adozona.hu
AVI 1999.6.71
AVI 1999.6.71
Nem vonható le az összjövedelemből az az összeg, amelyet az adózó magánszemély helyett harmadik személy olyan módon fizetett be az alapítványhoz, hogy az adózó vagyonát nem csökkenti [1991. évi XC. tv. 34. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A G. E. Önsegélyező Egyesület (a továbbiakban: Egyesület) és a V. N. E. Alapítvány (a továbbiakban: Alapítvány) 1994. november 25. napján együttműködési megállapodást kötött, melynek alapján az Alapítvány folyamatosan pénzeszközöket enged át az Egyesületnek.
A felperes 1994. évben tagja volt az Egyesületnek, amely 1994. november 22-én 527 500 forint egyesületi pénzbeni juttatásban részesült. A felperes 1994. november 30. napján 633.000 forintot fizetett be az Alapítvány számlájára.
Az Alapí...
AVI 1999.6.71 Nem vonható le az összjövedelemből az az összeg, amelyet az adózó magánszemély helyett harmadik személy olyan módon fizetett be az alapítványhoz, hogy az adózó vagyonát nem csökkenti [1991. évi XC. tv. 34. §].
A G. E. Önsegélyező Egyesület (a továbbiakban: Egyesület) és a V. N. E. Alapítvány (a továbbiakban: Alapítvány) 1994. november 25. napján együttműködési megállapodást kötött, melynek alapján az Alapítvány folyamatosan pénzeszközöket enged át az Egyesületnek.A felperes 1994. évben tagja volt az Egyesületnek, amely 1994. november 22-én 527 500 forint egyesületi pénzbeni juttatásban részesült. A felperes 1994. november 30. napján 633.000 forintot fizetett be az Alapítvány számlájára.
Az Alapítvány az APEH Megyei Igazgatósága által 1994. november 9. napján kelt határozata alapján jogosult volt az őt illető befizetésekről adóalap-csökkentő kedvezmény igénybevételéhez levonásra jogosító igazolást kiadni. A felperesi befizetésről az Alapítvány a felperes részére ezt az igazolást 1994. december 9. napján kiadta.
A felperes az Alapítvány igazolása alapján az összjövedelmét 633 000 forinttal csökkentette.
Az APEH Megyei Igazgatósága az 1995. október 31-én kelt határozatával 278 520 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, melynek megfizetésére kötelezte a felperest. A határozatban 139 260 forint adóbírságot és 77 780 forint késedelmi pótlékot is megállapított a felperes terhére.
A felperes fellebbezése folytán az alperes határozatával az első fokú határozatot helyben hagyta. Határozatában az első fokú adóhatósággal egyezően arra hivatkozott, hogy a felperes vagyoni előnyhöz jutott az alapítványi befizetéssel. Az adó visszatérítés és az egyesületi támogatás összege jelentősen meghaladta az alapítványi befizetés összegét. Álláspontja szerint az Alapítvány működésének utólagos ellenőrzése során van csak lehetőség az adólevonás feltételének teljesülésének vizsgálatára.
Az elsőfokú bíróság az alperes 1996. január 5-én kelt határozatát hatályon kívül helyezte. Indokolásában arra hivatkozott, hogy a személyi jövedelemadóról szóló 1994. évben hatályos 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 34. § (9) bekezdésében foglalt feltételeket az adóhatóság csak akkor vizsgálhatja, amikor dönt az előzetes hozzájárulás megadásáról, az igazolás birtokában eszközölt adóalap csökkentés jogszerűségének elbírálásakor már csak a 34. § (1) bekezdésének a) pontjában fogalt feltételeket veheti figyelembe. Az Alapítvány az adóhatóság hozzájáruló határozata alapján adta ki az igazolást a felperesnek, aki ennek alapján joggal élhetett az adóalap csökkentés jogával.
Az alperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján a Pp. 253. § (2) bekezdése és a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján helyben hagyta.
A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt az alperes nyújtott be kérelmet, annak megváltoztatása, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása és a felperes keresetének elutasítása iránt. Álláspontja szerint a bíróságok ítéletei egyaránt jogsértőek az Szja. tv. 34. § (1) bekezdés a) pontja, a 34. § (9) bekezdése értelmezése tekintetében, az összefüggésben az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 51. § (2) bekezdés b) pontjában illetve a 79. § (1) bekezdésében rögzített ellenőrzési jog gyakorlásának szabályaival. Álláspontja szerint nem volt kizárható, hogy az adományozott összeget akár közvetlenül, akár valamely szolgáltatással összefüggésben előre meghatározott vagyoni előny megszerzése vagy nyújtása érdekében adták. A bíróság jogi álláspontja az alperesi adóhatóság utólagos ellenőrzési jogának kizárását jelenti.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta azzal, hogy az alperes határozatát - az első fokú adóhatóság határozatára is kiterjedően - helyezte hatályon kívül és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.
