adozona.hu
AVI 1999.5.59
AVI 1999.5.59
I. A mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanynak lehetősége van e jogállása megváltoztatására. Ha e jogával úgy él, hogy egyéni vállalkozóvá válik, a jogállás megváltoztatásával egyidejűleg arra vállal kötelezettséget, hogy a változtatást követő második adóév végéig egyéni vállalkozását nem szünteti meg [1992. évi LXXIV. tv. 57. § (1) bek.] II. Nem ütközik a kétszeres ellenőrzés tilalmába, ha az utóbb lefolytatott adóellenőrzés tartalmában sem az adónem, sem annak helyes összegben történt megfizetése v
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH Megyei Igazgatósága Magánszemélyek és Egyéni Vállalkozók Ellenőrzési Osztálya felperesnél 1994-1995-1996 évre adóellenőrzést folytatott le, amelynek során tett megállapításokat tartalmazó vizsgálati jegyzőkönyveket a felperes 1997. június 17-én átvette, a jegyzőkönyvi megállapításokra észrevételt tett. Nem fogadta el azokat, nem értett egyet azzal, hogy a tételes áfa elszámolás alá bejelentett mezőgazdasági tevékenységgel kapcsolatos 1994. november 30-i kompenzációs felár alkalmazása ...
AVI 1999.5.59 I. A mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanynak lehetősége van e jogállása megváltoztatására. Ha e jogával úgy él, hogy egyéni vállalkozóvá válik, a jogállás megváltoztatásával egyidejűleg arra vállal kötelezettséget, hogy a változtatást követő második adóév végéig egyéni vállalkozását nem szünteti meg [1992. évi LXXIV. tv. 57. § (1) bek.]
II. Nem ütközik a kétszeres ellenőrzés tilalmába, ha az utóbb lefolytatott adóellenőrzés tartalmában sem az adónem, sem annak helyes összegben történt megfizetése vagy visszaigénylése tekintetében nem fedi a korábban végzett célellenőrzés tárgykörét [1990. évi XCI. tv. 54. § (1) bek.]
Az APEH Megyei Igazgatósága Magánszemélyek és Egyéni Vállalkozók Ellenőrzési Osztálya felperesnél 1994-1995-1996 évre adóellenőrzést folytatott le, amelynek során tett megállapításokat tartalmazó vizsgálati jegyzőkönyveket a felperes 1997. június 17-én átvette, a jegyzőkönyvi megállapításokra észrevételt tett. Nem fogadta el azokat, nem értett egyet azzal, hogy a tételes áfa elszámolás alá bejelentett mezőgazdasági tevékenységgel kapcsolatos 1994. november 30-i kompenzációs felár alkalmazása alá való "visszajelentkezését" a vizsgálat nem vette figyelembe.A felperes vállalkozása 1994. március 1-jétől 1994. november 30-áig tartott, annak teljes tevékenységi köre vonatkozásában az 1994. március 1-jén tett bejelentésében az általános forgalmi adóról szóló, módosított 1992. évi LXXIV. tv. (a továbbiakban: áfa törvény) 22. § szerinti általános szabályok alkalmazásával történő adókötelezettséget választotta.
A felperes mint mezőgazdasági vállalkozó tevékenykedett, ezért kompenzációs felár igénybevételére nem volt jogosult, felvásárlási jegyen nem értékesíthetett volna. A termékértékesítésről számlát, illetve egyszerűsített számlát kellett volna kibocsátania, a vállalkozói tevékenység megszüntetése után is felvásárlási jegyen értékesített a felperes és kompenzációt is igénybe vett.
A felperes az adóhatósághoz benyújtott bejelentési lapján úgy nyilatkozott, hogy az áfa törvény 55-59. §-ában a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanyokra vonatkozó különleges szabályok helyett az általános forgalmi adókötelezettségnek az általános szabályok szerint kíván eleget tenni.
A felperes egyéni vállalkozóként jelentkezett be az első fokú adóhatóságnál, tevékenysége a bejelentkezési lap szerint: mezőgazdasági vállalkozó, üzletkötő, felvásárlás, vegyeskereskedés. A felperes a felsorolt tevékenységei közül a mezőgazdasági vállalkozóit folytatta, ezen belül növénytermesztéssel foglalkozott. Kertészeti termékeket állított e1ő és azokat értékesítette.
Az adóhatósági vizsgálat az 1994. évi megállapításait a P.-M. Kft.-vel fennálló jogviszony tekintetében a felperes által becsatolt, a Kft. felszámolója által kibocsátott munkáltatói igazolás adatai alapján tette az adóhatóság.
