adozona.hu
AVI 1999.5.60
AVI 1999.5.60
A törvényben szereplő kivételeken túl az adózó minden esetben köteles a vásárlás tényét tanúsító nyugtát kiállítani és a vevő rendelkezésére bocsátani [1992. évi LXXIV. tv. 70. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes telephelyén az alperes revizorai 1994. augusztus 31. napján ellenőrzést tartottak a nyugtaadási kötelezettség teljesítése tárgyában. A próbavásárlásnál a felperes alkalmazottja volt jelen. A revizorok 1 db lakatot vásároltak 700 forint értékben. A felperes alkalmazottja a vásárláskor nem állított ki nyugtát. A próbavásárlásról jegyzőkönyv készült. Az első fokú adóhatóság határozatával 170 000 forint mulasztási bírság megfizetésére kötelezte a felperest. A felperes fellebbezett, azo...
AVI 1999.5.60 A törvényben szereplő kivételeken túl az adózó minden esetben köteles a vásárlás tényét tanúsító nyugtát kiállítani és a vevő rendelkezésére bocsátani [1992. évi LXXIV. tv. 70. § (1) bek.]
A felperes telephelyén az alperes revizorai 1994. augusztus 31. napján ellenőrzést tartottak a nyugtaadási kötelezettség teljesítése tárgyában. A próbavásárlásnál a felperes alkalmazottja volt jelen. A revizorok 1 db lakatot vásároltak 700 forint értékben. A felperes alkalmazottja a vásárláskor nem állított ki nyugtát. A próbavásárlásról jegyzőkönyv készült. Az első fokú adóhatóság határozatával 170 000 forint mulasztási bírság megfizetésére kötelezte a felperest. A felperes fellebbezett, azonban az alperes az első fokú közigazgatási határozatot helyben hagyta. Az indokolás rámutat, hogy a felperes törvényi kötelezettségét már második alkalommal sértette meg.A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Az alperes a kereset elutasítását indítványozta. A bírósági eljárás megindulása után az alperes határozatát módosította és a mulasztási bírság összegét 85 000 forintban határozta meg.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint a felperes köteles a vásárlás tényét tanúsító nyugtát kiállítani és azt a vásárló részére átadni. Az egyszerűsített számla alkalmazása nem váltja ki a nyugta alkalmazását a törvényi rendelkezések értelmében. Az ítélet indokolása arra is utalt, hogy a felperes nem tudta bizonyítani a jogszabályoknak megfelelő eljárást.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, azonban a Fővárosi Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta. Az indokolás szerint a nyugtaadási kötelezettség készpénzfizetési számlával is teljesíthető, azonban ha a kereskedelmi egységben kizárólag készpénzfizetési számlát használnak bizonylatként, akkor azt mindig, külön kérés nélkül is nyugtaként ki kell állítani. Nincs akadálya annak, hogy egy magasabb szintű bizonylatot használjon az adókötelezettség alanya, azonban a nyugtaadási kötelezettség minden esetben terheli. A nyugtát a jogszabály szerint ki kell bocsátani és a vásárlót olyan helyzetbe kell hozni, hogy ahhoz feltétlenül hozzájuthasson. Ennek az áru átadásával egyidejűleg kell megtörténnie a Fővárosi Bíróság álláspontja szerint.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Megítélése szerint az első- és másodfokú ítélet is törvénysértő és megalapozatlan, mivel egyik sem veszi figyelembe a keresetben, illetve a fellebbezésben hivatkozott okirati bizonyítékot az ellenőrzési jegyzőkönyv tartalmát. A jegyzőkönyv nem csupán az ellenőrzés eredményét, hanem a próbavásárlás körülményeit is tartalmazza és a nyugtaadásra alkalmas eszköz a készpénzfizetési számla speciális kiállítási módjának összefüggésére épül. A készpénzfizetési számla kiadásához ugyanis a kötelezettnek szükségszerű és elengedhetetlen megkérdezni a vásárló nevét és címét, és a vásárló egyértelműen tudja, hogy a kötelezett készpénzfizetési számlát kíván kiállítani. A jegyzőkönyv is utal arra, hogy az adózó készpénzfizetési számlát használ. Az ellenőrök tehát a próbavásárlás során mint színlelt vásárlók szereztek tudomást a nyugtaadás módjáról. Az már természetes a felülvizsgálati kérelem szerint, hogyha a vásárlói adatokra vonatkozó kérdésre az adott válasz az, hogy nem valódi vásárlásról, hanem ellenőrzésről van