperes 1995. november 3-án 40 000 forintot fizetett be az Alapítvány részére alapítványi támogatás címén. Egyúttal csatlakozott az Egyesülethez is, melytől 240 000 forint egyesületi juttatást igényelt. A kérelmében a felperes úgy rendelkezett, hogy a egyesületi juttatással az Alapítványt kívánja támogatni. A felperes a juttatást megkapta és a 240 000 forint az Alapítvány számára 1995. november 6-án befizetésre került.
A felperes az Alapítványtól 1995. november 10-én 280000 forint támogatásról kapott igazolást. A felperes az 1995. évi személyi jövedelemadó bevallásakor az alapítványi támogatás összege után 83 000 forint adókedvezményt vett igénybe.
Az APEH Igazgatósága a felperesnél 1996. április 11-én 1995. évre magánszemélyek jövedelemadója adónemben ellenőrzést folytatott, melynek eredményeként az 1996. május 3-án kelt határozatával 83 000 forint személyi jövedelemadó-különbözetet állapított meg, melynek kiutalását elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1996. június 28-án kelt határozatával az első fokú határozatot helyben hagyta. Határozatát azzal indokolta, hogy az Alapítvány és az Egyesület működése összekapcsolódott, az egyesületi juttatásban való részesedés össze volt kapcsolva az Alapítvány részére történő befizetés tényével, az egyesületi kifizetés nem minősült önsegélyező juttatásnak, az alapítványi támogatás előre meghatározott vagyoni előny megszerzése, illetve megtartása érdekében történt, ezért az adókedvezmény érvényesítése jogszerűtlen. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolása szerint a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évben hatályos 1991. évi CX. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 38/A. § (1) bekezdés i) pontja alapján a felperest nem illette meg az adókedvezmény. Az Alapítvány és az Egyesület együttműködése folytán a felperes ténylegesen saját, adózó pénzeszközéből teljesített befizetést messze meghaladó összegű adócsökkentő kedvezményt érvényesített. Ez az adócsökkentő kedvezmény olyan vagyoni előnyként jelentkezett, amely az Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdés i) pontjának utolsó fordulata alapján kizárja a kedvezmény igénybevételét. Az alperes az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése alapján jogosult az alapítványi és egyesületi szerződést, jogügyletet és más cselekményt vizsgálni és azokat valódi tartalmuk szerint minősíteni. Az egyesületi juttatás az Szja. tv. 7. § (1) bekezdése alapján nem minősül adómentes jövedelemnek.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta. Ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy az alperes az Art. 1. § (7) bekezdése alapján jogosult és köteles is volt az Alapítvány és az Egyesület működésének vizsgálatára. A konstrukció célja az volt, hogy a befizetett összegnél lényegesen nagyobb - a felperes esetében mintegy kétszeres - mértékű kedvezményt lehessen igénybe venni. Ez pedig egyértelműen az Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdés i) pontjának második fordulatában írt tilalom megvalósulását jelentette.
A jogerős másodfokú ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak megváltoztatását és az alperes határozatának hatályon kívül helyezését. A felülvizsgálati kérelemben arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok túllépték a hatáskörüket és a kereset kereteit is, amikor az Egyesület és az Alapítvány közötti jogviszonnyal foglalkoztak. Az Art. 1. § (7) bekezdése nem értelmezhető olyan kiterjesztő módon, hogy bárki más adóalany szerződéseit is be lehet vonni a bizonyítás körébe. Az egyesületi támogatás összege - a felperes rendelkezése alapján - postai átutalással az Alapítvány pénztárába befizetésre került. A tényleges befizetés nemcsak a felperes által előzetesen befizetett összegből, hanem a nevében átutalt összegből is állt. Az Szja. tv. 38. § (1) bekezdés i) pontja az adókedvezmény feltételeként csupán az Alapítvány karitatív tevékenységét rögzíti, nem szól annak kívánatos mértékéről.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes határozatát - az első fokú adóhatóság 6161372295 számú határozatára is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.
A perben a bíróságoknak abban kellett állást foglalniuk, hogy a felperest az Alapítvány részére teljesített támogatások után az Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdés i) pontja alapján megilleti-e az adókedvezmény.
