adozona.hu
AVI 1999.5.63
AVI 1999.5.63
A bíróság vizsgálja, hogy az adóhatóság alkalmazott-e becslést (1990. évi XCI. tv. 60. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az első fokú adóhatóság az 1991. június 3-a óta vállalkozói tevékenységet végző felperesnél 1995. március 31-től 1995. május 18-ig a költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte, melynek során megállapította, hogy a felperes a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 2. számú mellékletének 2. pontjában meghatározott részletező nyilvántartások közül az árváltozási-, illetve árnyilvántartást 1993. évben nem, 1994-ben pedig csak az árnyilvántartást vezette.
Az adóha...
AVI 1999.5.63 A bíróság vizsgálja, hogy az adóhatóság alkalmazott-e becslést (1990. évi XCI. tv. 60. §)
Az első fokú adóhatóság az 1991. június 3-a óta vállalkozói tevékenységet végző felperesnél 1995. március 31-től 1995. május 18-ig a költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte, melynek során megállapította, hogy a felperes a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 2. számú mellékletének 2. pontjában meghatározott részletező nyilvántartások közül az árváltozási-, illetve árnyilvántartást 1993. évben nem, 1994-ben pedig csak az árnyilvántartást vezette.Az adóhatóság az 1995. április 25-én kelt előzetes jegyzőkönyvben rögzítette a felperes árképzésre vonatkozó nyilatkozatát, mely szerint 1993. és 1994. évben az általa alkalmazott fogyasztói árak kialakítására oly módon került sor, hogy átlagosan 20%-os árrést és 5%-os fuvarköltséget alkalmazott.
Az első fokú adóhatóság 1995. június 15-én kelt határozatában a felperes terhére az 1993. évre 1 665 000 Ft, 1994. évre pedig 1 249 000 Ft általános forgalmi adó különbözetet, összesen 2 914 000 Ft adókülönbözetet állapított meg és őt 2 087 000 Ft adóhiány, 1 043 500 Ft adóbírság és 773 672 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. A határozat indokolásában foglaltak szerint az első fokú adóhatóság a felperes által a vizsgált évekre bevallott és lekönyvelt bevételt nem fogadta el, ezen időszakra az áruértékesítésből származó felperesi bevétel összegét az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 58. § (1) és (2) bekezdése alapján határozta meg. A felperes jegyzőkönyvi nyilatkozata alapján ily módon kiszámított árbevétel és az általa lekönyvelt árbevétel különbségére eső felszámított általános forgalmi adó különbözetet, a felperes folyószámláján mutatkozó túlfizetésre figyelemmel, 838 000 Ft-tal csökkentette és az így megállapított 2 087 000 Ft adóhiány után az Art. 72. § (1) bekezdése alapján 50%-os bírságot, valamint az Art. 67. § (1) és (2) bekezdése alapján 773 672 Ft késedelmi pótlékot szabott ki.
A felperes fellebbezése folytán eljárt I. r. alperes határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta, kiemelve, hogy a felperes 1995. április 25-én adott nyilatkozata ellentétes volt a bevallásában rögzítettekkel, ezért a vizsgálat a felperes bevételét az általa tett árképzésre vonatkozó nyilatkozat figyelembevételével a meglévő beszerzési bizonylatok alapján állapította meg.
Az alperesi határozatok felülvizsgálata iránt benyújtott keresetnek helyt adva az elsőfokú bíróság ítéletével az I. r. alperes határozatát a II. r. alperes határozatára is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az első fokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Az első fokú ítélet indokolásában kifejtettek szerint a felperes 1993. és 1994. évben elért bevételét az adóhatóság becsléssel állapította meg, azonban az Art. 60. § (3) bekezdésében foglaltakkal ellentétben sikerrel bizonyítani nem tudta, hogy a becslés feltételei adott esetben fennálltak, vagyis, hogy a felperes által az értékesítésről kiállított számlák a valós adatok megállapítására alkalmatlanok. Az adóhatóság a felperes javára szolgáló tényeket nem tárta fel, magatartása a felperessel mint adóalannyal szemben súlyosan méltánytalan, ezért a felülvizsgálni kért adóigazgatási határozatok sértik az Art. 1. § (6) bekezdésében, 51. § (4) bekezdésében és 60. § (1) bekezdésében foglaltakat.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a felperes keresetét elutasította, kiemelve, hogy az elsőfokú bíróság az általa helyesen megállapított tényállás mellett tévesen hivatkozott az Art.