1994. évre vonatkozóan a felperes 1997. március 27-én úgy nyilatkozott, hogy vállalkozásából (1994. március 1-jétől november 30-áig) bevétele nem keletkezett, vállalkozásával szemben költséget nem számolt el, ezért pénztárkönyvet sem vezetett és vállalkozói adóbevallást sem nyújtott be. Ezzel szemben a vizsgálat a felvásárlási jegyeken szereplő nettó árbevételt a vállalkozás bevételének tekintette és jövedelemként vette figyelembe a felperes vonatkozásában. Így az első fokú adóhatóság határozatában a felperes terhére 1994. évre személyi jövedelemadóban 69 606 Ft, míg általános forgalmi adóban (összesen) 79 000 Ft adókülönbözetet, ugyanennyi adóhiányt állapított meg.
A határozatában 1995-1996. évre általános forgalmi adónemben (összesen) 208 000 Ft adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére. Hivatkozott az áfa törvény 57. §-ára, amely szerint a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany jogosult arra, hogy különleges jogállását megváltoztassa, de attól a változtatást követő második adóév végéig nem térhet el, így a felperes az általa választott általános forgalmi adó fizetési szabályokat köteles alkalmazni legalább 1996. december 31-éig; attól függetlenül, hogy időközben volt egyéni vállalkozó, majd azt megszüntette, esetleg újra bejelentkezett egyéni vállalkozóként.
A felperes mindkét határozat ellen fellebbezett, azonban az alperes határozataival helyben hagyta az előbb megjelölt első fokú határozatokat.
Megállapította, hogy a felperes elmulasztotta bevallani az egyéni vállalkozás keretében végzett mezőgazdasági tevékenységéből és a munkaviszonyból származó jövedelmét terhelő személyi jövedelemadó, továbbá az adóköteles tevékenysége keretében végzett termék értékesítését terhelő általános forgalmi adót. Ez az 1994. évre vonatkozik.
Az 1995-1996-os évekre folytatott ellenőrzés pedig azt állapította meg, hogy a felperes az 1994. március 1-jén választott általános forgalmi adófizetési kötelezettségét figyelmen kívül hagyva elmulasztotta a mezőgazdasági tevékenysége keretében végzett termékértékesítéseit terhelő adó megállapítását, bevallását és megfizetését.
A felperesre a választást követő két adóévben, azaz 1995. és 1996. években nem vonatkoznak a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanyok által egyébként alkalmazandó, az áfa törvény 55. §-ában meghatározott különleges szabályok, amelyek szerint a mezőgazdasági tevékenysége tekintetében az adóalany adófizetésre nem kötelezett, de adólevonási jogát sem gyakorolhatja.
A felperes mindkét alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát kérte kereseteiben, mégpedig az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint ugyanis egyik esetben sem követett el jogszabálysértést, hivatkozott a módosított 1991. évi XC. tv. (a továbbiakban: Szja. törvény) 20. §-ában írtakra, ezen kívül a 19-21.§-ábanfoglaltakra.
A felperesi álláspont szerint az áfa törvényt sem sértette meg tevékenysége során, a vállalkozói igazolványa mellett is mezőgazdasági kistermelőként járt. A vállalkozói igazolványra azért volt szüksége, mert az így kapott adószám (és nem az egyébként elegendő személyi szám) kellett ahhoz, hogy a Földművelésügyi Minisztérium által meghirdetett beruházási támogatást megpályázza, illetve annak elnyerése esetén kedvezményes hitelhez jusson. Ennek ellenére nem folytatott vállalkozásnak minősíthető tevékenységet; ezt állítja a felperes. A vállalkozói időszakát befejezte, az adóhatóság elfogadta a záró bevallását és még azt követően két évig nem hívták fel a figyelmét arra, hogy törvénysértést követett volna el amikor nem vállalkozó kistermelőként járt.
Azt állította, hogy jogállását mint adóalany nem változtatta meg még átmenetileg sem. Tevékenysége kizárólag mezőgazdasági jellegű volt. Előadta a felperes, hogy adóhatóság nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben egy államigazgatási szervtől elvárható lenne, a polgári jogviszonyokban résztvevő felek számára is törvényi kötelezettség a jogok és kötelezettségek jóhiszemű gyakorlása, a kölcsönös együttműködés és a joggal visszaélés tilalma.
Az alperes mindkét kereset elutasítását és a perrel felmerülő költsége megtérítését kérte a bíróságtól. Fenntartotta a közigazgatási határozatban foglaltakat és a kereseti kérelemben foglaltakra tekintettel adta elő, hogy a mezőgazdasági kistermelést végző magánszemély általában valóban csak akkor tekintendő, mégpedig a törvény erejénél fogva - egyéni vállalkozónak, ha e tevékenységből származó árbevétele az évi 2 millió forintot meghaladja, de abban az esetben is, ha a termelő saját döntése alapján e tevékenységet egyéni vállalkozás keretében kívánja folytatni, vállalkozói igazolvány birtokában [Szja tv. 19. a) pontja].
