adozona.hu
AVI 1999.5.62
AVI 1999.5.62
Az adóhatóság a levonásra jogosító igazolás kiadása után is ellenőrizheti a kedvezmény igénybe vételének jogszerűségét [1990. évi XCI. tv. 51. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH Megyei Igazgatóságának Adóeljárási Osztálya az 1994. november 9-én kelt határozatában hozzájárult ahhoz, hogy a megyei bíróságon nyilvántartásba vett V. N. Alapítvány (a továbbiakban: Alapítvány) a személyi jövedelemadó adóalap csökkentő kedvezmény igénybevételéhez szükséges adólevonásra jogosító igazolást adjon ki.
Az Alapítvány hátrányos helyzetűek sikerorientációjának céljával, továbbá egészségvédelmi és betegségmegelőzési céllal jött létre az 1994. szeptember 15-én kelt alapító o...
AVI 1999.5.62 Az adóhatóság a levonásra jogosító igazolás kiadása után is ellenőrizheti a kedvezmény igénybe vételének jogszerűségét [1990. évi XCI. tv. 51. § (1) bek.]
Az APEH Megyei Igazgatóságának Adóeljárási Osztálya az 1994. november 9-én kelt határozatában hozzájárult ahhoz, hogy a megyei bíróságon nyilvántartásba vett V. N. Alapítvány (a továbbiakban: Alapítvány) a személyi jövedelemadó adóalap csökkentő kedvezmény igénybevételéhez szükséges adólevonásra jogosító igazolást adjon ki.Az Alapítvány hátrányos helyzetűek sikerorientációjának céljával, továbbá egészségvédelmi és betegségmegelőzési céllal jött létre az 1994. szeptember 15-én kelt alapító okirat szerint.
Az Alapítvány 1994. november 25-én együttműködési megállapodást kötött a G. E. Ö. Egyesülettel (továbbiakban: Egyesület), melyben foglaltak szerint az Alapítvány vállalta, hogy a rendelkezésére álló pénzeszközökből folyamatosan átad az Egyesület részére arra a célra, hogy azt a hátrányos helyzetűek támogatására és betegségmegelőzéssel kapcsolatos kifizetésekre használhatja fel.
Az első fokú adóhatóság 1994. évre vonatkozóan adóellenőrzést tartott a felperesnél, amelynek során megállapította, hogy a felperes, mint tag 1994. november 20-án pénzbeli juttatás iránti kérelmet nyújtott be az Egyesülethez, melynek pénztárából két nappal később részére 440000 Ft-ot kifizettek. A felperes 1994. november 30-án 528 000 Ft-ot fizetett be az Alapítvány - I. Bank Rt. budapesti fiókjánál vezetett - számlájára támogatás címén. A befizetést követően az Alapítvány az adóalap csökkentésére jogosító igazolást a felperes részére kiadta. Ezen igazolás birtokában a felperes az 1994. évi személyi jövedelemadó bevallásában összjövedelmét 528 000 Ft-tal csökkentette.
Az első fokú adóhatóság az ellenőrzés eredményeként 1995. október 31-én meghozott határozatával a felperest 232 320 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet, valamint 116 160 Ft adóbírság és 76 990 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1996. január 17-én kelt határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolása szerint az adókedvezményt a felperes jogosulatlanul vette igénybe, mert a felperes vagyoni előnyhöz jutott az alapítványi befizetéssel. A felperes esetében az adóvisszatérítés és az egyesületi támogatás összege meghaladta az alapítványi támogatás összegét. Az alperes szerint az Alapítvány nem volt jogosult a felperes részére az igazolás kiadására, mert észlelnie kellett volna, hogy a felperes csak vagyoni előny megszerzésének céljából adományozott ősszeget az Alapítványnak.
Keresetében a felperes az alperesi határozat felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését, adóvisszatérítési igénye jogosságának elismerését kérte, hivatkozva arra, hogy az adóhatóság az Alapítványt feljogosította az igazolás kiadására, melyre alapítottan jogszerűen csökkentette adóalapját. Vitatta a felperes, hogy a támogatást előre meghatározott vagyoni előny megszerzése céljából adta volna.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, rámutatva, hogy a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban. Szja. tv.) 34. § (1) bekezdés a) pontja szerint az adóalap megállapításakor az összjövedelemből levonható a belföldi székhelyű alapítvány céljára átadott összeg, ha az adóhatóság előzetesen hozzájárult, hogy az alapítvány a befizetésről a levonásra jogosító igazolást adjon. Álláspontja szerint az adóhatóság az Szja. tv. 34. § (9) bekezdésében meghatározott feltételeket csak akkor vizsgálhatja, amikor dönt az előzetes hozzájárulás megadásáról, az egyes adományok vizsgálatakor azonban már nem. Az igazolás birtokában eszközölt összjövedelem csökkenés jogszerűségének vizsgálatakor már csak az Szja. tv. 34. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt feltételeket lehet tehát figyelembe venni, így a perbeli esetben az Alapítvány az alperes előzetes hozzájárulása alapján jogszerűen adta ki az igazolást a felperesnek.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokaira utalással helybenhagyta.
