adozona.hu
AVI 1999.5.64
AVI 1999.5.64
A becslés alapján számított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal bizonyíthatja (1990. évi XCI. t v. 60. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát - az első fokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Megállapította, hogy a perbeli ügyben az alperesi határozat meghozatalának időpontjára tekintettel az adózás rendjéről szóló többször módosított 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 1996-ban hatályos szabályait kell alkalmazni. Az alperes az Art. 60. §-a alapján nem bizonyította, hogy az adóhatóság jogszerűen alkalmazott be...
AVI 1999.5.64 A becslés alapján számított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal bizonyíthatja (1990. évi XCI. t v. 60. §)
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát - az első fokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Megállapította, hogy a perbeli ügyben az alperesi határozat meghozatalának időpontjára tekintettel az adózás rendjéről szóló többször módosított 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 1996-ban hatályos szabályait kell alkalmazni. Az alperes az Art. 60. §-a alapján nem bizonyította, hogy az adóhatóság jogszerűen alkalmazott becslési eljárást, az 51. § (4) bekezdése alapján a tényállást sem tisztázta. Nem tisztázta, hogy az adóalapként megállapított összeg milyen forrásból származik, illetve, hogy a személyi jövedelemadó törvény, illetve az Art. 60. § (6) bekezdésére figyelemmel az adóalapként megállapított összeg adómentes, vagy bevallási kötelezettség alá nem eső jövedelemkategóriába tartozik-e.A peres felek fellebbezése folytán a megyei bíróság jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az alperes által fizetendő első fokú perköltség összegét felemelte, egyebekben helyben hagyta azzal a helyesbítéssel, hogy az első fokú közigazgatási szerv köteles új eljárás lefolytatására. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy az 1996-ban hatályos Art. szabályokat kell alkalmazni. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásával szemben azt állapította meg, hogy az alperes az Art. 60. § (3) bekezdés b) pontja és a 60. § (2) bekezdése alapján jogszerűen alkalmazott becslést, mert a felperes 1992. évi személyi jövedelemadó bevallási adatai és az ez évben a fia részére nyújtott kölcsön összege között nagymértékű eltérés mutatkozik. Erre figyelemmel a megyei bíróság álláspontja szerint a bizonyítási teher megfordul és a felperesnek kell bizonyítania, hogy a kölcsön nyújtásához olyan fedezettel rendelkezett, amely nem adóköteles, eltitkolt jövedelemből származott. Ebből következően az alperes határozata annyiban jogszabálysértő, hogy az Art. nem hatályos jogszabályi rendelkezéseit alkalmazta, és a felperest nem tájékoztatta az Art. 1. § (5) bekezdése alapján, hogy a helytelen jogi álláspontja folytán a bizonyítási lehetőségtől fosztja meg magát.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben indítványozta annak indokolási részében foglaltak megváltoztatását azzal, hogy az adóigazgatási eljárás során az adóhatóságot terheli a bizonyítás kötelezettsége mind a becslés alkalmazhatósága, mind pedig az adóalap megállapítása vonatkozásában.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése és 272. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, konkrét jogszabálysértésre kell hivatkozni, továbbá elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja. A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275.§ (2) bekezdése alapján a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Jelen felülvizsgálati eljárásban tehát csak azt vizsgálhatta, hogy az alperes az Art. 60. § (2) bekezdése és (3) bekezdés b) pontja alapján jogszerűen alkalmazott-e adóbecslést és ennek alapján megfordul-e a bizonyítási teher és a felperesnek kell-e bizonyítania, hogy olyan fedezettel rendelkezett, amely nem adóköteles eltitkolt jövedelemből származott.
Az alperesi határozat meghozatalának idején, az 1996. évben hatályos Art. 60. § (1) bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvénynek megfelelően a valóságos adóalapját valószínűsíti. A (2) bekezdés alapján becslés esetén az adóhatóság bizonyítja, hogy az alkalmazásának a feltételei fennállnak továbbá, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszer az adóalapját valószínűsíti. A 60. § (3) bekezdés d) pontja alapján becslés alkalmazható, ha a magánszemély valótlan, hiányos bevallást vagy nyilatkozatot tett, vagy a nyilatkozattételt elmulasztotta. A másodfokú bíróság a tényállást a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetése alapján állapította meg és ennek alapján jutott arra a meggyőződésre, hogy a felperesnek az 1992. évi személyi jövedelemadó bevallási adatai és az az évben a fiának nyújtott kölcsön összege között olyan nagymértékű eltérés mutatkozik, amely az alperes becslését megalapozza.
A bizonyítás eredményének a mérlegelésre vonatkozó jogszabálysérelméről csak akkor lehet szó, ha a bíróság által megállapított tényállás az iratok tartalmával ellentétes (iratellenes), illetőleg a bíróság a bizonyítékok egybevetése és összességükben való értékelése során nyilvánvalóan helytelen, logikailag ellentmondó következtetésre jutott. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok eltérő értékelésnek, úgynevezett felülmérlegelésnek nincs helye. A perbeli esetben azonban a másodfokú bíróság az első fokú eljárás során lefolytatott bizonyítás eredményének mérlegelése során az említett hibáktól mentesen állapította meg a tényállást a tekintetben, hogy az alperes az Art. 60. § (3) bekezdés d) pontja és 60. § (2) bekezdése alapján jogszerűen alkalmazott becslést.
A felülvizsgálati kérelem tévesen hivatkozott arra is, hogy az alperes az Art. 51. § (4) bekezdésében foglalt tényállás felderítési és bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget és az új eljárásban is az alperesnek kell bizonyítani, hogy a felperesnek adóbevallási kötelezettség alá eső, ám eltitkolt jövedelme volt. A Legfelsőbb Bíróság is megállapítja, hogy az alperes az Art. 51. § (4) bekezdésében foglalt kötelezettségének eleget tett, a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján jogszerűen állapította meg a bevallás hiányosságára és számszaki ellentmondására tekintettel, hogy becslésnek van helye.
A felperes tévesen hivatkozott arra is a felülvizsgálati kérelmében, hogy csak az 1997. január 1-jétől hatályos Art. 60/A. §-a mondta ki az adózó bizonyítási kötelezettségét. Az 1996. évben hatályos Art. 60. § (5) és (6) bekezdésének egybevetése alapján is megállapítható, hogy a becslés alapján számított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal bizonyíthatja. Az alperes a perbeli esetben bizonyította, hogy becslésnek van helye, a rendelkezésére álló adatok alapján végezte el a becslést, ezért a felperesnek kell bizonyítania, hogy olyan fedezettel rendelkezett, amely nem adóköteles eltitkolt jövedelemből származott.
Mivel a felperes a jogszabálysértés tényét bizonyítani nem tudta, ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 27.992/1997. sz.)