szó és a vásárlás csak színlelt jogügylet volt, a számla kitöltésére már nem kerül sor, hiszen ha nincs vásárlás a vásárlás tényét tanúsító nyugtát (számlát) nem kell kiállítani. A felülvizsgálati kérelem kiegészítése szerint a jogerős ítélet anyagi jogszabályt sértett, amikor a számlaadási kötelezettség megsértését állapította meg a törvény alapján, noha az adózó részéről mulasztás nem történt. A vásárlóként fellépő ellenőrök kizárólag abban az esetben szerezhettek tudomást arról, hogy a kötelezett készpénzfizetési számlát használ, ha az ellenőrzés tényéről tudomással nem bíró kötelezetti alkalmazott e számla kiállítása érdekében a vásárló nevét és címét tudakolta. Mivel az ellenőrök valódi mivoltukat feltárták, a számlaadási kötelezettség nem érvényesülhetett, a számlaadását annak okafogyottsága és nem a felperesi mulasztás akadályozta meg.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 51. § (1) bekezdése értelmében az adóhatóság ellenőrzi az adózással kapcsolatos jogszabályok megtartását. Az ellenőrzés eredményeként megállapítja, hogy az adózó a kötelezettségét teljesítette vagy felhívja őt a hiba hiányosság megszüntetésére, szükség esetén megindítja az adóigazgatási eljárást. A (2) bekezdés a) pontja alapján az ellenőrzés során az adóhatóság megvizsgálja a kötelezettség teljesítését különösen a bejelentésre, a bevallásra, a bizonylati rendre, a könyvvezetésre, a nyilvántartásra, az adatszolgáltatásra, a nyilatkozattételre vonatkozó előírások megtartását.
Helyesen utal a Fővárosi Bíróság ítéletének indokolása arra, hogy a nyugtát a törvény értelmében ki kell bocsátani és a vásárlót olyan helyzetbe kell hozni, hogy ahhoz feltétlenül hozzájuthasson. Ennek az áru átadásával egyidejűleg meg kell történnie. Alappal hivatkozik az alperes arra, hogy a felperes terhére a mulasztási bírság nem számlaadás, hanem nyugtaadás elmaradása miatt került kiszabásra. Készpénzfizetési számlát a revizorok nem kértek, így számlaadással kapcsolatban a mulasztás ténye valóban nem merült fel. A revizor a tanúvallomásban rámutatott, hogy a próbavásárláskor az áru ellenértékéről nyugtát nem kaptak és nem látták, hogy az eladó bármiféle számlát, nyugtát ki akart volna adni. A revizorok a próbavásárlás befejezését követően fedték fel kilétüket és ezt követően vizsgálták meg, hogy a társaság milyen bizonylatokkal rendelkezik. Kiderült, hogy a felperesi társaságnál nyugtatömb nem található, csak készpénzfizetési számlatömbbel rendelkezik.
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 70. § (1) bekezdése értelmében ha a 43. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben az adóalany egyszerűsített számlát nem bocsátott ki, köteles - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - nyugtát kibocsátani. A (2) bekezdés szerint nem kell nyugtát kibocsátani a szerencsejáték szolgáltatásnyújtás, valamint az újság és folyóirat árusítása esetén. A törvény idézett szakaszaiban meghatározott kivételeken túl minden esetben köteles az adózó a vásárlás tényét tanúsító nyugtát kiállítani és azt az áru kiadásával egyidejűleg a vevő rendelkezésére bocsátani. Egyszerűsített számlát csak a vevő kérése esetén kell átadni. Helyesen utal az alperes ellenkérelmében arra, hogy a nyugtaadási kötelezettség készpénzfizetési számlával csak akkor helyettesíthető, ha a kereskedelmi egységben kizárólag készpénzfizetési számlát használnak bizonylatként, ám ebben az esetben is kérés nélkül nyugtaként a bizonylatot ki kell állítani. A rendelkezésre álló adatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a próbavásárláskor bizonylat kiállítására nem került sor, ezért a mulasztási bírság kiszabása nem törvénysértő. A bizonyítékok alapján az is megállapítható, hogy a számla kiállításához szükséges adatokat a revizorok azért nem közölték, mert a felperesi társaság alkalmazottja nem kérdezte meg a kitöltéshez szükséges adatokat.
Mivel a felülvizsgálati kérelem a jogsértés tényét nem bizonyította, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján a jogerős határozatot hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 27.663/1997. sz.)