60. § (1) bekezdésében foglaltakra, mert a felperes 1993-94-es árbevételét az adóhatóság nem becsléssel állapította meg, hanem az Art. 58. § (1) és (2) bekezdése szerint eljárva az adó alapjának, összegének megállapításához szükséges iratok, bizonylatok, könyvek, nyilvántartások, számítások és egyéb tények, adatok, körülmények megvizsgálásával, értékelve ezek között a felperes által adott felvilágosítást is. Ennek során az alperes dokumentális vizsgálatot is végzett, melynek keretében figyelemmel volt a felperes által adott engedményekre is. Mivel pedig a másodfokú bíróság úgy találta, hogy az alperes helyesen járt el a felperesi árbevétel összegének megállapításánál, így az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alaptalan felperesi keresetet elutasította.
A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet, amely - annak tartalma szerint - a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Állítása szerint a jogerős ítélet jogszabálysértő, mert figyelmen kívül hagyta azt a körülményt, hogy a felperesi adóalany tekintetében az adóhatóság az Art. 60. § (1) bekezdését alkalmazva a becslés módszerével élt a törvényben foglalt feltételek hiányában. Az alperesek ezen magatartása - a felperes állítása szerint - sértette az Art. 1. § (6) bekezdésében megfogalmazott méltányos eljárás elvét, különös figyelemmel arra is, hogy a felperes mint adózó javára szolgáló tényeket az alperesek - az Art. 51. § (4) bekezdésében foglaltakat megsértve - nem tárták fel.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság - a másodfokú bíróság álláspontját osztva - ugyancsak megállapíthatónak találta, hogy adott esetben az alperesek részéről az Art. 60. § (1) bekezdésében szabályozott becslés alkalmazására nem került sor.
Az Art. 51. § (2) bekezdés a) pontja szerint az ellenőrzés során az adóhatóság megvizsgálja a kötelezettség teljesítését, különösen a bejelentésre, a bevallásra, a bizonylati rendre, a könyvvezetésre, a nyilvántartásra, az adatszolgáltatásra, a nyilatkozattételre vonatkozó előírások megtartását.
Ezen jogszabályi rendelkezés alapján eljárva a II. r. alperes a felperesnél végzett ellenőrzés során vizsgálta, hogy a felperes mennyiben tett eleget a magánszemély jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 2. számú mellékletének B/2/m és k) pontjában foglaltaknak. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a fenti jogszabályi előírásokat megszegve a felperes 1993-as adóévben árváltozási nyilvántartást és árnyilvántartást, az 1994-es adóévben pedig árnyilvántartást nem vezetett. Mindkét nyilvántartás a fogyasztói ár feltüntetését írta elő.
Ezen nyilvántartások hiányában a II. r. alperes az Art. 58. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak alapján eljárva jogszerűen állapította meg a felperes 1993. és 1994-es adóévben elért árbevételét az általa az árképzésre vonatkozóan tett nyilatkozat alapján. Az árbevétel meghatározása során egyébként a II. r. alperes a felperes által az értékesítésről kibocsátott számlákat tételesen átvizsgálta és a számlán a felperes által feltüntetett árengedményt figyelembe vette.
A felperes részéről a számviteli rend megsértése ugyanakkor a tételes ellenőrzést teljes mértékben nem tette lehetetlenné. A felperes részéről az árképzés tárgyában adott felvilágosítás a II. r. alperest olyan adatokhoz juttatta, melyek alapján - becslés alkalmazása nélkül - lehetővé vált számára a felperesi árbevétel és ezzel a forgalmi adó alapjának és az adókülönbözetnek a megállapítása.
Figyelemmel a jogszerű alperesi határozatokra a másodfokú bíróság helyesen határozott, amikor az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva az alaptalan felperesi keresetet elutasította.
Mivel a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan jogszabálysértést, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolná, ezért a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Észlelte a Legfelsőbb Bíróság, hogy az eljárt bíróságok a Pp. 327. § (2) bekezdése alapján tévesen perbe vont első fokú határozatot hozó közigazgatási szerv - a II. r. alperes - perből való elbocsátásáról a Pp. 64. § (2) bekezdése és 65. §-a alapján nem rendelkeztek. Mivel azonban ezen eljárási jogszabálysértés az érdemi döntés tartalmára nem hatott ki és arra a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felperes nem is hivatkozott, így hatályon kívül helyezés alapjául nem szolgált [Pp. 275. § (2) bekezdés].
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 27.680/1997. sz.)