A felperes nem a 19. § d) pontja alapján vált egyéni vállalkozóvá, hanem az adóhatósághoz 1994. március 1-jén benyújtott bejelentése alapján, amelyben arról tájékoztatta az adóhatóságot, hogy vállalkozói igazolvány birtokában a mezőgazdasági termelést, üzletkötést, vegyeskereskedést és a felvásárlást egyéni vállalkozóként szándékozik folytatni.
A felperes azzal, hogy az egyéni vállalkozásának megnevezésében feltüntette a mezőgazdasági termelést, felvásárlást is, ezzel a mezőgazdasági kistermelőkre vonatkozó különleges szabályok helyett, mind a személyi jövedelemadó, mind az általános forgalmiadó-fizetési kötelezettség szempontjából az általánosan alkalmazandó szabályok mellett foglalt állást, ezek az általános szabályok azonban például a tételes költségelszámolás, vagy az előzetesen felszámított általános forgalmi adó levonásának a lehetősége, alapvetően sokkal kedvezőbbek, mint a mezőgazdasági kistermelőkre vonatkozó különleges szabályok; feltéve, hogy az adóalany élni kíván a törvényben biztosított lehetőségeivel.
Azt állította az alperes, hogy az adóhatóság a tőle elvárható körültekintéssel járt el, bár a perbeli ügyben nem polgári jogi jogviszonyról van szó, ahol a Ptk. alapelveit kell betartani, hanem az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. tv. (a továbbiakban: Art.) 1. §-ában írtak szerint járt el az adóhatóság. A közigazgatási szerv esetében rosszhiszeműség fel sem merülhet, az adózót kötelezi a törvény jogainak jóhiszemű gyakorlására és az adóhatósági feladatok végrehajtásának elősegítésére.
Az 1995-1996-os évekre tett felperesi előadásra pedig úgy nyilatkozott az alperes, hogy a felperesnek az adóhatósághoz 1994. március 1-jén benyújtott bejelentése, választása objektív adózási követelményeket vont maga után, amelyek függetlenek attól, hogy a felperes végzett e kereskedelmi tevékenységet is, vagy sem, eleget tett-e számlaadási kötelezettségének, illetve hogy félrevezetett-e magánszemélyeket vagy az adóhatóságot.
A bíróság - a felperesi kérésnek megfelelően - az alperesi határozat végrehajtásának felfüggesztéséről rendelkezett.
A bíróság a felperes keresetét elutasította.
A megtartott tárgyalásokon a peres felek képviselői az írásbeli nyilatkozataikban foglaltakat fenntartották, illetve a felperes és képviselője azt állították, hogy ellenőrzéssel lezárt időszakra folytatott az adóhatóság ismételt ellenőrzést, ez törvénysértő. Erre is tekintettel kérték az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését.
Az alperesi képviselő becsatolta azt az 1996. június 26-án készített, célellenőrzés megállapításait tartalmazó jegyzőkönyvet, amelyet nem tekintett adóhatósági ellenőrzésnek, így álláspontja szerint a kétszeres ellenőrzés nem valósult meg.
A bíróság is mindenekelőtt abban foglalt állást, hogy ellenőrzéssel lezárt adóévek ismételt ellenőrzését végezte-e az adóhatóság. A becsatolt jegyzőkönyvből ez nem volt megállapítható, minthogy közérdekű bejelentés kivizsgálásáról, célellenőrzésről készült a jegyzőkönyv, nem pedig adóhatósági ellenőrzésről konkrét adóévekre és adónemekre. Ezért a bíróság a kereseti kérelem keretei között vizsgálta érdemben az alperesi határozatok törvényességét.
Az Szja törvény 20. §-ában foglaltak szerint az évi 1 millió forintot meg nem haladó bevételből származó jövedelem adómentességével is támogatott mezőgazdasági kistermelőnek csak az a magánszemély tekinthető, akinek a jövedelme saját gazdaságában folytatott mezőgazdasági tevékenységből származik, feltéve, hogy e tevékenységét nem egyéni vállalkozás keretében folytatja.
A felperes 1994. március 1-jétől november 30-áig - adóbejelentkezési lapja tanúsága szerint - a mezőgazdasági tevékenységet egyéni vállalkozás keretében végezte, nyilvántartási és költségbizonylatok hiányában az adóhatóság állapította meg a felperes bevételeit a rendelkezésre álló felvásárlási jegyeken szereplő általános forgalmi adó nélküli vételár alapján. A költségeket pedig az Szja törvény 12. § (5) bekezdésben is meghatározott törvényi vélelem alapján rögzítette.
