adozona.hu
AVI 1999.6.72
AVI 1999.6.72
Az adólevonás szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az adózó befizetése az az adóév végén még fennállt-e [1991. évi XC. tv. 38/A. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A T. O. Ö. Nyugdíjpénztár felperesi beavatkozót a megyei bíróság végzésével vette bírósági nyilvántartásba. Részére a tevékenységi engedélyt az Önkéntes Kölcsönös Biztosítópénztárak Felügyelete az 1991. május 2-án kelt határozatával megadta.
A felperes 1995. november 23-án töltötte ki belépési nyilatkozatát és ez alkalommal 1000 forint belépési díjat és 200 000 forint tagdíjat is befizetett a felperesi beavatkozóhoz. A belépési nyilatkozatát a beavatkozó ugyanezen napon záradékolta. A felper...
AVI 1999.6.72 Az adólevonás szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az adózó befizetése az az adóév végén még fennállt-e [1991. évi XC. tv. 38/A. §].
A T. O. Ö. Nyugdíjpénztár felperesi beavatkozót a megyei bíróság végzésével vette bírósági nyilvántartásba. Részére a tevékenységi engedélyt az Önkéntes Kölcsönös Biztosítópénztárak Felügyelete az 1991. május 2-án kelt határozatával megadta.A felperes 1995. november 23-án töltötte ki belépési nyilatkozatát és ez alkalommal 1000 forint belépési díjat és 200 000 forint tagdíjat is befizetett a felperesi beavatkozóhoz. A belépési nyilatkozatát a beavatkozó ugyanezen napon záradékolta. A felperes mint a beavatkozó tagja egyösszegű nyugdíjszolgáltatás igénybevétele iránt nyilatkozatot töltött ki és 1995. december 1-én a beavatkozó részéről 180 000 forint egyösszegű nyugdíjszolgáltatást kapott.
A felperes a beavatkozó által 1995. december 1-jén kiadott igazolása alapján a személyi jövedelemadó bevallásában az 1995. évre nézve 67 500 forint személyi jövedelemadó kedvezményt érvényesített.
Az első fokú adóhatóság az 1995. május 8-án kelt határozatában a felperes terhére 67 500 forint adókülönbözetet állapított meg, melyből 65 804 forint jogosulatlanul visszaigényelt adó volt, 2416 forint befizetett adóhiány.
A felperes fellebbezése folytán az alperes 1996. június 18-án kelt határozatával a felperes terhére 67 750 forint adókülönbözetet állapított meg, melyből 65 084 forint jogosulatlanul visszaigényelt adó és 2666 forint a befizetendő adóhiány. Indokolásában megállapította, hogy az Önkéntes Kölcsönös Biztosítópénztárak Felügyelete a beavatkozó tevékenységét vizsgálva megállapította, hogy az 1995. október 3-ai küldött közgyűlés határozatképtelen volt és az azon hozott határozatok semmisek. Ezért a beavatkozó és a tagok között - köztük a felperes is - kötött megállapodások érvénytelenné - semmissé - váltak. A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló többször módosított 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 38/A. (1) bekezdés b) pontjában meghatározott kogens feltételek a felperes esetében hiányoztak. A beavatkozó a tagok javára jóváírt összegeket egyéni számlán nem tartotta nyilván.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság véleménye szerint a nyugdíjpénztár tagja által történt befizetésnek meg kell felelnie az Önkéntes Kölcsönös Biztosítópénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény (a továbbiakban: Öpt.) előírásainak, az adott pénztár alapszabályában meghatározott követelményeknek, mert csak ennek alapján lehet meghatározni, hogy valaki tagja-e a nyugdíjpénztárnak, a befizetés valóban az Öpt. által meghatározott cél érdekében, az alapszabályban előírt módon történt-e, valamint hogy a pénztár tagja mikor és milyen formában jogosult a szolgáltatás igénybevételére és ennek alapján lehet az adólevonási jog gyakorlásának jogszerűségéről állást foglalni. A bíróság álláspontja szerint a pénztár részéről a záradékolás nem volt megfelelő 1995-ben, a pénztár részéről nyugdíjszolgáltatás nem történt, a felperes célja a személyi jövedelemadó csökkentése volt.
A felperes és a beavatkozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta. Indokolásában kifejtette, hogy téves az a fellebbezési érvelés, hogy az adókedvezményt önmagában a befizetés ténye megalapozza. A perbeli gazdasági esemény a gyakorlatban azt jelentette, hogy a felperes átadott meghatározott összegeket és azt visszakérte, amelynek a beavatkozó a működési költségek elszámolásával eleget tett. Ezért az adóévre vonatkozóan az Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdés d) pontja szerinti befizetések az adóév lezártakor - amikor a kedvezményt elszámolhatta volna - már nem állt fenn. Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság amikor a felperes és a beavatkozó közötti tagsági viszonyra semmisséget állapított meg, de ennek az ügy eldöntése szempontjából relevanciát nem tanúsított.
