adozona.hu
AVI 1999.6.74
AVI 1999.6.74
Nem eredményezi az önkéntes biztosító pénztári tagsági viszony érvénytelenségét az a körülmény, hogy az adózó a tagsági viszony létesítése útján adókedvezmény igénybe vételét kívánta elérni (1991. évi XC. tv. 38/A. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a beavatkozót a megyei bíróság végzésével vette nyilvántartásba. Részére a tevékenységi engedélyt az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárak Felügyelete az 1994. május 2-án kelt határozatával megadta.
A felperes 1995. november 27-én írásbeli belépési nyilatkozattal kérte felvételét a felperesi beavatkozóhoz, egyidejűleg 1000 forint belépési díjat és 200 000 forint tagdíjat is befizetett. A belépési nyilatkozatot a felperesi beavatkozó ugyanezen napon záradékolta. A felperes 1995. d...
AVI 1999.6.74 Nem eredményezi az önkéntes biztosító pénztári tagsági viszony érvénytelenségét az a körülmény, hogy az adózó a tagsági viszony létesítése útján adókedvezmény igénybe vételét kívánta elérni (1991. évi XC. tv. 38/A. §)
A felperes a beavatkozót a megyei bíróság végzésével vette nyilvántartásba. Részére a tevékenységi engedélyt az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárak Felügyelete az 1994. május 2-án kelt határozatával megadta.A felperes 1995. november 27-én írásbeli belépési nyilatkozattal kérte felvételét a felperesi beavatkozóhoz, egyidejűleg 1000 forint belépési díjat és 200 000 forint tagdíjat is befizetett. A belépési nyilatkozatot a felperesi beavatkozó ugyanezen napon záradékolta. A felperes 1995. december 4-én 180 000 forint egyösszegű nyugdíjszolgáltatásban részesült.
A felperes a felperesi beavatkozó által kiadott igazolás alapján a személyi jövedelemadó bevallásában az 1995. évre vonatkozóan 100 000 forint adókedvezményt igényelt vissza. Az első fokú adóhatóság az adóvizsgálatot követően a felperes adólevonási jogcímét nem fogadta el. A felperes terhére 100 000 forint adókülönbözetet állapított meg és ennek következtében a visszaigényelt 100 000 forint kiutalását is elutasította. Határozatának indokolása szerint a felperesi beavatkozó nyugdíjas tagokkal kapcsolatos visszatérítési rendszere jogszabálysértő, ezt a Pénzügyminisztérium jogerős határozata is megállapította. A nyugdíjas tagok által befizetett összegek az egyéni számlán sem jelentek meg, ezért az adólevonási jog gyakorlására a felperes nem jogosult.
A felperes fellebbezése folytán az alperes az első fokú adóhatóság határozatát helyben hagyta. Utalt arra, hogy a felperes részére nyújtott egyösszegű nyugdíjszolgáltatás nem felel meg az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak létrehozásáról és működéséről szóló 1993. évi XCVI. törvény (a továbbiakban: Öpt.) rendelkezéseinek. A felperesi beavatkozó 1995. október 3. napján hozott küldöttgyűlési határozatai - amely a nyugdíjas tagtoborzó akció bevezetéséről rendelkezett - jogszabálysértőek és ezért semmisek.
A közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatára irányuló keresetében a felperes arra hivatkozott, hogy a személyi jövedelemadóról szóló módosított 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 38/A. § (1) bekezdés d) pontja az adólevonási jog gyakorlásához nem ír elő olyan feltételeket, mint amelyeket az ügyben eljárt adóhatóságok megköveteltek.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az első fokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Megállapította, hogy a felperes tagsági viszonya az Öpt. 11. § (2) bekezdése alapján létrejött a felperesi beavatkozónál, és ilyenként teljesített 200 000 forint összegű tagdíj befizetést a felperesi beavatkozóhoz, ezért az Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdés d) pontja szerint jogosult az adólevonásra. Nem zárható ki, hogy a felperes elsődleges célja az adókedvezmény igénybevétele volt, de e célnak a megvalósítását jogszabályi rendelkezés nem korlátozta és nem zárta ki. Nem lehet olyan jogértelmezésre jutni, hogy az adólevonási jog gyakorlása csak a nyugdíjszolgáltatás hosszabb időtartamú igénybevétele esetén illetné meg a felperest.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az Öpt. 11. § (2) bekezdése alapján a taggá váláshoz két nyilatkozat szükséges: a tag belépési nyilatkozata és a nyugdíjpénztár elfogadó határozata. A felperesi belépő nyilatkozat záradékolása nem pótolja a felperesi beavatkozó igazgató tanácsának döntését. Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárak Felügyeletének határozata, amelyet a Pénzügyminisztérium helyben hagyott megállapította, hogy a beavatkozó 1995. október 3. napján tartott küldöttgyűlésen hozott határozatai semmisek, így nem volt hatályos az alapszabály 15. pontjának az a módosítása, mely szerint a belépési nyilatkozatokat az igazgató tanács, vagy pénztár képviseletére jogosult személyek vizsgálják meg és fogadják el. Mindezek alapján a megyei bíróság megállapította, hogy a felperesnek a felperesi beavatkozó nyugdíjpénztárnál tagsági viszonya nem jött létre, ezért nem tekinthető az Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdés d) pontja alapján olyan magánszemélyi tagnak, aki adókedvezményre jogosult lenne.