Az Szja. tv. 34. § (1) bekezdés a) pontja szerint az adóalap megállapításakor az összjövedelemből levonható a belföldi székhelyű alapítvány, továbbá a közérdekű kötelezettségvállalás céljára átadott összeg, ha az adóhatóság előzetesen hozzájárult, hogy az Alapítvány a befizetésről a levonásra jogosító igazolást adjon.
Az Szja. tv. 34. § (9) bekezdése szerint az adóhatóság az (1) bekezdés a) pontjában említett kérelemre akkor adja meg, ha az alapítvány betegségmegelőző és gyógyító, tudományos, kutatási, környezetvédelmi, műemlékvédelmi, természetvédelmi, kulturális, oktatási, diák- és tömegsport, vallási célt, a közrend, a közbiztonság védelmét, az öregek és a hátrányos helyzetűek, a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel valamint a határon túli magyarsággal kapcsolatos előbbi célok megvalósítását, menekültek megsegítését, a törvényhozói munka elősegítését szolgálja, és ha egyidejűleg az Alapítvány működési szabályzata valamint az alapítványi pénzeszközök felhasználása alapján egyaránt kizárható, hogy az adományozott összeget akár közvetlenül, akár valamely szolgáltatással összefüggésben előre meghatározott előny megszerzése vagy nyújtása érdekében adják.
A fentiekkel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság kifejti, hogy az adóhatóság az Alapítvány részére kiadott hozzájárulás megadásakor az Szja. 34. § (9) bekezdése alapján csak azt vizsgálhatta, hogy az ott meghatározott célokat szolgálja-e az Alapítvány, de előzetesen nem minősíthette az Alapítványhoz történő befizetett összegek levonásának jogszerűségét.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának d=16680 ssz=9>1/1998. KJE. Jogegységi határozatának (a továbbiakban: Jogegységi határozat) 3. pontja rámutat arra, hogy az adóhatóság az Art. 51. § (1) bekezdésére figyelemmel a levonásra jogosító igazolás kiadását követően utólag is ellenőrizheti, hogy a konkrét befizetést a magánszemély nem előre meghatározott vagyoni előny megszerzése vagy nyújtása érdekében adja. Ennek alapján tévedett a másodfokú bíróság, amikor úgy találta, hogy az adóhatóság a levonásra jogosító igazolás kiadását követően utólag már nem volt jogosult vizsgálni a felperesi adóalap csökkentés jogszerűségét.
A Jogegységi határozat 2. pontjában foglaltak szerint az adókedvezmény igénybevételét nem zárja ki, ha az adományozás vagyoni előny érdekében történik. Az adományozott összeg összjövedelmet csökkentő levonására akkor nem kerülhet sor, ha az összeget az alapítvány által - közvetlenül vagy közvetve - nyújtott vagyoni előny megszerzése vagy nyújtása érdekében fizetik be. A vagyoni előny megszerzése ugyanis nem járhat együtt azzal, hogy a vagyoni előnyt éppen az az alapítvány nyújtja, mely részére a befizetés történt.
A Jogegységi határozat 1. pontja alapján az összjövedelemből a belföldi székhelyű alapítvány céljára átadott összeg - a rendeltetésre joggyakorlás elvére figyelemmel - csak akkor vonható le, ha a befizetés a magánszemély vagyonának tényleges csökkentését eredményezheti. Nem vonható le az összjövedelemből az az összeg, amelyet az adózó magánszemély helyett harmadik személy olyan módon fizeti be az alapítványhoz, hogy az az adózó vagyonát nem csökkenti.
A perbeli esetben a felperes 633 000 forintot fizetett be az Alapítvány javára. Ebből 527 500 forint az Egyesület pénzbeni juttatása volt. Ennek alapján megállapítható, hogy a felperes saját vagyonából csak 105 500 forintot fizetett be az Alapítvány javára, valóságos befizetésnek tehát csak ez az összeg tekinthető.
A Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja szerint ezért az adókedvezmény az Szja tv. 34. § (1) bekezdése alapján a 105 500 forint tekintetében vehető igénybe, a további 527500 forint tekintetében az adóhatóság jogszerűen zárta ki a kedvezmény igénybevételét.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A.§-a alapján a megyei bíróság jogerős ítéletét indokolásának megváltoztatásával - hatályában fenntartotta azzal, hogy az alperes határozatát - az első fokú közigazgatási határozatra is kiterjedően helyezte hatályon kívül és az első fokú közigazgatási szervet - az adókötelezettség újbóli megállapítása végett - új eljárásra kötelezte.
Az alperes a kereseti kérelem tekintetében nagyobb részben, a felperes a felülvizsgálati kérelmet illetően részben lett pernyertes, így a nagyobb részben pernyertes alperes javára kötelezte a Legfelsőbb Bíróság a felperest az együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati részperköltség megfizetésére a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazandó Pp. 81. § (1) bekezdése alapján.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 27. 910/1997. sz.)