Az általános forgalmi adófizetési kötelezettség meghatározását pedig a felperesnek az adóhatóság felé tett egyoldalú nyilatkozatára alapította az adóhatóság, amellyel a mezőgazdasági tevékenységet akár kistermelés, akár egyéni vállalkozás keretében végző adóalany az áfa törvény 55. §-a alapján megillető különleges jogállását megváltoztatta.
A bejelentkezéskor ugyanis az adóalany az áfa törvény 22. §-a szerinti adófizetési kötelezettség szabályait választotta, és ettől a választástól az áfa törvény 57. § (1) bekezdése értelmében - függetlenül az egyéni vállalkozás 1994. november 30-ai megszüntetésről - a választást követő második adóév végéig eltérni nem lehet. A felperesre a választást követő 2 adóévben ezért nem vonatkoznak a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanyok által egyébként alkalmazandó az áfa törvény 55.§-ában meghatározott különleges szabályok, amelyek szerint a mezőgazdasági tevékenysége tekintetében az adóalany adófizetésre nem kötelezett, de adólevonási jogát sem gyakorolhatja.
A bíróság tehát azt állapította meg, hogy az alperes nem sértett jogszabályt határozata meghozatalánál, ezért a kereseteket elutasította.
A felperes fellebbezésében - megismételve az általa már korábban előadottakat - arra hivatkozik, hogy miután 1994. november 30. napjával az egyéni vállalkozását megszüntette, az ezzel kapcsolatos valamennyi eljárást lefolytatta, megszűnt az áfa alanyának lenni, következésképpen akkor követett volna el jogsértést, ha egyéni vállalkozásának megszüntetése ellenére az azt követő két évben a forgalomban változatlanul adóalanyként viselkedett volna.
A felperes álláspontja szerint az 1992. évi LXXIV. törvény (áfa törvény) 55-59. §-aiban meghatározott, a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanyra vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazhatóságát a ténylegesen gyakorolt tevékenysége alapján kell megítélni.
Változatlanul hivatkozik továbbá a fellebbezés arra is, hogy az első fokú adóhatóság az 1995-ös évre vonatkozóan az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 54. §-ának (1) bekezdésében foglalt tilalmat megsértve egy már ellenőrzéssel lezárt időszakot vont ismét ellenőrzés alá.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az áfa törvény 57. §-ának (1) bekezdése jogot biztosít a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanynak arra, hogy az e szakaszt magában foglaló fejezetben szabályozott különleges jogállást megváltoztassa. Arra az esetre azonban, ha az adóalany él ezzel a jogával, kötelezettségként írja elő, hogy attól a változtatást követő második adóév végéig nem térhet el.
A felperes tehát azzal, hogy 1994. március 2-án az egyéni vállalkozói igazolvány kiváltásával a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanyt megillető jogállását megváltoztatta, egyidejűleg arra is kötelezettséget vállalt, hogy a változtatást követő második adóév végéig egyéni vállalkozását nem szünteti meg.
A fellebbezésben foglaltaktól eltérően tehát a kötelezettség teljesítése esetén a felperes az áfa-alanya maradt volna, következésképpen a fellebbezésben foglaltaktól eltérően jogosult lett volna általános forgalmi adót tartalmazó számla kiállítására, és ezzel egyidejűleg fennállt a kötelezettsége az általános forgalmi adó bevallására is.
A felperes jogállását tehát nem a ténylegesen gyakorolt tevékenysége alapján kellett megítélni, hanem az általa tett és a jogállás megváltoztatására vonatkozó jognyilatkozata alapján.
Alaptalan a fellebbezés a kétszeres ellenőrzés tilalmának megsértésére vonatkozó részében is.
A perbeli iratok tanúsága szerint a felperesnél 1996. június 26-án célellenőrzés keretében - amint azt az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv is tartalmazza - kizárólag az 1995. évre vonatkozó adóbevallás beadására, illetőleg az adó megfizetésére vonatkozó kötelezettség teljesítését vizsgálták.
A jegyzőkönyvben arra adat, hogy az ellenőrzés kiterjedt volna az általános forgalmi adó vizsgálatára is, nem merült fel.
Ezen túlmenően az alperes okiratokkal igazolta a célellenőrzés megtartásának indokát és annak terjedelmét is, amiből kétséget kizáróan megállapítható, hogy a célellenőrzés tartalmában nem fedte sem az adó nemét, sem annak helyes összegben történő megfizetését vagy visszaigénylését illetően az 1997-ben lefolytatott adóhatósági ellenőrzés tárgykörét.
(Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 3. Pf. 20.006/1999. sz.)