A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes és a felperesi beavatkozó nyújtott be kérelmet, annak az első fokú ítéletre is kiterjedő megváltoztatása és a keresetnek helyt adó határozat meghozatala iránt. Álláspontjuk szerint a másodfokú bíróság a befizetés tényét és a felperes tagsági viszonyának létrejöttét illetően a helyesen megállapított tényállásból helytelen jogi következtetésre jutott. Kérték figyelembe venni, hogy a befizetést a beavatkozó megbízottja átvette, így azzal a beavatkozó rendelkezett, a belépés napján az ténylegesen is átadásra került a részére. Állították, hogy a nyugdíjszolgáltatás feltétele, a nyugdíjkorhatár elérése, ami a perbeli esetben meg is valósult. Az Szja. tv. rendelkezéseiből nem vonható le az a következtetés, hogy a jogalkotó a befizetés adókedvezményét azon feltételhez kívánta volna kötni, hogy az az adóév végén még a beavatkozónál legyen.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a városi bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes 1996. június 18-án kelt határozatát - az első fokú adóhatóság 1996. május 8-án kelt határozatára is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az első fokon eljárt adóhatóságot új eljárásra kötelezte.
Az Önkéntes Kölcsönös Biztosítópénztárakkal kötött szerződés alapjául nyújtott szolgáltatások adókedvezményére vonatkozóan az 1995. évben hatályban volt Szja. 38/A. § (1) bekezdés d) pontja kimondta, hogy a megállapított adóból levonható az Önkéntes Kölcsönös Biztosítópénztárba a magánszemély által az adóévben befizetett összegnek kiegészítő nyugdíjpénztár esetén az 50%-a, a kiegészítő önsegélyező pénztár és egészségpénztár esetében 25%-a, de együttesen legfeljebb 100 000 forint. A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes tagsági jogviszonya létrejött-e, tagként fizetett-e be a nyugdíjpénztárba olyan összeget, amelyre figyelemmel adókedvezmény igénybevételére jogosult, szükséges-e az adókedvezmény igénybevételéhez, hogy a felperes befizetése az adóév végén a nyugdíjpénztárnál legyen.
A felperesi beavatkozó 1995. október 3-án megtartott küldött közgyűlésén módosították az alapszabály 14. pontját, mely szerint a tagsági viszony a tagdíj fizetési kötelezettség és a várakozási idő, a belépési nyilatkozat Nyugdíjpénztár általi elfogadásával kezdődik. A felperes belépési nyilatkozatát a nyugdíjpénztár pecsétjével, valamint egy igazgató tanácsági tag és egy képviseleti joggal felruházott alkalmazott aláírásával záradékolva kapta vissza, erre figyelemmel a tagsági viszonya ezen alkalommal az Öpt. 11. § (2) bekezdése alapján létrejött.
Az Önkéntes Kölcsönös Biztosítópénztárak felügyelete által 1995. december 13-án meghozott, majd a Pénzügyminisztérium által 1995. december 29-én jóváhagyott határozat megállapította, hogy a felperesi beavatkozó 1995. október 3-ai küldött közgyűlése határozatképtelen volt, így az azon hozott határozatok semmisek. Erre figyelemmel a nyugdíjpénztár az alapszabály módosítása tárgyában sem határozhatott érvényesen. A módosított alapszabály szerint létrejött tagsági viszonyokat ugyanakkor nem szüntette meg, ezért a felperes a beavatkozó tagjaként eszközölte a befizetést a belépéskor hatályos alapszabály és a jogviszonyt szabályozó Öpt. 11. § (1) és (2) bekezdése előírásainak betartásával.
A belépéskor a felperes 201 000 forintot fizetett be, melyre a beavatkozó részére a belépés napján cégszerű aláírással és pecséttel ellátott igazolást adott ki. A felperes a nyugdíjpénztár megbízottjának - a C. Rt.-nek - az 1000 forint belépési díjat és a 200 000 forint egyéni tagdíjfizetést ténylegesen átadta és erről a beavatkozó a felperes részére igazolást állított ki.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az 1995. évben hatályos Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdés d) pontja igénybevételénél nem bír jelentőséggel, hogy a felperes milyen várakozási idő leteltét követően vette igénybe a nyugdíjszolgáltatást, illetve hogy az általa eszközölt befizetés egyéni számláján ténylegesen jóváírásra került-e. Ezért a másodfokú bíróság tévedett, amikor annak jelentőséget tanúsított, hogy a felperes befizetése az adóév végén már nem állt fent. Az Szja. 38/A. § (1) bekezdés d) pontja alapján annak van jelentősége, hogy a felperes a beavatkozó tagjaként ténylegesen eszközölt befizetést. Az a körülmény, hogy a felperes a tagsági viszony létesítése útján adókedvezmény igénybevételét kívánta elérni, magának a tagsági viszonynak az érvénytelenségét nem eredményezheti, visszaélésszerű joggyakorlásnak nem minősül.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság tehát megállapította, hogy a felperes 1995-ben a beavatkozó tagjaként fizetett be a nyugdíjpénztárba olyan összeget, amelyre figyelemmel 50%-os adókedvezmény igénybevételére jogosult. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a másodfokú bíróság jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes határozatát - az első fokú határozatra is kiterjedően - a Pp. 339. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően hatályon kívül helyezte és az első fokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Az új eljárásban a fent kifejtett szempontok figyelembevételével kell dönteni a felperest megillető adókedvezmény folytán az adó visszafizetése tárgyában.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 28.342/1997. sz.)