adozona.hu
AVI 1999.5.65
AVI 1999.5.65
Ha az adózó mulasztását az adóhatósági határozatban megjelölt határidőn belül felszólításra pótolja, ezt a mulasztási bírság mértékének megállapításánál mint "önkéntes" teljesítést nem lehet figyelembe venni [1990. évi XCI. tv. 74. §-ának (9) és (11) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH Megyei Igazgatósága VI. Operatív Ellenőrzési Osztálya 1998. április 16-án és 1998. április 27-én próbavásárlást végzett a felperes telephelyén, D., Cs. u. 106. sz. alatt.
E telephely az adóhatóság adatnyilvántartásában nem szerepelt, ennek üzemeltetését a felperes nem jelentette be.
A felperesi társaság ügyvezetője 1998. április 30-án megjelent az első fokú adóhatóságnál, ahol jegyzőkönyvbe nyilatkozta, hogy a T., S. u. 11. szám alatti, valamint D., I. u. 114. szám alatti telephelyé...
AVI 1999.5.65 Ha az adózó mulasztását az adóhatósági határozatban megjelölt határidőn belül felszólításra pótolja, ezt a mulasztási bírság mértékének megállapításánál mint "önkéntes" teljesítést nem lehet figyelembe venni [1990. évi XCI. tv. 74. §-ának (9) és (11) bek.]
Az APEH Megyei Igazgatósága VI. Operatív Ellenőrzési Osztálya 1998. április 16-án és 1998. április 27-én próbavásárlást végzett a felperes telephelyén, D., Cs. u. 106. sz. alatt.E telephely az adóhatóság adatnyilvántartásában nem szerepelt, ennek üzemeltetését a felperes nem jelentette be.
A felperesi társaság ügyvezetője 1998. április 30-án megjelent az első fokú adóhatóságnál, ahol jegyzőkönyvbe nyilatkozta, hogy a T., S. u. 11. szám alatti, valamint D., I. u. 114. szám alatti telephelyét megszüntette, a D. Cs. u. 106. szám alatt pedig új telephelyet létesített. Ez utóbbi létesítését nem jelentette be az adóhatósághoz.
Az első fokú adóhatóság ellenőrzést folytatott le a felperesi társaságra vonatkozóan, arról jegyzőkönyvet készített és rögzítette a felperesi mulasztást. Erre vonatkozóan a felperes ügyvezető igazgatója észrevételt nem tett.
Az első fokú adóhatóság határozatában a felperes terhére 30 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki, figyelembe vette a mulasztás körülményeit, különösen annak súlyát, azt, hogy az intézkedő képviselő a tőle elvárható körültekintéssel járt e el. Azt állapította meg az adóhatóság, hogy nem a tőle elvárható körültekintéssel járt el és a mulasztási bírság kiszabásánál súlyosbító körülményként értékelte azt is, hogy a felperes a telephelyét több mint két éve nem jelentette be az adóhatóságnak.
A felperes fellebbezett e határozat ellen, azonban az alperes határozatával helyben hagyta a fentebb részletezett első fokú határozatot.
Hivatkozott a módosított 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 74. § (9) és (17) bekezdésben írtakra, valamint a 73. § (1) bekezdésben foglaltakra.
Azt is rögzítette, hogy az adójogszabályok alanya a gazdasági társaság, így a társaság jogszabálysértő magatartása esetében közömbös az ügyvezető igazgató kora, egészségi állapota. Az első fokú határozatot törvényesnek találta.
A felperes keresetnek minősített beadványában e határozat törvényességi felülvizsgálatát kérte. A bejelentési kötelezettség elmulasztását nem vitatta, arra utalt, hogy a társaság könyvelőjét bízta meg a bejelentkezések elvégzésével, aki azt elmulasztotta.
A továbbiakban az ügyvezető igazgató életkörére, megromlott egészségi állapotára hivatkozott, valamint arra, hogy bízott a könyvelő törvényes közreműködésében.
Végezetül előadta, hogy 1998. május 5-én teljesítette a telephely-változás bejelentési kötelezettségét és így indokolt a bírság megfizetésének mellőzése, vagy mérséklése. Ezt kérte a bíróságtól.
Az alperes írásbeli ellenkérelmében pedig a kereset elutasítását kérte, mivel a mulasztási bírság kiszabásának jogalapját nem vitatta a felperes, csupán annak összegszerűségét.
Az elsőfokú bíróság állásfoglalása szerint a felperes keresete alaptalan.
A módosított 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 72. § (1) bekezdése szerint az ügyfél jogszabálysértésre hivatkozva az államigazgatási ügy érdemében hozott határozat felülvizsgálatát a határozat közlésétől számított 30 napon belül keresettel kérheti a bíróságtól.