Az Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdés i) pontja alapján a megállapított adóból levonható a belföldi székhelyű alapítvány (közalapítvány) céljára az adóévben befizetett összeg 30%-a, az alapítvány (közalapítvány) igazolása alapján, amennyiben az alapítvány betegségmegelőző és gyógyító, szociális, tudományos, kutatási, környezetvédelmi, műemlékvédelmi, természetvédelmi, kulturális, oktatási, sport, vallási és ítéleti célt, gyermek- és ifjúságvédelmi célt, az állampolgári jogok, a közrend, közbiztonság védelmét, az öregek és a hátrányos helyzetűek, illetőleg a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel, valamint a határon túli magyarsággal kapcsolatos előbbi célok megvalósítását, menekültek megsegítését, a törvényhozói munka elősegítését szolgálja, és ha egyidejűleg az alapítvány működési szabályzata, valamint az alapítványi pénzeszközök felhasználása alapján egyaránt kizárható, hogy az adományozott összeget akár közvetlenül, akár valamely szolgáltatással összefüggésben vagyoni előny megszerzése, vagy nyújtása érdekében adják.
E kedvezmény alkalmazásának feltételei tehát a következők: a) az összeget az adóévben belföldi alapítvány céljára fizetik be; b) a jogszabályban felsorolt célokat szolgálja az alapítvány; c) kizárható, hogy az adományozott összeget akár közvetlenül, akár valamely szolgáltatással összefüggésben vagyoni előny megszerzése vagy nyújtása érdekében adják.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága 1/1998. KJE számú jogegységi határozata (a továbbiakban: Jogegységi határozat) 5. pontja szerint az Szja. módosításáról rendelkező 1990. évi LXXII. törvény 1995. január 1. napján hatályba lépett 26. §-ának (1) bekezdése az Szja. 34. §-át hatályon kívül helyezte és egyidejűleg az alapítványi befizetések elszámolásának új szabályait az újonnan beiktatott 38/A. §-ban állapította meg. Az adócsökkentés igénybevételének törvényes feltételeit az alapítvány céljára befizetett összeg vonatkozásában a törvénymódosítás nem érintette, ezért a Jogegységi Tanács jelen határozatát az 1994. évi LXXII. törvénnyel beiktatott Szja. 38/A. § alkalmazása során is értelemszerűen irányadónak kell tekinteni.
Az Egyesület és az Alapítvány együttműködésének vizsgálatával kapcsolatban a Jogegységi határozat kifejti, hogy a magánszemély adócsökkentésének jogszerűségét az Art. 51. § (1) bekezdése alapján a hatóság jogosult és köteles is ellenőrizni. Ennek jogszerűségét csak akkor lehet megállapítani, ha adójogi szempontból ellenőrzi az igénybevétel valamennyi törvényes feltételének fennállását, így az alapítványi pénzeszközök felhasználását is. Ezért az eljáró bíróságok nem lépték túl hatáskörüket, amikor vizsgálat alá vonták a Egyesület és Alapítvány együttműködési megállapodását.
A Jogegységi határozat kifejti, hogy az adókedvezmény igénybevételét önmagában a vagyoni előny megszerzésére törekvés nem zárja ki, mivel nem ütközik a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe. A vagyoni előny megszerzés azonban nem járhat együtt azzal, hogy a vagyoni előnyt az az alapítvány nyújtja, amely részére a befizetés történt.
Az adókedvezmény alkalmazásának egyik feltétele, hogy a magánszemélynek az alapítvány javára összeget kell adományoznia. Ez az adományozás sem közvetlenül, sem közvetve nem lehet látszólagos, ezért a befizetés csak akkor vehető figyelembe, ha az a magánszemély vagyonából történik, nem vonható le az összeg, ha azt az adózó magánszemély helyett harmadik személy olyan módon fizeti be az alapítványhoz, hogy az az adózó vagyonát nem csökkenti.
Mindezek alapján megállapítható, hogy az Egyesület által a felperes nevében történt átutalás nem tekinthető adójogi szempontból befizetésnek. Valóságos befizetésnek csak a 40 000 forint átadása tekinthető. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ezért az adókedvezmény az Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdés i) pontja alapján a 40 000 forint tekintetében vehető igénybe. A további 240 000 forint tekintetében az adóhatóság jogszerűen zárta ki a kedvezmény igénybevételét.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (2) bekezdésében írtak szerint a megyei bíróság jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte, az első fokú ítéletet megváltoztatta és az alperes határozatát - az első fokú közigazgatási határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az első fokú közigazgatási szervet - az adókötelezettség újbóli megállapítás végett - új eljárásra kötelezte.
Az alperes a kereseti kérelem tekintetében nagyobb részben, a felperes a felülvizsgálati kérelmet illetően részben lett pernyertes, így a nagyobb részben pernyertes alperes javára kötelezte a Legfelsőbb Bíróság a felperest az együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati részperköltség megfizetésére a Pp. 275/B. § szerint alkalmazandó Pp. 81. § (1) bekezdése alapján.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 27. 672/1997. sz.)