A jogerős ítélet felülvizsgálatára az alperes nyújtott be kérelmet annak az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő megváltoztatása és a keresetet elutasító határozat hozatala iránt. Álláspontja szerint a bíróság helyes jogszabályokra hivatkozva helytelen következtetésre jutott, mert jogi álláspontja kizárja az alperes utólagos ellenőrzési jogát. Az igazolás kiadását engedélyező határozatában az adóhatóság feltételt szabott az Alapítvány számára, mely annak törvényes, alapszabálynak is megfelelő működését szolgálta volna. Az alperes szerint a felperes által befizetett alapítványi támogatás után igénybe vett adókedvezmény akkor nem jelentkezett volna vagyoni előnyként, ha a felperes az Egyesület közbejötte nélkül támogatta volna az Alapítványt. Adott esetben azonban a felperesnek nem volt választási lehetősége, akkor kapott csak egyesületi támogatást, ha annak az Alapítvány részére való átutalásáról rendelkezett. A felperes vagyoni előnyhöz jutott, adókedvezmény őt jogszerűen nem illette meg.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a városi bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatát - az első fokú közigazgatási határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az első fokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.
Az Szja. tv. 34. § (1) bekezdés a) pontja szerint az adóalap megállapításakor az összjövedelemből levonható a belföldi székhelyű alapítvány céljára átadott összeg, ha az adóhatóság előzetesen hozzájárult, hogy az alapítvány a befizetésről a levonásra jogosító igazolást adjon.
Az Szja. tv. 34. § (9) bekezdése határozza meg azon feltételeket, amelyeknek teljesülése esetén az adóhatóság az (1) bekezdés a) pontjában említett hozzájárulást kiadhatja.
Ezen törvényi rendelkezések alapján megállapítható tehát, hogy az adókedvezmény feltétele, hogy az adóévben az adózó belföldi székhelyű alapítvány céljára összeget fizessen be. Az adókedvezmény azonban nem érvényesíthető, ha a befizetés akár közvetlenül, akár valamely szolgáltatással összefüggésben előre meghatározott vagyoni előny megszerzése, vagy nyújtása érdekében történt.
A felülvizsgálati kérelem alapján a Legfelsőbb Bíróságnak állást kellett foglalnia abban, hogy az adóhatóság utólagosan vizsgálhatta-e, hogy az adóalapcsökkentő kedvezmény igénybevételéhez szükséges igazolás kiadására feljogosított Alapítvány részére teljesített adományozás előre meghatározott vagyoni előny érdekében történt-e. Ezzel kapcsolatban az adóhatóság az Alapítvány részére kiadott hozzájárulás megadásakor az Szja. tv. 34. § (9) bekezdése alapján csak azt vizsgálhatta, hogy az ott meghatározott célokat szolgálja-e az Alapítvány, de előzetesen nem minősíthette az Alapítványhoz történő befizetett összegek levonásának jogszerűségét.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága 1/1998. KJE jogegységi határozatának IV/4. pontja rámutat arra, hogy az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 51. § (1) bekezdésére figyelemmel a levonásra jogosító igazolás kiadását követően utólag is ellenőrizheti, hogy a konkrét befizetést a magánszemély nem előre meghatározott vagyoni előny megszerzése vagy nyújtása érdekében adja. Ennek alapján tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor úgy találta, hogy az adóhatóság a levonásra jogosító igazolás kiadását követően utólag már nem volt jogosult vizsgálni a felperesi adócsökkentés jogszerűségét.
Az 1/1998. KJE számú jogegységi határozat 1. pontja alapján az összjövedelemből a belföldi székhelyű alapítvány céljára átadott összeg - a rendeltetésszerű joggyakorlás elvére figyelemmel - csak akkor vonható le, ha a befizetés a magánszemély vagyonának tényleges csökkentését eredményezi. Ennek megfelelően az összjövedelmet csökkentő befizetés akkor veendő figyelembe, ha az a magánszemély vagyonából történik, illetőleg nála vagyoni értékcsökkenést eredményez. Nem vonható le az összjövedelemből az összeg, ha azt az adózó magánszemély helyett harmadik személy olyan módon fizeti be az alapítványhoz, hogy az az adózó vagyonát nem csökkenti.
A perbeli esetben a felperes 528 000 Ft-ot fizetett be az Alapítvány javára. Ebből 440 000 Ft az Egyesület pénzbeni juttatása volt. Ennek alapján megállapítható, hogy a felperes saját vagyonából csak 88 000 Ft-ot fizetett be az Alapítvány javára, valóságos befizetésnek ez az összeg tekinthető.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ezért az adókedvezmény az Szja. Tv. 34. § (1) bekezdése alapján a 88000 Ft tekintetében vehető igénybe, a további 440000Ft tekintetében az adóhatóság jogszerűen zárta ki a kedvezmény igénybevételét.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A.§ (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatát - az első fokú közigazgatási határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az első fokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. III .27.908/1997. sz.)