Az Art. 86. § (1) bekezdése szerint pedig az adóhatóság a másodfokú jogerős érdemi határozatát a bíróság az adózó kérelmére jogszabálysértés esetén megváltoztatja vagy hatályon kívül helyezi és ha szükséges az adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasítja.
Mindkét jogszabályi hivatkozás szerint a közigazgatási határozatnak törvénysértőnek kell lenni ahhoz, hogy azt a bíróság megváltoztassa vagy hatályon kívül helyezze.
A perbeli ügyben a felperes mulasztása - elismerő nyilatkozata szerint is - vitathatatlan, tehát ebben a vonatkozásban a közigazgatási határozat már nem lehet törvénysértő.
A továbbiakban a bíróság a kiszabott bírság összegszerűségét vizsgálta és azokat a körülményeket, amelyet alátámasztják a kirótt bírság összegét.
Az Art. 74. § (9) bekezdése értelmében, ha az adóhatóság megállapítja, hogy az adózó a (8) bekezdésben meghatározott kötelezettségeket, továbbá a bevallási kötelezettségét nem teljesítette, 100 000 Ft-ig terjedő mulasztási bírságot szab ki és ezzel egyidejűleg - határidő tűzésével - az adózót teljesítésre hívja fel.
A (8) bekezdés pedig azt tartalmazza, hogy az adózó 50 000 Ft-ig terjedő bírsággal sújtható, ha a bejelentési, változás-bejelentési, adatszolgáltatási kötelezettségét késedelmesen teljesíti.
Az Art. 73. § (1) bekezdése pedig azt tartalmazza, hogy az adóbírság mértéke kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. Az adóbírság mérséklésénél az eset összes körülményét mérlegelni kell, különösen az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, az adózó jogellenes magatartásának súlyát, gyakoriságát.
A perbeli ügyben a mulasztás nem volt vitatott, a bírság összege a fent idézett jogszabályi kereten belül került megállapításra arra is figyelemmel, hogy több mint két éve annak, hogy a felperes kötelezettségének nem tett eleget, tehát nem a tőle elvárható körültekintéssel járt el, így a bírság elengedésének, mérséklésének nincsenek jogszabályi lehetőségei.
A kifejeztettek alapján a bíróság azt állapította meg, hogy az alperes nem sértett jogszabályt határozata meghozatalánál, így a bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A megyei Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az indokolás szerint az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállás alapján érdemben is helyes döntést hozott és a megyei bíróság mindenben osztja az első fokú ítélet jogi indokolását is, ezért azt a Pp. 253. §-ának (2) és 254. §-ának (3) bekezdése alkalmazásával mint érdemben helyest indokai alapján hagyta helyben, a fellebbezést a Pp. 340. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül elbírálva.
Kizárólag a fellebbezésben foglaltakra tekintettel jegyezte meg a következőket:
Az adózás rendjéről szóló1990. évi XCI. törvény (Art.) 74. §-ának (9) bekezdése a változás jelentési kötelezettség elmulasztása esetén 100 000 Ft-ig terjedő mulasztási bírság kiszabását rendeli, előírja továbbá, hogy az adóhatóság köteles a mulasztási bírság kiszabásával egyidejűleg - határidő tűzésével - az adózót a teljesítésére felhívni.
A hivatkozott rendelkezés helyes értelmezése szerint tehát a mulasztás megállapításánál az első fokú adóhatóság által végzett ellenőrzés időpontjában megállapított tényállás az irányadó.
Ennek megfelelően a keresettel támadott első fokú adóhatósági határozat az V. pontjában tartalmazza a felperes felhívását arra, hogy a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül a megváltozott telephely címét az adóhatóságnak jelentse be.
Mindezek alapján tehát az a körülmény, hogy a felperes még a másodfokú határozat meghozatala előtt bejelentette telephelye változását a bírság mértékének megállapításánál figyelembe nem vehető, a teljesítéssel ugyanis a felperes az első fokú határozatban foglalt felhívásnak tett eleget, a mulasztást tehát nem önként pótolta.
Amennyiben a felperes ezt a határidőt is elmulasztotta volna, úgy az Art. 74. §-ának (11) bekezdése alapján vele szemben további, súlyosabb szankciók kiszabására került volna sor, ugyanakkor a (11) bekezdés csak az újabb határidő tűzésével egyidejűleg kiszabott kétszeres mértékű bírság korlátlan mérséklését teszi lehetővé. Nem tartalmaz azonban ilyen engedményt a (9) bekezdés szerint első ízben kiszabott bírságra vonatkozóan.
Azt pedig az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes a mérlegelési jogkörben meghozott határozatában a bírság összegének megállapításánál valamennyi a jogszabályban előírt körülményt figyelembe vett, a határozat indokolása okszerű és megalapozott, következésképpen annak hatályon kívül helyezésére törvényes lehetőség nincs.
(Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 3. Pf. 22.440/1998. sz.)