A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes és a felperesi beavatkozó nyújtott be kérelmet kérve annak megváltoztatását, és az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletének helyben hagyását. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a nyugdíjpénztárba történő befizetés tényé nem vonta kétségbe, de helytelenül jutott arra a jogi következtetésre, hogy a felperesnek nem jött létre érvényes tagsági jogviszonya a felperesi beavatkozónál. A felperes tagsági viszonyának belépéskori elfogadására és a belépési nyilatkozat közvetlen záradékolására a felperesi beavatkozó alapszabályának rendelkezései szerint került sor.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a városi bíróság ítéletét helyben hagyta azzal, hogy az első fokon eljárt adóhatóságot új eljárásra kötelezte.
Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakkal kötött szerződés alapján nyújtott szolgáltatások adókedvezményére vonatkozóan az 1995. évben hatályban volt Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdés d) pontja kimondja, hogy a megállapított adóból levonható az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárba a magánszemély által az adóévben befizetett összegnek, kiegészítő nyugdíjpénztár esetében az 50%-a, a kiegészítő önsegélyező pénztár és egészségpénztár esetében a 25%-a, de együttesen legfeljebb 100 000 forint.
A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes tagsági jogviszonya létre jött-e a felperesi beavatkozónál, tagként fizetett-e be a nyugdíjpénztárba olyan összeget, amelyre figyelemmel adókedvezmény igénybevételére jogosult.
A felperes 1995. november 27-én kelt belépési nyilatkozatát a felperesi beavatkozó ugyanaz nap záradékolta. A felperesi beavatkozó 1995. október 3-ai küldött közgyűlésén módosított Alapszabály 14. pontja úgy rendelkezett, hogy a tagsági viszony a tagdíjfizetési kötelezettség és a várakozási idő, a belépési nyilatkozat nyugdíjpénztár általi elfogadásával kezdődik. A nyugdíjpénztár a belépési nyilatkozat elfogadását annak záradékolásával tanúsítja. A belépési nyilatkozatot - a 15. pontban foglaltak szerint - a nyugdíjpénztár igazgató tanácsa vagy a nyugdíjpénztár képviseletére jogosult személy vizsgálja meg és fogadja e1 a benyújtástól számított 30 nap alatt. A nyugdíjpénztár képviseletére ezen alapszabály 64/C. pontja szerint az Igazgató Tanács egy tagja és egy képviseleti joggal felruházott alkalmazott együttesen volt jogosult; a felperes belépési nyilatkozatát a nyugdíjpénztár pecsétjével, valamint egy igazgató tanácsi tag és egy képviseleti joggal felruházott alkalmazott aláírásával záradékolva kapta vissza, erre figyelemmel a tagsági viszonya ezen alkalommal az Öpt. 11. § (2) bekezdésére figyelemmel létrejött.
Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárak Felügyelete által 1995. december 13-án meghozott, majd a Pénzügyminisztérium által 1995. december 29-én kelt határozat megállapította, hogy a felperesi beavatkozó 1995. október 3-ai küldött közgyűlése határozatképtelen volt, így az azon hozott határozatok semmisek. Erre figyelemmel a felperesi beavatkozó az Alapszabály módosítása tárgyában sem határozhatott érvényesen. A Felügyelet a nyugdíjkorhatárt betöltött személyekre 1996. január 13-ig tagfelvételi zárlatot rendelt el, de a módosított Alapszabály szerint létrejött tagsági viszonyokat nem szüntette meg, ezért a felperes a felperesi beavatkozó tagjaként eszközölte a befizetést a belépéskor hatályos Alapszabály és a jogviszonyt szabályozó Öpt. 11. § (1) és (2) bekezdéseinek előírásainak betartásával.
A felperes a felperesi beavatkozó megbízottjának - a C. Rt.-nek - 1995. november 27-én az 1000 forint belépési díjat és a 200 000 forint egyéni tagdíjfizetést ténylegesen átadta, erről a felperesi beavatkozó részére igazolást állított ki.
A Legfelsőbb Bíróság hivatkozik arra, hogy az 1995. évben hatályos Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdés d) pontja igénybevételénél nem bír jelentősséggel, hogy a felperes milyen várakozási idő leteltét követően vette igénybe a nyugdíjszolgáltatást, illetve hogy az általa eszközölt befizetés egyéni számláján ténylegesen jóváírásra került-e. Az a körülmény pedig, hogy a felperes a tagsági viszony létesítése útján adókedvezmény igénybevételét kívánta elérni, magának a tagsági viszonynak az érvénytelenségét nem eredményezheti.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes 1995. november 27-én a felperesi beavatkozó tagjaként fizetett be olyan összeget, amelyre figyelemmel 50%-os adókedvezmény igénybevételére jogosult. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a másodfokú bíróság jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta azzal, hogy a Pp. 339. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően az első fokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Az elsőfokú bíróság tévedett amikor az első fokú adóhatóságot nem kötelezte új eljárásra, ennek elmaradása következtében az adóhatóság nem tudna dönteni az adó-visszafizetés kiutalásáról. Erre tekintettel az új eljárásban az első fokú adóhatóságnak a fent kifejtett szempontok figyelembe vételével kell dönteni a felperest megillető adókedvezmény folytán az adó visszafizetésének kiutalásáról.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 28.170/1997. sz.)